Dunántúli Napló, 1979. szeptember (36. évfolyam, 239-268. szám)

1979-09-16 / 254. szám

2 Dunántúli napló 1979. szeptember 16., vasárnap Közös ügy, közös érdek A fólia védelme alatt Arufelrakás a mohácsi tartósitó üzemben. Iskolai felajánlások A Széchenyi Gimnázium és Szakközépiskola felhívása A pécsi Széchenyi szakkö­zépiskola KISZ-bizottsága teg­nap a PVSK-pályán megtar­tott iskolai sportnapjuk előtt javaslatot tett az iskola ifjú­ságának egy felhívásra. A fel­hívásban —, mint dr. Erhardt Imre, az iskola igazgatója tá­jékoztatta lapunkat —, a pé­csi Széchenyi István Gimná­zium és Szakközépiskola dr. Hajdú Gyula KISZ-szervezete a középfokú oktatási intézmények KISZ-szervezeteihez fordul az­zal a kéréssel, hogy csatlakoz­zanak hazánk felszabadulásá­nak 35. évfordulója és az MSZMP XII. kongresszusa al­kalmából tett felajánlásaikhoz. Ez a felajánlás figyelembeve­szi, hogy a tanuló ifjúság fő feladata a tanulás, de lehető­Veszélyhelyzetben, váratlan körülmények között Emberek életét, javainkat veszélyeztető helyzet [jármikor, bárhol bekövetkezhet... Kétnapos polgári védelmi módszertani bemutató gyakor­latot kezdtek tegnap a megyei polgári védelmi parancsnokság irányításával a mohácsi járás és Mohács város szakaiegysé­gei. A bemutató célja a fel­mérés, hogy meg tudják védeni a lakosságot, tudják-e biztosí­tani a termelés és az ellátás zavartalanságát a szakszolgála­ti és önvédelmi egységek ve­szélyhelyzetben, váratlan körül­mények között. Ez közös ügy — közös érdek. A Mohács városi Tanács nagytermében Takács Gyula, a megyei tanács elnökhelyettese, megyei PV parancsnokhelyet­tes, Fehér József ezredes, me­gyei PV törzsparancsnok és dr. Németh Elemér, a Mohács járási Hivatal elnöke ismertette a feltételezett veszélyhelyzetet és az annak felszámolására tett intézkedéseket. A módszertani bemutató résztvevői — dr. Kosa Ferenc, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának osztály- vezetője, Baranya és a szom­széd megyék párt-, állami, tár­sadalmi, gazdasági, tömeg­szervezeteinek vezetői, a fegy­veres erők es testületek képvi­selői — a helyszíneken saját szemükkel győződhettek meg a felkészülés és a végrehajtás eredményességéről. A mohácsi tartósítóüzem ab­lakain, szabadban lévő tárolóin nylonfólia-lepel, a bejáratokat kettős, fóliából készült légzsilip zárja el, A bejáratoknál lévő­kön gázálarc, vegyvédelmi ru- ha, gumicsizma, kesztyű. A her­metikusan zárt üzemcsarnokban folyik a termelés. Targonca jön — vezetője védőfelszerelésben — a raIrományt szintén fóliale­pel védi. A telepre árut hozó teherautót sugárzásmérővel el­lenőrzik, majd mentesítik. A va- rosgazdálkodási vállalat lo­csolóautója vízsugarakkal mos­sa az udvart, traktor mentesítő anyagot szór, a közömbösített szennyezőanyagot utcaseprő­autó sepri félre, majd locsoló­autó mossa el a már hatástala­nított szennyezőanyaajot. Ugyancsak élelmiszerrel, de már az ellátással kapcsolatos bemutató következik Lánycsó­kon az ABC-áruházban. Az ab­lakokon fólialepel, az ajtó előtt légzsilip, benn a boltban fólia­fal védi az árukat és az eladó­kat a vevőktől, az általuk eset­leg behozott szennyező anya­goktól. A bolt udvarában lég­zsilipek zárják el a külvilágtól a személymentesítőt, ahol az eladók öltöznek át, és a gép­kocsi rakodóhelyet, ahová csak a mentesített gépjárműből ke­rülnek a raktárból áruk. Jönnek a „kísértetek" — kámzsával a fejükön, gumicsiz­mában, nylon-lepelben, ők a vevők. Szatyraikat beviszik a boltba, nemsokára kijönnek a nylonzsákba csomagolt áruval. Adott esetben létkérdés, hogy az élelmiszereket óvni, mente­síteni lehessen különféle szeny- nyeződésektől. Erről a Nép­házban tartott élelmiszervédel­mi bemutató is meggyőzött mindenkit. A különféle csoma­golásban forgalomba hozott élelmiszereket, háztartási ve­gyiárukat szemlélhették meg a résztvevők. A csomagolás nél. küli vagy a papírcsomagolá­sú termékek a legkényesebbek, ezeket bárki mentesítheti, meg­óvhatja házilag is: zárható edényben, dobozban, fóliában vagy nylonzacskóban tartva. Kisnyárád elzárkózott. Lélek sincs az utcán, az ablakok, bejárati ajtók sötétítő anyag­gal, fóliával befedve, a közvi­lágítás csők gyér fénnyel vilá­gít. A rögtönzött kiállítás pol­cain a különböző védelmi anyagok és eszközök: óvóhelyi szellőző ventillátor, elsötétítő­anyagok, házilag is előállítható légszűrők, tömítő-anyag, víz­fertőtlenítő szerek . . . Majd minden együtt, amit adott esetben a település lakosságá­nak védelmében használni le­het. A Petőfi utca három por­tája nylon-fóliák védelmében biztosítja a veszélytelen bent­lakást embernek és állatnak egyaránt. * A Mohácsi Farostlemezgyár szélező fűrészcsarnokának be­járatán kettős fényzsilip. Bent az elsötétítés gyér fényében dolgozók a riasztásra leállítják a gépeket, felveszik a gázál­arcot és levonulnak az óvó­helyre. Murányi László Kerékpár* hátizsák, játékok Ifjúsági turisztikai kölcsönző nyílt Kertvárosban Egy-két hétig bizonyára csak a környéken lakók útbaigazítá­sával találják meg a fiatalok az Ifjúsági Turisztikai Kölcsönző Szolgálat üzletét Pécsett, a Lvov-kertvárosi Sarohin tábor­nok útján. Attól azonban a tegnapi megnyitó résztvevői kö­zül sem tartott senki, hogy akik kirándulásra kerékpárt, hátizsá­kot, különböző játékfelszerelé­seket szeretnének kölcsönözni, nem találják meg az üzletet. A régi helyiség is meglehetősen „eldugott" hejyen volt a Land­ler Jenő utcában. Mégis tudták a fiatalok, hogy hol kell keres­ni .. . Érthető, hiszen a turisz­tikai kölcsönző szolgálat egyre népszerűbbé vált és ezzel pár­huzamosan bővítette és szélesí­tette kínálatát. Ezért nőtte ki a volt helyiséget, és ezért kellett az új üzlet. Az Ezermester és Úttörő Bolt Vállalat megyei tá­mogatással hozta létre a me­gyei ifjúmunkás és szakmunkás- tanuló napok keretében tegnap ünnepélyesen átadott új üzle­tet. Az ünnepségen — melyen részt vett Bóna Ernőné, a KISZ Baranya megyei Bizottságának első titkára és dr. Végh József, megyei ifjúsági titkár és melyen a kertvárosi l-es számú általá­MHiWWUI IttJM «‘Mrrsreiw;* Az Ifjúsági Turisztikai Kölcsönző Szolgálat új üzletének átadá­sán a Kertvárosi l-es számú Általános Iskola énekkara és citera- zenekara hangulatos műsorral köszöntötte az ünnepségen részt vevőket. nos iskola citerazenekara és énekkara adott műsort — dr. Kö- nye Jenő, az Ezermester és Út­törő Bolt Vállalat igazgatója adta át rendeltetésének az új üzletet. Mint mondta, az ország­ban meglévő 11 ifjúsági turiszti­kai kölcsönző évente 30—35 ezer fiatalt segít ahhoz, hogy a különböző felszerelések, kellé­kek kölcsönvételével sportolja, nak, kiránduljanak. A baranyai szolgálat ráadásul nemcsak köl­csönzéssel, hanem, a — KISZ-bi- zottságokkal együttműködve — túrák szervezésével foglalkozik. E kettős feladatának a jövő­ben még jobban eleget tud