Dunántúli Napló, 1979. augusztus (36. évfolyam, 209-238. szám)
1979-08-05 / 213. szám
1979. AUGUSZTUS 5: TÁRSADALOMPOLITIKA DN HÉTVÉGE 5. Elbizonytalanodó szülök, lázadó gyermekek Új feladatok a gyermeknevelésben Beszélgetés dr. Ranschburg Jenővel, az MTA Pszichológiai Intézetének osztályvezetőjével Nyári nosztalgiák (I.) Egy tizenöt éves fiú — négygyermekes család harmadik gyermeke — csavargás miatt került a pszichológiai szakrendelőbe. Vizsgálata során kiderült, hogy a gyermek képtelen elviselni apja uralkodó, durva bánásmódját, s ezért — a pszichológus javaslatára — nagybátyjánál helyezték el, aki egy másik városban élt. A rokon demokratikus szellemű családjában a fiú munkába állt, rendezte életét, a családjával azonban minden kapcsolatot megszakított. Tíz év elteltével a rendelőben egy fiatalasszony kopogtatott, aki sírva panaszolta, hogy férje — akivel egyébként kitűnő házaséletet él — és kisfia között elviselhetetlenné vált a kapcsolat, az apa irgalmat nem ismerőén bánik gyermekével. A fiatalasszony az egykori tizenöt éves fiú feleségeként mutatkozott be. A férje tehát évek múltán ugyanúgy bánt a gyermekével, ahogy édesapja vele. — A szülő gyermeke nevelése során általában saját múltbeli tapasztalatait próbálja alkalmazni. Egy-egy sajátos nevelési helyzetben akaratlanul is visszaemlékszik, hogyan reagáltak az ő szülei. Sőt, általában azt is megpróbálja tekintetbe venni, hogyan értékelte ö annak idején a szülei reakcióját? Igaz ez? A kérdésre dr. Ranschburg Jenőtől, a Magyar Tudományos Akadémia Pszichológiai Intézete fejlődéslélektani osztályának vezetőjétől kértünk választ: — Két feltétel esetén igen — mondja dr. Ranschburg Jenő. — Mindenekelőtt: a szülőnek pontosan kell emlékeznie. Ez az adott esemény vonatkozásában gyakran megtörténik, a hozzáfűzött gyermeki ítéletek tekintetében azonban annál ritkábban. A szülő ugyanis időközben szerepet cserélt és immár a „szülő” nézőpontjából értékeli azt a régi eseményt, amit annak idején gyermekként átélt. A másik feltétel: ahhoz, hogy a múltbeli nevelési helyzet értelmezhető legyen, a jelenben ugyanazoknak a normáknak, értékeknek, viselkedési szabályoknak kellene érvényben lenniük. Márpedig ez koránt sincs így. A magatartási normák: a helyesnek, illetve helytelennek, elfogadhatónak, illetve elutasítandónak minősített viselkedés- minták alaposan megváltoztak az elmúlt évtizedekben. A szülő meglepetten tapasztalja, hogy a külvilágból érkező visszajelzések — például gyermekének sikerei, kudarcai a családon kívül — gyakran homlokegyenest ellentétesek várakozásaival, melyek épp saját múltbeli tapasztalatainak asszociációiból fakadnak. Ilyenkor két eset lehetséges. Előfordul, hogy a szülő mereven ragaszkodik saját értékítéletéhez — ami előbb-utóbb a gyermek lázadásához vezet. A legtöbbször azonban az történik, hogy a külvilág visszajelentéseit ön korrekciós jelzésként fogja fel. Ez a váratlan visszajelentésekből adódó önkorrekció viszont bizonytalanságot ébreszt a szülőben, egyre kapkodóbbá, egyre következetlenebbé válik és egyre hitelt érdemlőbb visszajelentéseket igényel. Tapasztalataink szerint ez a bizonytalanság a mai családok szocializációs, azaz a gyermeket a társadalmi szabályokra tanító tevékenységének talán legjellemzőbb, legáltalánosabb és korántsem veszélytelen sajátossága. — A szülő tehát könnyen szembe kerülhet gyermekével, de önmagával is? — Igen. Nem kevés az a család, ahol, a gyermek a szó jogi értelmében nem válik ugyan el- tévelyedővé, de a szó pszichológiai értelmében azzá válhat: agresszív, vagy éppen szorongó, önértékelési zavarokkal küzdő, helyét nem találó emberré lesz. Ezt kell megelőzni a szülők segítségével. Az elmúlt évek során egyre erősebbé vált az a meggyőződésem, hogy a szülők jelentős része nemcsak igényli ehhez a segítséget, de fel is tudja használni a kapott útmutatásokat. Mivel tehát a nevelési hibák, bizonytalanságok hátterében igen gyakran tradíciók meggondolatlan átvétele, nevelési ismeretek hiánya húzódik meg, a nevelési tanácsadók tevékenységét ilyen irányba bővítve elsődleges prevenciót folytathatnánk, az eddigieknél jobban segíthetnénk a családnak az egyén és társadalom közötti közvetítő szerepét. — Elsődleges prevenciót mondott. Mi a másodlagos? — Megakadályozni, hogy az úgynevezett veszélyeztetett gyermekek kilépjenek a társadalom legfontosabb — jogilag, erkölcsileg szabályozott — magatartási normái közül. Vagyis elejét kell venni annak, hogy a gyermek áldozatul essék az eltéve- lyedő magatartás valamelyik hagyományos — egyéni bűnözés, alkoholizmus, prostitúció — illetve modern — galeri, bűnözés, kábítószer élvezete — formájának. A másodlagos prevenció sikeres megvalósítása érdekében meghatározott szelekcióra van szükség. A megfelelő szervek — elsősorban a gyámügy — szenteljenek különös figyelmet azoknak a családoknak, amelyekben az egyik vagy másik szülő, esetleg mindkettő maga is valamilyen, a társadalmilag elfogadottól eltérő magatartásforma hordozója. Az ilyen szülő gyermekeinek ugyanis az átlagosnál nagyobb esélyük van arra, hogy maguk is kilépjenek a társadalom erkölcsi, jogi korlátái közül. A mindennapi gyakorlatban erre a szelekcióra általában sajnos csak akkor kerül sor, amikor a házaspárra a szülői szerepkört sorozatosan sértő magatartás miatt — bezárják a gyereket a lakásba, alkohollal itatják — panaszok érkeznek, vagy akkor, amikor a gyerek viselkedése minden kétséget kizáróan bizonyítja, hogy ő is megindult azon az úton, ami a társadalmi normáktól eltérő személyiség kialakulásához vezet. — Milyen tanácsai vannak? — A gyámügy előadóinak és a remélhetőleg nálunk is rövid időn belül kibontakozó szociális gondozói hálózat szakembereinek nem akkor kell beavatkozniuk azoknak a családoknak az életébe, ahol az egyik vagy másik szülő deviáns, amikor már a gyermek is esetleg jóvátehetetlenül sérült, hanem a gyermek megszületésének percében. Az ilyen családok szelekciója megtörténhet akár tanácsi vagy bűnüldöző szervek regisztrátumai alapján.- Hasonlitsuk össze, mik a családgondozás jelenlegi lehetőségei és miként módosulhatnának. — A mostani helyzet a következő három pontban foglalható össze. Az első: adminisztratív intézkedések kezdeményezésére — állami gondozásba vétel. A második: pszichoterápia, melynek célja a sérült gyermek pszichológiai egyensúlyának helyreállítása, az egészséges életvezetés kialakítása. A harmadik: kontroll tevékenység, melynek során a családgondozó rendszeresen ellenőrzi, hogy a szülők mennyire tartják be a gyermekük ellátására vonatkozó előírásokat és utasításokat. A lehetőségek közül a második szinte teljes egészében a nevelési tanácsadók, míg az első és a harmadik a nevelési tanácsadók és ,a gyámügyi szervek közös feladata. Ezek a teendők a következőképpen módosulhatnának. Első a kapcsolatfelvétel a kiválasztott családdal és a kapcsolat fenntartása a gyermek serdülőkorának eléréséig bezárólag. A kapcsolatra nem az ellenőrzés, hanem a segítségnyújtás, egyfajta családterápiás tevékenység lenne jellemző. Kettő: ha szükséges, pszichoterápia. Három: adminisztratív intézkedések kezdeményezése, patroná- lásbavétel, és így tovább. A feladatok második pontját természetesen a nevelési tanácsadó szakpszichológusa végezné, az első pont azonban jelzi, hogy hatalmas mértékben megnövekedne a családgondozó felelőssége és ezzel együtt a szakmai tudásához, felkészültségéhez fűződő igények is. Török Éva Ritkul a harsány hahózás. A zöldbe játszó vízből kimenekülnek a fürdőzők. A viharjelző rakéta piros fürtje méltósággal omlik el a szürke ég alatt: megföllebbezhetetlen tudat... És már itt is a szél. Rácsap a partra, beleköt a jegenyékbe, fölborzolja a nádast és a lelkeket. Valami nem tetszik nekem ebben a nyálkáson csöndes nádöbölben. A szotyékos víz szegélyén alig találom az öreg János bácsi halványzöld ladikját. Aztán mégis: ott van, jócskán bent a nádban. Látszik, tavasszal vízre tették, de mintha nem használnák. Pedig az öreg, ha itt van, nem hagy ki egy napot se. Fogja a botokat, aztán irány a víz. Csak nincs valami vele? Rossz rágondolni is. Tavaly ismerkedtünk meg. ösz- szemelegedtünk. Sokat mesélt magáról, ugyanakkor az én sorsom, életem is érdekelte. Elmondta, hogyan akarták agyon, lőni a melyik háborúban is? Az elsőben, vagy a másodikban? Abba a generációba tartozik az öreg János bácsi, amelyiknek szinte minden tagjára ráfogtak