Dunántúli Napló, 1979. augusztus (36. évfolyam, 209-238. szám)

1979-08-30 / 237. szám

_Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XXXVI. évfolyam, 237. szám 1979. augusztus 30., csütörtök Ára: 1,20 forint Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja A munka lélektana Hűségjutalom a bányászoknak Csaknem 200 millió forintot fizetnek ki Baranyában A Növényolajipari és Mosószergyártó Vállalat az olajosnövények feldolgozására (repce, napraforgó, szója), napi 80—100 vagon kapacitású gyárat épit A növényolaj mellett fehérjetakarmányt is készítenek majd. A martfűi gyár elsősorban tőkés exportra szállít­ja az olajat, a próbaüzem a tervek szerint 1980 második félévé­ben kezdődik. A Bvt felhívása a világ népeihez K ezdetben voltak az úgy­nevezett fluktuációs vizsgálatok. Végezték ezt eleinte mindazok, akik ép­pen ráértek, ám az igényesebb vállalatok csakhamar speciális képzettségű szakemberekre — szociológusokra, pszichológu­sokra — bízták annak kideríté­sét, hogy az emberek miért ván­dorolnak egyik munkahelyről a másikra. Ezek a vizsgálatok egytől egyig megállapították, hogy az emberek kismillió ok miatt cserélgetik a munkahe­lyeiket, ám a több pénz, a ma­gasabb fizetés, mint a mozgást motiváló tényező, csak nagyon sokadik, és szinte mellékes. Ak­koriban nagy divatja volt a fluk­tuáció elleni dühödt sajtóki­rohanásoknak, amelyek — ép­pen az említett vizsgálatokra hagyatkozva, igaz: kissé leegy­szerűsített módon — a labilis ön­tudatban vélték felfedezni a munkaerő-vándorlás legfőbb okát. Ma is emlékszem az Orion gyár művezetőjére, aki — minden szociológiai és pszicho­lógiai képzettség nélkül, csupán mindennapi gyakorlatára és emberismeretére támaszkodva — előttem is elvégzett egy ilyes­fajta fluktuációs elemzést. Em­lékszem a számokra is: hat hó­nap alatt a mintegy százhúsz embert foglalkoztató műhely egyharmada kicserélődött. Az eltávozottak közül több mint húszán már hónapok óta kilin­cseltek órabéremelésért, mind­hiába. Végül is a legeredmé­nyesebb módszerhez nyúltak: munkahelyet cseréltek. Hasonló elemzést végzett el a nagyhírű finommechanikai üzem gyáregységvezetője, arról sem feledkezve meg, hogy ösz- szehasonlítsa a „maszek" elem­zés végeredményét a „profik" megállapításával. Persze, nagy volt az eltérés, ám senki se gondolja, hogy a „profik” tu­datosan hamisították meg vizs­gálódásaik konklúzióit, ők csak azokat a válaszokat értékelhet­ték és elemezhették, amelyeket kérdéseikre a „vándormada­rak” adtak. Senki sem volt olyan bolond, hogy akár távoztakor is bevallja: „azért megyek el, mert keveslem a fizetésem”. Napjainkra a feledés homá­lya borul a fluktuációs vizsgála­tokra: hiábavalóságuk ma már nyilvánvaló. Az üzemekben dol­gozó szociológusok, pszicholó­gusok, sőt — mert jlyen is van — pedagógusok másfajta, és re­mélhetően komolyabb tenni­valókat kaptak. Ám azóta is gyakran eszembe jut egy másik — történetesen könnyűipari üzemben dolgozó — csoportve­zető keserű kifakadása: „Ná­lunk laboratóriumi vizsgálatok­kal állapítják meg az emberek pályaalkalmasságát. Pszicholó­gusok járják időnként a műhe­lyeket, s mások is különböző rejtélyes vizsgálatokat végeznek. De mit érnek velük? Idekülde- nek egy embert, akit a pálya­alkalmasságin jól minősítettek, és 48 óra múlva kiderül, hogy erre a munkahelyre csak jobb híján jött, hogy egészen mások az elképzelései. És hiába mon­dom: nem megyek semmire az illetővel, senki sem hallgat rám. Kiderítik a lehető legszaksze­rűbb vizsgálatokkal, hogy csap­nivaló módon dolgoznak az embereim, többek között azért, mert ócska, elavult berendezé­sekkel, rosszul elhelyezett esz­közökkel kénytelenek dolgozni. Hosszú vajúdás után és nem kevés pénz árán megszületik a korszerűen felszerelt munkahely, de továbbra is futkosni kell a messzire lévő raktárba, egyen­ként kivételezni a szükséges anyagokat szerszámokat és al­katrészeket, mert a racionális szervezés, meg az anyag-, al­katrész- és szerszámhasználat . ügyviteli rendje két különböző kategória. Aztán: történt nem­régiben, hogy szakemberek ha­da kérdőíves módszerrel kutat­ta, miért olyan magas az úgyne­vezett törtnapi hiányzások ará­nya a műhelyben? Tehát, ami­kor az emberek egy része napi néhány órára kér eltávozást. Dolgozott ezen a munkán vagy négy ember, nem is tudom hány napig. Pedig csak meg kellett volna nézniük a kilépőcédulák másolatait, néhány óra alatt összegezhették volna az álta­lam egyébként is jól ismert vég­eredményt: menni kell a hiva­talba, az OTP-hez, a biztosító­hoz, az útlevelet intézni, várni kell. a szerelőt, a tüzelőt, vi­gyázni kell a gyerekre, sorol­jam még?... Az ilyesmit el­mondom minden csoportvezetői tanácskozáson, és hiába! Rám nem hallgatnak, a kollégáimra se, inkább vizsgálódnak, ele­mezgetnek, felméréseket készí­tenek ...” Meglehet: kissé hosszan idéz­tem a csoportvezetőt, és úgy tűnhet, mintha feltétel nélkül egyetértenék a mondataiból ki­csendülő végkövetkeztetéssel, nevezetesen, hogy minek annyi speciális képzettségű szakember foglalkoztatása, minek ez a sok tudományos felmérés, vizsgálat, meg miegyéb .. . Hadd jegyez­zem meg gyorsan: nem erről van szó, és a munkahelyeket közvetlenül irányító vezetők, fő­nökök sincsenek azon a véle­ményen, hogy az emberismeret tudományából felkészült szak­emberek feleslegesek lennének a termelő üzemekben. Igenis szükség van rájuk, de a magas fokon művelt szociológia, pszi­chológia tudománya mellett lé­tezik a munka egyszerűbb, egé­szen elemi fokon művelt lélek­tana is, aminek nagy tudósai azok az emberek, akik hosszabb ideje irányítanak egy-egy mun­kahelyet, s akik a lehető leg­egyszerűbb módon ismerhetik meg a rájuk bízott kis csoport „mikroklímáját”. Ügy, hogy nap mint nap ott élnek, dol­goznak abban a bizonyos kis csoportban, s bár az irányítás­sal, vezetéssel kapcsolatos jo­gaik és lehetőségeik nagyon korlátozottak, emberismeretük bizony felér egy tudományos felkészültségű szakember isme­retanyagával. : PPen ezért többet kelle­ne hallgatni rájuk, C>- molyabban kellene ven­ni a véleményüket, tisztelni ke!-' lene azokat a nagyon egyszerű módszereket, amelyekkel köny- nyedén feltérképezhetik a mű­hely vagy csoport hangulatát, munkakedvét, illetve az ezeket rontó, akadályozó tényezőket. És persze: nem ártana tőlük ta­nulni. Megismerni a közeget, ahol ők dolgoznak és megis­merni a módszereket, amelyek révén a sokszor bonyolultnak, komplikáltnak tűnő lélektani és szociológiai folyamatok is köny- nyen áttekinthető nyitott könyv­ként állnak előttük. Az ilyesfaj­ta gyakorlati stúdiumok talán hozzásegíthetnék a felsőbb beosztású vezetőket ahhoz is, hogy a társadalomtudomány professzionalista szakembereit hivatásuk és tudományuk rang­jának megfelelő tennivalókkal foglalkoztassák. Vértes Csaba Jóleső érzés, amikor hosszú évek szorgalmas munkájának elismeréséül magas anyagi, vagy éppen erkölcsi elismerés­ben részesítenek valakit. Külö­nösen örömteli ez a bányász­napok alkalmával, hiszen ilyen­kor Baranyában például több mint 20 ezer ember munkáját, hűségét jutalmazzák, nem is ép­pen kicsiny összegekkel. A Mecseki Szénbányáknál például 9 millió forinttal több hűségjutalmat fizetnek ki mint 1978-ban, a vállalat minden dolgozója átlagosan 1200 fo­rinttal többet kap, mint egy esz­tendővel korábban. A bánya- vállalat 126 millió forintot fizet ki, amely az éves bérköltség mintegy 10 százalékát teszi ki. A munkások között a leg­nagyobb hűségjutalom 30 976 forint, míg a műszakiaknál 27 697 forint. Mindketten a kom. lói Kossuth-bánya dolgozói. A kimagasló hűségjutalmak termé­szetesen tartalmazzák az elmúlt esztendő sok-sok feláldozott szabad szombatjának elismeré­sét is. A Mecseki Szénbányák­nál a több esztendőt ledolgozó vájárok átlagos hűségjutalma Pekingben szerdán megtar­tották a vietnami—kínai tár­gyalások második fordulójának soron következő plenáris ülését. Dinh Nho Liem, vietnami kül­ügyminiszter-helyettes, a tár­gyalásokon részt vevő vietnami küldöttség vezetője felszólalá­sában élesen bírálta a kínai félnek a tárgyalásokon kifejtett álláspontját. Rámutatott: a kí­nai vezetők arról szóló nyilat­kozatai, hogy „őszintén töre­kednek” a Vietnammal való kapcsolatok rendezésére, ellent, mondanak tetteiknek. A kínai fél nem ad választ a vietnami küldöttség konstruktív javasla­taira, ugyanakkor Vietnammal szemben eleve elfogadhatatlan feltételeket támaszt, amelyek­nek semmi közük a kétoldalú kapcsolatok kérdéséhez. Dinh Nho Liem a továbbiak­ban hangsúlyozta, hogy a viet­nami—kínai határon kialakult feszültséget haladéktalanul csökkenteni kell és meg kell szüntetni a Vietnam elleni kí­nai fegyveres provokációkat. Teljesen alaptalan a kínai fél­nek az a követelése, hogy von­ják ki a vietnami csapatokat Kambodzsából és Laoszból, ahol ezek a csapatok a Kam­bodzsai Népköztársaság, illető­leg a Laoszi Népi Demokra­tikus Köztársaság kérésére állo­másoznak — mondotta a viet­nami delegáció vezetője, majd hangsúlyozta: kudarcra van ítél­ve minden olyan kísérlet, amely­nek célja a Kambodzsában és Laoszban végbemenő forradal­mi átalakulások feltartóztatá­sa. A kínai félnek kell viselnie a teljes felelősséget azért, hogy 15—20 ezer forint között mo­zog. A Mecseki Ércbányászati Vál­lalatnál egy esztendő alatt 4 százalékkal nőtt a hűségjuta­lomra kifizetett összeg, idén 60 millió forintot osztottak szét. A legmagasabb összeget a lll-as bányaüzem egyik vájára kapta: 31 900 forint került a boríték­jába. A 11-es bányaüzemben 30 200 forint, míg a IV-es bá­nyaüzemben 27 700 forint volt a legmagasabb összeg. Rajtuk kívül természetesen a vállalat­nál több vájár kapott 28—29 ezer forintnyi hűségjutalmat. A Bányászati Aknamélyítő Vállalat mecseki körzetében át. lagosan 10 ezer forintnyi ösz- szeg került a dolgozók között kiosztásra. A vállalat 1130 dol­gozója összesen 11 millió 742 ezer 348 forintot kapott. A leg­magasabb összeget a Mecseki Ércbányászati Vállalat V-ös bá. nyaüzemét építő egyik csapat- vezető vájár kapta: 26160 fo­rintot. Több aknamélyítő is ki­érdemelt azonban 20 ezer fo­rint feletti hűségjutalmat. a tárgyalásokon nem értek el semmiféle haladást. Han Nien-lung kínai külügy­miniszter-helyettes, a kínai kül. döttség vezetője beszédében is­mét éles kirohanásokat intézett Vietnam ellen, és megpróbálta a vietnami félre hárítani a fe­lelősséget a két ország határán változatlanul fennálló feszült­ségért. A kínai fél ezúttal sem tett konkrét ésszerű javaslato­kat, amelyek előmozdíthatnák a két ország kapcsolatainak tény­leges normalizálását. ünnepélyes felhívással for­dul a Béke-világtanács a má­sodik világháború kitörése 40. évfordulóján a világ népeihez: vívják ki a nukleáris fegyver és a többi tömegpusztító fegyver gyártásának azonnali megszün­tetését. A tanács ugyanakkor felhívja a nukleáris fegyverek birtokában levő államokat, hogy kezdjenek haladéktalan tárgya, lásokat a nukleáris és egyéb tömegpusztító fegyverek eltiltá­sáról, és a meglévő készletek megsemmisítéséről. A két fel­hívást abból az alkalomból ad. jók ki, hogy a második világhá­ború kitörésének 40. évfordu­lóját, szeptember elsejét, a Bé­ke-világtanács nemzetközi bé­kenappá nyilvánította. A felhívásokról a béke-világ- mozgalom új kezdeményezései, ről Romesh Chandra, a Bvt el­nöke tájékoztatta a sajtó kép­viselőit szerdán Moszkvában. Elmondotta: szeptember elejé­től október végéig, az ENSZ által október 24—31. között ren­dezendő nemzetközi leszerelési hétig, a világ minden országá­ban számos megmozdulást tar­tanak a béke hívei. Eddig már több mint hetven országból ér. keztek tájékoztatók a különbö­ző rendezvényekről. Romesh Chandra rámutatott: a háború megakadályozásáért, a leszerelésért vívott küzdelem­hez kedvező feltételek vannak. Az új megmozdulásokra rövid­del a bécsi csúcstalálkozó, o SALT—II aláírása után kerül sor. — A SALT—II szerződés, ratifikálása esetén, rendkívül nagy lehetőségeket nyit meg a fegyverzet korlátozása o tényleges leszerelés előtt — mondotta, s rámutatott, hogy a jövő évben kerül sor az eu­rópai biztonsági konferencio résztvevőinek madridi tanács­kozására. A Bvt elnöke ugyanakkor fel­hívta a figyelmet a béke ellen­ségeinek, a fokozott fegyverke. zés híveinek új, rendkívül ve­szélyes terveire. Első helyen em. lítette azt az amerikai tervet; hogy gyorsan mozgó, a világ bármely részén bevethető erőt hozzanak létre. — Bár ez el­sősorban a Közel-Kelet térsé­gét fenyegeti, egyúttal súlyos' veszélyt jelent minden olyan népre, amely harcol az újgyar­matosítás, az imperializmus el­len. Rendkívül veszélyesek azok az érvek is —; mondotta —, amelyek a fegyverkezés foko­zására, mindenekelőtt új tö­megpusztító fegyverek kipróbá­lására és rendszeresítésére irá­nyulnak. A sajtóértekezleten, amelyet o Szovjet Békevédelmi Bizottság rendezett, részt vett a Béke-vi­lágtanács több tagja, számos európai, latin-amerikai, afrikai ország képviselője. A Baranya megyei KOIAL elkészíti Pécs zajtérké pét Képünkön Hoffer Rudolf a Széchenyi tér zaj. szintjét méri. Körtvélyesi László felvétele Vietnami—kínai tárgyalások Peking teljesíthetetlen teltételeket támaszt

Next

/
Thumbnails
Contents