Dunántúli Napló, 1979. szeptember (36. évfolyam, 239-268. szám)

1979-09-05 / 243. szám

© Dunántúli napló 1979. szeptember 5., szerda szerkesztőség postájából E Átjáróház-e a várócsarnok? Fonyód és környéke tele van pécsi nyaralókkal. A na­gyobb üdülőkben a vendégék egymást váltják. Csomagokkal terhelten érkeznek a bélatele- pi állomásra, hogy jegyet vált­sanak, vagy bélyegeztessenek. Fölbattyognak a főbejárat lépcsőin a csomagokkal, de nem tudnak bemenni, belül­ről zárva van. Az ember azt hihetné, ' hogy gyerekes csíny történt, s ezért nem lehet az évtizedek óta nyitott főbejá­raton át jegyváltásra bemenni. A bezárt főbejárati ajtón semmiféle jelzés: merre men­jünk. Vissza a csomagokkal! Balra lehet találni egy szűk oldalfeljárót, amely azonban a csaknem földig érő akác­lombok miatt csomagokkal va­ló átjárásra alkalmatlan. Ma­rad tehát az egész épület­tömb megkerülése sóderos, gyakran tócsós úton. Mindez miért? Megkérdeztem a béla- telepi állomásfőnöktől: — Mi­ért kell körbesétálni a főbejá­ratot, miért nem lehet azon át közlekedni? A válasz meglepett: —Azért, mert a várócsarnok nem átjá­róház. — Hát mi? — kérdem sze­rénytelenül valamennyi utas nevében. T. I. Rákos Lajosné az idén 60—70 dekagrammos körtéket szüretelt hirdi kertjéből. A gyümölcsök magassága csaknem 20 centiméter. Jogi tanácsadó Nagy T. az iránt érdeklődik, hogy a lakás bérlője mikor kérheti a bér elengedését? A bérlő a bér elengedését, ille­tőleg mérséklését követelheti' arra az időre, amíg a) a bérbeadó javítási kötelezett­ségét felszólítás ellenére nem tel­jesíti, s emiatt a lakás vagy annak egy része huzamosan rendeltetés­szerűen nem használható; b) a bérbeadó a bérlőt a lakás rendeltetésszerű használatában más módon akadályozza vagy jelentősebb mértékben korlátozza. Abban az esetben, ha a bérbe­adó a bér elengedésére, illetőleg mérséklésére irányuló kérelmet nyolc napon belül nem fogadja el, a bérlő kérelmével TOVÁBBI nyolc napon belül a bírósághoz fordulhat. Ha ezt a határidőt elmulasztja, jogát a keresetindításig eltelt időre nem érvényesítheti. Ilyen esetben a bíróság jogerős határozatáig a korábbi bért keil megfizetni. T. I. kisiparos műhelyében bal­esetet szenvedett, dolgozni nem tud. Kérdése: kaphat-e táppénzt vagy valamilyen kártalanítást a betegsége idejére? Igen! A 17/1975. (VI. 14.) MT. sz. rendelet 268. §-a értelmében üzemi baleset az a baleset, amely a kis­iparost a) a telephelyén, munkahelyén végzett ipari tevékenysége során vagy b) anyag, gép, szerszám (munka­eszköz) vagy elkészített, illetőleg javított termék szállítása vagy a) a lakásáról a telephelyre vagy onnan hazamenet, továbbá, a munka teljesítésének a helyére és onnan a telephelyre vagy hazamenet közben éri. Olvasónk tehát keresőképtelensége idejére baleseti' táppénzre jogosult, amit a társadalombiztosítási szervek­től kell kérnie. A. H. élettársi közösségben él. A közeljövőben szeretnének na­gyobb értéket vásárolni. Kérdése: milyen mértékben ré­szesül az új szerzeményből? A Polgári Törvénykönyvünk 578. §-a szerint az élettársak — házas­ságkötés nélkül, közös háztartásban, érzelmi és gazdasági közösségben együttélő nő és férfi — együttélésük alatt a szerzésben való közreműkö­désük arányában szereznek közös tulajdont. Ha a közreműködés ará­nya nem állapítható meg, azt azo­nos mértékűnek kell tekinteni'. A háztartásban végzett munka a szerzésben való közreműködésnek számít! Meg kell jegyeznünk, hogy a tör­vényi rendelkezés értelmében ezeket a szabályokat kell alkalmazni — a házastársak kivételével — a közös háztartásban élő más hozzátartozók vagyoni viszonyaira is. B. K. azt szeretné tudni, hogy ki követi el a rágalmazást. A Büntető Törvénykönyv 179. §-a szerint, aki valakiről, más előtt, a becsület csorbítására alkalmas tényt állít vagy híresztel, vagy ilyen tény­re közvetlenül utaló kifejezést hasz­nál, vétséget követ el, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel, javító­nevelő munkával vagy pénzbüntetés­sel büntetendő. A büntetés két évig terjedő sza­badságvesztés, ha a rágalmazást a) aljas indokból vagy célból, b) nagy nyilvánosság előtt, c) jelentős érdeksérelmet okozva követik el. Várócsarnokot a 30-as busz végállomására! Nemrégiben a Dunántúli Naplóban néhányon kifogásol­ták, hogy a buszállomásoknál a kitett padokat elviszik. Ugyanez történt a 30-as busz Kürt utcai végállomásánál. Az ott levő bádogbódét elvitték, s vele együtt eltűntek a padok is. A 400 ágyas klinika lába­dozó betegei, a környék öreg­jei állva kénytelenek bevárni a néha bizony kimaradó jára­tú buszt. Még valamit! Fél évvel ez­előtt Dénesi Ödön Ybl-díjas főmérnök a Dunántúli Napló­ban javasolta, hogy a 30-as busz Kürt utcai végállomásá­nál, a tornacsarnok támfalá­nál létesítsenek esőbeállót. Csak el kellene hányni né­hány köbméter földet, s mű­anyag tetővel meg lehetne ol­dani a várakozás helyét. A környék lakossága szívesen se­gít társadalmi munkában a föld elhányásában, s ha a Vo­lán Vállalat is nyújt némi ' anyagi segítséget, meg lehet­ne oldani, hogy a leglátoga­tottabb buszvégállomásnál eső­ben, sárban ne ázzon a vá­rakozó közönség. A Hazafias Népfront Szigeti Körzeti Bizottsága „Játszótér vagy garázs?’ 1*9 A fenti című cikkhez szeret­nék hozzászólni. Ha valaki is­meri a területet, könnyen ki­számíthatja, hogy 73 garázs esetén nem fák, de még fű­szál is kevés marad. Arról nem is beszélve, hogy tudo­másunk szerint később még 90 garázs épül. Ha a döntés megszületett, elkeseredve, de tudomásul vesszük. Néhány megjegyzést azért szabad le­gyen tennem. Több mint egy éve folyik a vita. Nem a homokozó vagy hintázó 2—3 éves gyerekek je­lentenek baleseti veszélyt, ha­nem a kocsiúton tollaslabdá­zó 14-15 évesek vagy a jár­dán játszóteret kialakítók. Je­lenleg több mint száz garázs van. Ha az igennel szavazók ablaka alatt dudálnak, csap­kodnak 5 órától este 11-ig, akkor is így szavaznak? Az eredeti várostervben ez a rész mindig park volt. Szerin­tünk nem lett volna szabad vitára bocsátani, hogy a zöld­területet megszüntessék-e? A területet sok paddal, fákkal, esetleg kártya-sakk asztalok­kal tudtuk csak elképzelni, de nem garázsokkal. Német Ferencné Komló Kirándulásról... Augusztus elején autóbuszos kiránduláson vettünk részt Pécs környékén és a megyé­ben. Láttuk a táj fejlődését (két évvel ezelőtt is voltunk arra). Jártunk Mohácson az emlékhelyen, a harkányi bol­gár hősi temetőben. Változat­lanul szép Orfű és Abaliget környéke, az odavezető út is. Kiránduló csoportunk kis nyugdíjas, idős emberekből te­vődött össze. Jó részük most járt először azon a vidéken és csak ámultak, hogy milyen szép vidéke az országnak. ""'Volt azonban egy kellemet­len