Dunántúli Napló, 1979. augusztus (36. évfolyam, 209-238. szám)
1979-08-03 / 211. szám
2 Dunántúli napló 1979. augusztus 3., péntek 10-046 Automata telefonszolgálatunk ma délután 3 órától ismét az olvasók rendelkezésére áll. Az elmúlt hetekben nagyon sok kérdést, észrevételt rögzített o magnószalag. Most ismét egyetlen témakörre szeretnénk olvasóink figyelmét irányítani. A Dunántúli Napló hasábjain időről időre visz-' szatér az „Utcáról utcára" című sorozat. Ebben a tavaly történt pártbizottsági állásfoglalás és városi tanácsi határozat szellemében olyan visszásságokat igyekezünk tollhegyre tűzni, amelyek valamilyen módon rontják a pécsi városképet, amelyek oda nem való szeplőkkel csú- nyítjók a város arculatát. E sorozatunk szerkesztéséhez szeretnénk segítőtársul megnyerni olvasóinkat. Több szem többet lát - tartja a közmondás. Tudjuk, sok olvasónk szereti annyira a városát, hogy az általa észlelt, a városképet rontó jelenségek elmondása érdekében felemelje a telefont és tárcsázza a 10-046-ot. Nem kizárólag a negatív jelenségekre vagyunk kíváncsiak. A város képének csinosításán fáradozó szakemberek sok mindent tettek, ami, örömet kelt minden pécsiben. Köszönettel nyugtázzuk az elismerő szavakat, s azokat tolmácsoljuk az illetékeseknek. Kérjük tehát, hogy azt is mondják el, ami tetszik, örömünkre szolgálna, ha ez utóbbi észrevételek kerülnének többségbe, mert az egyértelműen Pécs csinosodását jelentené. Az „Utcáról utcára” sorozat érdekében köszönjük oz olvasónak a szerkesztéshez nyújtandó segítséget. Gombatermesztés Pécsett A merevség nem segíti a termelői kedvet A hazai CASCO Jugoszláviában is érvényes Az Állami Biztosítótól kapott tájékoztatás szerint a romániai üzemanyagvásárlással kapcso. latos intézkedések miatt kerü- dő úton Bulgárián, Jugoszlávián keresztül visszatérő autósturisták hazai cascója — hasonlóan más szocialista országokhoz — a Jugoszláviában tör. tént saját károkra is érvényes külön-kiegészítés nélkül. A Görögországba, Törökországba utazók a hazai casco mellé külföldre szóló kiegészítő biztosítást köthetnek kéthetenként 165 forintos díjjal. Akiknek itthon nincs cascójuk, azok az említett országokba utazás előtt a kéthetenként 330 forintos külföldre szóló casco biztosítást vehetik igénybe. Felhívom telefonon a kertvárosi ABC-t, ahonnan közlik velem, hogy 30 deka gombájuk van. Tegnapról maradt, 68 forintos kilónkénti áron adták. Összesen 40 kilót vettek át tegnap, abból a 30 deka maradék. A városrész közel 17 000 lakója elvitt 39 kiló 70 dekányit. Érthető: sok termett az erdőn is. az esős évszak rekordot hozott, a piaci kereslet zéró felé tendál. Közben hallom, hogy Budapesten — elnézést, hogy már megint Pesttel példálózók — 50 Ft-ért megy a sampinyon kilója. Ennyiért biztosan több menne el nálunk is, de mi több. leverné az erdei árát is. Mi van tehát a pécsi sampinyon kalapja mögött? Eddig, amikor áhítottuk, ritka pillanatnak számított, ha találkoztunk vele. Az időjárás kedvezett ennek is? Szó sincs róla. A Pécsi Állami Gazdaság jóvoltából került az üzletekbe. Ök találták ki, hogy a városunk alatt lévő nem kevés pincét hasznosítani is lehetne, bővülne a gazdaság profilja, s nem utolsó sorban választékot bővítve, oda tehetik a pécsi polgár asztalára. Felvették a kapcsolatot a csepeli Duna Termelőszövetkezettel, a gombatermesztés hazai gesztorával és kísérletképpen 120 négyzetméteren megkezdték a termelést. A kísérlet szép eredményekkel kecsegtetett. így júniusban 1000 