Dunántúli Napló, 1979. szeptember (36. évfolyam, 239-268. szám)
1979-09-03 / 241. szám
Tudósítóink, jelentik - Tudósítóink jelentik illilliil Színpompás program, igazi fesztiválhanguiat A politikai fórum résztvevői válaszolnak a kérdésekre Az évszázados gesztenyefák alatt nem találkoztam dühös, rossz kedvű emberrel. Vidám volt a sokadalom o sétatéren. Kioszkban, Rózsakertben, valamennyi vendéglátós pavilonban udvariasak voltak a felszolgálók, hideg volt o sör, forró a virsli, tiszta a pohár, és mi vendégeknek éreztük magunkat. Az üres sörösüveget, bár tétovázva, leállítottuk a gesztenyefák tövéhez, aztán szégyenkezve felvettük. Olyan tiszta volt ezen a verőfényes vasárnapon a tér, olyan jó volt a nyüzsgéssel sodródni, barátokkal találkozni, a legújabb viccet elmesélni . .. A tisztes úr szalmakalapját lengetve köszöntötte ismerősét. Sétabotját zokóját tartó karjára akasztotta. Mintha Krúdy novellaképe elevenedett volna fel. Ellestem beszélgetésüket is: — Negyven éve nem volt ilyen jó itt a sétatéren. Emlékszik még azokra a jó térzenékre? A Népszabadság fóruma Dévényi Tibor kertésznadrágjában hol ide, hol oda röppent a színpadon, szájában két kislemez, a kezében tóncdaléne- kesek poszterei; a közönség egy részét sikerült lázba hoznia a délutáni diszkón. Műsora után a padsorok megürültek, de a felszabadult helyekre azonnal mások ültek. Olyanok, akiket a Népszabadság politikai fóruma csalt ki a sétatérre. A színpadon sípjelre a párt központi lapjónak fejlécét állították össze a vájártanulók, majd elfoglalták a helyüket a válaszadók: Grósz Károly, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője, dr. Nagy József, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizottság első titkára, dr. Juhász Ádám nehézipari államtitkár, Czente Gyula, a Pécsi városi Tanács elnöke, a Nép- szabadság részéről pedig Do- lecskó Kornélia, Várnai Ferenc, Körmendy István és a fórumot vezető Szabó László. Telefonon és írásban majdnem fél ezer kérdés futott be, amelyből a hetvenöt perc alatt negyvenet sikerült megválaszolni. Szóba kerültek a benzinárak — hazánkban és külföldön — Pol-pot havannai fogadása, a pécs—budapesti vasút villamosítása és még számos egyéb érdekes probléma. Grósz Kárólytól például megkérdezték, szándékozik-e valamit tenni a párt és a kormány az igencsak elharapódzott borravalózás, a csúszópénzek ellen. Az MSZMP KB agitációs és propaganda osztályának vezetője azt válaszolta, hogy egyelőre radikális megoldás azokban a szakmákban, ahol az alkalmazottak fizetése alacsony, nem várható, csak fizetésük rendezése után. Ez pedig hosz- szú évekbe telik. Az olyan helyeken azonban, mint például az egészségügyi intézmények és a kereskedelmi hálózat, igen szigorú intézkedések várhatók a korrupciót illetően. Ezekbe a bírósági felelősségrevonás is beletartozik. Grósz Károly hangsúlyozta, hogy az igazi megoldás az lesz, ha a szolgáltatások fejlesztésével olyan időket élünk meg, amikor egyszerűen a létalapja szűnik meg a borravalózásnak. Egy, a dr. Nagy Józsefhez érkezett kérdések közül: miért állt le Harkány, mint üdülőterület fejlesztése? A megyei pártbizottság első titkára válaszában hangsúlyozta, hogy szó sincs Harkány visszafejlesztéséről, csupán arról, hogy a község forgalma túlszárnyalta a nevezetes üdülőhely teherbíróképességét. A későbbiekben arra fognak törekedni, hogy Harkány a gyógyfürdő jelleget őrizze meg, és hévize csak másodsorban szolgálja a strandolást. A spontán fejlődési tendenciák helyett a tudatos, tervszerű fejlesztés szükséges, és ez meg is fog történni. Czente Gyulától többek között azt kérdezték, miért szűnt meg a zöld hullám a Rákóczi úton. A városi tanácselnök véleménye az volt, hogy zöld hullám 40 km/h sebességnél van, csak „megtörik” a jelzőlámpa nélküli gyalogátkelőhelyeken. Megemlítette, hogy a helyzet javítása — továbbá a 6-os és 6/A utak forgalmának rendezése, lámpáiknak összehangolása a közúti tervező vállalatok segítségével folyamatban van. Mi a helyzet a széntermeléssel? Népszerűbb lesz-e a korábban „leírt" energiahordozó? Dr. Juhász Adómnak tették fel a kérdést, aki röviden kifejtette: a hetvenes években nem lehetett előre látni az olajárak robbanását, ezért történt meg a szénbányászat visszafejlesztése, de a mostani helyzet arra ösztönzi gazdasági vezetőségünket, hogy jobban építsen a fekete aranyra. Elmondta, hogy a kutatások szerint a Mecsekben 500 millió tonnára becsülhető a szénvagyon — de lehet, hogy ennél is több — s ez azt jelenti, hogy a készletek hosszú időre biztosítottak. A meglevőknél újabb bányák nyitása még nem időszerű. Körmendy Istvántól megtudtuk, hogy jövőre várható a ma. gyár űrhajós fellövése, ha addigra lecserélik a most fönt keringő űrállomást. A tartalmas és néha izgalmas fórum után az Apostol együttes, Zsoldos Imre, Sárosi Katalin, Hlatky László és Kibédi Ervin vette át a színpadot, mint a Népszabadság által rendezett szórakoztató műsor résztvevői. A műsorközlő tisztét a televízió szép és kedves bemondónője, Szádváry Gabriella látta el. Szerencsés nyertesek Hamarosan megkezdődött a Konzum Áruház divatbemutatója, majd kisorsolták a góltotópályázat tárgynyereményeit. A nyertesek: Lutz Elemér, Rózsa András és Simonovics János pécsi lakosok. A különböző hírközlő és kulturális szervek által felajánlott tárgynyeremények nyertesei: a Népszabadság hordozható televízióját Scheitler János pécsi, a MÉV magnóját Dömötör Ferenc bikali, a Pécsi Nemzeti Színház bérletét Csajági Ildikó olvasónk nyerte meg. (A Pécsi Körzeti Stúdió által felajánlott tárgy nyer(Folytatás az 1. oldalról) Forró virsli, hideg sör nyereményeket Nógrádi Róbert, a Pécsi Nemzeti Színház igozgatója, Békéssy Gábor, a Mecseki Bányász című lap szerkesztője, Borsos József, a Magyar Rádió Pécsi Stúdiójának vezetője és Mitzki Ervin, a Dunántúli Napló fő- szerkesztője nyújtotta át a boldog nyerteseknek. Jócskán elmúlt már nyolc óra, mikor elkezdődhetett a IBányásznapi randevú legfőbb attrakciója, a pécsi színészek és újságírók focirangadója, a SZÚR. A színészek rózsaszín vattacukorral, az újságírók kü. lönféle rémítő maskarákba öltözve futottak ki a szürke flaszterre. Csinos balerinák látták el a partjelző tisztét, a kezdőrúgást Frajt Edit ejtette meg, nem egészen önzetlenül színésztársaihoz pasz- szolva a labdát. Ismét mi győztünk Újságírók—Színészek 4:3 (2:1) „Szerencsehorgászat” az alsó-sétatéren Jó mulatság Újhegyen Autóvásár Délutánra az újhegyi sporttelep vonzott sok ezer embert, a kézilabdapálya lelátói, s maga a pálya is megtelt. A bejáratnál szorgalmasan dobálták a cédulákat egy piros ládába az érkezők, abban o reményben, ők nyerik meg a sorsolást. A Mecseki Szénbányák fúvószenekara pattogó indulókat játszotta helyet keresőknek. Helikopter körözött a pálya felett, amikor elkezdődött a műsor, Molnár Margit és Mol- doványi Ákos, a televízió riporterei voltak a házigazdák, ők jelentették be, hogy Gálfi István, a Mecseki Szénbányák Vállalót műszaki igazgatóhelyettese köszönti a Bányásznapi randevú ezen rendezvényének résztvevőit. „A mecseki szénbányászatnak van jövője, hiszen a kokszolható, jó minőségű szenet nem nélkülözheti az ország” — mondta egyebek között. A műsort Mátrai Zsuzsa táncdalénekes kezdte, közben az MHSZ ejtőernyősei vonták magukra a figyelmet: pontos ugrásokkal a szomszédos focipályán értek földet. Lórán Lenke, Harsányi Gábor, Jákó Vera, Solti Károly, Keres Emil, Kibédy Ervin és Hlatky László, Psota Irén, Zsoldos Imre, Sárosi Katalin, az est legnagyobb sikerét arató Szegedi Molnár Géza, Hajdú Júlia, Rutkai Éva, Dékány Sarolta, és végül Koós János váltotta egymást a színpadon, operett-tői a versig, magyar nótától a tánczenéig vive a közönséget. A színészeket, énekeseket Tom- sics Rudolf .együttese kísérte. Értékes nyeremények A nagy sikerű műsor után kezdődött a tárgynyeremény- sorsolás. Egy rádiót, két lemezjátszót és kétszemélyes színházbérletet sorsoltak ki, a A motorizáció átka és öröme volt az első szeptemberi vásár, igazi csoda, ami csak egy van a világon, s Pécs azt is nyújthatja. Itt volt mindenki aki számít, kereskedők és vásárlók csaptak össze, súrolták egymást, alig mertem hinni a szememnek, ez egyenesen Rómából érkezett, a másik meg Münchenből — a közben a rokonokhoz is benézett —, Belgrad és Újvidék, Becs és Zürich adott itt találkát, de volt aki Barcsról, vagy a szomszéd Sa- rohin utcából törte ót magát a tömegen. Kirakodó és autóvósár — ez utóbbi talán az idei utolsó igaz reményekkel kecsegtető — és népünnepély volt ez a javából. Nemzetközi; árban, áruban és fizetőeszközben egyaránt. Kezdjük tehát a számvetést legelőbb az autókkal, a hároméves, „érett, eladnivalókkal”. (Ilyen különben alig volt.) A hangosbemondó a mérlegházhoz invitált; valaki CR-es Skodáját kínálta 18 ezerért. Kontrasztként daliás Ford kellette magát 260 ezerért — uram, alkudni is lehet az árból, egy tízest a szép szeméért leveszek asszonyom —, de igazi szándék, tömött pénztárca nemiqen akadt. Egykedvű Dáciás közölte haverjával: Már hárman körbejárták, de nincs kapás. Különben a 4-5 éves Ladák-Zsigu- lik 75-ért kellették magukat, s köpték a rozsdát, s a félnapos glancot .. . Csodát váró, manna-reményű eladnivógyók lesték a balekot. A túlsó soron választási malacok sírtak anyjuk után, nut- riaprémen csillant meg a napfény, vízipisztollyal vacakolt egy bőgő kölyök, fonott szarkofágszerűt vitt haza anyu a szennyeseknek, tökgyalut vett egy öregasszony és idegennyelven alkudtak a kékfestő-bodegánál. Pulóver százért és kétszázért — amíq a készlet tart, s ezt centri- fugázni is lehet (csak nézze meg utána!) — rozsdás vasalók párosával, no meg a Sátán kutyája ronggyáolvasva. Farmerokon eredeti címkék, hétmér- földes gumicsizma, famozsár... Valahogy kivergődtem; köszönöm a kocsikaravánt vezénylő rendőröknek-önkéntes rendőröknek, akik nélkül innen ma senki nem jut haza. Izzadtak és irányítottak, szenvedték a másoknak juttatott vásárörömet, szívták a kipufogógáz szagát, s ösztökélték a benzin- sáskahadat. Eladó az egész világ... Amikor vasárnap vásárnap. K. F. tesének nevét technikai okokból a keddi számunkban közöljük.) Egyéves előfizetést nyert a Népszabadságra Reit György, fél évest Hegedűs Lajos és Vékás/ Lajos pécsi lakos. A PMSC által felajánlott kocogófelszerelések nyertesei Gergely László és Györkö Jánosné pécsi kocogok. Nyereményüket kedden vehetik át a PMSC sportirodájában. A sétatéri rendezvények záróakkordjaként a Mecseki Szénbányák népi együttesének táncosai, valamint a színház művészei — Galambos György, Bókay Mária, Bujdosó Mária, Horineczky Erika, Krasznói Klára, Mester István, Kovács Kriszta, Albert Miklós és Papp Zoltán — léptek fel a szabadtéri színpadon. Hiába volt a kezdőrúgás joga a színészeké, hiába szerződtették vissza szövetségi kapitánynak igazgatójukat, Nógrádi Róbertét, a győzelem akárcsak egy éve, most is a miénk lett. öt perc sem telt el a mérkőzésből és Horváth László bomba góljával máris az újságírók vezettek. A nagy lövést megirigyelte a kis Tomanek, de ezúttal az ő bombája nyomán a labda Újhegyről Meszesre szállt. Igaz, ez az első próbálkozás volt a színészek részéről, a következő már jobban sikerült. Garai Róbert kiegyenlített. Aztán itt és ott is egy-egy kapufa, majd Hídvégi József góljával 2:1-re vezettek az újságírók, A szünet a színészeknek kedvezett, a főiskolán most végzett Bán János a második félidő elején kiegyenlített. A nézőtérről bekiabált valaki, hogy bunda. Nem, ezen a mérkőzésen nem volt bunda, aki olyat akar látni, annak bajnoki mérkőzésre kell mennie. Lombosi Jenő ugyan a szívére vette a megjegyzést, meg is „sértődött" és gyorsan két gólt szerzett. A színészek Haizer Gábor révén még szépítettek, majd Stier József játékvezető jelezte a játékidő végét. A Bányásznapi randevú eseményeiről tudósítottak: Bodó László Havasi János Lázár Lajos Lombosi Jenő Wallinger Endre
