Dunántúli Napló, 1979. szeptember (36. évfolyam, 239-268. szám)
1979-09-02 / 240. szám
1979. SZEPTEMBER-*——• GAZDASÁGPOLITIKA " DN HÉTVÉGE 3. Az ország több szenet vár a Mecsekből Balogh László Batári Árpád Gálfi István Kaszler János Schwarcz Tibor Zentai József Bányásznapi írásainkban csaknem mindig riportokban mutattuk be azt a verejtékez munkát, amellyel felszínre hozzák ásványkincseinket. A nehéz, férfias munka veszélyeit, talán szépségeit akartuk a bányászok ünnepén hangsúlyozni. Ma is ezt szeretnénk, de úgy, hogy felelősséggel beszéljünk a magyar bányászat helyzetéről, gondjairól, eredményeiről és feladatáról is, hiszen gazdasági életünk egyik legfontosabb teendője, hogy energiahordozóinkat előteremtsük. Kerekasztal-beszélgetés a Mecseki Szénbányák helyzetéről és feladatairól A Mecseki Szénbányák szerepét aligha kell ebben hangsúlyoznunk, ezért is választottuk beszélgető partnerül Gálfi Istvánt, a vállalat műszaki igazgatóhelyettesét, Zentai Józsefet, a Szénbányák pártbizottságának titkárhelyettesét, Schwarcz Tibort, a pécsi szénmosó főművezetőjét, Balogh Lászlót, Kossuth-bánya egyik nagy létszámú fejtési szocialista brigádjának vezetőjét, Batári Árpádot, aki Béto-bá- nyán tölt be hasonló tisztséget és Kaszler Jánost, Pécs- Bányaüzem feltáró szocialista brigádjának vezetőjét. — Most, amikor a szén szerepe ismét nagyon fontossá vált, amikor a Mecseki Szénbányák jövőjét biztosító három esztendős fejlesztési program befejeződött, milyennek ítélhető a vállalat gazdasági, műszaki és politikai helyzete? Gálfi István: — A cél az volt, bogy 1976. és 1978. között o vállalatot olyan helyzetbe hozzuk, hogy az 1980- as évek elejétől 1985-ig fokozatosan emelkedő termeléssel alkalmas legyen évi 670 ezer tonna közvetlenül kokszolókamrába tölthető kokszszén előállítására. Ehhez jelentős feltárási, előkészítő munkára, új beruházásokra, nagymérvű műszaki fejlesztésre van szükség, és csak a termelés átmeneti csökkentésével volt megoldható. — Ebben a programban indítottuk az új Kossuth-akna építését, amely 1981. elején már üzembe is lép, és Kossuth-bánya 10. szintjének feltárását. Elmondhatjuk, hogy ebben a bányaüzemben szinte volamennyi szénvagyont feltártuk, az üzem életét az 1990-es évek közepéig meghosszabbítottuk. Béta-bányán a keleti aknát 10. szintig lemélyítettük, a 7. szintet feltártuk, hosszú esztendők bizonytalansága után Bétán nyugodt körülmények között termelhetnek. Pécs-Bányaüzem gyors ütemben folynak a 6. szint feltárási munkálatai. Vasason a szállító akna továbbmélyíté. se, korszerűsítése, az 5/a szint feltárása, a külszíni szállítási rendszer rekonstrukciója van folyamatban. Az Északi Bányo- és Brikettüzemben feltártuk a 6. szintet. — Az elmondottakból az derülhet ki, hogy valamennyi fejlesztési célkitűzésünket elértük. Sajnos nem egészen így van. Már 1977-ben éreztette hatását, hogy az egyre rohamosabban növekvő energiaigény jelentős hányadát szénből kell kielégíteni. Ebben az évben is, 1978-ban is több szenet vártak a Mecsekből és az itt dolgozó bányászok többet is adtak. Ez némiképpen módosította teendőinket, főként a műszaki fejlesztésben léptünk lassobban mint' szerettük volna. A lengyel SOW talán hosszútávon is képes lesz korszerű fejtésbiztosító berendezésként üzemelni. A szovjet ASCS komplex fejtésbiztosító és jövesztő berendezés, a meredek dőlésű telepekben lehet megoldás a művelésre. A BUR 2-B fúróberendezés az első lépés volt a vógathajtás gépesítésére. Aztán a finn TAMROCK fúróberendezés, az EMCO oldalürítős rakodógép, a POKORNY nyomásfokozó egy ügyön még foghíjas, de már gépsornak nevezhető megoldás, omellyel először 80, aztán 100, 125 és most augusztusban Béta-bányán már 140 méteres