Dunántúli Napló, 1979. október (36. évfolyam, 269-299. szám)
1979-10-20 / 288. szám
e Dunántúli napló 1979. október 20., szombat rodíologics óriási távlatai Izotópokkal a daganatok ellen A speciális röntgentechnika segítségével térben „látható” az emberi test Beszélgetés dr. Kulin Endre professzorral A radiológia ma világszerte a robbanásszerű fejlődés szakaszába jutott. Mióta 1895- ben Röntgen feltalálta a róla elnevezett sugárzást, a legutóbbi időkig ugyanazokat a módszereket alkalmazták az orvosok: ma viszont a technika segítségével az orvostudomány olyan szintet ért el, ami az átlagember számára egyre nehezebben érthető. A Pécsett működő Radiológiai Klinika munkája bizton állíthatjuk országos hírű, betegforgalma hazánkban a legnagyobb. Az elmúlt esztendőben például harmincezer sugárterápiás kezelést végeztek, amit kilencezer diagnosztikai vizsgálat egészített ki. Ezen kívül huszonnégyezer beteg vizsgálatát látták el. Dr. Kuhn Endre professzor, a klinika igazgatója a közelmúltban érkezett haza Hamburgból, az Európai Radiológus Társaságok kongresszusáról. Időszerű tehát a téma: vajon merre is tart a radiológia? Mielőtt e kérdést boncolgatnánk, elsőként a pécsi klinika munkájáról érdemes áttekintést adni. — Klinikánk 1966 óta működik a négyszázágyas tömbben. Fő profilunk a komplex radiodiagnosztika, amely különböző vizsgálati módszereket tesz szükségessé, e mellett a rosszindulatú daganatok sugár- terápiáját végezzük a meglévő kobaltágyúval — kezdi Kuhn professzor, majd így folytatja. — Diagnosztikai ellátásunk az l-es, a bőr-, az ideg- és a szülészeti klinikák betegeire terjed ki. Az angiográfiás valamint a nyirokrendszer kontraszt anyagának vizsgálatát nem csupán a klinikáinkon lévő betegeken végezzük, hanem a megyéből és máshonnan érkező betegeket is ellátjuk. Sugár- terápiás kezelésre Tolnából, Somogybái, Zalából, de még a Duna—Tisza közéből is érkeznek pácienseink. A kezelések több hetet, sokszor hónapokat igényelnek. — Professzor úr! Hamburg tükrében milyennek ítéli meg a hazai raiológia helyzetét? — Semmivel sem tudunk kevesebbet szakmai szinten, mint mások. E tekintetben partnerek vagyunk és a kutatási irányok is azonosak. Az elmaradottság technikai szinten jelentkezik, a műszerek korszerűségének hiányából fakad. A radiológia az utóbbi években robbanásszerűen fejlődött: ma már a radiológus „kezében” van az ultrahang, lehetőség nyílik a számítógépes rétegvizsgálótokra. Ez egy speciális röntgentechnika, amely lehetővé teszi, hogy térben ábrázoljuk az emberi testet: egy másodperc alatt létrejön a kép, amely csodálatos keresztmetszeti részt ad a testről. Vagy említhetném a lineáris gyorsítókat, amelyek már sok helyen általánosan használatosok. Sajnos, mi még nem rendelkezünk ezzel a ragyogó berendezéssel. A lineáris gyorsító sokkal nagyobb sugárenergiával dolgozik, mint a kobaltágyú, ennek eredményeként a mélyben lévő daganatok egyszerűbben kezelhetők és a kezelési idő is jelentősen lerövidül. — Hogyan határozhatók meg feladataik a sugárterápiában? —. Célunk a beteg meggyó- gyitása, de ez természetesen függ a daganat elhelyezkedésétől, nagyságától és kiterjedtségétől. A másik lehetőség, hogy átmeneti javulást érjünk el a betegnél, ami a panaszok csökkenését vagy átmeneti megszűnését jelenti. Természetesen a rendszeres szűrővizsgálatok alapvető jelentősége a korai felismerésben rejlik. Az általános diagnosztikában az angiográfiát tekintve — érfel - töltéses röngtenvizsgálat — az agykoponya kivételével minden testrész vizsgálatát végezzük. Ez a vizsgálat az erek sajátságos betegségeinek, másodlagos elváltozásainak felismerését teszi lehetővé: így mutatható ki az illető szerv megbetegedése. Az angiográfia lehetőséget ad számunkra például az artéria szűkület feltágítására, vagy a vérzés megszüntetésére. Ez a téma ma világszerte az érdeklődés középpontjában áll: eredményeink figyelemre méltóak. A ballonkatéteres tágítással ma már vissza tudjuk állítani az érfal normális tágasságát, vagy vérző daganatok műtétje előtt el tudjuk zárni az eret a szükséges ideig. — Egy klinikának elsődlegesen az a leiadata, hogy kutasson, a gyógyítás új módozatait keresse. — Nálunk a kutatás párhuzamosan „fut” a gyakorlattal, s ezt jó dolognak tartom. Sokat foglalkozunk azzal, hogy a daganatokat miképpen lehet az ép szövetek minimális károsodása mellett minél jobban roncsolni. E téren igen lényeges kérdés a besugárzási ritmus változtatása. A világon mindenütt hasonló gondokkal foglalkoznak; a megoldásuk, a kivitelezésük, ahol a radiológiának nincsenek anyagi korlátái, előrébb tartanak. A sugárfizikusra, a diagnosztára igen nagy felelősség hárul, e mellett szükségünk lenne matematikusra, sugárbiológusra is. Továbbá évek óta szorgalmazzuk egy száz ágyas „hotel" megépítését, műszerezettségünk korszerűsítését, egy lineáris gyorsító beállítását, bízunk abban, hogy a következő tervidőszakban ezen gondjaink is megoldódnak. Salamon Gyula Mindennapos vizsgálati módszer az izotópdiagnosztika Már 1910-ben megállapították, hogy a legtöbb elem olyan atomokból áll, amelyeknek rendszáma azonos, kémiailag tehát azonosak, de atomsúlyuk különböző. Ezek az atomok a kémiai periódusos rendszerben azonos helyre kerülnék, innen ered elnevezésük: izotópok. A Curie-házaspár jött rá 1934- ben, hogy mesterséges úton is előállíthatok radioaktív elemék. A magfizika fejlődésével lehetővé vált, hogy bármely elem radioaktív izotópját előállítsák. Ez magával hozta, hogy mindazokat a radioizotópokat, amelyeknek a felezési ideje nem rendkívül rövid, mint elemet, vagy mint vegyület alkatrészét az iparban, a mezőgazdaságban és az orvostudományban, illetve biológiában nyomjelzőként felhasználhatjuk. A radioizotópokat napjainkban, de különösen a közeljövő orvostudományában sem diagnosztikai, sem kutatási feladatok megoldásában nem nélkülözhetjük. Az anyagcsere, a hormonháztartás bizonyos kérdései éppúgy, mint a szervezetbe vitt gyógyszerek, károsító anyagok, például jelzett baktériumok, vírusok sorsa, kiválasztódása, kiürülése, térbeli eloszlása izotópokkal viszonylag könnyen és pontosan vizsgálható. A fejlődést elősegítették az új műszerek, elsősorban az ún. szcintillációs detektor és az automatikus számlálók. Az izotópok az orvostudományban azért terjedték el olyan gyorsan, s azért törnek be egyre újabb területekre, mert olyan érzékeny mérőmódszerek állnak rendelkezésünkre, amelyek mellett a legfinomabb analitikai mérleg is eltörpül. Izotópokkal ugyanis a vizsgált szervezet tömegéhez képest elhanyagolható mennyiségű anyagot lehet nyomon követni anélkül, hogy a szervezet normális funkcióiban részt vevő egyéb anyagokat bármilyen irányban befolyásolnánk. Az orvosi izotópdiagnosztika az ún. nyomjelző módszerből fejlődött ki, amelyet biológiai kísérletben 1937-ben a magyar Hevesy alkalmazott először, amikor ólomizotópot használt vörösvértestek jelölésére. Nagy utat tett meg o tudomány ettől kezdve napjainkig, amikor az izotópdiagnosztika mindennapos vizsgálati módszerré vált TUDOMÁNY TECHNIKA A lézer orvosi alkalmazása Átvilágítás és operáció A lézersugár precíz fizikai jellemzői, megbízható adagolása és nagyon kis területre való fókuszálhatósága révén az orvoslás számos területén alkalmazásra talál. Felhasználása nagyon kézenfekvő a bőrgyógyászatban. Megfigyelték, hogy a bőr felületén található különféle színű foltok (anyajegy, különféle betegségek bőrszínváltozást okozó hatása, rosszindulatú bőrelszíneződések) különféle mértékben nyelik el a lézersugárzást. Erősen abszorbeálják a lézersugárzást az epidermiszben levő sötét pigmentfoltok Betatron és lineáris gyorsító A lengyel Metronex gyár Neptun 10 p típusú lineáris gyorsítója A fizika és az orvostudomány kapcsolatának egyre eredményesebben fejlődő területe a sugárterápia. Már régebben felismerték ugyanis, hogy a röntgensugarak károsítják a sejteket, de az egyes sejttípusok nem egyformán érzékenyek a sugarakra. A gyorsan szaporodó és a gyulladásban lévő, általában a fokozott anyagcseréjű sejtekre a sugarak nagyobb hatásúak, így például a daganatsejteket elpusztítják, a gyulladást csökkentik, de ugyanattól a sugármennyiségtől a környezet sejtjei csak mérsékelten károsodnak. A besugárzás lehet felületi, ha az elváltozás a test felszínén vagy annak közvetlen közelében van, és