Dunántúli Napló, 1979. szeptember (36. évfolyam, 239-268. szám)

1979-09-05 / 243. szám

1979. szeptember 5., szerda Dunántúlt napló 5 Kádár János pohárköszöntője (Folytatás az 1. oldalról) A Magyar Népköztársaság vezető testületéi és a magam nevében őszinte tisztelettel kö­szöntőm körünkben kancellár urat, kedves feleségét, kísére­tének valamennyi togját, min­den kedves vendégünket. öröm számunkra, hogy el­fogadták meghívásunkat és el­látogattak hozzánk. Látogatá­suk módot ad korábbi hasz­nos véleménycseréink folyta­tására. Ugyanokkor alkalmat nyújt arra is, hogy viszonozzuk azt a szívélyes vendégszerete­tet, amelyben a Német Szö­vetségi Köztársaságban tett lá­togatásunk során részünk volt. A kancellár úr személyében annak a kormánynak a veze­tőjét köszöntjük, amely elis­merésre méltó módon hozzá­járult a hidegháború falainak lebontásához Európában, az enyhülés további elmélyítését vollja céljának, s országaink viszonylatában pedig ezzel a kormánnyal együttműködve építettük ki a Magyar Nép- köztársaság és a Német Szö­vetségi Köztársaság politikai­lag rendezett, korrekt kapcso­latait. Két évvel ezelőtt, bonni ta­lálkozásunk alkalmával bizto­sítottam kancellár urat, hogy közvéleményünk, a magyar nép helyesli találkozásunkat, egyet­ért kapcsolataink fejlesztésé­vel. Külön örülök annak, hogy ezt most személyesen is ta­pasztalhatják. Kívánom, érez­zék jól magukat Magyaror­szágon. Megelégedéssel mondhatom, hogy a Magyar Népköztársa­ság és a Német Szövetségi Köztársaság kapcsolatai ren­dezettek. Együttműködésünk bonni találkozásunk óta to­vább bővült. Ez a fejlődés tel­jes mértékben megfelel az 1977. július 6-án aláírt közös nyilatkozatunknak és a helsin­ki záróokmány szellemének. A két ország kapcsolataiban különösen fontos helye és sze­repe van a gazdasági együtt­működésnek. Az e téren elért eredményeink nem csekélyek. Az árucsere évről évre dina­mikusan fejlődik. Nőtt a ko­operációk száma, és tettünk már kezdeti lépéseket a har- modik piacon való együttmű­ködésben is. Az árucsere ki­egyensúlyozottabb fejlődésé­nek biztosítása azonban to­vábbi és közös erőfeszítéseket követel. E cél eléréséhez új, az eddigieknél hatékonyabb együttműködési formák kiala­kítására van szükség egymás országaiban ugyanúgy, mint a harmadik piacokon. Meggyő­ződésünk, hogy ez kölcsönös érdek, és a ma még meglevő akadályok leküzdhetők. Tárgyalásainkon sok szó esett kontinensünk békéjéről, biztonságáról. Tudatában va­gyunk ózonban annak az ösz- szefüggésnek, amely Európa és a világ más részei között fennáll. A magyar népet ag­godalommal tölti el a békét veszélyeztető feszültség-gócok létezése. Jót' tenne Európának és az egész emberiségnek, ha újabb erőfeszítések történné­nek a feszültség-gócok felszá­molására, a konfliktusok tar­tós, az érintett népek alapve­tő érdekeit és jogait valóban figyelembe vevő rendezésére a Közel-Keleten és a világ más térségeiben. Már a ma délutáni első megbeszélésünk is újólag meg­erősítette, hogy változatlanul kölcsönös a szándék kétoldalú együttműködésünk fejlesztésé­re. Egy irányban tudunk dol­gozni a népeink s az egész emberiség sorsát érintő nagy kérdésekben. E gondolatok jegyében kö­szöntőm önöket Budapesten. Szívből kívánom, hogy látoga­tásuk magyar földön hasznos és emlékezetes legyen — mon­dotta Kádár Jónps, majd a magas rangú vendégeket még egyszer köszöntve, a Német Szövetségi Köztársaság népé­nek boldogulását, országaink kapcsolatainak fejlődését, a békét éltetve fejezte be po­hárköszöntőjét. Helmut Schmidt pohárköszöntője — Magam, feleségem és kíséretem nevében köszönetét mondok a szívélyes üdvözlő szavakért és a vendéglátásért. — E mostani találkozás nem csupán a Német Szövetségi Köztársaság egyik kancel­lárjának első látogatása a Magyar Népköztársaságban, hanem egyben első közvetlen találkozásom is az önök or­' szágával és a magyar nép­pel. Ma egyike vagyok an­nak a több mint ötszázezer honfitársamnak, aki évente Magyarországra utazik. — A helsinki konferencia, amelyen első alkalommal ta­lálkoztunk első titkár úr, egy­ben azt is jelentette, hogy va­lamennyi európai újra rá­eszmél a közös múltra. És az ön bonni látogatásakor lezaj­lott második találkozót, vala­mint az 1977. július 6-i közös nyilatkozatot, azok az együt­tes erőfeszítések jellemezték, amelyek az enyhülést és kon­tinensünk valamennyi orszá­gának együttműködését céloz­ták. — Azóta kormányaink és né­peink közelebb kerültek egy­máshoz. Ma délutáni nyílt, szí­vélyes és rendkívül hasznos megbeszélésünkkor a Magyar- ország és az NSZK között szá­mos szinten és területen ki­alakult folyamatos párbeszéd­re építhettünk. Ezt igazolják a találkozások a magyar köz­élet vezetőivel, a nagyszámú megbeszélés, amelyeken a kí­séretemben levő hölgyek és urak részt vesznek. — Az ön bonni látogatása óta gazdasági kapcsolataink örvendetes módon fejlődtek. Különösen örömömre szolgál, hogy ebben az évben a Né­met Szövetségi Köztár­saságba irányuló magyar szál­lítások jelentős mértékben nö­vekedtek. Ezzel kialakulnak a kétoldalú kereskedelem továb­bi növekedésének előfelté­telei. — Egyetértek önnel abban, első titkár úr, hogy az enyhü­lés előfeltétele a saját bizton­ságunkba vetett bizalom. Egy ilyen biztonsági partneri vi­szonyban a fegyverzetellenőr­zés és fegyverzetkorlátozás po­litikája döntő szerepet játszik. A továbbiakban az NSZK kormányfője a kőolajkészletek világszerte tapasztalható csök­kenésére és arra a kihívásra mutatott rá, amelyet az ener­giaválság jelent a világgazda­ság, a nemzeti gazdasá­gok, az egyes emberek és a nemzetközi együttműködés szá­mára. Azon fáradozunk — hangsúlyozta —, hogy saját energiaellátásunkat lehetőleg széles alapokra helyezzük, új energiaforrásokat tárjunk fel, és ahol csak lehetséges, ener­giát takarítsunk meg. Úgy gon­dolom, hogy ezeken a terüle­teken megmutatkozik majd a valamennyi európai állam közti szoros együttműködés le­hetősége, mi több, szükséges­sége. Ezért nagyon gyümöl­csözőnek tartom például Brezs- nyev főtitkárnak korábban el­hangzott javaslatát egy ener­giakonferencia összehívására. Helmut Schmidt Kádár Já­nos és felesége egészségére, Magyarország és népe boldog jövőjére, az országaink és né­peink közti kapcsolatok fej­lődésére, a vacsora vala­mennyi résztvevőjének egész­ségére és a békére emelte poharát. + RÓMA: Két munkás meg­halt, hárman súlyosan megse­besültek Fossombrone olasz városka közelében egy gabo­nasilóban bekövetkezett hatal­mas robbanás következtében. A robbanás; százezer mázsa gabonát szórt szét a siló kör­nyékén. A szerencsétlenség okait vizsgálják. + RÓMA: Az Olasz Belügy­minisztérium jelentése szerint július 27. és augusztus 28. kö­zött Olaszország autóútjain 836 személy vesztette életét és több mint tizennégyezren sé­rültek meg — lényegesen töb­ben, mint az elmúlt év ha­sonló időszakában. + JERUZSÁLEM: Mose Dó­ján izraeli külügyminiszter foly­tatja a Palesztinái Felszaba­dítás'/ Szervezethez közelálló arab személyiségekkel való ta­lálkozóinak sorozatát, ugyan­akkor azonban izraeli illetéke­sek sietnek leszögezni, hogy ezek a megbeszélések nem je­lentik a PFSZ-szel való tárgya­lásra irányuló szándékot. + HAIFA: Szadat egyiptomi elnök kedden délben megér­kezett Haifába, két évvel ez­előtti jeruzsálemi útja óta har­madik hivatalos izraeli látoga­tására. Az AI Horreja nevű jachtján érkező vendéget ün­nepélyes külsőségek és nagy­szabású biztonsági intézkedé­sek közepette fogadták. Az egyiptomi delegációt Jichak Navon izraeli államfő és Me- nahem Begin miniszterelnök fogadta. + BRÜSSZEL: A hagyomá­nyok szerint minden fontos NATO-értekezlet központi té­mája a „szovjet katonai fö­lény" és az ebből következő „szovjet veszély". Ez a téma uralta annak a háromnapos szimpóziumnak a vitáit is, amelyet a washingtoni Geor­getown egyetem és a NATO- hoz közelálló két párizsi, nem­zetközi stratégiai kérdésekkel foglalkozó intézet rendezett Brüsszelben szombattól hétfő­ig. Tömeggyilkosok pere. A kambodzsai népi forradalmi bíróság pol-potista bűnözők perét tárgyalja, akik sok ezer ember halá­láért felelősek. 11 + PÁRIZS: 97 éves korában elhunyt Victor Lebrun, Lev Tolsztoj utolsó magántitkára. Az Oroszországban született, francia származású férfi 17 éves korában szegődött a nagy orosz író szolgálatába. Lebrun, aki Tolsztojjal folytatott leve­lezését a szovjet államnak ajándékozta, orosz és eszpe­rantó nyelven is megírta a „Háború és béke” és az „An­na Karenina” szerzőjének élet­rajzát. + SANTO DOMINGO: Jo. vábbi holttestek fölfedezésével immár ezerre emelkedett a Da­vid nevű hurrikán halálos ál­dozatainak száma Dominiká­ban. A keddre virradó éjjel 950 holttestet sikerült azono­sítani, ám a mentőosztagok vezetői szerint félő, hogy a kiáradt folyók által elsodort személyek tovább növelik a veszteséglistát. + BERLIN: NDK—amerikai konzuli egyezményt írtak alá kedden Berlinben Kurt Nier, az NDK külügyminiszterhelyet­tese és Dávid D. Bohlen, az Egyesült Államok nagykövete. Az egyezményt — omelyet a két állam közötti diplomáciai kapcsolatok felvételének 5. évfordulóján kötöttek meg — mindkét részről egyaránt fon­tos hozzájárulásnak tekintik a kapcsolatok továbbfejlesztése szempontjából. Harckészültségben az angol szakszervezetek. Tom Jackson, a blackpooli szakszervezeti kongresszus elnöke megnyitja a tanács­kozást + BELFAST: Álarcos fegyve­resek keddre virradó éjszaka agyonlőttek egy katolikus fér­fit Belfast nyugati városrészé­ben. A rendőrség attól tart, hogy a gyilkosság annak a bosszúhadjáratnak a része, amelyet szélsőséges protestáns szervezetek hirdettek meg az IRA és szimpatizánsai ellen az augusztus 27-i merényletek nyomán. Ezeknek Lord Mount- batten, a királynő unokafivére is áldozatul esett. + MOSZKVA: Az 1976—80- ig terjedő ötéves terv 3 éve alatt az olaj- és , gázkiterme­lés a Szovjetunióban 81 millió tonnával nőtt. Az idén 593 millió tonna „fekdte aranyat” terveznek adni a népgazda­ságnak — írta a Szovjetunió gázipari minisztere, Szabit Orudzsev, a Pravdában meg­jelent cikkében. + ÚJ-DELHI: Százezer éves kőszerszámokat találtak Indiá­ban. Az ősember által vadá­szatnál használt eszközökre Bhilwara város közelében buk­kantak rá a régészek. Kommentár A blackpooli kihívás Nemcsak a magán-, ha­nem a politikai életben is megesik, hogy egy-egy rend­szeresen ismétlődő, egyéb­ként különösebb érdeklődést nem kiváltó esemény a körül­mények hatására hirtefén jelentőssé válik. Ez történt most az angol szakszerveze­tek kongresszusával. Ezt a legfelsőbb szintű ta­nácskozást (amelyben száz- tizenkét nagy múltú szak- szervezet tizenkétmilliós tag­ságát ezerkétszáz delegátus képviseli) minden ősszel megtartják. Még a hely­szín sem nagyon változatos: vagy a neves dél-angliai üdülőhely, Brighton, vagy — mint ezúttal is — Blackpool. Mitől lett tehát hirtelen je­lentős, Anglia határain túl is élénk érdeklődéssel kí­sért esemény a blackpooli kongresszus? Attól, hogy Angliában a legutóbbi ta­nácskozás óta megbukott a munkáspárti James Callag­han kabinetje és Margaret Thatcher asszony vezérletével konzervatív kormány jutott hatalomra? A válasz még így sem len­ne pontos. Nem egyszerűen arról van szó, hogy a labour, vezetést — amelynek ha­gyományosan legfőbb tá­masza éppen a szakszervezeti mozgalom — tory-vezetés vál­totta fel; ez Albionban meg­esett a múltban is. Csakhogy Thatcher asszonyé nem egy­szerűen egy tory-kabinet a sok közül, hanem — min­denekelőtt a dolgozók és szakszervezeteik szempontjá­ból — az utóbbi idők leg- reakciósabb, egyértelműen munkásellenes kormánya. Margaret Thatcher már a választási kampány idején azzal nyerte meg a nagytőke aligha csak erkölcsi támo­gatását, hogy szembefordult a szociális vívmányokkal, ókonzervatív módon hitet tett a vak piacgazdálkodás, az „erősebb joga", a dzsungel törvényei mellett a gazdasá­gi-társadalmi életben. A nagy hágyományokkal ren­delkező brit szakszervezeti mozgalomnak tehát huszadik századi történelme egyik leg­nagyobb ellenfelével, sőt el­lenségével kell megküzdenie. Nemcsak a további előreha­ladásról van szó, hanem ve­szélybe kerültek bizonyos, év­tizedek óta kiharcolt vívmá­nyok is. Máris bebizonyoso­dott, hogy ebbe még a sztrájkolok elleni rendőri erő­szak is beleérténdő, ami bi­zony a modern Angliára hosszabb ideje már nem volt jellemző. Már az első felszólalások­ból is kitűnik, hogy a Black- poolban összegyűlt küldöttek a helyzetnek megfelelően olyan harci seregszemlének fogják fel a kongresszust, amelynek csatasorba kell ál­lítania a tömegeket. Nem­csak jogaik védelmére, ha­nem megfelelő ellentámadá­sokra is. Harmat Endre Folytatódott az el nem kötelezett országok csúcsértekezlete (Folytatás az 1. oldalról) szakította félbe az egyiptomi küldöttet, majd ezt követően felszólalásában kijelentette, hogy Camp David nem más, mint az el nem kötelezett moz­galom és az ENSZ erre vonat­kozó határozatainak „nyílt és cinikus megsértése”. Pham Van Dong vietnami mi­niszterelnök ugyancsak éles hangon utasította vissza az egyiptomi küldött felszólalását, amely — mint mondotta — „sér­tő a mozgalomra, sérti Kubát, és sérti maqát az egyiptomi né­pet is”. Didier Ratsiraka mada- gaszkári elnök azt hangoztatta, hogy Butrosz Ghali Kuba elleni kirohanásait saját országa el­len irányuló akciónak is tekinti. Megemlítette: Szadat számára most is fontosabb, hogy az iz­raeli miniszterelnökkel találkoz­zon, mint az, hogy részt ve­gyen az el nem kötelezett or­szágok csúcsértekezletén. Szad- dam Husszein iraki államfő rendkívül éles szavakkal ítélte el Eqyiotomot, amely különutas politikáiéval elárulta az arab orszáqokat és a palesztin né­pet, Szadatról pediq kijelentet­te: „nem nevezhető másnak, mint az Egyesült Államok szol­gálatában álló kisstílű zsoldos­nak". A kubai küldöttséq nevében Carlos Rafael Rodriquez, az Államtanács elnökhelyettese és a Minisztertanács elnökhe­lyettese szólalt fel. Emlékezte­tett Castrónak a megnyitón mondott szavaira: Kuba — mon­dotta — a mozqalom alapelvei­hez tartja maqát és nem folya­modik diplomáciai protokollá­ris csűrés-csavaráshoz. Ez a csúcsértekezlet nem Egyiptomot bírálja, hanem azokat, akik el­árulták az országot, a nasszeri hagyományokat, az arab népek történelmét. Hasonló értelem­ben szólalt fel a benini küldött, akinek javaslatára közfelkiál­tással törölték az egyiDtomi fel­szólalást a csúcsértekezlet hi­vatalos dokumentumaiból. A csúcs üléseivel párhuzamo­san hétfőn folytatta munkáját a záródokumentumok elkészíté­sén és megszövegezésén mun­kálkodó politikai, illetve gaz­dasági bizottság. Mindkét bi­zottság hétfőn külön szerkesztő bizottságokat hozott létre. Magyar vonatkozása is van az el nem kötelezett országok Havannában hétfőn megnyitott csúcsértekezletének. A nagy nemzetközi találkozó színhelyén, az új kongresszusi palotában, magyar elektroakusztikai beren­dezések közreműködésével foly­tatják a tanácskozást és a hal­van tévékommentátor munka­helyről is magyar berendezések segítségével közvetítik a ripor­terek a világnak a találkozó eseményeit. Rendkívül gyors és pontos munkát végeztek a ma­gyar szállítók és szerelők, hi­szen a kubai kulturális minisz­térium csupán áprilisban kötött szerződést az Elektroimp^x-szel a 237 ezer rubel értékű elektro­akusztikai és tévékommentátor berendezések szállításáról. A tolmácsberendezés révén a ta­nácskozóterem ülőhelyeinél a delegátusok nyolc nyelvből választhatják ki a nekik leg­megfelelőbb fordítást. A tévé­kommentátor munkahelyeken az értekezlet eseményeit egyszerre 30 nyelven közvetíthetik a ri­porterek.

Next

/
Thumbnails
Contents