Dunántúli Napló, 1979. augusztus (36. évfolyam, 209-238. szám)
1979-08-05 / 213. szám
1979. AUGUSZTUS 5. GAZDASÁGPOLITIKA DN HÉTVÉGE 3. Megkezdte tevékenységét a BÉSZGT Összehangoltan A Baranya megyei építőipari szervezetek egyensúlyt teremtenek az igények és lehetőségek között Lehet érdekazonosságot találni a legkisebb és legnagyobb vállalat között Nem kell mindenkinek mindennel foglalkozni Évek óta Baranya elégtelen építőipari kapacitása miatt siránkozunk, a késve megépülő létesítmények hiányát érezve bosszonkodunk. Anyagbeszerzők tucatjai járják az országot, hiánycikknek vélt termékek után kutatva. Gazdasági és műszaki vezetők százai rettegnek amiatt, hogy valamelyik kulcsgépük elromlik és a munkák egész sora bénulhat meg. Aztán valahol az országban rájöttek, hogy ha csők egy kisebb terület építőipari szervezeteinek tevékenységét összehangolják, a gondok többsége egyszeriben szinte magától megoldódik. Erre Baranyában is összeültek azoknak az építőipari szervezeteknek vezetői, amelyek szervezetlenül ugyan és csak időszakosan, de eddig is segítették egymást néhány területen, koordinálták tevékenységüket. Kiderült, hogy Baranyában sokkol szorosabb együttműködésre képesek, mint amit másutt eddig megvalósítottak. Gazdasági érdekeiket sokkal jobban szolgálja a gazdasági társaság megalakítása, mint ha külön-külön a legjobban fizető munkáért marakodva olyan feladatokat vállalnak, amelyek erejüket felülmúlják, vogy éppen szétaprózzák. A tagok A Baranya megyei Építőipari Szervezetek Gazdasági Társasága júliusban alakult meg. Mindennapos tevékenységét augusztus 1-től o Koordinációs Iroda (BÉKI) végzi. Elsősorban azok a szervezetek léptek be, amelyek között eddig is volt együttműködés. A társaság togjai: a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat, a Baranya megyei Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat, a Pécsi Építőipari Szövetkezet, a Mohácsi Építőipari Szövetkezet, a Pécsváradi Építőipori Szövetkezet, a Sásdi Építőipari Szövetkezet, a Mecseki Szénbányák Építési Ozeme, a Pécsi Építő és Tatarozó Vállalat, a Pécsi Ingatlankezelő Vállalót, a Szentlőrinci Nagyközségi Tanács V. B. Költségvetési üzeme, a Sellyéi Nagyközségi Tanács Költségvetési üzeme és a Tolna megyei “Állami Építőipari Vállalat Baranyában működő, mintegy 200 milliós építési kapacitással rendelkező üzemei. (Komló, Mohács). Mint már az első lépéseknél kiderült, az érvényben levő tervektől, a folyó munkáktól függetlenül azonnali kooperációra nyílik lehetőség. A BÉV korszerű új telepén nagy termelékenységgel annyi betont képesek előállítani, omely Pécs térségében minden igényt kielégíthet. Ugyanott a vasbetonszereléshez szükséges legkorszerűbb automata gépek állnak rendelkezésre, ahol nagy sorozatban gyártják a vosbe- tonszerelvényeket, a többi szervezet szükségleteit könnyen kielégíthetik. A Pécsi Ingatlankezelő Vállalat viszont korszerű habarcsgyártó üzemet létesített. Célszerűnek látszik ennek kapacitását maximálison kihasználni. A Pécsi Építőipari Szövetkezetnek kár lenne most a lassan üzemképtelenné váló toronydarui helyett újat vásárolni, amikor a BÉV darui ki- hosználatlanok. A Pécsváradi Építőipari Szövetkezet évente 400 000 négyzetméter mozaiklapot képes gyártani, amely bőven fedezi a Gazdasági Társaság igényeit. Ugyanakkor 1980-ra szabad vasszerelő kapacitást ajánlott fel. Ugyanezt tette a Sásdi Építőipari Szövetkezet is, ahol évente 40 millió forint értékben gyártanak vasszerkezeteket szerte az országba. Ugyanakkor Baranyában ez hiánycikk volt. A BÉV-nél ugyanis nem érdemes a nagy teljesítményű, drága gépekkel egyedi gyártmányokkal foglalkozni, bár eddig erre kényszerültek. A Mohácsi Építőipari Szövetkezet Mohács térségét képes a korszerű betonközpontjából anyaggal ellátni, míg o Tolna megyei ÁÉV hidegburkoló kapacitást ajánlott fel. A Gazdasági Társaság tagjainak többsége eddig kénytelen volt minden anyogból a szükségesnél jóval többet készletezni, félve öttől, hogy később majd nem tudja beszerezni, másrészt kisebb tételekért nem volt érdemes tehergépkocsijaikat Diósgyőrbe küldeni. Most közös felhasználóként is felléphetnek. Vagy: az építőipari szervezetek munkásaikat ozonos területről szállítják, sokszor egy faluban 2—3 autóbusz is megjelent reggelenként és valamennyi csak néhány utast vett fel. Ugyanezt tervszerűen Kár lenne lebecsülni mindazt, amit azonnal megtehetnek a Gazdasági Társaság tagjoi. A hangsúlyt azonban kétségkívül a közép, és hoszszú távú feladatok figyelembevételével kialakított célokra kell összpontosítani. A Koordinációs Iroda legfontosabb feladatai is erre irányulnak. Már az első, viszonylag gyorsan kialakított munkaprogramban is erre utalnak. Rendszeres információt kívánnak nyújtani az építőipari piac helyzetéről, az építési igényekről, szabad kapacitásokról. A hosszú távú prognózisok készítésénél gondosan tanulmányozzák a fejlődés ütemét. A különböző szinten álló építőipari szervezetek technikai, irányítási színvonalát megkísérlik azonos szintre emelni, illetve ehhez segítséget adni. Prognosztizálják a strukturális változásokat, a beruházási lehetőségek és igények alakulását. Állandó információt szolgáltatnak oz anyagellátás, gépellátás és más erőforrások helyzetéről, a szakmunkásképzés és továbbképzés lehetőségeiről. Módszereket dolgoznak ki a résztvevő"* szervezetek közötti profilelhatárolás, az építési területek előkészítése, közös beruházások, fővállalkozások szervezésében. A hatékonyság növelése érdekében megszervezik a közös anyag- és szer- kezetellátóst, gépgazdálkodást, gépjavítást, a szállítás és számítástechnika alkalmazását. És a csoportérdekek? Természetesen a nagy elhatározások után mindig felüti fejét a kétkedés is: megkapjuk-e pont akkor a darut, amikor nekünk o legjobban kell, vagy munkásaink ölhetett kézzel várják, amíg a tulajdonos hajlandó kölcsönadni? Igaz, hogy a mi felkészültségünk, rugalmasságunk alkalmasabb felújítási munkákra, de a nagyobb, az új munka jobban fizet. Munkásainkkal szemben is vannak kötelezettségeink! Nem alaptalan kétkedések ezek, a Társaságban részt vevő építőipari szervezetek bizonyára alaposan átgondolták, hogy mennyire pontos szervezési feladatot jelent, hogy a daru mindig akkor álljon rendelkezésre, amikor arra szükség van, sazt is, hogy kifizetődő lesz rekonstrukciós munkákat is vállalni, ha azt nagy termelékenységgel lesznek képesek csinálni. Nem mindegy például, hogy a BÉV új telepéről kész ablakkereteket kapnak, vagy ha a régit a helyszínen napokig javítják, ha a habarcsot készen kapják, vagy kézierővel keverik. A Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat megalakulása óta (1948) az építőiparban hasonlóan jelentős szervezési esemény nem történt. Remélhetően ez minőségben okoz majd olyan változást, mint amilyen mennyiségi változást jelentett annak idején a BÉV megalakítása. Nem erőlködni, gondolkodni kell Merre for# a Sopiana? Beszélgetés az új igazgatóval A 70-es évek elején nagy reményekkel vetette meg a lábát Pécsett, Magyarország patinás iparóriása, az Egyesült Izzó. Az átvett Sopiana Gépgyár fölött a Tungsram fényei kezdetben szépen ragyogtak. A kertvárosi iparnegyedben nagyszabású beruházási munkálatok kezdődtek, az első csarnokok gyorsan felmagasodtak és további óriási csarnokok terveit csodálhattuk meg a rajzasztalon. Annak idején arról beszéltek, hogy 1979—80-ban mór 3000-en dolgoznak az új gépgyárban. A várakozások eddig nem teljesültek. ♦ Ez év áprilisában új igazgatót és főmérnököt neveztek ki a Sopiana Vákuumtechnikai Gépgyár (élére. Szabó Zsfcg- mond igazgató annak idején későbbre halasztotta a beszélgetést, időt kért, várjunk néhány hónapot a bemutatkozással. Most újra kopogtattunk. Milyen elképzelésekkel állt munkába, mit tett és mit tesz az új vezetés? Amit eddig tudunk, az új vezetők beiktatásakor megjelent szűkszavú közleményből való: Szabó Zsig- mond közreműködött az Izzó nagykanizsai és indiai beruházásán, tehát nagy beruházói tapasztalatokkal rendelkezik. S egy külsőség, ami az új igazgató irodájában fogta meg a belépő szemét egy a falra rótt jelmondat: Az idő, a papír drága, itt az idő a takarékosságra ... Az igazgatót mindenekelőtt emlékeztettem arra, hogy természetesen a gyár korábbi vezetése is igyekezett úrrá lenni a nehézségeken, azon volt, hogy minél gyorsabban benépesítse a beruházás során felmagasodó új csarnokokat, lehetőleg két műszakban embereket állítva a sok új géphez, s hogy fejlődésben Pécs is átvegye az izzás tempót, tehát hogy öt évenként megkétszerezni a termelési értéket. Csakhogy szerintük az anyavállalat ehhez nem biztosított minden feltételt. Vajon az új vezetés milyen plusz lehetőségek birtokában állt munkába? — A vállalat semmiféle plusz lehetőséget nem biztosított, de nem is áll módjában biztosítani — rázta a fejét Szabó Zsigmond. —• Nem vitatom elődeim törekvéseit, de mindez a számok tükrében nem jutott kellően kifejezésre, már pedig egy gazdasági egységben a számok beszélnek. Mit mutatnak a számok? Dacára a modern gépeknek, az ^gy főre eső termelési érték még mindig alacsony. Az elmúlt évben a gyár létszáma 44 fővel gyarapodott, ebből azonban mindössze 13 a fizikai. A produktív és az improduktív létszám aránya rend. kívül rossz. Igaz, ezt részben magyarázza a két telephely, az ezzel kapcsolatos szállítási, szervezési problémák, de éppen erre a körülményre több figyelmet kellett volna fordítani a beruházás megvalósítása során. Hogy példán keresztül világítsam meg, itt bent, a régi gyárban most lyukakban, tíz helyen is raktározunk. Az tíz raktáros. Ezt a beruházás során meg kellett volna valahogyan oldani. — Ha nincsenek plusz lehetőségek, mivel kiván lendületet adni a dolgoknak az új vezetés? — Belső átszervezésekkel és a belső intenzitás növelésével. — Tehát többet kell dolgozni? — Soha nem azt mondtam, hogy a nyele órában többet kell erőlködni. Az iparban ma nem erőlködni kell, hanem gondolkodásból, ötletességből megélni. Már ez is felmerült bennem, kiíratom a műhelyek falára: Ne erőlködj, gondolkodj, változtass módszereiden! ♦ — Mi a helyzet a munkaerővel? Szabó Zsigmond ezzel kapcsolatban először is arra emlékeztetett, hogy áprilisban, amikor átvette megbízatását, dacára a munkaerőhiánynak, a forgácsolóban nem volt elegendő munka, a meglévők sem tudtak folyamatosan dolgozni. Ha pedig a forgácsolók nem lakatosok sem. Tehát még a tudnak, akkor természetesen a produktív létszám sem volt kellően kihasználva. A gépgyár létszáma ma sem éri el az 1000 főt. Az idén százan léptek be és ugyanennyien ki. Az igazgató felmérést végeztetett, ki honnan jött, illetve hová távozott. Kiderült, olyanokról van szó, akik a magasabb bérre spekulálva folyamatosan körbejárják a pécsi üzemeket. A fizikaiak, az esztergályosok és a marósok előtt továbbra is nyitva a gyárkapu, ám az improduktív létszámra Szabó Zsigmond stopot rendelt el. Ezt a tevékenységet a munka hatékonyabb megszervezésével, esetleges belső átirányítással kell megoldani. A munkaerő- helyzet, a végzős ipari tanulók munkába lépésével, várhatóan az év végén kedvezőbb lesz, ámbár a második műszakra így sem lesz elegendő létszám. — Alapvető elképzelés volt, hogy mivel adott a szellemi kapacitás, szerkesztői gárdát kell létrehozni. Létre is jött ilyen. Kihasználásuk döntő feladat, az erre vonatkozó eddigi törekvések viszont nem voltak elégségesek — mutatott rá Szabó Zsigmond. — A szerkesztői gárda, tehát szellemi kapacitásaink kihasználása érdekében a szerkesztésben bizonyos átszervezéseket hajtunk végre, ami folyamatban van. A lényege, hogy a szerkesztésnek az eddiginél sokkal aktívabban részt kell vennie a piac megnyerésére irányuló munkában, s gyáron belül közreműködnie minden olyan technológiai javításban, gyártmányfejlesztési jellegű intézkedésben, melyek megkönnyítik, egyszerűsítik, kényelmesebbé teszik a közvetlen fizikai munkát. A kertvárosi beruházáson egyébként az építők augusztus végére ígérik az utolsó nagyobb épületegység, a tervezőiroda átadását, ezt követően válik lehetségessé a tervezői részleg központosítása. + — Az idei évre kapacitásaink lekötöttek, sőt már a következő évre is rendelkezünk megrende. lésekkel — mondta végezetül Szabó Zsigmond. — Annak ellenére, hogy mázaszászvári üzemünk időközben levált, tehát kevesebb létszámmal is összességében 300 millió forint fölött lesz éves árbevételünk. Alapvető gondunk, hogy néhány új gyártmányunk nagyon rövid életű. Ezért arra törekedünk, hogy biztosítsuk gépeink több célú felhasználását. Most 950- en vagyunk, mint említettem, ősszel az ipari tanulók belépésével 1000 fölé növekedhet a létszám. Az idén 5 százalékos béremelésre volt lehetőségünk, megjegyzem, az Izzó többi gyárában nem került sor ilyen mértékű bérfejlesztésre. Idei évi átlagos bérszínvonalunk 40 ezer forint, ami ha nem is kimagasló, de már tisztességes szám. Végezetül hadd jegyezzem meg, elképzeléseinket a pártós tömegszervezetekkel közösen, a legteljesebb egyetértésben alakítottuk ki; támogatásukra továbbra is számítunk. A Kodály Zoltán úti kollégium Pécsett Fotó: Csonka Károly Lombosi Jenő Miklósvári Zoltán