középmély, amikor a góc a testfelszín alatt mélyen fejlődik ki. Ilyenkor fo- kozottaban védik a környezet szöveteit. Ezt szolgálja a különböző irányból történő besugárzás, amely lehetővé teszi, hogy a gócot mindig érje sugár, a környezet viszont csak Gyógyító sugarak időnként kerüljön a károsító zónába. A besugárzást eleinte álló röntgencsővel több irányból végezték, későb azonban a cső mozgatása ingó-, spirál- és körpályán is lehetővé vált. Sugárterápiával a szükséges adagot rendszerint több részletben adják le, így a bőr a besugárzások közötti szünetekben regenerálódhat, míg az erősebben károsodott góc erre nem képes, de a röntgen- sugárzás energiabevitelt is jelent, és ebből a szervezet egyszerre csak bizonyos mennyiséget bír el. Különös módja a kezelésnek a teljes vagy fél- test-besugárzás: ezt az <egész te siet érintő betegségeknél szokták alkalmazni. Az utóbi időben igen nagy feszültséggel (millió-elektronvolt) is dolgoznak, mert ennek a hatása a test mélyebb részein nagyobb, mint a felületen és ezzel a bőr kímélhető. Ilyen berendezés például a betatron, amelyben két nagy méretű mágnespólus között egy gyűrű alakú evakuált üvegedényben elhelyezett izzó ka- tód termeli az elektronokat, amelyek a mágnesező tekercs váltakozó mágneses terében körpályán való gyorsuló mozgásra kényszerülnek. A felgyorsított elektronok a gyűrű alakú edényből kivezethetők és például terápiás célra felhasználhatók. Másik ilyen készülék az ún. lineáris gyorsító, amelyben a gyorsítandó részecskék pályája egyenes. Előnye, hogy nem kell hozzá nagy tömegű mágnes (mint pl. a betatron- nál), továbbá a kivezetett sugárnyaláb jobban fókuszálható, így nagyobb hatás érhető el vele. és a vörös vérsejtek hemoglobinja a felületi vérerekben. Ezek a vizsgálatok irányították rá a figyelmét a kutatóknak a rákos sejtek besugárzására. Egyes ráktípusok sejtjei, szövetei lényegesen érzékenyebbek o lézersugarakkal szemben, mint a normálisak. A röntgenbesugárzást nem teszi feleslegessé, de azzal kombinálva elérhető, hogy kisebb röntgensugár-terheléssel ugyanolyan hatásos kezelés végezhető. Érdekes diagnosztikai alkalmazás gondolatát vetették fel egyes kutatók. Véleményük szerint főleg a lágyszöveteik átvilágítására lehetne felhasználni a nagy intenzitású lézerfényt. Ez lényegében a röntgenátvilágításhoz hasonló képet adna azzal o különbséggel, hogy a különféle lágyszövetek (izom, bőr, zsír) röntgenelnyelő képessége nagyjából egyforma, tehát e szövetek között röntgenátvilágítással nem lehet különbséget tenni, még ugyanezeknek a szöveteknek a „lézerátlátszósága” erősen különbözik. Ráadásul a röntgensugárzással szemben a lézersugár nem ionizált, tehát sejtkárosodást csak akkor okoz, ha a túl nagy intenzitás miatt a besugárzott szövet túlzott hőterhelést kap. Egyebék között sikerrel próbálták ki a lézerót- világítást csecsemők szülés közben elszenvedett agysérüléseinek a kimutatására. A legkiterjedtebb orvosi felhasználási területe a lézersebészetnek van. A nagy energiájú lézersugarat ráirányítva a páciens testfelszínére, a fellépő nagy hőterhelés következtében a szöveteket vérzés nélkül lehet vágni. Ma még nem tudjuk kielégítően magyarázni, de azt tapasztalták, hogy a „lézerkéssel” kivágott rákos daganatok után kevesebb áttételt tapasztaltak. Ez is alátámasztja azt o sejtést, hogy a lézersugaraknak lehet valamilyen specifikus hatása is az élő sejtekre. K. Z. II C-vitantin és a rákbetegség A Nobel-díjas Linus Pauling vetette fel azt az elképzelést, mely szerint a C-vitamin fokozza a szervezet ellenállóképességét a rosszindulatú daganatokkal szemben. A hatásmechanizmust illetően azonban csak hipotézisek vannak. Tény viszont, hogy a skóciai Vale-of-Leven kórházban végzett kísérletekből egyértelműen kiderült, hogy a C-vitamin valóban rendelkezik valamilyen rákellenes hatással. Pauling — az általánosan javasolt napi 45 milligrammal szemben napi 10 gramm C-vitamin bevételét ajánlja. Ugyanakkor az ilyen nagy dózisok különböző káros mellékhatásokat okozhatnak. A részletek tisztázására még széles körű kutatásokra van szükség. Angiográfiai vizsgálat a POTE radiológiai klinikáján Fotó: Proksza László
