Dunántúli Napló, 1979. október (36. évfolyam, 269-299. szám)

1979-10-24 / 292. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli nap XXXVI. évfolyam, 292. szám 1979. október 24., szerda Ara: 1,20 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Mindenki kulcsjátékos bölcs király — tartja egy régi mondás — soha- ‘sem hoz olyan döntést, amit ala'.tvalói ne tudnának tel. jesíteni. E megállapítást a ve­zetők tízparancsolatában — ha lenne ilyen — az első helyre kellene sorolni. A legfontosabb­ra utal: döntés — semmilyen ügyben — ne szülessen anél­kül, hogy a körülményeket —, amelyekben a döntésnek hat­nia. a végrehajtást elindítania és koordinálnia kell — mara­déktalanul számba ne vegyék, mérlegeljék. Vegyünk egy hétköznapi pél­dát. Tegyük fel, hogy egy rész­legvezető a munkafegyelem (vagy az energiatakarékosság) érdekében ‘megtiltja a kávéfő­zést az irodában vagy a mű­helyben. Döntése ésszerűnek tűnik, azonban az ott dolgo­zók mór hozzászoktak a napi két-három kávéhoz. A fegye­lem esetleg szilárdul ugyan:, legalábbis kávéfőzéssel egyet­len perc sem megy el a mun­kaidőből} az álmos, kedvetlen, a döntés miatt berzenkedő em. berek teljesítménye azonban — nagy valószínűséggel — még­sem lesz nagyobb, sőt: lehet, hogy kisebb lesz, mint koráb­ban volt. A fegyelem ugyanis ebben az esetben csupán for­málisan javulhat: nem esik ki napi 10—15 perc kávéfőzés miatt: érdemileg azonban, mert a vezető nem számolt megfelelően a körülményekkel — biztosra vehető a munka­kedv, a lendület csökkenése, s emiatt a kisebb eredmény is. A kávéfőzés elhamarkodott betiltása — bármennyire is jelentéktelen példa — jól mu­tatja a döntések rossz előké­szítésének, az egyoldalú szá­mítások következményeit. Ha valami kimarad a számításból, (példánkban a szokások és a koffein élettani hatása), ha va. lamit túl egyoldalúan, vagy túl erőszakosan akarnak elintézni — legyen szó kisebb vagy na­gyobb kört érintő, kisebb vagy nagyobb horderejű döntésről — a határozat nem lesz tökéletes. Az ilyen esetek a döntési kul­túra alacsonyabb színvonalán könnyen előfordulnak. Minde­nütt gondolni kell tehát nap­jainkban a döntési kultúra fej. lesztésére, gazdagítására is. En­nek érdekében persze nem le­hetséges például a vállalati ve­zetés különböző szintjei számá. ra mindenütt egyformán jól hasznosítható receptkönyvet, példatárat szerkeszteni, hiszen az élő gazdaság valamennyi posztján nap mint nap új és új, a többitől valamilyen mér­tékben mindig eltérő problémá­kat hoz az irányítók elé. Csak a általános szabályokra érdemes tehát felhívni a döntéshozók fi­gyelmét, olyan szabályokra, ■ amelyek bármilyen döntés jó előkészítését szolgálják:, ame­lyek mintegy a döntéshozatal technológiáját alkotják. E tech­nológia ismeretének és alkal­mazásának mértéke dönti el, hogy valahol milyen színvona­lú a döntési kultúra. Ott megfelelő a kultúra, ahol például valóban igyekez­nek rendszerben gondolkodni, ahol mindig képesek számolni a hagyományokkal, a korábban már kialakult szokásokkal, ahol veszik a fáradságot, s mielőtt a végső szót kimondanák, meg­kérdezik azokat is, akiket érint majd a döntés. Ez utóbbi egyébként tokán n leqfonto- sabb szabály, ez a mérlegelés legfontosabb eleme: konzultál, ni azokkal, akiknek az életét, munkáját, gondolkodását, ér­dekeit, szokásait, normáit, er­kölcsi és igazságérzetét a ter­vezett döntés érinti majd. Nem kevés veszteség, rossz munkahelyi légkör (fluktuáció) stb. származott már abból, hogy a döntések vérehajtóinak ta­pasztalatait, véleményét, hely- és tárgyismeretét nem használ­ták fel az előkészítés során. A siker a többféle szempont, a különféle tudás és ismeret­anyag mérlegén kiegyensúlyo- zőtt döntéstől várható a leg­nagyobb bizonyossággal. Az így kialakított elképzelések érvé­nyesülését a különféle érdekek kevésbé gátolják, az ilyen dön. lésekben az érdekek összhang­ja nagyobb valószínűséggel megteremtődik. A döntési kultúra magas szintjét jelenti az is, ha a dön­téshozó rövidebb-hosszabb idő után képes korrigálni