epizódunk is. Mohácson akartunk átjönni a kompon, de ez nem sikerült, mert a farmotoros autóbuszunk nem tudott felmenni a kompra. Talán jó lenne egy kis újítás­sal lehetővé tenni, hogy ala­csony és magas vízálláskor is biztosított legyen az átkelés. A kirándulás megszervezésé­hez igen jó segítséget kap­tunk a Megyei Idegenforgal­mi Hivatalnál dolgozó Gulyás- nétól. Ezt a segítséget sze­retnénk ezúton is megköszön­ni. Ugyancsak köszönjük Ör­kényi Józsefnének, aki a mo­hácsi emlékhelyen dolgozik, hogy egyik társunk után el­hozta a vásárlás közben el­vesztett pénztárcáját. Patakfalvi István, a Hallássérültek Orsz. Szöv. orosházi körzeti csoport titkára Az illetékesek válaszolnak „Gombatermesztés Pécsett” A Napló augusztus 3-i számában a fenti címmel az állami gazdaság gombatermesztéssel kapcsolatos tevékenységének bővítését sürgető cikk jelent meg. A cikk megállapításaival egyetértünk. Ennek megfelelően gondoskodni fogunk arról, hogy a gombatermesztés helyi fejlesztése érdekében a ter­melésszervező munkát az illetékes vállalatok növeljék. A megyei ZÖLDÉRT Vállalat irányító központját erre vonatkozó­an megkerestük. Bagó Bálint, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium kereskedelmi főosztály vezetője „Telefon, kilépő, rizling” A fenti cikk írója kifogásolja, hogy a Hullámfürdőben nincs telefonálási lehetőség a vendégek részére, illet­ve azt, kivételes esetekben az iro­dában, esetenként megengedik. Vállalatunk az elmúlt Időben, több esetben kéréssel fordult a Posta fe­lé, hogy a Hullámfürdő területén nyilvános telefont létesítsenek azért, hogy onnét a fürdő vendégei, tar­tózkodásuk ideje alatt telefonálhas­sanak. A Posta kérésünket eddig nem tudta teljesíteni, mert új állo­más felszerelésére lehetőség nincs. Ennek ellenére, a nyilvános telefon létesítésével kapcsolatban ismétel­ten megkerestük o Postaigazgatósá­got. Valóban, fennáll az, hogy a fürdőből a vendégek kilépővel nem távozhatnak el. Amennyiben valaki a fürdő területéről kilép, úgy visz- szatérés esetén újból jegyet kell vál­tania. A város területén levő idényfür­dőkben eddig nem alakult ki az a gyakorlat, hogy kilépő rendszeresíté­sére sor került volna. Ezt a vendé­gek egy-két kivétellel nem is igény­lik. A cikk megjelenése után érint­kezésbe léptünk más fürdőkkel a te­lefonálási és kilépők tekintetében. Azt a felvilágosítást kaptuk, hogy csak kivételes esetben lehet telefo­nálni, nyilvános telefon felszerelve nincs. A kilépőnek egyedül a sikon- dai fürdőnél van arra lehetősége, hogy kizárólagosan ebédidő alatt távozhasson a fürdő területéről kilé­pővel. Ez azonban a fürdő speciális helyzetéből adódik, mivel a fürdő- vendégek jelentős része hétvégi há­zakban lakik Sikondán. A szeszes ital fogyasztásával kap­csolatban több esetben felhívtuk a fürdő területén elárusító hellyel ren­delkező vállalatot, hogy szeszes italt ne árusítsanak. A szeszes ital árusí­tása közegészségügyi és baleseti szempontokból sem kívánatos, ezért megakadályozását minden körülmé­nyek között igyekszünk előmozdítani. Ismételten felhívtuk a Vendéglátó Vállalat figyelmét, hogy tiltsa be a szeszes ital árusítását, esetenként el­lenőrizze rendelkezésének betartását. Tudomásunk szerint a vállalat a sze­szesital-fogyasztás betiltására az el­múlt időben intézkedést tett. A Hul­lám étterem teraszán ebéd kiszol­gálás is van, ezért azzal a kéréssel fordultunk az üzemeltető vállalat fe­lé, hogy kisebb mennyiségű szeszes italt, esetleg csak étkezési idő alatt, kizárólag az étkezéshez szolgáljanak fel, az étterem teraszán. Solti Dezső, a Pécsi Vízmű igazgatója * Ugyanerre a cikkre a Pécsi Posta- igazgatóság osztályvezetője, dr. Bá­nyai Sándor az alábbiakat válaszol­ta : — A Posta közterületen csak akkor létesít utcai nyilvános távbeszélőál­lomást, ha a várható forgalom vagy közérdek ezt indokolttá teszi. A Hul­lámfürdőt üzemeltető * Pécsi Vízmű Vállalat részéről kérelem nem érke­zett hozzám abból a célból, hogy szereltessek fel utcai nyilvános táv­beszélőállomást a fürdő területére, mivel a vendégek az irodákban fel­szerelt állomásokat veszik igénybe. Másrészt ahhoz, hogy a Posta a vá­ros területén utcai nyilvános távbe­szélőállomást felszerelhessen, a he­lyi tanácstól közterületfoglalási enge­délyt kell beszerezni. — A Hullámfürdő területén — eset­leg létesíthető — utcai nyilvános táv­beszélőállomás műszaki lehetőségét a Városi Távközlési üzemmel meg­vizsgáltattam. Az üzemtől kapott tá­jékoztatás szerint a javasolt nyil­vános állomás felszerelése műszaki­lag nem oldható meg, mivel a fül­két a szabadban kellene elhelyezni, hogy bárki igénybe tudja venni, eh­hez pedig megfelelő készüléket je­lenleg nem tudok biztosítani, s kap­csolási számmal sem rendelkezem. — A nyilvános állomás igényt elő­jegyeztem, ha a műszaki körülmé­nyek lehetővé teszik — ez előre vár­hatóan 1980 év vége felé — a kérel­met ismét tárgyalni fogom. „Vendégmarasztalás A panaszos szerint a kér­déses napon csupán rövid időre kívánt Harkányban a Bajcsy-Zs. úton tartózkodni, ezért a kijelölt fizető parkoló területén parkolt, ahol a cikk­ben írt sérelem érte. A történtekért elnézését kell kérni. Nem mentegetőzéskép­pen, de szeretném elmondani e területen felmerülő gondja­inkat. A parkírozó díj besze­désére vagy diákokat, vagy idősebb nyugdíjasokat tudunk alkalmazni. Van olyan, aki csak egy hétig folytatja tevé­kenységét, mert nem bírja el­viselni a gépkocsitulajdono­sok részéről előforduló atroci­tásokat, de volt olyan is, akit a tanácsnak kellett nem megfelelő hozzáállása miatt eltanácsolni. Harkány rendkívüli forgalma a hétvégeken csúcsosodik, ami­kor is a rendelkezésünkre álló parkolóhelyek nem bizonyul­nak elegendőnek. Ezért rend­szeres ellenőrzést végez a he­lyi tanács is, de felsőbb szer­veink is. Ennek eredménye, hogy a cikkíró által kifogásolt jegyen található félreérthető összeget azóta módosítottuk. Közöljük a panaszossal, hogy a parkolási helyétől mintegy 150 méterre 500 gépkocsit be­fogadó és ingyenes parkoló­hely található. Ezt sajnos a gépkocsitulajdonosok nem akarják észrevenni és ehelyett a több 10 000 forint értékű parkosított területeket rongál­ják, tapossák. Dr. Priol János vb-titkár A szabadságharc vezetői a ko­rona sorsát illetően teljes bizonytalanságban voltak. Mi­után a kormány 1849. júliusá­ban Pestet elhagyni kényszerült. Szemere Bertalan miniszterelnök, Kossuth véleményével ellentétben, magával vitte Szegedre és ott a lakásán őrizte. Batthyányval együtt július 29-én a kormány megbízá­sából az orosz csapatokkal való kapcsolatfelvétel és Görgey szán­dékának kipuhatolására a Bihar megyei haditáborba utaztak. A koronát Nagyváradra vitték a püs­pöki