ten­ni az Ifjúsági Turisztikai Köl­csönző Szolgálat, hiszen teg­naptól nemcsak több hátizsák­kal, kerékpárral, bográccsal, sá­torral, síléccel, síszánkóval, ha­nem jó néhány újdonsággal, többek között tollasütő- és ping pong-felszereléssel, műanyag- labdákkal, illetve az izomerősí­tő és az ügyességet is próbára tevő bumm-ball játékkal is a fiatalok rendelkezésére áll. És még valami: az üzlet Lvov-Kertvárosban, a Sarohin tábornok útnak azon a szaka­szán található, ami a kertvárosi autóbuszállomástól Kökény felé halad. Nyitvatartási idő napon­ta 8—16 óráig, szombaton 10— 12-ig. ségeikhez mérten részt kíván­nak venni az ország előtt ál­ló feladatok megoldásában is. A felajánlásban szerepel egyebek közt az, hogy iskolá­juk valamennyi KISZ-tagja a mozgalmi év során 35 társa­dalmi munkaórát teljesít Kap­csolódnak az energiatakaré­kossági programhoz. A közle­kedésbiztonsági hetek kereté­ben a XIV. sz. AFIT Vállalat és a Széchenyi István Gimná­zium és Szakközépiskola a vá­ros személygépkocsi-tulajdono­sai részére ingyenes diagnosz­tikai vizsgálatokat végez. Eb­ben a XIV. sz. AFIT Vállalat KISZ-szervezetével közösen az iskola KISZ-szervezete is tevé­kenyen részt vesz, mozgósítja tagjait e vizsgálatok elvégzé­sére. Részt vesznek a tanulmá­nyi versenymozgalomban. A jö­vő nyárra vállalják, hogy ta­nulóifjúságuknak legalább a fele bekapcsolódik az építő­táborok munkájába. Az őszi közhasznú társadalmi munkák során vállalják 200 mázsa sző­lő leszedését a Villóny-Me- csekaljai Borgazdasági Kom­binát betakarítási munkái ke­retében. A javaslatot az iskola 660 fiatalja elfogadta. Bizakodnak, hogy minél több KISZ-szervezet csatlakozik felhívásukhoz. Ezermester­vetélkedő a szénbányáknál A Mecseki Szénbányák KISZ- bizottsága kezdeményezésére először rendeztek ezermester­vetélkedőt, szombaton délelőtt a vállalat fiatal szakmunkásai részére. Az újhegyi Építési üzem helyiségeiben lebonyolí­tott verseny első részében a részt vevő 36 szakmunkás po­litikai tájékozottságáról adott számot — tesztlapok alapján, majd — az üzem különböző műhelyeiben — az asztalos, a lakatos, a villanyszerelő, a fes­tő és a vízvezetékszerelő szak­mában szerzett jártasságukat, gyakorlati ismereteiket bizo­nyíthatták a meghatározott fel­adatok elvégzésével. A politikai kérdésekre adott válaszok és a gyakorlati fel­adatok alapján a vállalati szakemberekből álló zsűri Ambróczi • István teljesítményét találta a legjobbnak, ő kép­viseli majd a vállalatot az ezermester-vetélkedő megyei döntőjén. Második lett Szabó Gábor, a Villamos üzem dol­gozója, a harmadik helyen pe­dig a vasasi König Zoltán végzett. ...Csak kapkodom a fejemet... Nem akarom azzal kezdeni, hogy „ ... amikor én gyerek voltam ... \" — mert azóta szép hazám is, én is, nagy fejlődésen mentünk át, mindenféle viszo­nyok eléggé megváltoztak, így aztán mit mondjak én most a mai diákságnak, talán még meg is mosolyognának — enyhén szólva ... De azért csak rendre kapdosom a fejemet, amikor végighallgatok egy-egy rádió­műsort, amelyből kiderül, meny­nyi gond és probléma merül fel minden iskolaév kezdetekor és bizony mennyire oda kell figyel­nie a dolgok menetére szülő­nek, pedagógusnak, szegény kisdiáknak egyaránt. A közelmúltban például — az új tanév kezdetének lázában — a riporter megkérdezte, milyen lesz az idei iskolai divat? (Lám, mire ki nem terjed a figyelme?) A választ, egy — a divatirányza­tokban