Dunántúli Napló, 1979. szeptember (36. évfolyam, 239-268. szám)

1979-09-09 / 247. szám

/ 1979. SZEPTEMBER T. GAZDASÁGPOLITIKA DN HÉTVÉGE 3. Kötelességünk a lehetőségek kihasználása Pécs ipari exportja Sokkal igényesebbnek kell lennünk, mint eddig voltunk Az MSZMP Pécs városi Bizottsága a héten megvitat­ta az exportértékesítés alakulását a város szocialista iparában. Az előterjesztés előkészítése során a Gaz­daságpolitikai Munkabizottság 22 ipari szervezetnél végzett vizsgálatot, figyelembe vették a Statisztikai Hi­vatal és a Nemzeti Bank elemzéseit. A vizsgálatok tapasztalatait és a pártbizottság ál­láspontját ismerteti dr. Petőházi Szilveszter, a pártbi­zottság titkára. Parlagból kiskertet! Többletjövedelmet - munkaidő után! A téma időszerűsége vitat­hatatlan. A Központi Bizottság 1977. október 20-i határozatá­ban megfogalmazott hosszú­távú gazdaságpolitikai felada­tok végrehajtása gyorsításának igényét a Központi Bizottság 1978. december 6-án egyértel­művé tette. A határozat alap­vető követelményként szabta meg a külső egyensúlyi hely­zet romlásának, elsősorban a nem rubel elszámolású behoza­tali többlet növekedésének megállapítását, az egyensúly javítását szolgáló kedvező fo­lyamatok gyorsabb kibontakoz­tatását. Ez a feladat a Közpon­ti Bizottság 1979. június 29-i ülésén újabb nyomatékot ka­pott. A külgazdasági egyensúly követelményeihez kapcsolódó teendőknek az irányítás és a végrehajtás minden szintjén elsőbbséget kell kapniuk. Dinamikus növekedés Iparvállalataink, szövetkezete­ink exportja az V. ötéves terv első három évében dinamiku­san növekedett. A külpiaci ér­tékesítés 1978-ban folyó áron számítva csaknem 50 százalék­kal volt több, mint a IV. öt­éves terv utolsó évében, 1975- ben. Külön figyelemre méltó, hogy ebben az időszakban a rubel elszámolású export gya­korlatilag nem változott, a nem rubel elszámolású export zöme mindvégig a könnyűipari és az élelmiszeripari szervezetektől származott. Ebben a relációban a gépipar és az építőanyag­ipar együttes részesedése miad. össze 3—4°/o- A nem rubel el­számolású kivitel dinamikus növekedésének legerősebb mo­torjai az élelmiszeripari válla­latok voltak: exportjukat ebben a viszonylatban három év alatt több mint 3,5-szeresére növel­ték. Városunkban kifejezetten ex­portorientált vállalatokról, szö­vetkezetekről is beszélhetünk. A Mechanikai Laboratórium­ból csaknem valamennyi ter­mék exportra kerül. A Kesztyűs Szövetkezet termékeinek csak­nem 90 százalékát, a Kesztyű­gyár pedig több mint 75 szá­zalékát külpiacokon értékesíti. Termékeinek csaknem 70 szá­zalékával érdekelt az export­piacokon a Pécsi Cipőipari Szövetkezet és a Minőségi Ru­házati Szövetkezet. Megközelí­ti, illetve meghaladia a 40 százalékos exportérdekeltséget, a Húsipari Vállalat, a Barom­fifeldolgozó és a Faipari Szö­vetkezet. jobb kapcsolatokat Vizsgálódásunk egyik fő kérdése annak elemzése volt, hogy a gazdálkodás viszonyai, külső és belső feltételei miként szolgálják a gazdaságos ex­port fokozását, hatékonyságá. nak növelését. Mi is megállapíthattuk, hogy a közgazdasági szabályozós, a szubvenciók, az árak mai rendszere nehezíti a tisztán­látást, a vállalatok, szövet­kezetek szintjén torzítva tük­rözi a népgazdaság érdekeit. Tudjuk, hogy a központi irá­nyítás szintjén már megszü­lettek a megfelelő döntések, a jövő évtől új termelői árrend­szerrel dolgozunk majd, és a közgazdasági szabályozás más elemei is megváltoznak. Néhány kivételtől eltekintve kedvezőtlenek tapasztalataink a termelők és a külkereskede­lem kapcsolatainak minőségét illetően is. Ipari szervezeteink többsége nem ismeri megfelelő­en a külpiacok mennyiségi és minőségi igényeit, értékítéletét. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy a külkereskedők nem ismerik meg­felelően az ipari szervezetek teljesítőképességét, termelési lehetőségeit. A saját számlás rendszerben értékesítő ipari szövetkezetek gyakorlatilag azt sem tudják, hogy ki veszi meg árujukat és mennyiért. Az élel­miszeripari trösztök nem von­ják be vállalataikat a külkeres­kedelmi tárgyalásokba, a kül­kereskedőktől származó infor­mációkat nem továbbítják hoz­zájuk. Ebbe a helyzetbe vál­lalatainknál és szövetkezeteink­nél nem kell belenyugodni. Rugalmasan Ezzel a gondolattal elérkez. tünk azokhoz a problémákhoz, melyeknek megoldása rajtunk múlik. A gyártmányfejlesztés az utóbbi időben egyre nagyobb figyelmet kap, jelentős tényező­je az export növelésének is. Ez jó. Ha azonban közelebbről megnézzük a dolgot, kiderül, hogy a gyártmónystruktúra kor­szerűsítése — kevés kivételtől eltekintve — beruházásokhoz, mégpedig nem is kis értékű beruházásokhoz kapcsolódik. A meglévő kapacitások rugal­matlanok, vagy legalábbis így kezeljük őket. Jellemző erre, hogy a kapun belüli munkaerő­átcsoportosítás, pl. még azonos, vagy közelálló szakképzettségi igény esetén is számos gondot okoz. Ez utal az anyagi és er­kölcsi ösztönzési rendszer fo­gyatékosságaira és a helyes szer/lé'et kialakulásának lassú- ságf ra is. A dollár, illetve a rubel ke­reskedelmi árfolyama az elmúlt három évben nagyobb mérték­ben csökkent, mint a vállalati, szövetkezeti devizakitermelési mutatók. Ez arra utal, hogy a termelés gazdaságossága nem javult kellő ütemben, az ex­port hatékonysága csökkent. A következtetés világos: to­vábbra is folyamatosan elemez­ni kell a termelés hatékonysá­gát és mindent meg kell ten­ni a hatékonyság növelése ér­dekében. Differenciáltan Vizsgálatunk során arról is képet kaptunk, hogy exportő­reink milyen elképzeléseket alakítottak ki a következő terv­időszakra. Konkrét tervszámo­kat ma még természetesen nem ismerünk. Az eddig kialakult elképzelések viszont arra utal­nak, hogy városunk szocialista ipara a VI. ötéves terv során is dinamikusan bővíteni kíván­ja exportját. Ennek feltételei a termelési kapacitások oldalá­ról megítélésünk szerint meg­vannak. Az már rajtunk múlik, hogy ezeket a feltételeket a hatékonyság növelése, a kül­piaci kapcsolatok erősítése út­ján milyen mértékben tudjuk kihasználni. Lehetőségeink ki­használása — kötelességünk. A város meglévő ipari bázi­sát, az ipar ágazati szerkezete alakulásának jelenlegi tenden­ciáit és az exportpiacokon ki­alakult helyzetet figyelembe vé­ve, az előttünk álló időszakban a külpiaci értékesítés átlagos­nál dinamikusabb növekedésé­vel az élelmiszeriparban és a gépiparban számolhatunk. A könnyűiparban elsősorban a meglévő külpiaci pozíciók meg­őrzése, az exportvolumen ko­rábbinál szerényebb mértékű növelése tűzhető célul. A népgazdasági célkitűzések és az ezekkel összhangban le­vő helyi törekvések eredményes realizálása érdekében a városi gazdaságpolitika szintjén is újabb feladatok megoldása szükséges. Az exportáló szervezetek belső viszonyait — a gazdál­kodás egyre keményebbé váló környezeti feltételeivel össz­hangban — folyamatosan fej­leszteni kell. A küjpiacok mennyiségi és minőségi igényeit, értékítéletét ismerjék meg megfelelően a gazdálkodó szervek szintjén is. Ennek érdekében a vállalatok, szövetkezetek vezetői építsenek ki a korábbinál szorosabb, ele­venebb kapcsolatokat az ex­porttermékek realizálását