havi előrehaladást értek el, jelentős teljesítménynövekedés mellett. Gondolom, sokan emlékeznek még arra, hogy hasonló eredmények már 10—15 éve is születtek a Mecsekben. A mély- bányászatnál figyelembe veendő szigorú biztonsági szabályok miatt, a fizikai munka jelentős megkönnyítése miatt azonban nem szabad ezeket az eredményeket összehasonlítani. Zentai József: — A Mecseki Szénbányák pártbizottsága cselekvési programját éppen a felkészülési program szellemében készítette el. Ennek ismertetésében, megértetésében, a mozgósításban a vállalat háromezer kommunistája nagyon sokat tett. A végrehajtás módszereit, eszközeit alakítottuk ^ ki, a cél eléréséhez szükséges legfontosabb tényező az emberek közti megfelelő politikai hangulat megteremtésével. Pedig ez nem volt könnyű, hiszen az emberek évente több, mint 100 ezer tonna szenet, szabadszombatjaik feláldozásával termeltek. A bányászok nem mindig egyforma lelkesedéssel csinálták ezt, és nem is egyformán vették ki részüket a szabadnapi termelésből. A szocialista brigádokra, régi kipróbált bányászainkra azonban mindig számíthattunk. Kaszler János: — Tolón nem éppen idevaló, amit mondok, amúgy is oly gyakran használunk nagy szavakat a tettek helyett, de úgy érzem, hogy a mi munkánk egyre fontosabb lesz. A világnak ma már nincs egyetlen országa sem, ahol ne tudnák, hogy a szén milyen fontos, s ha ma bizonyos elméletek szerint gazdaságtalan is egynéhány bányában a kitermelése, nem biztos, hogy holnap nem lesz sokkal drágább, amit külföldről hozunk, ha egyájtalán kapunk. A mecseki feketeszén különösen nélkülözhetetlen lesz, a szükségszerűség ezt követeli, ön azt kérdezte, milyen helyzetben van a Mecseki Szénbányák? Én azt mondom, jó helyzetben, mert a szén kitermelésének szükségszerűsége kiköveteli majd, hogy mindenki hasonlóan gondolkodjék. Ez a mi anyagi és erkölcsi megbecsülésünk záloga is... — A szénre, különösen a feketeszénre, tehát szükség van, azt hiszem, minket nem kell erről meggyőzni, az előbb említett szükségszerűség pedig majd a gazdaságos kitermelésről vitatkozókat is meggyőzi. A termelési feladatok nőnek, a Mecseki Szénbányák létszámcsökkenésének arányában emelkednek a teljesítmények? Gálfi István: — Még sohasem volt a mecseki bányászat történetében, hogy három komplex gépesített fejtés üzemelt volna egyidőben. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy ezzel már elégedettek vagyunk, hiszen a már felsorolt meglevő gépeket még szélesebb körben kellene alkalmazni, tulajdonképpen ez az, amit a 3 éves felkészülési programunk során nem tudtunk elérni. — Mégis nőnek a teljesítmények: 1977-ben 1133 kilogramm, 1978-ban 1155 kilogramm volt az összüzemi teljesítmény, az idén pedig 1175 kilogrammot terveztünk. Soj- nos, nagyon sok a kieső műszak, minden 100 dolgozónkból 28—30 marad távol munkahelyétől különböző okok miatt. Tehát mindenképpen a munkában levők teljesítményét kell növelnünk. A már említett gépi berendezések mellett ügyes, könnyű és köny. nyen kezelhető kisgépeket kell beszereznünk, amelyekkel meg- könnyíthetjük a munkát. Persze felmerülhet a gondolat, hogy a Mecseki Szénbányáknál 10—15 esztendővel ezelőtt sem volt sokkal alacsonyabb az összüzemi teljesítmény mint most. Azért érdemes erről néhány szót beszélni, mert a teljesítmények alakulásánál mindig figyelembe kell majd vennünk, hogy a ma átlagosan öt esztendővel idősebbek bányászaink. (39,5 év oz átlagéletkor). A 12 ezer fizikai munkásból 1500 csökkent munkaképességű. A szocialista brigádok nem hagyják magukra őket... Balogh László: — Nálunk 10 olyan bányász dolgozik, aki több mint húsz évet letudott a föld alatt, velünk volt jó- ban-rosszbon, s velünk is marad még sokáig ... Batári Árpád: — Nálunk is ugyanennyien küszködnek rossz szívükkel, reumával, szilikózissal ... Kaszler János: — A mi brigádunkban ketten vannak hivatalosan, de melyikünk nem hordoz magában egy kis nyavalyát.- A Mecseki Szénbányák helyzetét mindig is döntő mádon formálták maguk a bányamunkások. önök most munkahelyeiken mit képesek a vállalatért tenni? Balogh László: — A mi bányánk is tönkrement 1976- ra. Műszaki-fejlesztés ólig volt, kedvünk sem volt dolgozni... Most végre észrevettük, hogy komolyan kell a szén, olyan gépeket, biztonsági berendezéseket kaptunk, amelyek mellett kevesebb energiával többet tudunk termelni. — A mi fejtésünkben most egy SOW-50 dolgozik — egy év alatt jól hozzászoktunk. Az utóbbi hónapban maróhengerrel történik a jövesztés, még sohasem értünk el ilyen magas teljesítményt. Csak karokat kell mozgatni és a gép dolgozik. Elképzelhető, hogy a derékfájásos, vibrációs ártalomban szenvedő bányászok, mennyire örülnek ennek. Ehhez persze nagyobb szaktudás, nagyobb gyakorlat kell, de biztos vagyok benne, hogy 10 tonnás (t/műszak) teljesítményt is elérünk vele, a szén- vagyonunk feltárt, a szenünk minősége jó, a termelés fontosságával tisztában vagyunk, teljesítjük, amit kérnek tőlünk. Zentai József: — A felkészülési program kezdete óta a vállalati pártbizottság minden évben áprilistól kezdődően beszámoltatja az üzemi pártszervezeteket cselekvési programjaik teljesítéséről. Ha úgy láttuk, hogy a cselekvési programok nem segítik a tervek megvalósítását, új cselekvési program készítésére kötelezzük őket, így volt ez az elmúlt két évben a Külfejtési üzem, Béto-bánya és Szászvár esetében is. A feladatokat nem változtattuk meg, csak a teljesítésükhöz szükséges feltételrendszert. Batári Árpád: — Az elmúlt évben is, ez év elején is bizony nálunk is akadozott a termelés. Az akna átépítése alatt Vasasra kellett a szenünket hordani, sajnos halálos baleseteink is voltak, a szerencsétlenségek mindig visszavetik kissé a termelést. Hiába, a mi bányánkban meredekdőlésű telepek vannak, ebben a legnehezebb dolgozni, akármilyen biztonságosan ácsolok, megmozdulható kőzet. Nem beszélve arról, hogy a meredek fejtésekben milyen gyorsan tönkremennek a lábak, a gerinc, karunk... — Ezért is örülünk az ASCS-nek, omelyet ha még egy kicsit korszerűsítenek, nagyon megkönnyíti munkánkat, képes kiküszöbölni a kőzetomlásból származó súlyos baleseteket, és persze nagymértékben növeli a termelékenységet. Persze azt kérdezte, hogy mi, ott a föld alatt mit teszünk, hiszen valóban nem mi vesszük a gépet, mi csak üzemeltetjük. De nem mindegy, hogy ki és hogyan. Ehhez nagy szakmai tudás kell, ki kell tapasztalnunk, nagyon- nagyon összehangolt munkát követel, a gépi berendezés nem tűr maga mellett lazítást, hamar elmenekül mellőle, aki nem ért hozzá. Én úgy érzem, mi tudunk vele dolgozni! Schwarcz Tibor: — A pécsi szénmosó most olyan teljesítményekre képes, hogy a vállalat vezetői bármilyen minőséget kérnek, teljesíteni tudjuk. Ha azt mondják, 8 százalékra csökkentsük a Dunaújvárosba küldött szén hamu- tartalmát, azt is megtesszük, ha 15 százalékost kérnek, arra is képesek vagyunk, persze minden a mennyiséget is befolyásolja. A közvetlenül kamrába tölthető kokszszén hamu- tartalma 11 százalék, mi ezt tartjuk, soha nem emeltek kifogást még a szén minősége mellen, inkább mindig egy kicsit jobbat küldünk, igy még felárat is kapunk. Úgy érzem, jelentős részünk von abban, hogy a Mecseki Szénbányák a mennyiségi tervének elmaradása ellenére árbevételét túlteljesítette. — Berendezéseink korszerűek, jói karbantartottak. Azt kellene most megoldanunk, hogy az iszapból flotálással kinyerjük o jó minőségű szenet, így több kokszszenet tudnánk előállítani anélkül, hogy nagyobb mennyiséget kellene termelni. Szeptember 3-án kezdődnek kísérleteink, hogy ezt megvalósíthassuk. — Milyen feladatokat kell megoldani még a Mecsekben, hogy már az 1980-as évektől Dunaújvárossal együtt a népgazdaság fontos és erős láncszeme legyen? Zentai József: - Talán még egy pillanatig beszéljünk az 1979-es esztendőről is. A most indult munkaverseny biztosíték arra, hogy az idei év termelési feladatait is teljesítsük, jövőre pedig sokkal jobb körülmények között a verseny teljes kibontakozásával kezdhetjük az évet. Azért talán nem árt, ha gyorsan visszatekintünk az elmúlt három évre, amikor sorrendben a vállalat miniszteri dicséretet kapott, majd a Kiváló vállalat címet és az MSZMP KB zászlaját nyerte el, az elmúlt évi munkánk alapján pedig vezérigazgatói dicséretben részesültünk. Ez is az itt dolgozó munkásoknak köszönhető, s a továbbiakban is tőlük kérjük, hogy együtt oldjuk meg a ránk váró feladatokat. Gálfi István: — A Mecseki Szénbányák képes a nagyon szigorú feltételek között kiszabott feladatait már ebben az évben is teljesíteni. Az eredeti termelési tervünk 2 millió 950 ezer tonna volt, ezt később 20 ezer tonnával meg- toldották, mi a kongresszusi munkaversenyben még 5 ezer tonnát vállaltunk. Ma még elmaradásunk von, ennek ellenére azt mondhatom, hogy teljesíteni fogjuk a tőlünk most nagyon várt mennyiségi tervet, a minőségünk jó, a tervezettnél 20 millió forinttal több nyereséget szeretnénk elérni. Ehhez és a következő évek célkitűzéseinek teljesítéséhez javítani kell a munkafegyelmet, növelni a drága gépeink kihasználási fokát, és azokat rendeltetésüknek megfelelően kell alkalmazni. Mint említettem, ennyi korszerű technikai berendezés még sohasem volt a Mecsekben, de ennyi gond sem. A gépekhez alkatrészek kellenének, javítóbázist kell létrehoznunk, ha ilyen gép kiesik a termelésből, azt nehéz gyorsan és rugalmasan pótolni, hiába csoportosítunk át embereket. A meglevő munkaerőnkkel hatékonyan kell gazdálkodni, most már módunk van arra, hogy szelektálhassunk a munkásfelvételnél. Mód van arra is, hogy a tervezett 5,07 százalékos átlagos béremelés helyett 6 százalékot valósítsunk meg, 69 ezer forintos évi átlagos keresettel mór úgy érzem, szigoríthatjuk a követelmény- rendszert is. — önök nehéz és veszélyes munkájukkal arányban érzik a társadalom megbecsülését? Zenti József: — Nyilvánvaló, hogy a népgazdaság mostani helyzetében nem lehet egyszerre a helyére tenni azt, amit 10—15 éven keresztül elmulasztottak. Mégsem siránkozunk, hanem dolgozunk. Batári Árpád: — Amikor elkezdtem a szakmát, a pénzért jöttem. A pénz persze most is nagyon kell, de most már őzért gépek, az eddiginél még több és jobb gép kellene. A mai fiatalok már nem jönnek annyi pénzért, amennyiért mi még mindent megteszünk, amit kérnek tőlünk. Mi is öregszünk ... Schwarcz Tibor: — Én meg éppen azt szeretném, ha képességeinket maximálisan igénybe vennék. Ha a bányaüzemeknél megteremtenék a feltételeket a nagyobb termelésre, így mi nemcsak 60—70 százolékos kapacitással üzemelnénk, nagyobb lenne az árbevétel, a nyereség, többet kellene gondolkodnunk, hogy mit lehet jobban^ Próbáljanak ki bennünket, mire vagyunk képesek! Ezt általánosságban is értem ... Kaszler János: — Rangunk, megbecsülésünk a régi legyen. Nehéz munka ez. De azért, tolón ez már nem is tartozik ide, semmi másra el nem cserélném ... Lombos! Jenő A Mecseki Szénbányák üzemeiben a műszaki fejlesztési program eredményeként számos új technológiai eljárás és technikai berendezés segíti a munkát. A komlói Kossuth-bányán, egy lengyel fejtésbiztositó-berendezéshez szovjet gyártmányú — marótárcsás — jövesztőberendezést építenek.