fölöttébb jártas — di­vattervező hölgy adta meg, ekképpen: „ ... A piros, a sárga, a zöld, a fehér színek dominál­nak .. . Nagyon praktikus vise­let a szoknya blúzzal ...” Csak ámultam. Tavaly is, tavalyelőtt is, de még az azt megelőző években is — bármerre utamba estek a városi és falusi iskolák udvarai — mindenütt azt láttam, hogy az alsó- és felsőtagozatos kislányok, de még középiskolás bakfisok is, piros, sárga, zöld és fehér színű blúzokban, pulóve­rekben, kardigánokban rohan­gáltak, csupán a kispapok sé­táltak csoportosan talpig feke­tében az utcán, de még negy­venöt előtt. Mindazonáltal ne­kem nagyon tetszenek a divat- tervezőnő által javctíolt színek, csak azt nem értem, miért kell azt minden évben elmondani, miért kell azt kétszer monda­ni... stb.,... stb.? De aztán a következő műsor­ban — ezúttal egy másik szak­ember — azt nyilatkozta, hogy minden iskola vezetője jogosult annak eldöntésére, milyen színű iskolaköpenyt viselhetnek az adott oktatási évben a diákok. Mondjuk sötétkéket-e, vagy vi­lágoskéket-e? Nem sokat kel­lett várnom, némely szülő máris panaszkodott, hogy az „előírt” színben nem kapott gyermeké­nek köpenyt, most mit csinál­jon? Miért nem gyárt az ipar? Miért nem szerzi be a kereske­delem? Miért így, miért úgy? Kéremszépen, elmondom sa­ját értesüléseimet a köpenyről. Először: a gyermekek zöme utálja. A kicsik azért, mert — tekintettel műszálas voltára — beleizzadnak, - udvari szaladgá­lás közben. Másodszor: a ti­nédzserek, — pontosabban a lányok — azért nem szeretik, mert eltakarja azokat a piros, sárga, zöld és fehér puló­ver- és kardigánkölteményeket, amelyeket a fenti divattervező néni javasolt számukra és a mamától sikerült is kisírniuk. Harmadszor: egyóTtalán kötele­ző-e az iskolaköpeny, vagy sem? Ha igen, miért nem gyártanak egyetlen színűt, de sokat (na­gyon szomorú látvány lenne), vagy sokszínűt, szintén Sokat, hogy mindenkinek jusson. Ne­gyedszer: lehet, nem is kötelező. Valóban: minek a köpeny? Egy kitűnő újságíró — aki be­járta még az amerikai konti­nenset is — egy rövidke kis rá­diójegyzetben halkan elmondot­ta, módjában állt gyakran meg­figyelni a New York-i iskolák­ból kitóduló tanulókat, akik mint egy virágeső, borították el a világváros utcáit tanítás után, piros, zöld, fehér, sárga, rózsaszín, meg amilyen-van-azt- húzom-fel pulóverekben és mel­lénykékben. Nem kötelezték őket köpenyviselésre, bár volt, aki magára húzta. És én is em­lékszem, hogy — amikor még gyerek voltam... a már meg­kopott, kicsit kinőtt ünneplőru­hámat ■ hordtam el az iskolaév alatt, mert új ruhát csak vasár­nap vehettem fel, hogy aztán beérjen az is egyszer hétköznapi gönccé. Nem tanítottak a „rongyrázásra”. Köpenyem sem volt. Mindezt csak azért mondtam el, mert elég ayakran kitalálunk valamit, amit aztán addig haj­tunk, míg végül zavarok támad­nak belőle. Felhozzam lerógott csontként a kék bekötőpapír esetét? Az egész sajtó azzal foglalkozott, kell-e kék papír, és helyette a mintás színes pa­pír, vagy sem? Évtizedeken át kék papírba kötötte irkáját és olvasókönyvét a magyar állam­polgár. Most az orvosok kitalál­ták: a kék papír nem egészsé­ges. Valamikor a spenóttal tömték a gyerekeket, mert az tele van vitaminnal és egészsé­ges. Most kiderült, nem egész­séges, mert arzén van benne. Hogy fejlődik a tudomány, szédületes! Rab Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents