Dunántúli Napló, 1979. szeptember (36. évfolyam, 239-268. szám)

1979-09-09 / 247. szám

DN HÉTVÉGE 4. GAZDASÁGPOLITIKA 1979. SZEPTEMBER 9. Az első áldozat? Az elmúlt évtizedben új üzemek sorát avattuk, ám ar­ra ritkán volt példa, hogy becsuktak volna egy gyárat. A Budaflax Lenfonó- és Szö­vőipari Vállalat most arra az elhatározásra jutott, hogy fel­számolja veszteséges dráva- szabolcsi lengyárét és meg­válik az ott dolgozó csaknem kétszáz munkástól. Immár nemcsak újra és újra kinyilatkoztatjuk, hogy a vesz­teséges tevékenységeket fel kell számolni, a gazdaságta­lanul termelő és reménytelen jövőjű üzemeket be kell csuk­ni, de a sebészkés is operálni kezdett. Drávaszabolcs az első áldo­zat a gazdaságosság oltárán? Egyáltalán nem. Változtak ed­dig' is a cégtáblák, változtak a tevékenységek. Erre számos példát szolgáltat Baranya gaz­dasága is. A Sopiana Gép­gyárat nem is oly régen még élelmiszeripari gépgyártóként ismerték, ma az Egyesült Izzó vákuumtechnikai gépgyára va­donatúj üzemcsarnokokkal, ér­tékesebb termékekkel, három­szor annyi termelési értékkel. A Pécsi Fémipari Vállalat ma az Egyesült Izzó Elektronikai Gyá ra. A rendkívül ráfizetéses, volt hidasi brikettgyárban nap­jainkban enyvet gyártanak, vegyszereket csomagolnak. Pécsbányatelepen a kesztyű­gyár rendezkedett be. Aztán sor került gazdaságtalannak ítélt bányák bezárására is. Mint ahogy végleg kihűlt a kemence egy sor elavult tég­lagyárban is. Felszámolták az egyik veszteségesen dolgozó építőanyagipari vállalatun­kat, mohácsi mozaiklap- gyárában az ÉPGÉP rendez­kedett be, a gyártósorok Pécs- váradon termelnek. A máza- szászvári volt szövetkezeti kis­üzem immár harmadszor cse­rélt gazdát, időközben levet­ték az izzó cégtábláját, a kis­üzem ma a szellőző műveké. Emlékeztessünk még — mert pécsi vonatkozása van — a Szekszárdi Vasipari Vállalatra, amely tetszetős, a hazai pia­con keresett olajkályhákat gyártott, mígnem piackutatást végeztetett a Pécsi Tudomány- egyetem közgazdaságtudomá­nyi kara szakembereivel. Még jó időben. A tanácsi vállalat azóta a BHG Híradástechni­kai Vállalat gyáregysége, rég elfelejtette az olajkályhákat, melyek gyártásáról amúgy is lemondani kényszerült volna, de mennyivel fájdalmasabb búcsúval. Drávaszabolcs tehát nem az első áldozat. S tulajdonkép­pen nem is áldozat, hiszen a lengyárból nem lesz düledező kísértetkastély, átveszi és be­rendezkedik benne másik cég, új munkalehetőséget kínálva a környékbelieknek. Tevékeny­ségcseréről van tehát szó, ami például a két világháború kö­zött sokkal gyakoribb volt és nem számított rendhagyó ese­ménynek. A Lőrinci Fonó pél­dául repülőgépgyár .volt, a Kőbányai Sörgyár meg éppen­séggel textilgyár. Mi minden történt meg egy fedél alatt?! A magyar gazdaság nem tud előrelépni, ha nem állí­tunk le üzemrészeket, kisebb- nagyobb vállalatokat, gyár­egységeket, melyek tevékeny­sége gazdaságtalan és semmi remény kilábalásukra. Ezek hínárként húznak le, óriási esz­közöket és munkaerőt kötnek le, veszteségeinket halmozzák. Abba kell hagyni a kínlódást, átadni, eladni ezeket az üze­meket másoknak, akik fejlő­désre ítéltettek, jobban tud­nak boldogulni. Az igazsághoz tartozik, ed­dig még nem nyert polgárjo­got az a gondolat, -hogy a le­építés, a visszafejlesztés is szolgálhatja a fejlődést. Több a szisszenés, ha be kell zárni egy gyárat. Pedig az ügy sür­gős, halaszthatatlan. A Buda­flax Lenfonó- és Szövőipari Vállalat elsők között tartott szigorú önvizsgálatot, s dön­tött úgy, hogy leállítja két len- gyárát, köztük a drávaszabol- csit. Ilyen önvizsgálatra egész iparunkban sürgős szükség van, nemkülönben a következ­tetések levonására és intézke­désre, hogy a lengyárakat más gazdaságtalan üzemek, üzem­részek és tevékenységek le­építése kövesse. Az ügy annál is inkább sürgető, mivel 1980- ban új termelői árak és sza­bályzók lépnek érvénybe, s ak­kor minden bizonnyal jól lát­hatóvá és tapinthatóvá válnak azok a részek, melyeket a ma­gyar gazdaság testéből kikeli operálni. Viszont ekkor már sokkal