Dunántúli Napló, 1979. október (36. évfolyam, 269-299. szám)

1979-10-08 / 276. szám

A 9. forduló után Csak egy pontra tellett a pécsi csapatoknak A Pétről igazolt Horváth — fehér mezben balra — góllal mutat­kozott be a pécsi közönségnek Fotó: Arató László Egy-iksz-kettő A HDN totó- tippjeit a 41. játékhétre Kincx- ler József vájár, az íijinecsekaljai " totózó törzstagja állította össze. E heti tippelőnk kerek harminc esz­tendeje totózik. Már 13-as talá­lata js volt, ami azon a számára nevezetes héten 30 ezer forintot ért. A 41. hét tippjei: 1. BKV Előre—Vác. A Vác pontot rabol. Tipp: x. 2. Építők SC—Budafok. Tipp: x. 3. Kazincbarcika—Szolnoki MÁV MTE. Tipp: 1, 2. 4. Olefin SC—Nyíregyháza. A baj­nokaspiráns győzelemre tör. Tipp: 2. 5. KOMEP—Sabaria. Tipp: x. 6. Bauxitbányász—Kaposvár. A ka­posváriak legalább x-szel kihúzzák. Tipp: x, 2. 7. Ascoli—Lazio. Tipp: x. 8. Avellino—Bologna. Tipp: xt 2. 9. Cagliari—Catanzaro. A papír­forma hazai sikert vagy esetleg döntetlent ígér. Tipp: 1f x. 10. Intemazionale—Napoli. Tipp: 1, x. 11. Perugia—Milan. Rangadó a javából. Tipp: x, 2. 12. Roma—Torino. Tipp: x, 1. 13. Cesena—Palermo. Döntetlen- szagű. Tipp: x. +1 14. Genoa—Verona. Tipp: x. Szerdán újabb forduló következik A labdarúgó NB I. őszi idé­nyének kilencedik fordulója nem hozott különösebb meglepetése­ket Mindössze két mérkőzésen borult fel a papírforma, mert régi dicsősége alapján a Va­sas és az Újpesti Dózsa is esé­lyesebb volt az újonc Volán, il­letve a PVSK csapatánál. A két újonc azonban nem tisztelte a „nagyokat" és jelenlegi formá­jukat tekintve, bátran kezdemé­nyeztek ellenük. Nem is maradt el a pontszerzés. A helyezések alapján a leg­nagyobb érdeklődés a Ferenc­város—Rába ETO összecsapás iránt nyilvánult meg. Az FTC folytatta hazai jó sorozatát, öt góllal terhelte meg Palla háló­ját. A Debrecen alaposan fel­adta a leckét a Honvédnek, végül is egy góllal bizonyultak jobbnak a kispestiek, így a Fe­rencvárossal együtt 14 pontjuk van. Megszerezte első győzel­mét a Dunaújváros és Így nincs mqr nyeretlen csapat az NB I. 18-as mezőnyében. A bajnoki táblázat továbbra is rendkívül tömör csak a Ferencvárosnak és a Honvédnek sikerült egy szusszanásnyi előnyre szert ten­nie. A pécsi csapatok közül ezút­tal a PVSK játszott hazai pá­lyán és ellenfelük a sokszoros magyar bajnok Újpesti Dózsa volt. A fekete-fehérek felnőttek a feladathoz, értékes pontot szereztek, bár helyzeteik alap­ján biztos győzelmet arathattak volna. Ha az eddigi mérkőzése­ken csak a 100 százalékos hely­zeteket nézzük, akkor a PVSK- nak legalább három ponttal több lehetne. Sajnos, a felelős­ség súlya alatt a rutintalan já­tékosok még összeroppannak. Az NB ll-ben egy-egy ilyen ki­hagyott helyzet utón követke­zett egy másik, amit sikerült ér­tékesíteni. Az I. osztályban már más a helyzet, itt minden hely­zetnek nagyobb a jelentősége. A PVSK csatársorában Hor­váth személyében újonc mutat­kozott be és ennél jobb bemu­tatkozást nem is kívánhat sen­ki: gólt lőtt az Újpestnek. Ta­lán az ő leigazolásával ered­ményesebb lesz a támadójáték, mert az eddig lejátszott kilenc mérkőzésen lőtt öt gól (!) félel­metesen kevés. A Vasút szer­dán az ugyancsak újonc Deb­recen vendége lesz. Valószínű­leg játszhat már Szőcs is, így a legjobb összeállításban vehe­tik fel a versenyt. Ami az ered­ményt illeti: egy pont megsze­rezhető Debrecenben is. * A PMSC balszerencsés körül­mények között hagyta ott a két pontot Zalaegerszegen. A lá­tottakat így foglalta össze Kin­cses Tibor, a szakosztály elnö­ke: — A kihagyott 11-es jelen­tette a fordulópontot — mon­dotta. — Ha Dárdai értékesíti a büntetőt, akkor nem lesz kap­kodó a játékunk a második fél­időre, és könnyen elképzelhető, hogy kihasználjuk a kínálkozó lehetőségeket. Jogos a kérdés, miért Dárdai rúgta a büntetőt, amikor az elmúlt fordulókban Lutz két 11-est is értékesített. Nos, van egy kialakult szokás nálunk, az a játékos, akit buk­tatnak a 16-oson belül, az nem. lövi a büntetőt. Szerintem nem ártana ezen elgondolkozni, va­jon jó-e ez a forma. Lutz volt kijelölve az esetleges 11-es rú­gásra, de mivel őt. vágták fel, Dárdai és Lőrincz is tanako­dott, hogy melyikük rúgja. Az­tán Dárdai úgy lőtte, hogy nem okozott gondot Bolemányinak. Úgy érzem, hogy a döntetlen igazságosabb lett volna. Szólni kell még a cserékről. Breznicz- kyt sérülése, Morváit pedig gyengébb formája miatt cse­rélte le Szőcs János. Szerdán a Honvéd lesz az ellenfelünk Újmecsekalján és már rende­zettebb körülmények között fo­gadhatjuk szurkolóinkat. A csa­társorban változás várható. Lázár Lajos KESZTYŰGYÁR 7601 Pécs, Sörház u. 36. ANYAGBESZERZÉS MNB 2AO-OA118 24 feliratú bélyegző Használata 1979. szeptember 15-től érvénytelen Lénárt folytathatja, ha akarja Volt egyszer egy világbajnok? Lejárt szabadsága, mától dolgoznia és edzenie kell Egy év alatt nagyot fordul­hat a világ kereke. Lénárt István tavaly októberben, mint súlyemelő világbajnokot kö­szönthettük, most pedig arról kell beszélni, hogy meg tudja-e ragadni az utolsó lehetőséget, vagy pedig örökre elveszik a sport számára. Pedig gettysburgi sikere után a sportág legtapasztal­tabb szakemberei is állították, hogy az utóbbi évek egyik legnagyobb magyar súlyemelő tehetsége adta le a névjegyét, s a szakításban szerzett világ- bajnoki címe csak kezdete egy ragyogó pályafutásnak. Maga­tartásában sem volt kivetni­való, úgy tűnt, hogy a hánya­tott évek után Lénárt a sport révén emberileg is egyenesbe jutott. De nem sokkal később már jelentkeztek a figyelmeztető jelek, a debreceni kudarca után pedig kitört a vihar. Lé­nárt háborúzni kezdett szinte az egész világgal. Alapállása röviden összefoglalva a kö­vetkező volt:' én ugyanaz az ember vagyok, mint akit nem­rég még dicsértek és ünnepel­tek, de mivel önhibámon kívül nem tudtam megvédeni a vi­lágbajnoki címemet, most min­denki a sárba akar taposni. Nekem ne adjanak se taná­csot, se utasítást a vezetők meg az edzők, mert őket én, Lénárt István tettem híressé, nekem köszönhetnék mindent. Bekövetkezett o mélypont. Ahelyett, hogy bizonyítani pró­bálta volna a soronkövetkező versenyeken, hogy az ifjúsági világbajnokságra tisztességesen felkészült, az idegei nem bír­ták el az esélyesség súlyát, fe­gyel mezetlenkedett, feltételeket szabott, vitatkozott — és nem edzett. Kikerült a válogatott keretből, megvonták tőle a nemzetközi minősítésű sporto­lóknak járó anyagi juttatásokat és munkaidő-kedvezményt, a PMSC pedig felszólította, hogy mivel sportolói kötelességeit nem teljesíti, álljon munkába az Ércbánya Vállalatnál, keres­se meg úgy a kenyerét, mint több millió más ember Ma­gyarországon. Azt engedélyez­ték neki, hogy ha hajlandó rendesen viselkedni, akkor dél­utánonként látogathatja a PMSC edzéseit. Nemrégiben újabb fordulat történt. A Magyar Súlyemelő Szövetséggel egyetértésben a PMSC felajánlotta Lénártnak, hogy ha az év végéig teljesíti súlycsoportjában a 265 kg-os nemzetközi szintet, és változtat magatartásán, akkor újra le­ülnek vele tárgyalni és felfüg­gesztik büntetését. Nem meg­alkuvásról van szó, hanem egy utolsó lehetőségről. Érthető — hogy ma, amikor nem dúská­lunk világbajnokokban — nem mondanak le egykönnyen egy kivételes képességű versenyző­ről. Lénárt sorsa saját kezében van. Kulcskérdés, tud-e változ­tatni rossz szemléletén? Nem­régiben beszéltünk vele. Most már belátja, hogy hibázott, csendet szeretne maga körül és türelmet kér. Szereti a spor­tot és nem tud súlyemelés nél­kül élni — mondta. A kedvező hangokkal némiképp ellentét­ben áll, hogy nyirokcsomó­gyulladása múltán sem kezdett el az elmúlt hét közepén ed­zeni. Pedig nincs sok válasz­tási lehetősége. Lejárt szabad­sága, mától dolgoznia és ed­zenie kell. Nem holnap, meg holnapután! Az utolsó pilla­natban van. Az elkövetkező három hónap sorsdöntő lesz sportpályafutása és talán egész élete alakulása szempontjából. Belénessy Csaba Akit megkísértett a halál szele Niki Lauda visszavonult Sokkal fontosabb dolgok vannak az életemben...” » A térdig is alig érő, szuper­áramvonalas kocsik kettesével egymás mögött sorakoznak a rajtvonal mögött. A kamera az első „kockán" lapuló, 11-es rajt­számot viselő versenyautóra kö­zelít. Szép lassan úszik ki a képből a négy irdatlanul vaskos kerék, s eltűnik a képernyő al­ján, a háromszögben ágaskodó ló, a Ferrari-címer is. S aztán egy azbesztkesztyűbe bújtatott „zongorázó” kézen pihen meg a kamera. — Színaranyból sem érhetne többet — mondta a televízió riportere. Némi túlzás ugyan volt ebben, de nem sokat téve­dett. Niki Lauda kétségkívül a világ legdrágább gépkocsiveze­tője volt. Persze, a tévénézők millióinak aligha csak ez jutott eszébe az „aranyat érő” kéz láttán. Az idegesen doboló ujjak felidéz­hettek egy néhány évvel előbb történt balesetet is, ami után nem sokon múlott a világbaj­nok élete... Pszichológusi téma is lehet­ne, hogy mi késztette a súlyo­san sérült világbajnokot arra, hogy néhány héttel a műtét után újra a 300 kilométeres se­bességgel száguldó, tűzpiros Ferrariba üljön, s hogy vissza­térésével újabb világbajnoki cí­met szerezzen. Aligha csupán az anyagiak vezérelték. Meg­szállottja volt a volánnak. Lauda visszatéréséből vaskos hasznot húzott az autósportot irányító üzleti világ. Az autóver­senyzés jóval a többi sportágat megelőzve szűnt meg csupán önzetlen sportnak lenni. Az autósport, de mindenekelőtt a Forma I. virágzó üzlet lett, amelyből bőven jut befekte­tési lehetőség olyan cégeknek is, amelyeknek édeskevés köze van az autózáshoz. Ne tévesszen meg senkit a versenykocsikat indító apró „versenyistállók" neve. Az an­nakidején Laudát foglalkoztató Ferrari céget köztudottan a ha­talmas FIAT konszern „patro­nálja". S ki tudja, miért éppen ők, de az utóbbi időben a ci­garettagyárosok kerültek külö­nösen közel a Forma l-es pá­lyákhoz. A Lotus-kocsikból pél­dául JPS „cigarettás doboz" lett, a Mac Laren kocsikat pe­dig a Marlboró cég futtatja. Ha akadtak is a Forma l-nek afféle megszállottjai, mint ami­lyen a „hóbortos lord”, Hes- keth volt, sokáig nem állhatják a költséges versenyt a gazda­gabb mecénásokkal. Egy-egy futamot 200—300 ezer ember néz végig a helyszí­nen, s megszámlálhatatlan a tévénézők millióinak száma. A néző, akár a helyszínen, akár a tévé előtt ül, s akár akarja, akár nem, nemcsak a versenyző gépkocsikat látja. Látja a ko­csikra, a versenyzőkre aggatott tucatnyi reklámcímkét is. Mosó­portól a cigarettáig, akár egy mozgó hirdetőoszlopon olvasha­tók a hirdetett termékek nevei. A hirdetési díj nem kevés, még a viszonylag ismeretlen verseny­zők esetében sem. A sztárok vi­szont alaposan megkérik — s meg is kapják — a kockázatos reklám árát. Az elmúlt évek so­rán a kétszeres világbajnok Lauda volt a legdrágább ter­mészetesen, aki csupán az öl­tözékén tíz gyártmányt reklámo­zott évente. A tarifa: a sisakon évi kétmillió, a karon évi egy­millió schilling volt a címke­hely ára ... Nagy volt a gázsi, de a koc­kázat sem volt kisebb. Mert le­gyen bár a legbiztonságosabb kerékabronccsal felszerelve a kocsi, a két-háromszáz kilomé­teres óránkénti sebességnél a legparányibb hiba is végzetessé válhat. Lauda megúszta a ke­rékcsavar meglazulását. De a Forma l-es verseny balesetei ritkán végződnek ilyen szeren­csésen. Az osztrákok korábbi világ­bajnoka, Jochen Rindt is világ- bajnoki futamon vesztette éle­tét, és a versenyek történetének eddigi tizenöt világbajnoka kö­zül rajta kívül még öten estek áldozatul a sportjuknak. A For­ma l-es futamok történetében eddig csaknem ötvenen vesz­tették életüket. Lauda nyilván nem akarta szaporítani számu­kat. Egy éve még átszerződött a Brabham-cég Ecclestone- versenyistállójához — természe­tesen rekord gázsiért —, de már nem volt a régi. A kanadai Montreálban, az elmúlt hét va­sárnapján sorrakerült Forma I- és vb-futamra ugyan még meg­érkezett a nevezése, ám Niki Lauda helyett csak az osztrák televízióban elhangzott nyilat­kozatát továbbították Montreál- ba a lapok: „Visszavonultam! Sokkal fon­tosabb dolgok vannak az éle­temben, mintsem, hogy egy gépkocsi volánja mögött a ver­senypályákon körözzek!” Csakhogy, egyáltalán nem véletlen, hogy az autósport mindeddigi legnagyobb sztár­jának most jutott mindez eszé­be. Az idei Forma I. utolsó előt­ti vb-futamát megelőzően már eldőlt a világbajnoki cím sor­sa. Az új sztár: Jody Scheckter, és nyilvánvalóan a legnagyobb gázsi is őt illeti jövőre. K. L. hétfői □ Egy tizenkét éves uszoda elöregedett Kaposváron É letveszély! Senki sem kiál­tott, felirat sem volt, de azért bezárták a kaposvári fe­dett uszodát — miért ne késő ősszel zárták volna be, amikor a szabadtéri medencében leg­följebb tüdőgyulladás-veszéllyel lehet fürödni? Uszodát építeni mi, magya­rok, közismerten nem tudunk, még ha elkezdjük, sem biztos, hogy uszoda lesz az építmény­ből. A jobbik esetben sport- csarnokká válik. Miért tudtunk volna 1967-ben jobban építkez­ni, mint ma? így tehát már nem is akkora szenzáció, hogy egy 12 éves hatalmas „ház" térdre akar rogyni az öregségtől. A somogyi megyeszékhely karcsú sellőinek, ifjú búvár kundjainak paradicsoma szára­zon búsong. Csak szeptemberi munkakezdésre akadt kivitele­ző, aki nagy nehezen elvállal­ta, hogy föltámasztja a téli strandot. Az már véletlennek tűnik, hogy a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat, „Térdre akar rogyni a létesítmény” amelynek dolgozói most, mint életmentő sebészek serényked­nek, ugyanaz a Sáév, amely annak idején rossz bábának bizonyult, amikor világra segí­tette az uszodát. Mentségükre: december közepére, ha törik, ha szakad, át akarják adni az épületet. Az uszoda déli homlokzata a nagybeteg. A kecses keretek­ben csillogó üvegfalat csak a lélegzet tartja. A vaskeret tel­jesen elrozsdásodott, a dupla üvegek között megáll a víz. (Van ugyan belül egy párael­szívó, de az inkább -fújó volt.) Hiába használtak föl évente több tízezer forintot érő korró­zióvédő anyagot, nem segített. Tervezési és kivitelezési hiba miatt a légkondicionáló egyfé­le ekkora épülethez lett volna elég, ezért a gyógyvíz gőze szétmarta az épület szerkeze­tét Most vasbetonból készülnek a tartóoszlopok és különleges anyagból a keresztrudak, ezek­re kerül a kopolitüveg. Megvál­tozik, szebb és főleg tartósabb lesz a homlokzat. Addig? Ad­dig meleg vízzel töltik föl az egyik szabadtéri 33 1/3-os me­dencét, hogy az úszók meg­tarthassák az edzéseket Már amelyikük meri. Mert mostaná­ban már tíz fok fölé nemigen megy a hőmérő higanyszála. — thár —

Next

/
Thumbnails
Contents