Dunántúli Napló, 1979. augusztus (36. évfolyam, 209-238. szám)

1979-08-05 / 213. szám

DN HÉTVÉGE 4. BELPOLITIKA 1979. AUGUSZTUS 5. Parképítés a Melinda utcában Proksza L. felv. Bejáró parklenntarté munkások Pécseit Munkaerőgondjai vannak a Pécsi Kertészeti és Parképítő Vállalatnak. A parkok, a ját­szóterek gondozására alig ta­lálnak munkást. Az ideális az, ha egy hektárt ketten tartanak rendben. Ök örülnek, ha leg­alább egy ember akad ekkora területre. Pécs 170 hektárnyi parkját másfél százan gondoz­zák. Kétharmaduk bejáró, zömmel cigány. Naponta tíz jármű hordja őket 10—15 faluból, el­sősorban a Dráva-mellékről. Sokan járnak be Alsószentmár- tonból, Gilvánfáról, Ipacsfáról, Drávaszerdahelyról, Dróvasza- bolcsról, Drávacsepelyről. Pécs parkjait tehát falusiak ápolják napi kilenc órában, sokszor hét. végén is, öntözési szezonban 24 órázva, virágnyíláskor éjszakai ügyeletben. Erős a fluktuáció. De mintha az utóbbi időben a létszám- csappanás mérséklődne, sőt Al- sószentmártonból újabb tíz em­ber kér munkát. Kevés a szakképzett munkás, a harmadik kerületben öt, Lvov- Kertvárosban pedig csak egy a szakmunkás. A harmadik kerület parkjai­ban az emberi hanyagság mi­att okozott kár értéke egy esz­tendőben százezer forint. Az összeg az utóbbi 5—6 évben emelkedik. Itt és a Lvov-Kert- városban csak 20—25 ember segít be, vagyis a háza körül önként figyel a park tisztasá­gára: ők az Anikó, a Szántó Kovács, a Páfrány utcában, a Diana téren és a Mecsek ét­terem környékén laknak. Az If­júmunkás utca 7/B előtt egy idős néni virágokat ültet, és el­képzeléseit egyezteti a park­gondozókkal. Kurczi Károly 46 éves, műve­zető. — Türelemmel, nagy megér­téssel bánok velük. Tény, hogy az idén nem kellett büntetni ittasság miatt és csak négy üzemvezetői figyelmeztetést ad­tunk ki. Egymillió négyzetméter terü­letért felelünk Az 57 munkás évente nyolcmillió forint értékű munkát végez. Zömében nők. Egy-két hét után a nagyon igyekvő segédmunkást is be­vonjuk a szakmunkába. Arra törekszünk, hogy 2—3, sőt több képesítést is szerezzenek. Egy­szer értsen a gépi fűkaszálás­hoz, KRESZ-vizsga után kistrak- tort vezethessen és így szállít­hassa a szükséges holmikat, tudja kezelni a sövénynyíró fű­részt. Az már a helyben mara­dásnak biztos jele, ha a válla­latunknál a Villányi Szakmun­kásképző Intézet által szervezett szakmunkásképzésre jelentke­zik. Mezei Györgyné öt éve mű­vezető a Lvov-Kertvárosban. Félmillió négyzetméternyi terü­letért felel 24 dolgozójával együtt. — Többségük 25—30 éves, de két nyugdíjas visszajárónk is van. Cigány dolgozóim négy éve hűségesen járnak be, sőt toborozzák az új embereket. Létezik egy tizfős mag, ők ma­gukhoz nevelik az újakat, erős, csoportmunkára szoktatják a kezdőket Párban vállalnak parkot azok, akik a legjobban kijönnek egymással: egy párra 2—3 utca jut. Ez a versenyszel­lem és a nagyobb önállóság ki­alakulásához vezet. Nagyfokú bizalom nélkül aligha boldo­gulnék. A gépesítés sokat könnyíthet a munkán, így nagy szükség le. hét járdamosó kisgépre, köny- nyen mozgatható és felszerel­hető seprőgépre. A Zengő ka­szagép helyett NDK gépet al­kalmazunk, mert azt nő is ke­zelheti és alig hibásodik meg. A dolgozóim rendkívül készsé­gesek, bármikor behívhatok a sürgős munkára. A munkaerőgondok követ­kezményeit nagy mértékben enyhítheti a rendszeres társa­dalmi munka: ebben élen jár a Széchenyi, a Nagy Lajos Gimnázium diákkollektívája, a bükkösdi, a mohácsi nevelőott­hon, az OTP és a pécsi taka­rékszövetkezet több brigádja, egy házfelügyelői-közösség a Kodály Zoltán utcában. Újdon­ság, hogy szerződést kötnek