is a sa­ját elhatározását, ha a végre­hajtás első tapasztalatai erre intenek. Ez a fajta magatartás a további döntések hitelét je­lentősen növeli, A döntés-előkészítés rendkívül fontos szabálya még — s er­ről semmilyen körülmények kö­zött sem szabad elfeledkezni, hogy a tanácsadók, a közremű. ködők felelőssége sem lehet kisebb az egyszemélyi felelős vezetőénél. Ha véleményt kér­nek valakitől, ne azt igyekez­zék kitalálni, hogy mit várnak tőle, hogy a főnök mit hallana tőle szívesen, hanem minden körülmények között a valóságot mondja, egyértelműen, kerülve a „dodonai stílust", amelyben, mint tudjuk, akként változik a jelentés, hogy hova kerülnek a vesszők. Ha esetleg kellemet­lenül hangzik is a vélemény, a tanács, a javaslat, akkor is azt kell mondani — vagy inkább semmit — hiszen végül is min­denkinek csak ez szolgálja az érdekeit. V 'gezetül: ott lehetnek elégedettek a döntési kultúrával, a munkahelyi légkörrel, ahol nemcsak őszin­te véleményeket mondanak, ha elhangzik a felkérés a vezetés részéről, hanem: mondják a vé­leményt, javaslatot, ötletet vagy kritikát felszólítás nélkül is. A döntési kultúra fejleszté­sének ügye ugyanis nemcsak 1—2 ember, vagy a vezető tes­tület feladata, hanem minde­nütt az egész munkahelyi kol­lektíváé. Ott lehetnek bizonyo­sak az ügyek megfelelő elin­tézésében, ahol senki sem vár a másikra, a vezetett a veze­tőkre, amikor a továbbjutás, a gondok megoldására keresik a legmegfelelőbb utat; ahol senki sem gondolja (és nem is érzi, mert nem éreztetik vele), hogy a partvonalon kívül áll, hogy elég, ha csak szurkol: fü­tyül vagy tapsol az események láttán. A döntési kultúra ott kor. szerű, ott segíti az eredmények növelését, ahol mindenki „kulcsjátékosnak" érezheti ma­gát, s ahol mindenki — vállal­va ezt a szerepet — úgy is dol­gozik, viselkedik. Gerencsér Ferenc Ülést tartott az országgyűlés építési és közlekedési bizottsága N\ unkásszállítás Percről percre milliók ellen­őrzik a közlekedést és bizony a kritikai észrevételek is jogo­sak — hangsúlyozta Pullai Ár­pád közlekedés- és postaügyi miniszter, az országgyűlés épí­tési és közlekedési bizottságá­nak keddi ülésén, a Volán Tröszt központjában megtartott tanácskozáson, amelyen a munkásszállításról volt szó. Nyomatékosan aláhúzták: a vasúti és a közúti munkásszállí­tás a termelés egyik legfonto­sabb előfeltétele. A munkásszóllító járatok lé­nyegesen pontosabbak, menet­rendszerűbbek az átlagosnál. Viszont az is tény, hogy helyen­ként szinte elviselhetetlenül zsú­foltak a vasúti szerelvények, s az autóbuszok. A Volán 75 ezer autóbuszjáratain például 3,5—4 millióan utaznak 24 óra alatt lakó- és munkahelyük kö­zött. A városi zsúfoltságon eny­hít, enyhítene a lépcsőzetes munkakezdés. A feltételes mó­dot azzal magyarázta a minisz­ter, hogy jónéhány tanács fél­vállról veszi a közlekedésszer­vezést, mintha nem is a lakos­ság legközvetlenebb érdekeiről lenne szó. Persze az is igaz, hogy egyszerűbb újabb buszo­kat kérni a Volántól, mintsem a meglévő járműparkot némi fejtörés árán, ésszerű intézke­désekkel jobban kihasználni. Gazdasági helyzetünk azonban nem teszi lehetővé a mind öre­gebb vasúti és közúti személy­szállító járműpark gyors cseré­jét, modernizálását. Többen szóvá tették, hogy több mint,1 tízezer a vállalati, üzemi busz egy része kihasz­nálatlanul, gazdaságtalanul közlekedik. Bollók Józsefné (Borsod megye) éppen ezért javasolta: tegyék érdekeltté a vállalatokat abban, hogy az üzemi buszokat közösen fizet­ve, amolyan társulásként job. ban kihasználják a lehetősé­geket. A Gyarmati János elnökle­tével megtartott tanácskozá­son érthetően tág teret kap­tak a mindennapos gondok, de az is kiderült az eszmecse­réből, hogy — Koltai Nándor- né (Veszprém megye), szavai­val szólva — „óriási a fejlő­dés az egykori fokaruszoktól a mai panorámás buszokig". Németh Károly látogatása Baranyában Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a KB titkára tegnap Baranyába látoga­tott. Elkísérte dr. Péter Já­nos, az MSZMP KB he­lyettes