Dunántúli Napló, 1979. szeptember (36. évfolyam, 239-268. szám)
1979-09-23 / 261. szám
A Pécsi Vasas Ipari Szövetkezet 82 dolgozója tartott kommunista szombatot a vasöntödében. Az öntöde dolgozóin kívül részt vettek a mun kában a műszaki vezetők és az irodai dolgozók. A munkavégzés értékéta nemzetközi pénzalapba ajánlották fel, a nemzetközi gyermekév alkalmából. Miért nem olcsóbb a lakásépítés? B z építőipar állami és szövetkezeti szektorát ért kritikák leggyakrabban három vádat tartalmaznak: kicsik, drágák és rossz minőségűek az általuk készített lakások. Vizsgáljuk meg kissé tüzetesebben az első két pontot. Nem nehéz belátni, hogy minél több személy befogadására készül1 egy lakás, annál kevesebb lesz az egy lakóra jutó alapterület nagysága. A közös helyiségek — nappali szoba, konyha, étkező és a mellékhelyiségek — ugyanis nem igényelnek mégegyszer akkora alapterületet, mondjuk hat lakó esetén, mint amekkora háromnál szükséges. A Családi Szervezetek Nemzetközi Egyesülete (UIOF) ajánlást dolgozott ki a lakások nagyságéra. Ebből származik a következő három adatsor is: a három lakót befogadó lakás 56 négyzetméteren három lakószobával készül, tehát egy személyre 18,7 négyzetméter lakóterület' jut; a 4 személyes lakás még mindig 3 szobás, de 62 négyzetméteres, így egy lakóra 15,5 négyzetméter alapterület jut; végül a 6 tagú r-caládnak készült lakás 4 szobás, 82 négyzetméter alapterületű, amely, bői 13,7 négyzetméter jut egy személyre. Hazánkban az állami lakásépítés keretében zömmel 4 személyes, 2 szobás lakások készülnek, átlag 53 négyzetméte. rés alapterülettel. Ezt az alap- terület-normát úgy tartják be, hogy az ennél nagyobb lakásokat az átlagosnál kisebbekkel kompenzálják. Viszont a magánerős lakásépítés körében — amely nagyságában még mindig meghaladja az állami szektort — ilyen korlát közvetlenül nincs. Ezért megközelítően 10 négyzetméterrel nagyobb a magánerőből épült lakások átlaqos alapterülete. Hasonló az eltérés akkor is, ha a most épülő lakásokat a már meglévő állománnyal hasonlítjuk össze. Mielőtt ítéletet mondanánk erről a takarékosságról, ismerjünk meg még valamit. Szakemberek számítása szerint a beépített konyhabútorral 2 négyzetmétert lehet megtakarítani, tehát ennyivel kisebbre tervezhető a konyha, ha a lakó nem saját konyhabútorát- hozza magával. A beépített szekrények — mivel hátul és oldalt a falig, felfelé pedig a mennyezetig érnek — 1,5 négyzetméternyi alapterület meqtakarításá- ra adnak módot. Ha központi fűtés van a lakásban, akkor ezzel átlagosan 3 négyzetméter nyerhető, a radiátorok és kályhák közti méretkülönbséggel és azzal, hogy nem kell a lakásban tüzelőanyagot tárolni. A központi fűtés további előnyökkel is jár. Lehetővé teszi a félszobás bővítést, a hatásfoka 15—30 százalékkal jobb a kályhákénál és a levegő is sokkal tisztább marad. A képlet tehát a következő: nagyobb felszereltséggel, jobb funkcionális megoldással kisebb lakóterületen nagyobb kényelmet biztosíthatunk magunknak, mint ezek nélkül. Természetesen ez csak akkor igaz, ha a 3 férőhelyes, másfél szobás lakásban valóban csak hárman és nem többen laknak, ha a konyhában a terület jó kihasználását nem úgy „oldotta” meg a tervező, hogy a hosszú, keskeny asztalnál csak libasorban, ágaskodva ebédelhet a család, vagy ha a ruhásszekrényben elfér a vállfa, a fürdőszobában pedig az automata mosógép. Az első 15 éves lakásépítési program indulásakor, 1961-ben nem egészen 3 ezer forintba került átlagosan egy négyzet- méter lakás építése. Ekkor még a hagyományos, téglát téglára rakó technológia volt uralkodó. Tíz évvel később, a technológiai váltás közepén négy és fél ezer, a tervidőszak végén pedig — 1975-ben — 6 ezer forint volt a lakás minden négyzetméterének előállítási költsége. A felületes szemlélő ezután valószínűleg a modern technológiákat okolná a költségek emelkedéséért. Nos, íme egy számítás: a tíz házgyár termékeinek felhasználásával mintegy 11 ezer dolgozót lehetett „megtakarítani” a kivitelező építőiparban. (Munkásszálláson való elhelyezésük egyébként körülbelül félmilli- árd forintba1 kerülne évente.) Az élőmunka csökkenésének következménye: amíg hagyományos technológiával egy dolgozóra egy lakás felépítése jutott évente, addig a házgyári technológiával kettő. A költségek emelkedése tehát nem írható a modernebb technológiák rovására. Akkor viszont miből származnak? Erre a legkézenfekvőbb válasz az, hogy elfogytak az olcsón beépíthető területek. Részben szanált területre, részben pedig rossz talajviszonyú, közművekkel el nem látott helyekre kell lakóházakat építeni. Az első terület nemcsak építésgazdasági, hanem lakásgazdálkodási gondokat is szül, hiszen a szanálás előtt el kell költöztetni a lakókat, ezért csökken a lakásszaporulat (igaz, cserébe- javul a komfortfokozat). A rossz talajviszonyok az alapozást és a tereprendezést drágítják. R felsorolt költségemelő tényezők valóban léteznek, de van ezeknél egy még fontosabb. Amint a Statisztikai Időszaki Közlemények nemrég megjelent kötetéből kitűnik, 1975 és 1978 között az építőiparban 70,8 százalékról 60,5 százalékra — tehát 10 százalékkal! — csökkent az eszközök kihasználása. Az arányok riasztóak még az iparhoz képest is. ahol még mindig 90 százalék fölött áll az eszközkíhasználási mutató. Ha az építőipar fel tudna zárkózni az ipar mai szintjére, már akkor is egyharmaddal több lakást produkálhatna ugyanennyi eszközzel. És mit eredményezne e hatékonyság-növekedés a költségeknél? Erre ugyan pontos számítás nincs, de csaknem bizonyosnak látszik, hogy változatlan árból lehetne építeni a második 15 éves lakás- építési tervben célul kitűzött, 60 négyzetméteres átlagos alapterületű lakásokat. — németh — 6000 négyzetméter területű, bitumenes átitatásos utat készítenek a szentlőrinci új lakótelepen Az ígéret nem elég Késik a siklósi állomás r ■ vágánycseréje 0 helyiek társadalmi munkát végezlek Gépek helyett csákány és lapát A MÁV-sza kém berek nyugodt lelkiismerettel megígérték, hogy egy hét alatt kicserélik a vágányokat a siklósi vasútállomáson. Szeptember 17-én megkezdődött a részleges vágányzár, a forgalom szünetelt az 1., 2., 3. és a 6. vágányon, míg a vonatok a 4, és az 5. vágányon közlekedtek minden zavar, fennakadás nélkül. Szombaton fejezték volna be a felújítási munkákat, de csúszik a határidő. Most örülnek, ha a gépi fektetést a jövő hét keddjére, a kézi fektetést pedig szeptember végére befejezik. Eredetileg minden munkát a modern erőgépekkel akartak elvégezni, így például Platov nagydaruval a 3. és a 6. vágányon kicserélték a vágánymezőket. Óriási erőfeszítésbe kerül, hogy a gyors vágánycsere végre sikeresen véget érjen. Hiába szervezték meg a munkákat, hiába készítettek komoly felállási rendet, forgatókönyvet, nem érkeztek meg az ígért határidőre a gépek. Sem a MÁV Dombóvári Építési Főnökségéről, sem különféle' más üzemekből, így a kőbányákból, a vízgazdálkodási társulatoktól. Korábban nagyon készségesnek bizonyult a Nagyharsányi Kőbánya, amikor augusztusban ezen. a vonalon, Nagyharsány és Siklós között 5,3 kilométer hosszan kicserélték a síneket, nyílt szakaszon. Tulajdonképpen a Siklós állomási rekonstrukció ennek a nagyarányú, csaknem húszmillió forintos beruházásnak a befejező része. Akik gépeket ígértek, arra hivatkoztak, hogy hirtelen más feladatok, nem várt javítási, felújítási munkák elvégzésére szükséges átcsoportosítani berendezéseiket. így a kézi erőnél maradtak a vágányfelújítók, de szerencsére a siklósi tanács jelentős társadalmi munkát szervezett a hét végére. Szombat és vasárnap is a Tanácsi Költségvetési üzem, sőt maga a tanács munkásai, dolgozói segítenek, hogy a csúszási időt úgy, ahogy mérsékeljék. Sikerült markoló- és rakodógépeket is ide irányítani tanácsi erőből. A felújítási munka tanulsága, hogy helyben, megyénkben jobban illik összefogni azoknak az üzemeknek, társulatoknak, melyek segítséget ígérnek: vagyis tényleg állják a szavukat. ígérni társadalmi munkában is úgy kell, hogy a határidők ne módosuljanak még percekben sem. Mindenesetre a szép példa adva volt, amikor Pécs és Bicsérd között rendkívüli pontossággal és nagy, országos szintű összefogással alig egy hónap alatt felújítottak egy ehhez hasonló hosszúságú vasútszakaszt. Ami országos ösz- szefogással eredményes volt, az megyei vetületben is megvalósulhatna. Csuti János Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XXXVI. évfolyam, 261. szám 1979. szeptember 23., vasárnap Ára: 1,60 Ft Az MSZMP Baranya .-megyei Bizottságának lapja Őszi BlUlf Kedvező üzletkötések Ma este zár a vásár Szombaton már a kora reggeli óráktól hosszú sorok álltak a BNV pénztárai előtt, nem kétséges: sokan választották családi programként a zárás előtti napon a BNV megtekintését. A pénteki több mint 66 000-es látogató-számmal már megközelítette az 566 ezret, szombaton pedig 650 ezer fölé nőtt azoknak a száma, akik felkeresték a BNV-t. A vásárnak ezen a napon is volt hivatalos vendége: Jan Gregor, a Szlovák Szocialista Köztársaság miniszterelnökhelyettese, akit Keserű Jánosáé könnyűipari miniszter hívott meg. A delegáció tagjaként részt vett a látogatáson Alojz Kusalik szlovák iparügyi miniszter is. A vendégek Bakos Zsigmond könnyűipari államtitkár társaságában tekintették meg az ágazat, valamint a kozmetikai és háztartásvegyipar, az élelmiszeripar pavilonjait, továbbá az Inter- playexpo magyar kiállítását és ruházatiparunk divatbemutatóját. Bár szombat teljes egészében a közönség napja volt, a tárgyalókban még javában összegezték az üzleti eredményeket, s újabb szerződések aláírására is sor került. A bútoripar exportját bonyolító ARTEX-nél például elmondották, hogy mintegy hatvan külföldi cég képviselőivel tárgyaltak a vásáron, már az új gyakorlat szerint, a termelők jelenlétében. így ugyanis „első kézből” kaphattak választ minden kérdésükre a külföldi üzletfelek. Egyik amerikai partnerükkel — az USA-ban 13 üzletháza van — például 3,2 millió dolláros szerződést kötöttek. A hazai bútoriparnál már lekötött jövő évi tőkés export értéke eléri az 1—1,3 milliárd forintot. Különösen sok rendelés érkezett a Kanizsa Bútorgyár „Darling” és a Zala Bútorgyár „Zürich II." szekrényfalára, a budapesti műbútorasztalosok stíl-, és a Békéscsabai Bútoripari Szövetkezet újfajta, legömbölyített szélű, stilizált bútoraira. Felkeresték a tárgyalókat a szovjet üzletfelek mellett cseh és szlovák, lengyel és NDK- beli partnerek is. Az államközi szerződések alapján várható, hogy 1980-ban lakásbútorokból 15—16 millió rubel értékűt szállítanak szocialista piacokra. Az ezidáig még „tartózkodó” belkereskedelem is elismeréssel nyilatkozott. A Halasi Kötöttárugyár kiállított termékei iránt több külföldi, szovjet, francia, NSZK-beli, kanadai cég érdeklődöd. Jövőre várhatóan szocialista piacra 750 ezer, tőkés országokba pedig 1,3—1,4 millió darab terméket exportálnak. A Tiszai Vegyikombinát 4000 tonna festék szállításában állapodott meg a belkereskedelemmel. A Transelektro számos más szerződése mellett arra vállalkozott, hogy a Kontakta villamosszerelési cikkeiből egymillió dollár értékűt szállít egy indonéz vállalatnak, amelynek képviselőivel közös vállalat- alapításról is tárgyalásokba kezdtek. A Fémbútor Szövetkezet a -Konsumex közreműködésével kooperációs megállapodást kötött olasz partnerével gyermek- kocsik közös gyártására. A délutáni órákban borúsra váltó időjárás'sem zavarta meg az igazi vásári forgatagot, és nem csökkent a közönség érdeklődése. A vásár vasárnap este 19 órakor zárja kapuit.