palotába, majd ideérkezésük- kor ismét Szemere vette át és vitte Aradra. Az elvesztett temes­vári csata után Szemere ismétel­ten megkérdezte Kossuthot, hogy mitévő legyen. A válasz — „tedd le ide az aradi várba, 5 hagyd itt” — nem elégítette ki, ezért Batthyányval együtt Lúgosra ment és megkísérelte a koronát itt el­rejteni. Kísérlete sikertelen volt, Így másnap Orsovára mentek, ahol Batthyány vélemények kikérését a határ közelsége miatt már nem halaszthatta. A kapott válasz — törd össze, vagy vesd a Duná­ba — ugyancsak használhatatlan volt. Batthyány válaszát a korona sorsát féltők azóta is többször, a felelőtlenség példájaként több­Batthyány Kázmér és a magyar korona szőr idézték. Nem látták meg, hogy Batthyányt a korona tulaj­donképpen nem érdekelte, kije­lentése inkább abból a balsejtelem­ből fakadhatott, hogy a magyar állam szuverénitása elveszett. Batthyány szerepe a korona 1853. szeptember 8-án történt meg­találásával kapcsolatban, mint az egyik árulással gyanúsított merül fel Szemerében. Batthyány tőle az orsovai rejtekhelyét eléggé tapin­tatlanul, mások társaságában meg­kérdezte. Szemere a tájékoztatást megadta, így elképzelhető, hogy saját lelkiismeret-furdalása az alapja a gyanúsításnak. A gyanú­nak konkrét alapja nem volt, tulajdonképpen Batthyány amnesz­tiakérésének a híre váltotta ki. Szemere is csak egyik verzióként kezelte Batthyány árulását és to­vábbi kapcsolatuk mutatja, hogy azt később teljesen el is vetette. A gyanú végleges eloszlatására csak 1919 után kerülhetett sor, a volt császári titkos levéltár meg­nyitása után. Ekkor derült ki, hogy a rejtekhely nyomára Warga István, egy császári kém véletle­nül bukkant rá,' majd viszontagsá­gos úton sikerült is ,a koronázási ékszereket megtalálnia. Mind­ezekről Szemere Bertalan: Naplóm c. munkájának I. kötete (Pest, 1869., Kiadó Ráth Mór) és Benda Kálmán—Fügedi Erik: A magyar korona regénye (Magvető Könyv­kiadó, 1979) c. munkája nyújt bővebb felvilágosítást. dr. Füzes Miklós A Dunántúli Napló augusz­tus 28-i számában megjelent fenti című cikkükben a követ­kezőt írják: „... azonban az üzemi próbák során, melyek még a napokban is tartanak, kiderült, hogy az alap, melyet a Dél-dunántúli Meliorációs Vállalat szakemberei építet­tek, a szükségesnél alacso­nyabb olvadásfokú bitumen­ből készült, s emiatt szivárog a termálvíz.” A cikkük ezen része több hi­bás megállapítást tartalmaz: Vállalatunk neve helyesen Du­nántúli Meliorációs Vállalat. Az alapot nem bitumenből ké­szítettük, hanem B-140-es vas­betonból. A munkahézag ki­öntésénél alkalmaztunk bitu­ment, melynek minőségét a tervező határozta meg, így az előállított szivárgás a hibás tervezői utasítás következtében állt elő. A tervező bevonásával a hi­ba megszüntetésén dolgozunk. Kovács József vezető főmérnök Az antibiotikumok helyes alkalmazásáról Az ^ antibiotikumok egyes élő kór­okozókat (baktériumok, gombák) el­pusztító vagy szaporodásukat gátló gyógyszerek. Az 1940-es években tör­tént kezdeti alkalmazásuk forradal­mat jelentett az orvostudományban. Addig halálos kimenetelű betegsé­gek váltak gyógyíthatóvá, sőt fel­csillant a remény, hogy hatásukra egyes bakteriális eredetű betegségek véglegesen eltűnnek. Viszonylag rö­vid idő alatt kiderült azonban, hogy nemcsak az utóbbi hiú ábránd, hanem az antibiotikumok alkalmazd- sa is