Dunántúli Napló, 1979. szeptember (36. évfolyam, 239-268. szám)

1979-09-09 / 247. szám

Dunántúlt napló 1979. szeptember 9., vasárnap Családi házak Pellérden Kozármislenyi utcasor A Bem József utca Bogádon A községek tartalékai A társadalmi munka eredményei és feladatai ^Szeptember és november trégén átadás Befejezés előtt a 6 A út és a szigeti csomópont Magasabb útpálya a csatornák miatt Tűzesetek Augusztusban 79 esetben riasztották a baranyai tűzoltó­kat. A Megyei Tűzoltóparancs­nokság összesítése szerint 46 tűzeset történt, a lángok miatt 676 ezer forint érték semmisült meg. Szerencsére sem sérült, sem halott nem volt. A kiváltó okok? Továbbra is a dohányzás vezet 11 esettel. Gépjármű meghibásodása is 11-szer okozott tüzet, az elekt­romos áram 6, a gyerekjáték és a szabadban való tüzelés négyszer. Két alkalommal gyújtogatás történt. Az I. fokú tűzvédelmi ható­ságok 29 személy ellen tettek szabálysértési feljelentést. Dunaszekcsőn egy fiú — mi­után elivott vagy 1200 forintot — a szülői házban meggyúj­totta a fészerben levő szal­mát. A kár tízezer forint — a bűnvádi eljárás folyamatban van ellene. Pogányban egy idősebb férfi megharagudott a szomszédjára, mert az nem volt hajlandó arrébb vinni a szalmabáláját a közös kerítés közvetlen közeléből. Az italtól bátorságot merítve maga „in­tézkedett" - gyufával. Leégett a bála, a harmadik szom­szédnál a füsttől megdöglött vagy kéttucat tyúk. Véménden egy pótkocsis IFA szalmabálákat szállított. A plató rakománya — nem rög­zítették! — előrecsúszott és a vezetőfülke mögött kiálló forró kipufogótól lángra kapott. A gépkocsivezető pánikba esve, tehetetlenül nézte, mint ég el a tehergépkocsi és a pótkocsi. A kár 300 ezer forint. Az oroszlói dombtetőn Sko­da égett, mert a meghibáso­dott üzemanyagrendszerből ki­folyó benzin a kipufogó hőjé­től lángra kapott. A skodás szerencséjére egy buszon Komlóról hazafelé tartó hiva­tásos tűzoltó — Büki Károly tü. zászlós — a busz porral oltó készülékével megfékezte a lángokat. Az abaligeti úton egy Za- porozsec vezetője menet köz­ben észrevette a motorházból kiáramló füstöt. Megállt, be­húzta a kéziféket és várta a segítséget. A kocsi egyszer- csak elindult és lángolva egy útmenti mély árokba gurult. Ott a segítségére érkező autó­sok hiába próbálkoztak a tűz­oltókészülékeikkel — a lezárt motorháztetőn át nem is lehet megfékezni a motortüzet. Előírás, hogy a gépszínbe beállt traktort, munka- és erő­gépet feszültségmentesíteni kell. Szigetváron elfelejtették. Ha a takarítónő nem veszi észre a füstöt, bennég a gép­színben a többi gép is. így csak a traktor égett. Murányi László Természetesen úgy is sokat mondunk, ha „forintokban fe­jezzük ki” a városkörnyéki köz­ségekben egy-egy év alatt vég­zett társadalmi munka értékét. Jobban sejteti azonban az ön­kéntes segítség értékét, ha azt mondjuk, több a kiépített jár­da, a bővített bölcsőde, óvoda, hogy utakat és árkokat építet­tek a Pécs környéki községek­ben. Időszerű most erről beszélni, mert ezekben a hetekben a Pécs városi népfrontbizóttság munkatársai sorra látogatják a városkörnyéki községeket. A cél: megbeszélni a városkörnyéki községek tanácsi