végző tröszti központtal, külkereske­delmi vállalatokkal. A gyártmányfejlesztés, a gyártmányok folyamatos, komp­lex hatékonysági elemzése kapjon még nagyobb figyelmet. El kell érni, hogy a gyártmány­struktúra ne csak új termelő beruházások üzembe helyezésé­nek eredményeként, hanem a meglévő termelő kapacitások belső átcsoportosítása útján is a piac igényeinek megfelelő rugalmassággal módosuljon. Pártszervezeteink tartalma­sabban, konkrétabban, célra­törőbben foglalkozzanak a gaz­daságos export fokozásához fűződő teendőkkel, mint koráb­ban. Látnunk kell azonban, hogy időközben a követelmé­nyek is emelkedtek, üzemi pártszervezeteink szintjén is még nagyobb figyelmet kell fordítani a külgazdasági egyensúly javításával, a haté­konyság fokozásával összefüg­gő feladatokra. A párt XII. kongresszusa és a felszabadulás 35. évforduló­ja tiszteletére indított munka­verseny megfelelő alkalom ar­ra, hogy a szocialista brigád- dókat, KISZ-fiatalokat, üzemi kollektívákat céljainkat szol­gáló vállalásokra ösztönözzük. A vállalások között a gazda­ságos export fokozását, a mi­nőség javítását, az energiával és az anyagokkal való éssze­rű takarékosságot és a mun- káfegyelem, a technológiai fe­gyelem, a szerződéses fegye­lem szilárdítását célszerű elő­térbe helyezni. A gazdaságos export foko­zása érdekében az ilyen tevé­kenységet folytató gazdálkodó szervezeteket a helyi eszközök­kel befolyásolható környezeti feltételek, oldatáról is előny­ben kell részesíteni. Biztosítani szükséges, hogy exportképes kapacitások lét­számhiány miatt ne maradja­nak kihasználatlanul. A fejlesztési feltételeket dif­ferenciáltan, az exportorien­tált és importmegtakarító be­ruházásokat, továbbá az ex­portáló ipari szövetkezetek te­lephelyi gondjainak megoldá­sát előnyben részesítve kell biztosítani. Elő kell segíteni a városi és városkörnyéki üzemek ko­operációs kapcsolatainak fej­lődését, különös tekintettel az exportáló szervezetek kooperá­ciós igényeire. Politikai feladat Az aktuális teendőket asze­rint csoportosítottuk, hogy melyeket kell a városi irányító párt- és állami szerveknek megoldani és melyek azok, amik o gyárkapun belül jelen­tenek feladatot. A gazdálkodó szervezetek tennivalóit természetesen nem teljes körben fogalmaztuk meg: ez nem is lehetett cé­lunk. A konkrét, közvetlen cé­lok a vállalati tervekben, az irányító szervek útmutatásait figyelembe véve kell hogy ki­alakuljanak. £ célok megvaló­sítása azonban mai helyze­tünkben elsőrendű politikai feladat is egyben. Ha egyáltalán lehet ezt a feladatot tömören fogalmazni, akkor ez így is szólhatna: sok­kal igényesebbnek kell len­nünk, mint eddig voltunk. Igé­nyesebbnek saját munkánkkal és mások munkájával szem­ben. Megyénkben már megközelí­tően hetvenezer kiskert ad el­foglaltságot a tulajdonosának, bérlőjének. De nemcsak mun­kát, annál több előnyt jelent a kis birtok. Hasznosan lehet el­tölteni benne a szabad időt a jó levegőn, a csalód asztalára saját termelésű zöldség és gyü­mölcs kerül. Nem kell piacra járni. A legfőbb előny mégis az anyagiak. A befektetett sa­ját munka bőségesen megtérül, az így megfogott forintokat fél­re lehet tenni más célokra. Tavaly Baranyában 268 hek-. tár parlagföldet tartottak nyil­ván. Ez vajon hány családnak jelenthetett volna mellékest? Idén tavasszal Pécsett és a vá­roskörnyéken tartott határszem­lék során 108 hektár mezőgaz­daságilag művelhető földet ta­láltak parlagon. A feledékeny tulajdonosok a felszólítás nyo­mán 81 hektárt művelésbe fog­tak, de 27 hektárnyi terület így is parlag maradt. Ezek olyan