PlK-házak házmestereivel, akik a ház körül parkbeli munkáért havi 600 forintot kapnak. Eddig már 12 szerződés született. Ezen a nyáron épphogy húsz pécsi diák vállalt munkát városában — gereblyéz, ás, locsol, a par. kokban. Nagyon kevés Általá­nos iskolást nyolcforintos óra­bérért már két hétre is felvesz­nek, a középiskolásokat teljesít­ményben is alkalmazzák. Forró Ildikó és Müller Anna most végezték a nyolcadikat. Ketten egy hónap alatt három­ezret keresnek parkcsinosítás­sal. A munkát természetesnek tartják. Benkő Gézáné hat éve jár be tizedmagával Drávppal- konyáról, férje már csapatveze­tő a Parképítőnél. Bogdán Jó­zsef betanított munkás, petten- di. Azt vallja, ha keresni akar, nem szégyen ez a munka. Mayer György 54 éves, keresz­tespusztai lakos, kilenc éve ké. zi kaszás. Ott vágja a füvet, ahol a gépi kasza már nem boldogul. Fiatal, kézzel kaszál­ni már alig tud Nagy Gyula 39 éves, 19. éve jár be a Parképítő Vállalathoz. Fél négy­kor kel, este hatra ér haza. Otthon háromszáz négyszögölön uborkát termeszt, szerződésijén van a Szigetvári Konzervgyárral. Havi keresete eléri a 3400-at. A teljesítménytől függően egy fűnyíró megkeresi a 4000-et, egy kézi kaszás az 5000-et. Egyre több nő is képes géppel ka­szálni 14—15 forintos órabér­ben. Nehéz, sok türelmet, figyelmet igénylő munkát végeznek. Meg­becsülésük a házak lakóin, az utcák járókelőin is múlik. Csuti J. Lvov-Kertvárosban — 1979 nyarán Egy esztendeje ilyenkor is ott jártam. Most az akkori képet próbálom felidézni. Az egy év előtti cikkből idézek egy-két gondolatot, s próbálom azokat szembesíteni a mai helyzettel, íme: „Az Egri Gyula úti házsor, amely leié gaztengeren és szál­ló poron át törtetek ..." Hát itt bizony áll az idő. A gaztenger és a porfelhő ma is érvényes. Valamikor majd út épül itt, tu­dom. De vajon addig is (évek­ről van szó!) nem lehetne-e a városrész két részét elválasztó gazövezetet összekötő parksáv­vá nemesíteni? „Megyek o 5a- tohin tábornok útján — ez a málomi elágazásig kész, az on­nan délkelet leié forduló, a siklósi út leié tartó szakaszból még sehol semmi..." Az út folytatódik. Előbb egyenes, az­tán lágy ívben kissé határozot­tabban délkelet felé fordul. Ott ér véget, ahová a szőlők fel­nyúlnak. Innen már látni-halla- ni az 58-as úton jövő-menő járműveket. Ahol pedig az asz­faltnak egyelőre vége van, on­nan a város felé mutatóan szé­les sávban kitermelték már a földet. Meghatározott távolsá­gokban csatornaaknák beton csonkagúlái, keresztben pedig árkokba fektetett csövek. Út lesz itt, ezzel épül ki az. útgyű- rű Lvov-Kertváros B építési üte­mének 2. tömbje körül. Út még nincs, de a neve már több mint egy esztendeje: Hajdú Gyula út. „A házkigyó két kanyarula­ta már áll, ezeknek a színe nyű­gözött le a távolból, s most szemtől szemben látva önkén­telenül is dicsérem a tervezői leleményt..Ami akkor új­donságként kapott meg, az rr.ost megszokott és természe­tes látvány. Az egymást követő házcsoportok mindegyike más­más színekkel ékes. Ennek a városrésznek a színei lesznek a jellegzetességei. „Néhány tiz méterrel innen a következő épületsor alapgödre várja a Poclaint.. . Ettől kezdve sehol semmi..." Az előbb említett „út” fölött állok, a gödör pere­mén, s előttem a tavaly még nyoma sem volt házsor, amibe idén már beköltöznek a lakók. Itt akkor még préri volt, most a túloldal az, de már nem so­káig. Az építkezés már oda is kinyújtotta csápjait: kisebb fel­vonulási épületek, panelek tá­rolására szolgáló néhány áll­vány formájában. „Előttem egy ,csontváz' — a leendő neve­lési központ első épülete, a 24 tantermes általános iskola, amelyben jövő szeptembertől tanítani kell. .. Most azonban az első épületen csend van. Néhányon foglalatoskodnak ugyan, de az előrehaladáshoz nem lényeges munkát végez­nek . . ." Hát az a bizonyos­szeptember itt van már a nya­kunkon, ám július végén, ami­kor ott jártam, a látottak, mi­tagadás, kétkedéssel töltöttek el a szeptemberi tanévkezdést illetően. Kételyemet másokkal is megosztottam, s többnyire egyetértéssel találkoztam. Most mégis Balaskó István városi tervosztályvezetőt idézem: „An­nak idején Lvov-Kertváros máso­dik iskolájánál sem volt kü­lönb a helyzet július derekán, szeptember elején mégis tanév­nyitót tartottak. Biztos vagyok abban, hogy az építők itt is ki­tesznek magukért..." No igen, egy hónap nagy idő és igen összefogott munkával be is váltható az ígéret. ♦ Pécs 1979-ben megvalósuló éves terve 1639 lakást ígér, a megvalósulás 1604 lakás. A tervtől való eltérést — 35-tel kevesebbet építünk — a három kategórián belüli átcsoportosí­tás teszi teljessé. Tanácsi be­ruházásból 187-tel kevesebb célcsoportos lakás épül a ter­vezeteiéi. „A várható lemara­dást a korszerűbb műszaki megoldások bevezetése, illetve az építési költségek nagyobb mértékű növekedése, másrészt pedig a beruházási színvonal bevezetése, illetve a költségke­ret csökkentése okozza." (Rész­let a június 26-i koordinációs értekezletre készített jelentés­ből.) Viszont 70-nel több épül „egyéb állami lakásként", pl. a PIK részére átmeneti lakás­ként, s 82-vel több a „telep­szerű többszintes magánlakás” kategóriában, amelynek fede­zetét az OTP biztosítja külön­féle konstrukciókban, összessé­gében a 35 lakás hiánya a cél- csoportos kategóriában jelenik meg. Az épülő lakások 86 szá­zaléka azonban Lvov-Kertváros­ban jön létre, így bízvást mond­hatjuk: Pécs 1979-es lakásterve Lvov-Kertvárosban valósul meg. ♦ Az iménti „szembesítésen" túl sok érdekességgel szolgál ez az építési terület. Viszont az, ami most látható, korántsem szolgáltatja azt a fajta él­ményt, mint a tavalyi. Akkor — és számomra ez fölöttébb iz­galmasnak tűnt — a házgyár­tás egész mechanizmusát nyo­mon lehetett követni az alapok kijelölésétől egészen a befeje­ző munkákig. Most itt, a 2. tömbben mintha kiegyenlítet­tebb —. megállopodottabb? — lenne a munka, a házgyórtás nem mutat oly kifejező képet. Feltehetően azért, hogy az idei átadás feltételei ezen a terüle­ten biztosítottak legyenek. Se­rényi Józseftől, az UNIBER vá­rosi műszaki osztályának veze­tőjétől tudom, hogy az előző évekhez viszonyítva idén lénye­ges változás történt. Emlékez­hetünk rá, hogy komoly gondot okozott mindig a lakásátadá­sok aránytalansága. Az év első felében az esedékes lakásmeny- nyiség csekély töredékét szokta átadni az építőipar, s ahogy közeledett az év vége, úgy nőtt az átadott lakások száma is, a csúcs pedig decemberben volt. Nos, idén az első félévben a lakások 30 százalékát átadta az ipar (a kívánatos arány egyébként 40 százalék lenne), a III. negyedévben további 31 százalékot vehetnek át a beru­házók, a IV. negyedévben pe­dig a fennmaradó 39 százalé­kot. S ebben az időszakban is — a mostani ismeretek szerint — a többség novemberre jut. ♦ A 2. tömbben tehát állnak azok az ötszintes épületek, amelyek idei átadásúak. Most a középmagas házakon dolgoz­nak. Figyelem az egyiknek a szerelését a Csontváry utcában (itt lesz a tömb egyik mikro- centruma, amely a nevelési központ nagy térségét összeköti a Sarohin tábornok útjával). Az első emelet van soron. Az elemek nagy része már a he­lyén. Most egy loggia-térelem úszik a levegőben. A rá váró nyílás fölött megállapodik, az­tán a darus lágyan ereszti le­felé. Kicsit „csámpásan" lóg a hatalmas test; egy munkás, aki várja, utánanyúl és félkéz­zel igazítja egyenesbe, s az elem besiklik a két másik kö­zé. Rövid szöszmötölés, aztán félméternyire megemelik, alá­kerülnek a szigetelőlemezek, majd visszacsússzon — immár végérvényesen — a helyére az elem. A hegesztő már készen­létben áll a szerszámaival, az összekötő vasalásokat egymás­hoz hegeszti .. . Mindez alig félóráig tart, s máris jöhet a következő. Mögöttem döng a föld: a cölöpalapozó gép szorgalma­san veri egyre mélyebbre a fú­rót. Előbb a hang jön, picivel utóbb pedig a rengés. Köztem és a gép között a közműalagút­rendszer egyik ága. Vajon nem károsítja-e az állandó rengés a betonfalakat? A majd ide­kerülő középmagas ház egyéb­ként a harmadik tagja lesz an­nak az együttesnek, amiből kettő már áll. Készek, de üre­sek. A BÉV a költséges cölöp­alapozást egy újabb alapozási módszerrel kívánta felváltani, de az újdonság nem vált be, ezért a vállalat vissza is állt a cölöpalapozásra, amint a gép jelenléte is bizonyítja. A két házban most a felvonókat kell kis mértékben korrigálni, emiatt késik még egy ideig az átadás. Itt a szomszédban, az Uitz Bé­la utcában jönnek-mennek az autók: költözködnek a lakók. ♦ Fent, a majdani Hajdú Gyu­la úti elágazásnál, az aszfalt végénél állok meg. Az építke­zés nagy részét felülről szemlél­hetem. A málomi elágazásnál, ahol a 2. tömböt szegélyező középmagas házak sora erre­felé fordul, 140 méter a ten­gerszint fölötti magasság, itt pedig, ahol állok, 180 méter. A középmagas házak tetejére látok, s azokon túl is. Lent a lapban, Mólom legszélső házai mellett földmunkagépek szor­goskodnak. Itt épül majd az új, 16 tantermes szakmunkásképző intézet. A város egyik kiemelt beruházása, amelynek 1980 vé­gére — tehát a tervidőszak vé­gére — el kell készülnie. Mel­lette készen állnak az első ház­gyári házak, lábon áll egy tíz­emeletes is, arrébb pedig a Pécsi Építőipari Szövetkezet dolgozik e területen az első alagútzsalus házakon. Ez a nagy háromszög Lvov-Kertváros B-ütemének 1. tömbje, a ház­gyártás mechanizmusát idén szemléltető terület. A házak között belátni a 2. tömb közepébe, a nevelési köz­pontra. Az első épület — emlí­tettem már — szeptemberben diákokat fogad. Mellette két oldalt az idei „csontvázak". Jobbra a második oktatási épü­let, ezt jövő ilyenkor kell átad­ni. Bal oldalt az intézményegyüt­tes központi épülete, amit terv szerint 1980 végén kellene be­fejezni. Túl a nevelési központ épüle­tein — az egész térség egyéb­ként Apáczai Csere János kör­tér — két, egyenlő komor-szür­ke épület, egyben-egyben óvo­da és bölcsőde lesz együtt. Az elsőt decemberben adja át az ipar, valamikor 1980 elején te­hát lesz már itt helyük az apró­ságoknak. Az iskolán innen gyúródeszka simaságú földda­rabok a szokásos zsinórállássa! körülkerítve. Ezeken a helye­ken is középmagas házak épül­nek, de már a hatodik ötéves tervben. Ezek is, a tömb többi, a Hajdú Gyula út mentén épí­tendő középmagas házak mind a következő tervidőszakban áll­nak föl. De 1980 végéig elké­szül valamennyi ötszintes épü­let, s a házkígyó, ami tavaly­előtt kezdett terjeszkedni az Egri Gyula út közepetáján, visz- szaér a kiindulási pontra. ♦ „Eszközeinknek megfelelően kevesebb lakást tudunk építeni, de az 1141 lakás befejezése biztosítottnak látszik — állapí­totta meg Balaskó István terv- osztályvezető, amikor a látottak után a véleményét kértem. — Elégedettek lehetünk az átadá- dások ütemezésével is: a kivi­telezőnél kedvezőbb a progra­mozás és a munkavégzés is üte­mes." Hársfai István

Next

/
Thumbnails
Contents