vezetőivel, hogy milyen szerepet tölt vagy tölthet be a népfront a közsé­gek előtt álló feladatok megol­dásában, hol tud a HNF — moz­gósító erején keresztül — segí­teni. A társadalmi munka hasznos­ságáról, eredményeiről már sokszor beszéltünk. Most csak annyit: aligha lenne e nélkül például Berkesden kultúrház, Abaligeten sportpálya, Pellér­den körzeti orvosi rendelő. Az említett községek lakói nagy­mértékben járultak hozzá ön­ként végzett munkájukkal e lé­tesítmények elkészültéhez. E kö­zös — a tanács és a népfront által elért — sikerek gyökere az, hogy a testületek vezetői köl­csönösen részt vesznek egymás, a programjaikat kialakító ülé­seken, a jobb tájékozódás, a szorosabb kapcsolattartás érde­kében. Ezekben a hetekben — az említett találkozókon keresz­tül — új területek kerülnek fel­fedésre, annak a felhívásnak a visszhangjaként, melyet a na­pokban ismerhettünk meg: a Hazafias Népfront Országos Tanácsa társadalmi munkára mozgósít, kapcsolódva a kibon. takozó szocialista munkaver­senyhez. Készülünk a VI. ötéves terv­időszakra is. Még tavasszal a megyei tanácson összehívták a városkörnyéki községek és az itt működő népfrontbizottságok vezetőit, ahol nagyvonalakban tájékoztatást kaptak a követke­ző tervidőszak főbb célkitűzé­seiről. Most már megérett ar­ra az idő, hogy a községekben részletesebben is gondolkodja­nak az előttük álló feladatokon, a végrehajtás lehetőségein. E területen segíthet nagyon sokat a HNF. Vörös Csaba, a HNF Pécs városi bizottságának fő­előadója az eddigi találkozók alapján mondja: — A városkörnyéki községek tanácsai és a népfront kapcso­latában vannak még tartalé­kok. Szeretnénk ezeket feltár­ni, hasznosítani. Nem nagy dol­gokról van szó, hanem egészen egyszerűen arról, hogy az ezek­ben a községekben élők jobban érezzék magukat, szebb legyen a lakóhelyük, jobbak legyenek az életkörülményeik. Mindezt úgy, hogy benne legyen a saját munka öröme is, s a népfront e területen a munka megszer­vezésével, a mozgósítással so­kat tud segíteni. Különösen úgy, hogy a találkozókon pontosan megfogalmazott célok ismereté­ben kérjük a lakosság segítsé­gét. A 6/A út IV. szakaszának épí­tése a döntő szakaszba érke­zett. Ez most leginkább a szi­geti várni csomópontnál érzé­kelhető — az útépítésnél foglal­koztatott dolgozók többsége itt tevékenykedik, s szeptember vé­gére forgalomba is tudják he­lyezni. Itt fejeztük be minapi sétán­kat, amit Karolini Mártonnal, a KPM pécsi közúti igazgatósá­gának osztályvezetőjével a Tü­zér utcánál kezdtünk. Magasabban A Tüzér utcától a Szántó Ko­vács János utcáig csaknem kész az út. A két vége azonban hiányzik. Az emberek értetle­nül szemlélik ezt, különösen a Tüzér utcánál. Kísérőnk két ma­gyarázattal szolgál. Az egyik: ha kompletten elkészítik a csat­lakozást, nincs az az ember, aki megakadályozhatná, hogy az útra rámenjen a forgalom. Márpedig ez az útszakasz is a kivitelező Közúti Építő Vállalat munkaterülete: nincsenek még a helyükön a szerelvények, hiányzik az útról a koptatóré­teg és ezután állítják fel a köz- világítási lámpaoszlopokat is. A másik ok: a Tüzér utca je­lenlegi nyomvonalán ezen a helyen kisebb íves korrekciót kell végrehajtani, ezáltal elke­rülhető, hogy közel 4 millió fo­rintos költséggel átépítsék a csapadékcsatorna itteni szaka­szát. Az út északi oldalán végig építenek járdát, gondoskodnak majd a tízemeletesek közötti játszóterek megfelelő védelmé­ről, s a korábbi elgondolástól eltérően a Faludi Ferenc utcát a későbbiekben mégis rácsat­lakoztatják az új útra. A déli oldalon csak az autóbuszmeg­állóknál lesz járda (bár aligha képzelhető el, hogy a gyalogo­sok megelégednek az út egyik oldalán épített járdával). A Bi­hari János utcában megszünte­tik az átmenő forgalmat, ezt az Ybl Miklós utcánál az utat le­záró járdával is érzékeltetik majd. A Bihari János út és a 6/A út közti keskeny sáv sorsa még nem dőlt el. Itt parkolót lenne a legcélszerűbb kialakí­tani — a PMSC-pálya közelsége is ezt sugallja. A szakasz Szántó Kovács Já­nos utcai végénél szembetűnő az új út és a keresztező utca közötti mintegy 60 cm-es szint­különbség. Az itt levő, viszony­lag magasan elhelyezett csa­torna átépítését takaríthatják meg a pálya megemelésével. Megmaradó növényzet Pillanatnyilag teljes a csend a Szántó Kovács János utca és az Acsády utca között. Itt lé­nyegében már csak a szokásos talajmunkákro van szükség, majd kezdődhet a betonozás. A Szántó Kovács János utcához hasonlóan a 6/A-t keresztező Szamuely és Acsády utcák je­lenlegi pályaszintjét is megeme­lik, ugyancsak közmű-okokból. Ezen a szakaszon járdát csak az építők munkásszállója előtt építenek, a piac mögött új nö­vényzet telepítésével a gyalo­gos közlekedés lehetőségét is kizárják, a Szamuely és Acsády utca között pedig a Tarr Imre utca és a Hajnóczy utca közel­sége nem indokolja a járda­építést. E szakaszon különben is meg akarják tartani a jege­nyesor kivágása után megma­radt növényzetet. Lesz-e folytatás? Az útépítés a IV. szakasz túl­só végétől — a Páfrány utcától — a város felé megkezdődött. A szükséges osztályozó sávok miatt itt meglehetősen széles az úttest — ezt pillanatnyilag a már lerakott szegélykövek érzé­keltetik. De vajon szükség lesz-e valamennyi sávra. Egyelőre nyilvánvalóan nem; úgy, mint a Tüzér utcai csomópontnál is, ahol két sáv még nem vesz részt a forgalomban. De itt mór fel­vetődik a kérdés: vajon ugyan­olyan egyértelmű-e a IV. sza­kasz eme végpontján az V. sza­kasz építésének indítása, mint volt a IV. szakasz indítása a III. szakasz befejezésekor? Karolini Márton szerint a pénzügyi le­hetőségektől füqg, hogy miitor épül meg a több tízmillió fo­rintos következő szakasz. Egye­lőre minden úgy megy, mintha akadálytalanul épülhetne: ké­szül a terv az UVATERV-nél, folyik az út nyomvonalának a kisajátítása — az uránvárosi buszvégállomás közelében lé­vő házakat már le is bontot­ták. Tény, hogy a 6/A út tel­jes mértékben akkor felelhet meg feladatának, ha elkészül az V. szakasz is, amely az ÁFOR és az épülő BÉV-telep határán csatlakozik rá a 6-os útra. A csomópont Serény munka folyik a szige­ti várni csomópontnál. Lényegé­ben ide számíthatjuk az autó­busz-végállomást is, amelynek új formáját már mutatják a jár­dakontúrok. Sok minden meg­változik itt, de még nem végle­gesen. Az utolsó fázisra majd az V. szakasz építésével egy- időben kerülhet sor, amikor az autóbuszok az ürögi fasor felé kerülve, mintegy hátulról érkez­nek a végállomásra. Formálódik maga a csomó­pont is, ahol napról napra töb­bet látni abból: milyen is lesz. itt minden néhány hét múlva. Megszűnik végre mindaz, ami évek óta fölöslegesen nehezí­tette az egyre növekvő forgal­mat: a 6-os útnak a kanyar­gása, az abaligeti út becsat­lakozásának nehézkessége és magának a forgalomnak a sza­bályozatlansága. A mutatóban megmaradt Szigeti út 168-as számú ház mellett ottjártunkkor betonozáshoz készítették elő a terepet, s készült a Tiborc ut­cai becsatlakozás. Az íj útsza­kasz egyenesen vágja át az abaligeti útnak ezt az S-kanyar- ját. * A csomópontot várhatóan szeptember végén forgalomba helyezik. A 6/A út IV. szakasza teljes egészében feltehetően november végére 'készül el, 57 millió forintért. Hársfai István Szarvas-elégia őszi esőt vár az erdő. Dömper dolgozik a kis fakaliba hátában, fél füty- tyentésnyire. A házikó ele­jében a széles ablak délre néz. A látótér közepében a magasra nyurgult kará­csonyfa nemsokára össze­ölelkezik a vörösfenyővel. Nincsenek húsz lépésnyire sem, amint nézegetem őket, és fölöttük a napot takaró nagy lapos felhőt, melyből most kezd szemerkélni a szeptemberi permet. Te Ősz, te Ősz, te őszülők idénye, jöttöd oly bánatos nekem ... idézgetném bocsánatkérőn módosítva Puskint, ha - hű, hát ezek hogyan ke­rülnek ide? s majd ki­esik a pipa a számból: a két fenyő közötti három mé­teres látómezőben egy szarvastehén villan át s nyo­mában rohanva, annyit lá­tok csak, hogy két mellső lába a levegőben, fiatal bika robog. Rá sem hederít a negyven lépéssel odébb zakatoló dömperre, s már nincs is sehol. A harmadik szereplő pedig, aki eddig együtt vágtatott velük, még egy tehénke, a „színpad” szélén, fiatal fák takarásá­ban egyszerre megáll. S ami most történik, azt leírni, ahhoz kellene toll! 'Mert a semmit leírni, az a valami. A kis tehén csak áll. Áll egyhelyben. Látszólag egy­kedvűen nyújtogatja a nya­kát, de nem úgy, mintha fülelne, nem úgy, mintha válogatna a zöldben, ha­nem — urambocsá! — mint­ha gondolkodnék, mintha töprengene s lassan-lassan lemondana egy értelmetlen meditálásról, hiszen az állat gyakorlati lény, s hogy ön­ző, pillanatig sem tagadja, nem siratja meg társát, ha az elbukik, vágtat tovább a többivel, menti a bőrét, míg viszi a lába. Az élet okát és célját a gyarló ember fürkészi csak, az akar egyre többet tudni és birtokolni, a szarvas hon­nan tudná és miért, hogy mi a jóság, mi az igazság, mi lesz jövő őszre? Éli nap­jai száz riadalmát folytonos izgalomban, egyik zörejtől g másik illatig, él féltékeny­ség, szépség és béke nélkül. A kis tehén még mindig egyhelyben áll, mintha va­lami tompa ösztön lenyű­gözte volna. E drámai pantomimet a nyurga nádtippanok is vé­gignézték, bugáikkal bólo­gatva a feltámadó szellő­ben : Szép menyasszony lesz ez is, ez is — zizegték a magas füveknek, s mire kö-, rülnéztek, a sóvárgó vágy­űzte szőrösfülű szarvaskis­asszonyt úgy elnyelték a ve­le borongó barátságos bok­rok, mint lírai álmot a ró­zsaujjú Hajnal. Baranyai Aurél

Next

/
Thumbnails
Contents