fájdalmasabb lesz a műtét, aligha lesz mód helyi érzéstelenítésre. Miklósvári Zoltán Gramoxone a sörösüvegben Egy halálos üzemi baleset F ■ F margójára A kisgyerek ott sündörgötta padot festő munkások közelé­ben. Meleg volt augusztus 16- án, a gyerek is megszomjaz­hatott, mert az üveg után nyúlt, hogy igyon belőle. Sze­rencsére észrevették, mert a sörösüvegben nitrohígító volt... Másnap a kórházban meg­Az elmélet és a gyakorlat kitűnő egysége A természetből begyűjtött minták négy komponense* analízisét végzik Tudományos kutatómunka a Mecseki Ércbánya Vállalatnál Egy-két év, mire egy új tudo­mányos eljárás, üzemi kísérlet kilép a valóságba, vagyis ter­melőerőként funkcionál, de kiemelt feladat esetén ez az idő még jobban lerövidül. Az elmélet gyorsan gyakorlattá lesz, mert jó a kapcsolat a Me­cseki Ércbánya Vállalat bányái és a kísérleti, kutatási és auto­matizálási üzeme között. A MÉV tudományos-szellemi bázisa 1962-ben alakult, azóta a termelő- és a fejlesztőegysé­gek egymásra termékenyítőleg hatnak: például a legtöbb üze­mi újítás eljut a tudományos életbe és ezt követően a ter­melésbe is. így, ilyen üzemi öt­letek alapján sikerült elérni, hogy a robbanóanyagok nyolc­van százalékát saját erőből ál­lítják elő, vagy a gyenge ércet és az urántartalmú meddőket az úgynevezett halmos lúgozási eljárással eredményesen dol­gozzák fel. A kísérleti, kutatási és auto­matizálási üzemben kutatással csaknem fél százan foglalkoz­nak: vegyészek, vegyészmérnö­kök, vegyigépészek, geológu­sok, geofizikusok, villamos mér­nökök és általános gépészmér­nökök. Az üzemvezető: dr. Czeglédi Béla. Egyik legfontosabb feladatuk a geofizikai és geológiai kuta­tások végzése mellett az ércfel­dolgozó üzem rekonstrukciójá­nak az előkészítése, hiszen a létesítmény csaknem kétévtize- des fennállása alatt elavult és ezalatt az érc minősége is jócs­kán megváltozott. Szükség van a korszerűbb technológiára és annak 1980-tól való végleges kialakítására. Ebben szovjet és csehszlovák kutatókkal együtt­működnek és úgy kísérleteznek, hogy a termelés egy percre sem állhat le. A csehszlovák kutatók még idén új aprítási, őrlési módszert próbálnak ki. Részt vesznek az országos bauxitprogramban, ennek kere­tében egyik fő cél olyan eljá­rás kidolgozása, melynek segít­ségéve! a gyenge minőségű bauxitokból olcsón és gyorsan nyerhetnek vaskohászati célú alapanyagot. A téma az egész világon az érdeklődés homlok­terében: a MÉV-szakemberek hamarosan Olaszországban ad­nak elő kutatási eredményeik­ről. Ez a kutatóüzem egyben ter­mel is, így legalább hetvenféle nukleáris és radiokémiái mű­szert állít elő, idén is több mint húszmillió forint értékben. Nagy szó, hogy sorozatgyártás­ban készülnek a berendezések és eljutnak a KGST-országok- ba, de Algériába, Ausztriába, Brazíliába is, újabban pedig mexikói és argentínai piaci le­hetőségek is adódtak. Nem kis munka a környezet­és természetvédelmi feladatok ellátása: utasításaik alapján hatástalanítják a meddők nagy részét Pécs határában, hogy azok sugár- és porveszélyét a minimálisra csökkentsék. Úgy helyezik el, hogy az aljába vas­tag fóliát terítenek le és nem szennyezik a közeli természetes vizeket. Oldószerrel rendszere­sen nedvesítik, ezzel portalanít- ják és érctartalmának a zömét kinyerik, majd füvet vetnek, bokrokat ültetnek el. Az elha­gyott zagytározót is növények­kel telepítik be és növelik az altalaj záróképességét. A szeny- nyezett bányavizet teljesen uránmentessé teszik különleges tisztítással és az így nyert vizet zártrendszerben ipari célra al­kalmazzák. A MÉV IV-es bányaüzemé­ben Horváth Kálmán üzemi fő­mérnök irányításával működik a mintegy húsz bányamérnö­köt és bányatechnikust számlá­ló bányászatfejlesztési részleg. Az átlagéletkor 37 év. Alig egy éve szervezték a csoportot az­zal a céllal, hogy a termelő­üzemben valóságközeiben le­gyen a kutatómunka. Egyik leg­döntőbb feladatuk, hogy a ter­mészeti körülmények romlása mellett is kutatási eredményeik­kel szolgálják a nagyobb ter­melékenységet. Rendszeres szakmai kapcso­latot tartanak szovjet, Így a krivoj-rogi, csehszlovák, lengyel, bolgár ércbányák szakemberei­vel, vagyis a testvéryállalatok- kal, de emellett finn és svéd bányákkal, cégekkel is tudo­mányos kapcsolatban állnak, hogy értesüljenek a legmoder­nebb technológiákról is, sőt, gépeket szerezzenek be. üzemszinten kísérletek foly­nak a bányászati munkák gé­pesítésére, így többek között tanulmányozzák a speciális fú­rókocsikat, a hatalmas önjáró rakodó-szállítógépeket. Rako­dógépeket távvezérléssel is irá­nyítanak 10—20 méteres távol­ságról: ezzel is növelik a biz­tonságot, tehát csökken a bal­esetveszély. Ezenkívül speciális fúró tárnok és fúrószerkezetek kifejlesztésén is fáradoznak és igyekeznek teljesen automati­zálni a munkahelyi szállítást, a szivattyúrendszereket, sőt, a külszíni csilleforgalmat is. Fel­készülnek a mélyművelésre, az OMFB és a NIM támogatásá­val indított vizsgálatokkal nem­rég végeztek, lényegében a technikai megoldások megszü­lettek. így a nagy mélységben az egyre növekvő hőmérsékletet szükséges mérsékelni, biztosí­tandó a kitűnő szellőztetés, a megfelelő páratartalom, de a fokozódó por- és zajártalom csökkentéséről sem mondhat­nak le. S eközben a gépesítést fokozzák, hogy az emberi szer­vezetet minél kevesebb árta­lom érje. Csuti J. halt egy asszony, Kosztics Györgyné. 49 éves volt. Se­gédmunkásként dolgozott a mohácsi labdarúgópálya (kü­lönböző létesítményein mun­kálkodó kőművesek mellett Mérget ivott, Gramoxone-t. Sö­rösüvegből ... Mindössze egy nap válasz­tott el egymástól egy majd- nem-tragédiát és egy tragé­diát. A közös bennük: mind­kettő Mohácson volt, s mind­két esetben - enyhén fogal­mazva — felelőtlenség történt: mérgező vegyszereket tároltak olyan italos üvegekben, ame­lyeken még az eredeti címke volt. Az esetet azonban hiba len­ne földrajzilag behatárolni: országos tapasztalat ez, kü­lönböző munkahelyeken, nem egyszer háztartásokban is elő­fordul ilyen mérgezés. Kosztics Györgyné július 31- én ivott Gramoxone-t. Az SZMT munkavédelmi osztályá­nak felügyelői olyan hiányos­ságokat tapasztaltak utólagos ellenőrzésük során, amit alig­ha lehet véletlennek nevezni. Igaz, gyors és tulajdonképpen nem nagy munkáról volt szó a mohácsi labdarúgópályán, így külön felvonulási épületet készíteni felesleges lett volna. Az öltözőnek használt pincé­ben sok üres, félig üres sö­rös- és borosüveg volt. — Megvicceljük a Tónit... — mondták az asszonyok és Koszticsné ráhúzott a sörös­üvegre, abban a hitben, hogy munkatársáét issza. Ha azon­nal orvoshoz mennek, életben marad. 17 napig kínlódott... — Bárhol — mondja Kápol­nai Árpád, az SZMT munka- védelmi osztályának vezetője —, ahol vegyszereket tárolnak, természetes, hogy valóban az van az edényekben, ami rá van írva. Nagyon sok tragédia okozója, hogy a különböző munkahelyeken mindenféle „piásüvegekbe” töltik a vegy­szereket. Még laboratóriumok­ban is előfordul ilyen . . . Ál­talános tapasztalat, hogy nem jelölik ezek tartalmát. Sok munkahelyen — sajnos! — isz­nak a dolgozók. Meglát egyi­kük egy barackpálinkás üve­get, kortyol egyet belőle. Vegyszer volt benne, baleset, kórház . .. Mindaddig, amíg nem hasz­nálják az egyértelmű jeleket, ilyen balesetek bekövetkezté­vel számolni kell. A munkavé­delmi felügyelők - ha súlyo­sabb esettel állnak szemben — szabálysértési eljárást kez­deményeznek, 2000, illetve 3000 forint bírság kiszabását kérhetik. Különösen súlyos eset­ben bűnvádi eljárást is kez­deményezhetnek. Mint Kosz­tics Györgyné esetében. Számos jegyzőkönyv, fegyel­mi felelősségre vonás kezde­ményezése kíséri ezt a mohá­csi esetet. A helyi költségve­tési üzem, a sportfelügyelő­ség, az Új Barázda Tsz egy­aránt szerepel a mulasztással vádoltak között. S miközben az ügy zajlik, a szerencsét­len asszony a kórházban már haldoklik, a sportpálya —ahol Koszticsné ivott a Gramoxone- ból — padjaira számokat fes­tő dolgozók sörösüvegben tart­ják a hígítót. Amit a kisgye­rek majdnem megivott...-Mészáros-

Next

/
Thumbnails
Contents