négyzetméteres termőterületet „szórtak be spórával”, s mára érett be a munka gyümölcse: napi 4—5 mázsa gombát szednek be az első időszakban, majd napi 2—3 mázsát. Szép terveik még szebb jövőt ígérnek: 1980-ig 2500-3000 négyzetméteres termőterületet szeretnének magukénak mondani, a távlati cél pedig 10 000 négyzetméteres gombatenyészet! Már ma arról álmodnak, hogy bekapcsolják a termesztésbe a kistermelőket — jól jönne ez mindenkinek fizetéskiegészítésképpen, a foglalatosság miatt, a pincék okos kihasználása miatt. Ki tudja, hány nyugdíjas, kispénzű kérné a gazdaság támogatását, tanácsait, hányán vágnának bele ebbe a perspektivikusnak látszó dologba. Kiváló elgondolás, támogatni való kezdeményezés — mondaná bárki. S nem utolsó sorban a háziasszony örülne neki, akinek most az áremelések után azt súgjuk: nyúljon a húspótló ételek után, próbálja jobban beosztani a kosztpénzt. A háziasszony azonban visszakérdez: Ffogyan, amikor a gomba óra o húsár mellé kúszott? De lehetne olcsóbb is! Hiszen a termelői ár, a termelő 15 százalékos hasznával együtt 43 forint 20 fillér. Jelenleg. (Magyarázatképpen : ha tömeges lesz a gombatermesztés, a dömping a termelői árat is csökkenti!) De mire a gomba a bolti polcokra ért, 68 forintra értékesedett, kilónként 25,80-at drágult, azaz 62 százalékkal. Budapesten a Zöldért 10 százalékos haszonkulcsot tesz a gombára. Nálunk a maximális haszonból jottányit sem engednek. Hogy ettől a gomba beszárad? Hogy a termelő nyakán marad? Hogy az induló, alig éledező termelői kedvet kioltja? Hogy az Állami Gazdaságnál e kényszerű piaci helyzet miatt a továbblépés nagyszerű ötletét megkérdőjelezik? — Ez nem kapott még kellő figyelmet. Fogalmazzunk nyíltan! Eddig a Zöldért, ha szerzett hazánk más tájékáról gombát, akkor volt a boltokban, ha nem, hát nem. Most itt van a lehetőség, hogy napi állandósággal oda tegye a fogyasztó elé. A jövő még előnyösebb lenne számára: 1980 után Dél-Dunántúlt, Dunántúlt, ha tetszik az ország más pontjait is eláraszthatná gombával. S ha tömeget ad, haszna is tömegnyi. De csők akkor, ha a Pécsi Á. G. maradéktalanul megvalósíthatja terveit. Róka fogta csuka, csuka fogta róka. A Zöldért sajnos most nem éleszti a termelői kedvet azzal, hogy a kereslethez igazítja az árat. Nem ösztönzi a termelőt: add csak, majd eladom. Ha nem veszik a gombát 68- ért, akkor nem kell termelni. Ha megveszik, akkor kell. Álláspont lehet ez is. Avagy: állítson fel egy standot a piacon o Pécsi ÁG, adja el maga azt, amit megtermelt. A termelő kikapcsolhatja a kereskedőt azzal, hogy maga áll a pult mögé. Ez úgy látszik, olyan arany- szabály, amit jó előre meg kellett volna tanulnia a gazdaságnak. Előbb, mint a gomba- termesztés technológiáját. Kozma Ferenc Segítség az életért A véradók állandóan készenlétben vannak Mind többen vállalják a gyógyításban a közreműködést Mint minden mozgalomban, itt is egyre inkább híján maradunk a romantikának. A hőskorban a beteg ágya mellett adva vért, a véradó saját szemével látta, hogy kivérzett embertársa az ő vérének hatására nyeri vissza arcszínét. Ma már a vérellátó szakszolgálaton keresztül jut el a friss vér (s mindinkább a vérkészítmények) a betegekhez. Ennek ellenére mind többen vállalják, sokan évente többször is, hogy felbecsülhetetlen segítséget: vért adnak a rászorulóknak. Tájékozottság, nyelvgyakorlás, olvasás Valutabeváltási lehetőség a szocialista országok turistái számára Az üzemanyag-vásórlóssal kapcsolatos román intézkedések miatt magyar területen nagy számban várakoznak olyan, szocialista országokból érkezett turisták, okik Romániába kívánnak utazni, illetve Románia területén szándékoznak átutazni. Egyelőre azonban nem tudják folytatni útjukat. A magyar hatóságok — mint már jelentettük — körültekintően intézkedtek az itt rekedt személyek ellátásáról, nehézségeik enyhítéséről. Az intézkedések sorába tartozik az a — csak rájuk vonatkozó rendelkezés is, amely szerint július 31-e óta az érvényben lévő egyezményekben meghatározott kereteken felül, korlátozás nélkül válthatják be saját fizetési eszközüket forint, ra. A szocialista országok közötti érvényes többoldalú megálló, podás szerint ezeknek az országoknak az állampolgárai egyébként 30 rubelnek megfelelő értékig válthatnak át pénzt. Koch József szinkrontolmács (a kép jobb oldalán szemben) a német vendégekkel beszélget A szinkrontolmácsnak nem könnyű a dolga Kapcsolat a hallgatósággal- Nem a tolmácsolást szeretem elsősorbon, hanem azt, hogy vadidegenek egy hét után a barátaimmá válnak — mondja Koch József, aki az idei pécsi nyári egyetem német nyelvű szinkrontolmácsa. Említem, hogy ez nagyon izgalmas foglalkozás lehet, de nevetve tiltakozik. Németszakos tanár, és filozófiát tanít a tanárképző főiskolán, a tolmácsolást csak négy év óta csinálja, mindig a nyári egyetemen. És nemcsak fordítja a beszélgetéseket, előadásokait, hanem állandó kísérője a német csoportoknak, programokat szervez, reggeltől estig velük van. — A legnehezebb valóban a szinkrontolmácsolás. A jobbik eset, amikor előre kézhez kapom a szöveget. Harminc-ötAnyakönyv PÉCS VAROS SZÜLETTEK Sas Alexandra, Ráckovics Roland, János László, Zoltai Beatrix, Somogyi Lajos, Békefi Éva, Vátyi Erika, Fodor Ákos, Kovács Bernadett, Hajdú Sándor, Hőgyes Veronika, Müller Dóra, Cseke Aron, Sipos Zoltán, Molnár Ivett, Kocsis Zoltán, Stikinger Judit, Mikii Tünde, Tóth József, Szabados Tamás, Paizs Brigitta, Petrovics Gyöngyi, Schneider Györgyi, Kovács Árpád, Oberdorf Anita, Trischler Enikő, Fábos Róbert, Balogh Béla, Braun Gábor, Nagy Norbert, Süli Péter, Rugási András, Sztergár Edit, Szűcs Gábor, Nyúl József, Juhász Gábor, Farkas Krisztián, Borobás Renáta, Hudák Erika, Kovács Krisztián, Novak József, Bányai Katalin, Nős Gábor, Juhos Dániel, Kisfali Péter, Ferecs- kó Veronika, Pápai Cecilia, Kovács Diána, Kiss Márton, Muschberger Rita, Vér Tamás, Sáfrán Norbert, Kráncsecz Imre, Tálas László, Takács Anita, Szíjártó Brigitta, Pávics Zsuzsanna, Olasz János, Darnyi Szabolcs, Vadász Gergely, Fekete Csaba, Kollár Éva, Horváth Judit, Ricza Erika, Zoltay Szabolcs, Rikker Beáta, Reinodli Frigyes, Joó Mónika, Pulió Melinda, Tóth Mónika, Mester Ákos, Imre Mariann, Bubenik Johanna, Czimmer Ágnes, Elmont Márió, Istók Zoltán, Orsós Izolda, Pintér Attila, Vizsi József, Kiss Viktor, Farkas Enikő, Geszti Zsolt, Pernekker Alexandra, Németh István, Bosnyák Iván, Szabó Judit, Hübler Nándor, Tavasz Roland, Kerekes Anett, Ré- ger Csaba, Krigler Balázs, Bágyi Róbert, Pavlovics Eszter, Nagy Zoltán, Sárközi Anita, Veres Szabolcs, Ostyánszky Lívia, Kovács László, Kapás Zsuzsanna, Csernus Csilla, Takács Melinda, Sasvári Richárd, Bög- ri Norbert, Bárdi János, Őri János, Prisztás Anita, Balé Dániel, Törjéki Nikoletta, Sándor Ildikó. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK Berta József és Kovács Ilona, Várhelyi Imre és Duzsi Erzsébet, Keresztes József és Angyal Ilona, Werner József és Bender Mária, Tősér József és Szatmári Mária, Lcboncz István és Mészáros Ildikó, Lázár Ferenc és Kehi Piroska, Móricz András és Sánta Magdolna, Bartha Attila és Tábori Éva, Novák János és Kiss Katalin, Csizmár Sándor és Sipos Zita, Sándor Attila és Varga Éva, Véry Zoltán és Pákolitz Éva, Purget József és Hengl Éva, Szűcs Zoltán és Kiss Mária, Bernáth Kornél és Kovács Júlia, Molnár Ferenc és Mike Erzsébet, Kovács Pál és Szűcs Ilona, Csizmadia Géza és Horváth Mária, Bottyán Gyula és Nagy Ágnes, Harcos Aba és Dunaszentgyörgyi Margit, Horváth Gyula és Hirling Judit, Mészáros József és Gnánd Erika, Papp Attila és Bitter Magdolna, Vida István és Vass Mónika, Medek József és Milovecz Zsuzsanna, Futó Csaba és Horváth Kornélia, Varga Károly és Weisz Judit, Kárász Tamás és Lasztóczi Erzsébet, Szakács György és Ottományi Rozália, An- talfi József és Szekeres Magdolna, Balázs Dezső és Donáth Aranka, Mörcz István és Bien Ibolya, Sterr András és Horváth Ilona, Temesváry Tibor és Vajmi Mária, Fatér János és Márkus Ildikó, Basa Antal és Berkes Ibolya, Homlok Imre és Kiss Mária, Kéméndi József és Sári Ágnes, Schmidt Ottó és Hergenrőder Margit, Konecsny László és Szekeres Erzsébet, Kiss Antal István és Kakas Ágnes, Gadó István és Till Éva, Jegesi Gábor és Szigeti Ágnes, Deák Géza és Vass Bernadett, Komlósi Sándor és Bebesi Ágnes, Neizer Zoltán és Hanke Erzsébet, Kiss Zoltán és Hanke Márta, Baumann Zoltán és Király Terézia, Kasza György és Lukács Márta, Szabó József és Major Rozália, Lengyel János és Cseke Gabriella, Halmos Alajos és Herman Erzsébet, Markotai Csaba és Konkoly Ágnes, Báronovics István és Strasszer Szilvia, Márton Ferenc és Mező Erika, Papp Imre és Zöldhegyi Gabriella, Stoll Gábor és Mia- tevics Márta, Wiedemann László és Schwarcz Ildikó, Kiss János és Bárt- falvi Zsuzsanna, Mészégető György és Füzesi Beáta, Szander Albert és Latin Gyöngyi, Varga Béla és Árvái Judit, Környei József és Hotter Gizella. MEGHALTAK Angyal Jánosné Varga Terézia, Vi- si Ferencné Horváth Julianna, Takács Lajos, Kovács József né Petrovics Aranka, Horváth Ferenc, Bocz József, Bencze Attila, Sövényi Antal, Schweitzer Béla, Maticsek Pál, Nagy Ilona, Pulió Vincéné Tóth Anna, Fata János, dr. Barla-Szabó Jenő, Turnwald Vilmosné Amtmann Irén, Monori Györgyné Kakas Franciska, Tóth Mária, Szilvás József, Tóth István, Szíjártó Alajosné Antai Mária, Illés Mária, Bencze Lajosné Győré Anna, Dombi Lajos, Patkó Jenő, Czine József, Kovács Ferenc, Ősz Antal, Albert Mihály, Lingl Jenő, Orsós Zsolt, Köntös Gyula, Vass István, Speigl István, Császár Ferenc, Balázs József. ven oldalas előadásokat. Hazaviszem, átolvasom, kikeresem a számomra idegen szakszavakat és jegyzetelek. Másnap minden idegszálomat megfeszítve ülök a tolmácsfülkében. Fülemen a fejhallgató, előttem a mikrofon. Igyekezni kell, hogy az előadóval azonos ütemben fordítsam a hallgatóknak a szöveget. El vagyok zárvo tőlük, de minden pillanatban érzem, hogy kapcsolatban állok velük. Nehéz munka, mert javítani már nem olyan egyszerű, legfeljebb az előadás után. — Koch József rábólint saját szavoira, mert igaz, a legnyitottabb zárt fülkében nem könnyű helytállni.- Az előadók gyakran eltér, nek a kiadott anyaguktól.- Ilyenkor a tolmács tömörít, igyekszik a lényeget kiemelni. MáV volt eset, hogy kézfenntartássol jeleztem az előadónak, álljon meg egy pillanatra. A statisztikai adatoknál előfordulhat ilyesmi. Más a helyzet az „élőbeszédnél", a beszélgetésnél, ott azonnal tudunk kiegészíteni, javítani. Néha, oz ismeretlen szakszavaknál a német vendégek besegítenek egy-egy kifejezéssel. Például a sörgyárban, a látvány alapján ők mondták meg a sörgyártás egyik folyamatának német megfelelőjét. Sokféle témát tolmácsolt már. Kulturális élet, gazdasági helyzet, az életmód kérdései vagy a bauxit előállítása. Hogyan lehet ennyiféle témában otthonosan mozogni?- A tolmácsolás alapfeltétele az állandó tájékozódás, a nyelvgyakorlás, az olvasás. És a talpraesettség sem éppen megvetendő tulajdonság. b. a. Dr. Bajtay Gábor főorvossal mégis a gondokról beszélgetünk. — A Pécsi Véradó Állomás évről évre a tervezett mennyiségnél több vért biztosit a regionális feladatokat is ellátó pécsi egészségügy/ intézmények számára. Ki tudják-e elégíteni az igényeket? — A megyén belül biztosított vérmennyiséggel nem. Annak ellenére sem, hogy a levett vér- mennyiség szempontjából országos viszonylatban harmadikak vagyunk. Azonban — éppen a regionális feladatokból adódóan — lehetőségünk van arra, hogy más, a szükséghez képest lényegesen nagyobb készlettel rendelkező megyék segítését igénybevegyük. Miután a leg- vérigényesebb beavatkozásokra (pl. művese-kezelésre) megyehatáron túlról is fogadjuk a betegeket, hetente több alkalommal kapunk szállítmányt a Somogy és Tolna megyei központoktól. — Előlordult-e már, hogy tömeges szerencsétlenség alkalmával rendkívüli nehézséget, esetleg megoldhatatlan leiadatot jelentett az életmentő vér biztosítása? — Szerencsére mostanában nem történt vérigényes tömegszerencsétlenség. A szervezést tórry-tnlmi munkában végző vöröskeresztes aktívák és a jól mensrervezett készenléti véradóhálózat azonban napról napra bizonyítja, hoáy erre nem is kerülhetne sor. Tudomásom szerint méq senki nem halt meg azért, mert a szükséges időpontban a megfelelő minőségű és mennyiséqű vér nem állt a rendelkezésre. — A munkaerővel, munkaidővel való takarékoskodás idejében az üzemek ugyanúgy áldozatra kényszerülnek, mint maguk a véradók. Előfordul, hogy a legnagyobb „hajfős" idején éppen a termelési folyamatban nélkülözhetetlen emberek behívása válik szükségessé. — Napjainkban az úgynevezett teljes vérrel való gyógyítás eltolódott a vérkészítményekkel való qyógyítás felé (a jelenlegi arány már 20 és 80 százalék). Ma azt kapja a beteg, amire leqinkább szüksége van. A fe- hérsejt-készítményeket, a throm- bocyta-készítményeket, a cryop- raecipitátumot stb., frissen levett vérből azonnal kell előállítani. Következésképpen egyre több olyan véradóra van szükség, akik előzetes jelentkezés alapján állandóan készenlétben állnak, hogy hívásunkra a vértranszfúziós állomásra jöjjenek. Az üzemek, vállalatok részéről eddig maximális támogatást kaptunk, hiszen a gazdasági vezetők is tudják, hogy a probléma megoldásához más út nem vezet. S. G. Georgikon nyári egyetem Keszthelyen, az Agrártudományi Egyetem dísztermében csütörtökön megnyílt a Georgikon nyári egyetem. Európa első mezőgazdasági főiskolája, az 1797-ben alapított Georgikon hagyományait ápolva rendezik meg évről évre o mező- gazdasági szakemberek és kutatók nyári egyetemét. Az idei tanfolyom több mint 140 hallgatója túlnyomórészt az NDK- ból, az NSZK-ból, Csehszlovákiából és Lengyelországból érkezett. A kéthetes program során elsősorban a növényvédelemmel, a mezőgazdaság kemizálásávol, a környezetvédelemmel és a talajerő-gazdálkodással foglalkoznak. Ismertetik az ezzel kapcsolatos hazai kutatásokat és gyakorlati tapasztalatokat. A nemzetközi hallgatóság több szakmai kiránduláson is részt vesz.