területek, melyek nagyüzemi módszerrel nem művelhetők meg, kívül esnek a tábláktól, netán utak, erdőszélek, árok­partok, vagy a tulajdonos nem akarja, nem tudja megművel­ni. Sokan szeretnének földet, hogy kiskerttulajdonosként ma­guk termelhessék meg a szük­séges konyhakerti növényeket. Erre van-e lehetőség? A községi, városi tanácsok — Pécsett a Kossuth téri tanácsi hivatal — készséggel megmond­ják, hogy van-e és hol található bérelhető földterület, azt ha­szonbérbe, vagy tartós földhasz­nálatra lehet-e megváltani. A kishaszonbérletet csak bel­területen lehet kérni 1—5 évre, haszonbérbe 1—10 évre kérhető külterület is. Mindkét típusnál a földterület alsó határa 800 négyzetméter, azaz 222 négy­szögöl. Érdemes megjegyezni, hogy ilyen területen a szerződés meg­kötése előtt ajánlatos beszerez­ni és figyelembe venni az épí­tésügyi hatóságok előírásait. A haszonbérlő az állami földön engedéllyel ideiglenes gazda­sági épületet létesíthet, a bér­beadó hozzájárulásával meg­változtathatja a föld művelési ágát. Az ilyen szerződés közös meg­egyezéssel bármikor felbontha­tó — viszont a bérbeadó csak bizonyos feltételek esetén kez­deményezheti. A haszonbér évi összege sző­lő és gyümölcs telepítése ese­tén aranykoronánként 10—15 forint, más föld esetében 10 fo­rint. Azonban az évi díj szőlő és gyümölcsös esetében 100, más földnél 50 forintnál nem lehet kevesebb. Nem egy helyen o magasra tartott árak riasztják el a kez­deményezőket. Kellően el nem ítélhető, ha parlagon feksze­nek e területek csupán azért, mert magasra tartják a ha­szonbért. Kedvezmények is vonnak: öt évig mentesíthető a haszon­bér fizetése alól az, aki 3 éve nem művelt Tőidet vesz bérbe; 10 évig az, aki állami földön szőlőt vagy gyümölcsöst tele­pít. A haszonbér alól mente­sül az áfész is, ha állami föl­det o keretében működő me­zőgazdasági szakcsoport ré­szére vesz haszonbérbe. A tartós földhasználatra az kaphat területet, akinek az így engedélyezettel együtt, sem tulajdonában, sem hasz­nálatában nincs több 6000 négyzetméternél. Az igaz, hogy minimum 50 évre köthető az ilyen szerződés és a földterü­let nem lehet kevesebb 1500 négyzetméternél, ami 417 négyszögöl. A kiskert-tulajdo­nosok szerint a legcélszerűbb a 200 négyszögölesnél nem nagyobb terület, dé a jogsza­bálymódosítás még nem kö­veti a művelők tapasztalatát. Ez még mindig olcsóbb a tény­leges vásárlásnál, az ilyen szerződésben rögzített ár a tényleges forgalmi érték 50 százalékát nem haladhatja meg. A tartós földhasználat élők között nem ruházható át, de a ráépített gazdasági épü­let a bérlő tulajdona ma­rad. Ha a szerződésben fog­lalt idő előtt megszűnik a földhasználat, az időarányos díjat visszakapja a használó. Ennél a fortéénál is van ösz­tönző kedvezmény:" huzamo­sabb ideje nem művelt föld esetén a használati díj fize­tése 5 évig elhalasztható, ez ideig sem föld-, sem jövede­lemadót nem fizetnek. Pécs város és környékén tar­tós földhasználatra ez évben a tsz-ek 14,7 hektárt adtak át 64, a tanácsok 7,3 hektárt 70 személynek. A Hazafias Népfront kebe­lében működő Kertbarátők és Kistenyésztők Baranya megyei Társodalmi Szövetségének mi­nap megtartott ülésén közpon­ti téma volt a parlagföld, ezek hasznosítása, termelésbe állí­tása. A kiskertmozgalom szószólói további legsürgősebb teendő­nek tekintik: a kerttársulások szervezését, újabb és újabb parlagföldek felkutatását, használatba vételét, és felku­tatni a kisgépellátás lehetősé­geit. Murányi László Stúdiómagnetofonokat készít exportra a MECHLABOR pécsi gyára N

Next

/
Thumbnails
Contents