valamikor valahol legalább egy puskát. Azaz abba a generációba, amelyik tudja mi az élet és aszerint értékeli is. Mi lehet vele? Néhány száz méternyire az öböltől uqyancsak lakik egy öreg pecás-nyugdíjas fogtechnikus. Nézem a kertjében álló stéget, a qyomverte udvart. Mondom a feleségemnek: te, az öreq süllővadásznak vége. Lehetetlen, hoav július végén még itt álljon a stéqje az udvaron . .. Másnap hallom: májusban meghalt. Később megáll a ház mellett két Trabant. A kis házikó füvét lekaszálják, kitárják az ablakokat és az örökösök csöndben birtokba veszik a csinos vityillót. Néhány nap múlva talán bent lesz valamelyik újság hirdetési rovatában: Jó állapotban lévő horgászstég eladó. Érdeklődni ekkor és ekkor, itt és itt... A parti vén pe- cások némelyikét is hiába keresem. Elvitte őket a tél, a front- átvonulásos tavasz. A part, a táj, a vityillók, az üdülők, a piacok, a boltok, a halak és a nádasok így hagyo- mányozódnak szinte észrevétlenül az utódokra, egy fiatalabb nemzedékre, amely talán, mert az ölébe hullt, nem is tud hirtelenjében mit kezdeni ekkora értékekkel. A szabadság napjai gyorsan elröppennek. Ezt a hetet is kifogtuk — hallom mindenfelől. Naponta, másnaponta romlik és javul az idő. Ha rosszra fordul, az üdülők szobájukba húzódva ütik agyon. Esetleg beülnek egy vendéglőbe, vagy kirándulnak a túlsó partra. Több tízezred-magammal én is itt töltöm „rendes évi szabadságomat" a Balaton déli partján. Fürgén tovaszáguldó napjaim lomha meditációkkal volnának terhesek, ha elbírnák, amiket gondolok. Rossz idő van, tehát az ember meditál. Nemcsak azért, mert ez a legolcsóbb, hanem, mert szinte kikerülhetetlenül elébe tolakodnak a meditálnivalók. És azért is, mert már régen kidugta fejét az ifjúság gőz és ködfelhőiből, mert mór itt él véglegesen és visszavonhatatlanul ebben az egyetlen lehetséges és minden részletében adott világban. Hátsó gondolatok és ravasz nosztalgiák szemtelenkednek zaklatott agyába és egyszercsak azon kapja magát, hogy nem is a holnapnak pihen, nem is a jövőre készül, nem is az előtte álló feladatokra gyűjt erőt, hanem a múlton és a jelenen rágódik. Szabadság! Milyen lélekfrissítő, emelkedett ünnepek emlékeként él ez a szó, fogalom az emlékezetemben. Hajdani nyári szabadságok, könyveket lehetne írni rólatok1 Amikor az „ötvenes évek” elején lejöttünk ide szüleimmel, emlékezetem szerint mindenki boldog volt. Élményt jelentett itt lenni, hosszú ideig melenqető emléket vittünk haza valamennyien. Pedig: mi volt akkor a Balaton-part a mostanihoz képest az egyszerű dolqozónak? Néhány állami tulajdonba vett villa, ahová beutalót kapott. Néhány fabódé, amit egy-egy vállalat összeesz- kábált magának. Néhány szürke kikötő, ahol az ember fölszátl- hatott egy rozoga gőzhajóra. Néhány korsó sor, vagy fröccs. A bódék rezsója, lecsó, paprikás krumpli és grízes tészta. Na és a roppant természeti élmény, a Balaton. Volt persze még valami, ami hamisítatlan élményt jelentett és ez magának a vár- va-várt — megdolgozott és megérdemelt — szabadságnak az élménye volt. Azé a szituációé, amely nemhogy elsüllyesztette volna a munkahelyet, szétválasztotta volna az együtt dolgozókat, ellenkezőleg, jobban összemelegítette őket. A fabódék, a sátrak és a szakszervezeti üdülővé előléptetett régi villák nyári lakóit: a takarítónőt, az igazgatót, a brigádvezetőt, a munkást, a segédmunkást és az alkalmazottat. Mert azok az emberek nemhogy nem rös- tellték, nem nehezményezték, hanem éppen keresték és valamiképpen élvezték is egymás társaságát. Jól érezték magukat — úqy együtt. Réq volt, igaz se volt? Igaz volt. És ha azokból az időkből egyelőre mást nem is, ezeknek az emberi együttlé- teknek a melegét én most idekívánom a szürke felhőktől terhes délutánokba, mennydörgé- ses estékbe. Mert ha mégoly melengető is tud lenni ilyenkor a családi kör klímája, az ember azért az „általánosabb”, nagyobb „kinti” meleg után is vágyik. Bebesi Károly A Medicor Művek Röntgengyárának legújabb terméke a komplett andiográfiás munkahely, melyet érrendszeri vizsgálatokhoz az orvosi igényeknek megfelelően több változatban lehet összeállítani. A képen: szerelik az andiográfiás röntgen munkahelyet.
