Dunántúli Napló, 1979. szeptember (36. évfolyam, 239-268. szám)

1979-09-03 / 241. szám

Bz új szabályzórendszer kényszerpályákat teremt Mitől függ majd a bér? |adarasi Attila pénz­ügyminisztériumi ál­lamtitkárt múlt heti pécsi látogatása során lélegzet­vételnyi időhöz sem hagy­tuk jutni miután megérke­zett, már a kezdődő válla­lati pénzügyi konferencia előtt ezernyi kérdésre sze­rettünk volna választ kap­ni. Az újságirók és rádió­sok természetes információ- éhsége volt ez, de tagad­hatatlanul érződött a min­dennapok emberének kí­váncsisága is: mit hoz az 1980-ban érvénybe lépő vállalati jövedelemszabá­lyozási és anyagi érdekelt­ségi rendszer? Az államtitkárral beszélgetve és előadását hallgatva Az államtitkár a rövid beszél­getés alatt, később előadásá­ban is kihangsúlyozta, hogy csupán a javaslatok készültek el, igaz, döntésre érett, köz­vetlenül az előtt álló javasla­tokról van szó. S hogy mennyire nemcsak a gazdasági életben tevékenyke­dő vezetők, szakemberek ügye ez, könnyen belátható abból, hogy a készülő új szabályozó rendszer középpontjában ép­pen az ár áll, a vállalatok so­kaságát hozhatja majd olyan helyzetbe, hogy munkásaiknak nem tudnak nyereségrészese­dést fizetni, sőt esetleg a bé­rekét is csak az állami tervek­ben szereplő mértékben lesz­nek képesek emelni. Arról ugyanis nincs szó, hogy a mun­kások meg ne kapnák bérüket. Ezt kérdeztük először Madarasi Attila államtitkártól is. — A veszteséges vállalatok vezetői alapbérük 80 százalékát kapják. Mi lesz a munkások bérével, ha mondjuk a vállalat bért sem tud fizetni? — A munkások bérét mind­addig ki kell fizetni, amíg a vállalat sorsáról nem döntenek. Lehetséges, hogy a munkaerőt máshove kell csoportosítani, a vállalatot megszüntetni, a dol­gozók azonban fizetésüket ad­dig kapják, míg sorsukról dön­tés nem születik. Más kérdés, hogy a bérszabályozásban alapvetően a teljesítményhez kötött bérformáknak kell a jö­vőben érvényesülnie, amelyet a hozzáadott érték alapján szá­molnak. Amennyiben ez nem nő, bérfejlesztésre csak mini­mális mértékben lesz lehető­ség. — Miként lesz tisztázható, hogy melyik vállalat működik hatékonyan, s melyik köszön­heti csupán az állami támoga­tásnak látszólagos eredmé­nyeit? — Az új gazdasági szabály­zóknak ez az elsőrendű felada­tuk. Azt akarjuk elérni, hogy a pénzügyi rendszerek differenci­álják a vállalatokat, és mi nem szeretnénk ezt különleges elbí­rálásokkal közömbösíteni. Gyö­keresen megváltozik a termelői árrendszer, az árakat pedig a világpiaci áraknak megfelelően kell kialakítani. A nyereséget valóban eddig nagyon sok mű­vi beavatkozás befolyásolta, amelyek módosították a válla­latról kialakított képet. Ezt fel kell számolni, a normativitás el­ve (talán a kifejezés helyessé­gén lehetne vitatkozni) alap­ján. A normativitás azt jelenti, hogy az új árrendszer hatását engedjük érvényesíteni, a nye­reség csak a hatékonyságból származhat. Tisztázni kell a nyereség fogalmát is: meg kell különböztetni, meghatározni azt a nyereséget, amely a gazda­sági viszonyokat fejezi ki, az­tán külön számítani nyereséget, amely az esetleges exporttámo­gatás eredményeként képző­dött. A kettő együtt adja ugyan a vállalat adózási alapjául szolgáló pénzügyi eredményt, az érdekeltség alapját, de a kétféle nyereségszámítás a gon­dolkodás tisztaságát volna hi­vatott elősegíteni. Az államtitkár néhány mon­dattal előadásában részletezte a nyereséggel kapcsolatos lé­nyeges változásokat. Nő pél­dául a község- és városfejlesz­tési adó (6-ról 10 százalékra). A részesedési alap ugyan adó­köteles marad, de a nagyobb nyereséget elérő vállalatok faj­lagosan kisebb adót fizetnek, nő az érdekeltségük. Megszű­nik viszont az állam által ga­rantált 6 nap részesedés. — Melyek az új szabályozó rendszer legmarkánsabban ki­rajzolódó vonásai? — A szükségszerűség, amely a vállalatokat terelni fogja, a másik pedig az ezzel párhuza­mosan felfedezhető rugalmas­ság, vagyis a differenciálás bi­zonyos mértékben a fejlődőké­pes vállalatoknak teremti meg a dinamikus fejlődés lehetősé­gét. Tehát, mint mondtam, azt akarjuk, hogy az árrendszer hatásait ne lehessen semlege­síteni, az átlagosnál kedvezőbb eredményeket elérő exportőrök extrajövedelemhez jussanak, az új hitelrendszer a rugalmas magatartásra képes, fejlődő vállalatokat részesíti előnyben, és a mostaninál sokkal na­gyobb szerepet játsszék a hitel a vállalatok fejlesztési elképze­léseiben. — Az új szabályozó rendszer pozitív és negatív hatásait egy­szerre kell érvényre juttatni a népgazdaság érdekeinek meg­felelően — mondotta végül Madarasi Attila államtitkár. Lombosi Jenő Segít a szilasmenti tv-antenna­rr r. rr erősítő Baranya élelmiszergazdasága bemutatkozik Eszéken A jugoszlávok értenek az ízekhez és a csomagoláshoz, fejlett élelmiszer-feldolgozásuk, ételízesítőik és söreik nélkül hovatovább meg sym tudnánk lenni, hogy csak a két legis­mertebb cikküket említsük. De van nekünk is mivel dicseked­nünk. Baranya mezőgazdasá­gának és élelmiszeriparának most alkalma nyílik, hogy be­mutatkozzék a testvérterület és -város, Eszék közönségének, mindezzel viszonozva a jugo­szláviai Baranyo-Szlavónia ta­valyi pécsi kiállítását. Az elő­készületekről dr. Álló Miklós, a megyei tanács mezőgazda­sági és élelmezésügyi osztály- vezetője tájékoztatott. A magyar kiállításnak ok­tóber 19—28-a között tízezer négyzetméternyi alapterüle­ten az eszéki sportcsarnok ad otthont. Az árubemutatón har­minc baranyai mezőgazdasági és élelmiszeripari üzem vesz részt, köztük a legjobb tsz-ek és állami gazdaságok, a ba­ranyai tagvállalatokkal ren­delkező élelmiszeripari trösztök, továbbá a Kaposvári Cukor­gyár. Képviseletet nyitnak a helyszínen a magyar—jugo­szláv határ menti cserében ér­dekelt külkereskedelmi válla­latok, a KONSUMEX és a HUNGAROCOOP képvisele­tében az UNIVERZUM. A kiál­lítással egyidőben, köszönhe­tően a jugoszlávokkal kialakí­tott gyümölcsöző szakmai kap­csolatoknak, tudományos prog­ramra is sor kerül, baranyai részről konzultációval egybe­kötött előadások hangzanakel a szójatermesztésről, a halte­nyésztésről és a megyei agg­lomeráció helyzetéről. A bara­nyai kiállítást a Mecsek- Tourist rendezi. Rádió­amatőrök Az eltelt húsz évben száz­ezernél több rádióösszekötte­tést létesített szinte a világ min­den tájával az MHSZ Szekszár­di Rádiósklubja, s erről majd­nem százötven diplomát őriz. A Szovjetuniótól és a szocialista országoktól kezdve Európa min­den részén, át Észak- és Dél- Amerikáig és Japánig kiterjed a klub csaknem negyven tagjá­nak baráti kapcsolata az éter­ben. Legutóbb a japán amatőr rádióligától érkezett Tokióból Szekszárdra díszoklevél, ame­lyen azt is közük, hogy a szek­szárdi rádióklub Magyarország­ról második helyezést ért el az ázsiai államok nagy távolságú amatőr rádiósversenyén. Nem hiánycikk a normálbenzin Kétségbeesett vagy bosz- szankodó autósok özönlötték el szombaton a pécsi benzinkuta­kat. Elsősorban a kétütemű mo­torral működő járművek tulaj­donosai: wartburgosok, traban- tosok, motorkerékpárosok vet­ték szomorúan tudomásul a Shell-kutaknál, hogy keveréket nem kaphatnak. Az ÁFOR töl­tőállomásainál pedig elsősor­ban a Fürst Sándor utcában, délelőtt pedig a Szigeti úti kút- nól normál benzint sem lehe­tett kapni, a keverékhez szüksé­ges Arol olaj is hiányzott. Benzin- és olajpánik Pécsett? Ki ahol még hozzájutott, igye­kezett felhalmozni a készletét üzemanyagból. Mi történhetett? Az ÁFOR körzeti központjá­tól kapott tájékoztatás szerint vaklárma okozta — az általuk határozottan átmenetinek mi­nősített — hiányt. Néhány „jól­értesült” ugyanis a benzin árá­nak emelését szeptember 1-től kezdődően vélte tudni, így az elmúlt napokban szinte az, utolsó cseppig kimerítették a benzintartályokat, felvásárolták az olajat. Remélhetően meg- nyugtatólag hat a pellérdi te­lephely közlése, miszerint van raktáron elegendő Arol, a ben­zin áremeléséről sincs egyelőre szó. Az üzemanyagok és a ke­nőanyagok kiszállítását már tegnap délelőtt megkezdték, így minden bizonnyal múló ijedségnek számít majd a szombati benzin-olaj pánik. (k.) Egy kis készülék elindul hódító útra Schaffer Péter budapesti híradástechnikus: — Kisfiámmal a Balaton kör­nyékén nyaraltam vendégség­ben. Néztük a tévét, sorra jöt­tek az állomások, a magyar, a csehszlovák, az osztrák, a ju­goszláv adók, ragyogó műso­rokat láttunk, ismeretterjesztő filmeket, gyermekműsorokat, amiket nyelvtudás nélkül is ki­tűnően megértettünk. Ekkor ütött szöget a fejembe, milyen jó lenne, ha ezt Budapesten is láthatnánk, élvezhetnénk. De hiába szereltem fel a legjobb antennákat, régi bérházban la­kom, az antenna és a tv-beme- net között legalább ötven mé­ter a távolság, a hosszú an­tennavezeték elnyelte a képet. Itt csak antennaerősítő segíte­ne... Aztán elkezdtem kísérle­tezgetni .., Néhány nappal ezelőtt a tv- híradóban láthattuk azt a kis készüléket, amely csodát mű­vel, ha mákos a képernyő. Nyomban elutaztunk Budo- pestre, a Szilasmenti tsz-be, ahol dr. Sztankai Oszkár keres­kedelmi ügyintéző és Schaffer Péter fogadott. Schaffer Péter, aki április óta a szövetkezet al­kalmazásában áll, Szentgyörgyi Alfonz gépészmérnökkel ötlötte ki és készítette el a megoldá­sában újszerű, védettséget.él­vező készüléket, melynek gyár­tási jogát a Licencián keresztül a Szilasmenti tsz vásárolta meg és gyártja a Dunamenti tsz-szel kooperálva. Rögtön a kezünkbe is adták a készüléket: parányi műanyagdoboz, kilencvoltos elemmel működik, mindössze csatlakoztatni kell a televízió- készülék antennabemenetéhez. Antennaerősítők egyébként lé­teznek külföldön is, de egyrészt ezek importja drága volna, másrészt — az ismert csehszlo­vák és NDK-beli megoldások olyanok, hogy a háztetőn, az antennára kell felszerelni az erősítőt, mindehhez pedig sze­relő is szükségeltetik. Schaffe- rék készüléke egyszerű, csatla­koztatása nem igényel különö­sebb szakértelmet. De mit tud a szilasmentiek tv-antenna erősítője? Minden olyan helyen, ahol egy távoli adó vételére felszerelt tetőan­tennával a kép és a hang mi­nősége gyatra, vagyis a kép zajos, a hang gyenge, sustorog, a készülék a vételt minőség­ben feljavítja, a képet kisimít­ja, a hangot élvezhetővé teszi. Négyszeres-ötszörös erősítést ad. Lehetetlent azért ne várjunk a készüléktől, Bergengóciát nem tudja behozni. Az anten­naerősítő csak azt a jelet tudja tovább erősíteni, melyet az an­tenna szolgáltat. Ha az anten­na a venni kívánt adóállomás vételére nem megfelelő, vagy a választott adó vételére egyéb­ként sincs lehetőség, ezen a körülményen az antennaerősí­tő sem tud segíteni. A készüléket a RAVILL for­galmazza, 575 forintos áron. Az első néhány ezer darabos tételt éppen ma szállítja a szövetke­zet. Ebben az évben összesen 15 ezer darabot gyártanak, jö­vőre talán ötvenezret, a kapa­citásból többre nem futja. A RAVILL kereskedelmi veze­tőitől megtudtuk, nemcsak Bu­dapesten lesz kapható az an­tennaerősítő, de vidéken is, amennyiben a megyei iparcikk­kereskedelmi vállalat rendel belőlük A készüléket, melyet kipróbálásra két hétre kölcsön kaotunk, megmutattuk Bozsics Gábornak, a VIDEOTON már­kaszerviz pécsi vezetőjének is, aki feltétlenül fantáziát lát benne, viszonylag olcsónak is találja, egyben felhívja a fi­gyelmet, a készüléknek ott ve­hetik. hasznát, ahol nincs köz­ponti tv-antenna. A kölcsön-ké- szüléket egyébként a héten több helyen is kipróbáljuk és a tapasztalatokról beszámolunk. Schaffer Péter: — Antennaerősítőnk a VHF sávra jó, most dolgozunk az újabb készüléken, amely már az UHF sávon érkező jelek erősíté­sére is alkalmas. S szeretnénk még tovább lépni, olyan készü­léket konstruálni, amelyre több antenna és több készülék csat­lakoztatható, s tízszeres erősí­tést ad. Miklósvári Zoltán Az utolsó puskaműves A z országban kisiparosként már csak két puskaműves tevékenykedik, az egyik, a hetvenéves Csonka Ferenc, Pé­csett, űrögfaluban, a Lankás utca 1-ben. A másik, szintén idős mester, Gyöngyösön. Bu­dapesten viszont működik egy fegyverjavító ipari szövetkezet, ahol azonnal ráismernek a Csonka-féle javítási stílusra. A vadászfegyver agya köny- nyű súlyú, kecsesen karcsú, a szorgalmas iparos igyekszik örök ideálját, az osztrák Fer- lach-féle fegyvert megközelí­teni, bár azt vésett vadászjele­netek is díszítik. Hazánkban nem divat a vadászjelenetek felvitele a finoman megmun­kált diófagyökér-részekre. Egy darab, nagyon jól kiválasztott diófagyökérből formázza meg a farészt, bár nem készít fegy­vert. A gyártási jogát még 1945-ben visszavonták, de büsz­kén emlékezik a jó pár száz re­mekre, hajdani műhelyére a Hal téren. — Mesterségünk, melynek alapja a régvolt fegyverkovács szakma, érdekes, sokoldalú, igényli a műszerész tudását, de nehéz is, hiszen érteni kell egyszerre a fa, a fém, az opti­ka megmunkálásához, felszere­léséhez. Sokan tanulták, akik velem indultak fél évszázada, de lemaradtak, abbahagyták. A pécsi fegyvergyártó nagyok a századelőn a Kiss, Szalaí, Ayler és a Ladányi dinasztia voltak. Bár számomra Újlaki bácsi az örökelindító ezen a pályán, aki engem, a csipke­húsú legénykét hosszú könyör­gés után vadászni vitt, hogy a tarisznyába szedjem össze a lőtt nyulakat. Gyorsabb, mint a pesti üze­mi fegyverjavítók. És mindent vállal. Szorgalma, lendülete a régi. Most is nagy izgalommal vág bele egy-egy agy kikészí­tésébe. Baranya, Somogy, Tol­na és Zala összes vadászát, mező- és erdőőrét, erdészét is­meri névről, bármikor kapásból felsorolja a vadászpuskák jel­lemzőit. Ha hívják, szakértői véleményt is mond, bár erre nagyon ritkán került sor. Aki vásárolni akar, kitűnő szovjet, magyar, csehszlovák vagy finn golyós és sörétes puskát a Dunántúlon, az először őt ke­resi fel, vagy telefonon felhív­ja, kikéri a véleményét. Mi mosta divat? A 10—20—25 ezer forintos fegyver féltett tar­tozéka egy vadászembernek, a szemefényével egyenértékű, dé­delgeti, nevet is ad neki, mint Csöpi, vagy épp Csujzli. Átala­kíttatja, ha karjába, válla göd­rébe nem illeszkedik, nem fek­szik, sőt'még csövet is kurtíttat, bár ez már veszélyes is lehet, hisz a ballisztikai értékrendszer felborulhat. Legtöbbször az agyat kérik karcsúsítani, sőt taraj is, vagy tettebb pofadék is kell rá, de általában a szög­letesebb fegyverformák hódíta­nak, ami egy kicsit az üzemi sorozatgyártás hatása. Mások a závárzatot krómoztatják be, vagy alpakkával fényesíttetik a célgömböt. Legszebb feladat egy törékeny távcső feltétele. Minden akkor dől el, ami­kor felkeres egy elhagyott ho­mokbányát és belövi a felújí­tott fegyvereket. Utána meg­nyugszik és nem sajnálja, hogy nincs egy ipazi műhelye, nem lesz utóda, mert ezt a szakmát kisiparos szinten nem igénylik. Csuti J. nettói □

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents