Dunántúli Napló, 1979. szeptember (36. évfolyam, 239-268. szám)
1979-09-16 / 254. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XXXVI. évfolyam, 254. szám 1979. szeptember 16., vasárnap Ara: 1,60 Fi Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Egydimenziós csaiádok Összehívták az országgyűlést A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa az Alkotmány 22r-paragrafusának 2. bekezdése alapján az országgyűlést szeptember 26-án, szerda délelőtt VT órára összehívta. A kormány javasolja, hogy az országgyűlés tűzze az ülésszak napirendjére az egészségügyi miniszter beszámolóját az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény végrehajtásáról, valamint a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnökének a népi ellenőrzés munkájáról szóló jelentését. Településfejlesztő munkafelajánlások Több mint 50 millió forint értékű a lakosság önkéntes tenniakarása Szombaton is dolgoztait Épül a Carbon új cipőgyára. A dolgozók eddigi tegnapi és jövőbeni társadalmi munkája nagyot lendit az építkezésen, hogy decemberre felálljon a gyár, s kezdődhessen a gépek beállítása. Az évi 800 ezer pár értékes cipőt és csizmát termelő új gyár avatásának határideje: június 30. Fotó: Cseri Kommunista műszak a komlói Carbonnál Hz új cipőgyár mielőbbi átadásáért Támogatás a gyermekintézményeknek yzolnok negyvenezer lakó. sú, álmos városka volt egy emberöltővel ezelőtt. Fejlődését spontán tényezők, a vasút, a szárazföldi és vízi út közelsége segítették. Mindössze ezek, A felszabadulást követően azonban hatalmas iparosodás kezdődött a városban, s ma az aktív kereső bejárókkal együtt 102 ezren élnek itt. Tehát a népesség csaknem megháromszorozódott bő harminc év . alatt. Ami még ennél is nagyobb gond: évenként ezerkétszázzal növekszik a város lakosainak száma, eny- nyien költöznek be Szolnokra. Mi köze o Tisza-parti városnak az úgynevezett „egydimenziós” családokhoz? Szolnok csak egy példa arra, hogy oz utóbbi évtizedek vidékről történő elvándorlása, az, hogy száz és százezrek próbáltak szerencsét a nagyobb településeken, o fővárosban, milyen különös helyzet elé állította a befogadó városokat. Szolnok épp az egyik legjellemzőbb példa erre; a város területét, szinte mint a rétestésztát nyújtotta meg az iparosodás és a növekvő gazdasági, kommunális, kulturális vonzóerő, Az egydimenziós család pedig afféle új társadalomtudományi kategória. Azokat a családokat nevezzük így, amelyek kikerülnek természetes életkörükből, s ohová mennek, ott nem fokozatosan, hanem egyik napról a másikra támad szükségük lakásra, kulturális, kereskedelmi és szociális ellátásra. Mert nem felelnek meg a hagyományos családmodell- nek, ahol két-három nemzedék él együtt évtizedeken át, változatlan formában. Ez az egykor általános modell, még úgy-ohogy látható. A települések többségében még gyakori, hogy a gyerekek felnőnek, megházasodnak, odaköltöznek a szülői házhoz. Idővel lakást kapnak vagy építkeznek. Azután öt-hat év alatt egymás után jönnek a gyerekek, először bölcsőde kell — vagy jobbik esetben akár két nagymamára is lehet számítani —, három év múlva jön az óvoda, újabb három év múlva lesz szükségük arra a bizonyos általános iskolai „fé. rőhelyre” és így tovább ... A szülőhelyüktől elszakadt, más városokba költözött fiatalok azonban egészen más helyzetbe kerülnek. Akár albérletben élnek, akár saját lakásukban, legtöbbször kész, kialakult családot hoznak magukkal. Mármint hogy a nagyobbik gyermek már megszületett, mire beköltöztek; most várják a kisebbiket vagy, akár a harmadikat. Az új lakótelepen azonnal szükségük van a boltra, óvodára, iskolára, napközire. Sőt, miután a hagyományos nagycsalád otthon maradt, gyakran több száz kilométernyire, olyan új igények születnek követelő erővel, aitielyekre a közkultúra adott színvonalán — ilyen mértékben — számítani sem lehetett. Olyan igények, mint ami például a tisztító szalonok iránt nyilvánul meg; de beszélhetnénk a kölcsönzőről, a pótmama szolgálatról is .. . Új szokásokat is megfigyelhetünk az egydimenziós — tehát második-harmadik dimenzió, nagyszülők-rokonok nélküli, úgymond, gyökértelen — családoknál. Először is: a gyermekgondozási segély, e hároméves, nagy könnyítés nélkül e családok valószínűleg összeomolnának. Másrészt óhatatlanul eljön a nap, amikor a férj is kénytelen felülvizsgálni önmaga munkáját, s nagyobb részt vállalni a család munkamegosztásában. Történelmileg rövid idő, szinte pillanat alatt születtek új, meglepő népszokások. Például a férfiak köréiben gyakori lett o konyhában végzett munka, sőt sokon mór kérkednek is vele, hogy jobban főznek, mint a felségük. Nem okoz országos derültséget, hogy bizonyos esetekben az apa is gyesre mehet, nem szégyen ma már a kollégák előtt, ha a férj mos, pelen- káz. Olyan embereknél sem, akiknek neveltetése még őzt sugallná, hogy a férfi a teremtés koronája, a nő pedig afféle háztatási robotgép. többdimenziós családok széthullásának van azonban egy aggasztóbb oldala: Magyarországon ma kétmillió idős ember él, zömük falun vagy kisebb településeken. S még csak nem is abból adódnak új feladatok, hogy a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok dolgozóinak átlagéletkora növekszik, s az idősebb emberek nehezebben dolgoznak, nehezebben képesek elsajátítani a nagyüzemi gazdálkodáshoz szükséges új ismereteket. A fő gond, hogy ezek oz emberek egye- d ü I maradtak, maradnak. Ismerőseik lassan kihalnak mellőlük, gyerekeik, unokáik a messzi városban élnek, már egy más világban. Az életmódbeli szakadok egyre nagyobb lesz, s az idős emberen, ha támaszra lenne szüksége, aligha segít egy expressz levél. Nem szorgalmazom, hogy a munkaerő országos vándorlását meg kell akadályozni. Arra azonban készüljünk -fel, hogy a következő évtizedekre rányomja bélyegét ez a két probléma: a gyökértelen, mindent egyszerre kérő, igénylő egydimenziós családoké, meg az otthon maradt, egyedülálló öregeké. Szántó Péter Több mint 50 millió forint értékű településfejlesztő társadalmi munkafelajánlás, az ország minden részéből feladott, a lakosság önkéntes tenniaka- rrjsát bizonyító levelek garmada, a tanácsoknak, a népfront-bizottságoknak és más társadalmi szerveknek a támogatása is egyaránt azt jelzi: az ország lakosságának körében teljes és cselekvő egyetértésre talált a XII. pártkongresszus és hazánk felszabodu- lásának 35. évfordulója tiszteletére indított településfejlesztési társadalmi munkamozgalom. A Hazafias Népfront Országos Tanácsánál a Magyar Távirati Iroda munkatársának elmondották: bár még csak két hét telt el Bács- Kiskun, Szolnok és Komárom megye településeinek országos kezdeményezésétől, máris száznál több városból és községből küldték meg az életkörülményeket javítani, a lakóhelyi környezetet szépíteni kívánó terveket, sok helyütt pedig ezekben a napokban formálják közösen — a lakók a tanácsosai és a társadalmi szervekkel — az elképzeléseket, illesztve azokat a népgazdasági, valamint a helyi erőforrásokhoz, lehetőségekhez. Több mint egymillió forintnyi értékre rúg a létavértesi lakosság szellemi és fizikai erejét a köz szolgálatába állító vállalása. Minden rétegre és korosztályra gondoltak: felújítják a központi játszóteret, ifjúsági 'klubot és kézilabda- pályát építenek, korszerűsítik a művelődési otthon elektromos hálózatát, a már meglévő iskolához pedig toldalékként új tantermet építenek. Hasonló megoldással bővítik a bölcsődét. Egyesítik a társadalmi erőket a cigányöregek napközi otthonának kialakítására is. A Baranya megyei Mohácson a helybeliek — sok más között ~ lelátót építenek a városi sportstadionban, Siklóson pedig óz 1. számú iskola úttörő csapatotthonának felhúzása mellett — az arborétum parkosításra és fenntartására is vállalkoztak. A bólyiak hárommillió forint értékben tervezik az óvoda bővítését, korszerűsítését, s gazdagítják- gondozzák a községi nagypark faállományát is. Ugyancsak hasznosan bővíti a lakosság a tanácsi fejlesztési alapokat Győrött, ahol a városi közigazgatástól kapott anyagból 13 kilométernyi járdát betonoznak. Hatezer facsemetét, tehát egy kisebb erdőt is elültetnek a zöldterületek kedvelői. A tavalyihoz viszonyítva 10 százalékkal növelik a társadalmi munka értékét a Fejér megyei Előszálláson. Az idei 2 millió 700 ezer forintos tervben a településszépítés játsz- sza a főszerepet: mélyítik a házak előtti árokrendszert, vi- rágosítják a közterületet, 'kijavítják, átfestik a kerítéseket, s lemeszelik, felújítják az utcára néző házfalakat. A Hazafias Népfront Országos Tanácsánál köszönettel és elismeréssel fogadták a lakosság összefogását jelző leveleket, híradásokat, és ismételten kérik a helyi tanácsokat és társadalmi szerveket: adjanak meg minden támogatást ahhoz, hogy a településfejlesztő tervekhez illeszkedő társadalmi akciók a lakosság újabb rétegeit vonják be a munkába. Szabad szombatját feláldozva, kommunista műszakot vállalt és teljesített tegnap a komlói Carbon Könnyűipari Vállalat ötszáz dolgozója. Termelt a ruházati és a cipőüzem, műszak volt a Carbon kisüzemeiben — Mágocson, Geresdlakon, Sásdon, Szalatnakon —, mindezeken felül a dolgozók segédkeztek az új cipőgyár építkezésén és a raktár felújításán. Szombati keresetük nagyobb részét a komlói — és a kisüzemek községei — gyermekintézményei felszerelésének gyarapítására ajánlották fel. Tegnap nem volt szabad szombat a Carbonnál. ötszázan Olyan tudományos minősítő rendszerre van szükség, amely segíti a tudomány fejlődését, arra ösztönöz, hogy a tudomány eredményeit mind széledolgoztak a műhelyekben és a beruházásokon, varrónők és tű- zödei dolgozók, a párttitkár és az ifjúsági vezető, főmérnök és irodisták. Csomagolták és küldték termékeiket, tegnap két nyugatnémet és svájci kamion rakodott és vitte a Carbon-ter- mékeket. A gyermekintézményekért, az új cipőgyár mihamarabbi elkészültéért, az éves vállalati terv maradéktalan teljesítéséért vállalták a pluszmunkát, melynek folytatása: a jövő hét szombatján pihenőnapjukon kétszázan, a következő hét szombatján négyszázan dolgoznak majd. sebbkörűen kamatoztassák a gyakorlatban, az országépítő munkában — hangoztatták a Magyar Tudományos Akadémia és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa tudósklubjának tagjai a Szabolcs-Szatmár megyei Szatmárcsekén rendezett háromnapos tudományos fórumon. A tanácskozást, amelyen részt vesz Márta Ferenc akadémikus, az MTA főtitkára, Hegedűs László, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára pénteken nyitotta meg, majd megkezdődött és szombaton folytatódott az eszmecsere a közéletet élénken foglalkoztató témáról. A felszólalók közül többen hangsúlyozták: a tudományos minősítésre szükség van, de nem lehet a tudományos produktum értékmérője, hogy kinek milyen fokozatú rangja van. A tudományos közélet demokratizmusát, a tudomány tekintélyét veszélyezteti, hogy egyesek a tudományos fokozatot, a kandidátusi, doktori címeket csak előrehaladásuk esz(Folytatás a 13. oldalon) Baranyai tájak: Herman Ottó-tó, árapasztó zsilip Fotó: Körtvélyesi László Tudományos fórum Szatmárcsekén Szorosabb kapcsolatot a kutatómunka és a gazdasági élet között