osztályvezetője. A vendégeket Pécsett a me­gyei partbizottság székhá­zában dr. Nagy József, az MSZMP KB tagja, a Ba­ranya megyei Pártbizottság első titkára fogadta. Ezt követően Németh Ká­roly elvtárs részt vett a me­gyei párt-végrehajtóbizott­ság ülésén, ahol a megye munkaerő-gazdálkodásának helyzetéről és feladatairól, a pártpolitika időszerű kérdéseiről tanácskoztak. A végrehajtó bizottság ülése után Németh Károly dr. Péter János, dr. Nagy József, Lukács János, a Pécs városi Pártbizottság első titkára és Dérlalvi Ist­ván, az MSZMP KB mun­katársa kíséretében a Pé­csi Kesztyűgyár ll-es sz. üzemét kereste fel. Gulyás József vezérigazgató tájé­koztatta a vendégeket a gyár munkájáról, export- tevékenységéről, majd be­mutatta a termékek egy részét. Ezután megtekintet­ték a bőrruházati gyár részlegeit. Két hónap múlva átadásra kerülhet a pécsi vásárcsarnok. (Tudő-> sítás a 2. oldalon). Erb János felvételei Hazánk egyik legnagyobb beruházása Épül az V. sz. bányaüzem Elkészült a Mecseki Ércbá­nyászati Vállalat épülő új V-ös bányaüzemének légaknájánál a 33 méteres eiőakna. Hazánk egyik legnagyobb beruházásá­nak újabb látványos szakasza kezdődött ezzel, hiszen újabb 1000 méternél mélyebb akna mélyítését kezdték el. Az akna. mélyítők azonban tegnap már nem voltak egyedül a légakna építésénél, a gépházak már el­készült alapjaira szerelik az épületek acélvázait, s ezen a héten indulhat a nyugati vitla- ház acélszerkezetének felállítá­sa is. Az aknamélyítőket és később a többi kivitelezőt is kiszolgáló műhely csaknem kész, már csak az üvegezés, festés, belső sze­relési munkák vannak vissza. Tető alatt a kis transzformátor­ház, s elkészültek már a terület belső útjai. Bár a bányaépítésben a fő aknák mélyítése tűnik a leg­nagyobb munkának, az V-ös bányaüzem építése öt—hat he­lyen, föld alatt és föld felett is gyors ütemben halad. A szállítóaknától az aknamélyítők elvonultak, november elsején vi­szont megkezdődik a szállító­torony alapozása, és a csúszó­zsaluzással épülő torony építé­séhez szükséges létesítmények, felhúzása. Az itteni transzfor- mátór-állomós is szerelés alatt van. Az V-ös szállítóakna alatt 1000 méteres mélységben tör­ténik a csilleforgalomhoz szük­séges vágatrendszer kialakítá­sa. A 13-as és 21-es szinteket összekötő vak-akna mélyítésé­nél az 1000 méter mélyen lévő szinttől 135 métert haladtak le­felé az 1300 méteres szint irá­nyában, a 4-es és 13-as szin­teket összekötő vak-akna pedig a 700 méteres szinttől 110 mé­tert haladt lefelé az 1000 mé­teres szintig. Ezzel egyidőben történik a 2200 méter hosszú tárolószinti szállítójárat építése — ezt is az aknamélyítők hajtják — amely­ből eddig 660 méter készült el. Az új bányaüzem külső víz­ellátását is fel kell újítani (a meglévő vezetékek közel húsz évesek), az új vezeték lefekte­tését Kővágószöllős és az V-ös bányaüzem között ezen a hé­ten kezdik el. Az idő miatt a következő szakasz fektetését csak jövő évben folytatják. S. Zs. A Pécsi Cipőipari Szövetkezet ez év végéig öt modellben nyugatnémet exportra 50 000 pár női cipőt, három modellben az Amerikai Egyesült Államok számára 40 000 pár cipőt szállít. A hazai kereskedelemnek ez idő alatt 25 000 párat adnak át. A képen: sorozatban készülnek a cipők a futószalagon. (Cikk a 3. oldalon). Fotó: Erb János n Csepel Müvek bemutatkozása Moszkvában A hétfői ünnepélyes meg-' nyitó után kedd reggeltől kezdve a nagyközönség szá­mára is megnyitotta kapuit a Csepel Művek nagyszabású ki­állítása a szovjet fővárosban. A Csepel név igen jó hangzá­sú a szovjet emberek számára, jól ismerik a gyár sok termé­két, s különösen nagyra be­csülik a magyar gyár dolgo­zóinak értékes kezdeményezé­sét: a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 60. évfordu­lója tiszteletére indított nem­zetközi munkaversenyt. Ez ai magyarázata a nagy érdeklő­désnek a kiállítás iránt. A Csepel Művek moszkvai' bemutatójáról hétfőn este ter­jedelmes riportban számolt be. > a szovjet televízió híradója.

Next

/
Thumbnails
Contents