bizonyos veszélyekkel és hátrá­nyokkal jár. Az első antibiotikum a penicillin, majd különböző származékai (pl. Beacillin, Maripen, SemicHlin stb.) a kórokozók viszonylag szűk körével szemben hatásosak, és káros mel­lékhatásuk úgyszólván alig van. Eze­ket később hatásukban és kémiai szerkezetükben különböző antibioti­kumok hosszú sora .követte és követi napjainkban is (Chlorocid, Tetran, Erithromycin stb.). Ez utóbbiak ugyan a kórokozók szélesebb körére hatnak, de mellékhatásaik is szá­mottevőbbek. Felmerül a kérdés, miért van szük­ség állandóan új és új antibiotiku­mokra. Előállításukat két ok in­dokolja. Az egyik a már említett tény, hogy ezek a készítmények szé­lesebb spektrumúak, vagyis többféle baktériumtörzsre hatnak, velük több betegség gyógyítható, mint pl. a penicillinnel. (Ütóbbi ugyanakkor ma is a leghatásosabb gyógyszerünk bi­zonyos bakteriális betegségekkel szemben). A másik ok, és ez az an- tibiotikus terápia árnyoldala, hogy ®9yes antibiotikumféleségekkel szemben a baktériumok hosszabb-rö- videbb idő alatt ellenállóképességet — rezisztenciát — fejlesztenek ki. Az ilyen rezisztens baktériummal tör­tént fertőzés pedig már az alkal­mazott antibiotikummal nem gyó­gyítható. A rezisztencia kifejlődését fokozza a hejytelen és kritikátlan al­kalmazás. Elősegíti rezisztens törzsek kifejlődését az antibiotikumok alkal­mazása olyan betegségekben, me­lyekben hatástalanok, pl. nátha, influenza, vagy egyéb vírusfertőzés okozta megbetegedések. Gyakori hiba kicsiny adagokkal történő ke­zelés. vagy a túl rövid ideig tartó alkalmazás. Ezért nem szabad pél­dául az antibiotikumok szedését a tünetek csökkenése vagy elmúlása esetén azonnal abbahagyni, hanem még bizonyos ideia (általában 2— 3 nap) folytatni kell. Az antibiotikumot tehát akkor sza­bad alkalmazni, ha biztosan számít­hatunk teljes hatására, a kórokozók elpusztítására és ilyen esetben is megfelelő adagolásban. Mindezen kérdésekben egyedül orvos dönthet. Helytelen, sőt káros az otthon meg­levő antibiotikumok felhasználása orvosi előírás nélkül I Ennek súlyos következményei lehetnek, mint pl. a tünetek elmosódása, miközben a be- tegséq súlyosbodik, vagy a kóroko­zók túl gyors elpusztítása, ami zavar­ja a szervezet védekezőképességét, az immunitás kialakulását. Ez utóbbi különösen veszélyes a gyerekkorban, mikor helytelenül alkalmazott anti- biotikus kezelések következtében gyakori az újrafertőződés és a fia­tal szervezet nem ,,tanul meg” vé­dekezni a fertőzésekkel szemben. Vannak az antibiotikus terápiának más mellékhatásai is. A bélrendszer normális és hasznos baktériumainak elpusztítása révén hasmenést okoz­hatnak. Egyes antibiotikumok káro­síthatják a hallóideget, ennek akár süketség lehet az eredménye. Má­sok a vesére, vérképzőrendszerre, a májra stb. gyakorolhatnak káros hatást. Mindez méginkább hangsú­lyozza azt a követelményt, hogy an­tibiotikus kezelést csak az orvos elő­írása szerint Vtabad folytatni. A rezisztens kórokozók szaporor dása miatt egyes nagyhatású anti­biotikumok — ún. „tartalék anti­biotikumok” — csak gyógyintézetben alkalmazhatók, azért, hogy az or- «-vos bizonyos különösen súlyos fer­tőzések leküzdéséhez is rendelkezzen hatásos fegyverrel. Kenderes Mária int. főgyógyszerész „Termálvíztároló Szigetváron”

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents