Dunántúli Napló, 1979. augusztus (36. évfolyam, 209-238. szám)
1979-08-03 / 211. szám
1979. augusztus 3., péntek Dunántúlt napló 3 A ki le a hírekben szerepelnek T ett inger István egységvezető dolgozott. Ugyanakkor a vállalat párttitkára. Az ellenforradalom idején a budapesti karhatalmi ezredben teljesített szolgálatot, majd visszatért a METALLOKÉMIA Vállalathoz. 1967-ben a XXII. kerületi pártbizottságra került, ahol titkárként dolgozott, majd az MSZMP Központi Bizottságának munkatársa lett. Elvégezte a Politikai Főiskolát. Nős, két gyermeke van. A fin a harmadik évet fejezte be a Pécsi Állam- és Jogtudományi Egyetemen. A lánya harmadikos szakmunkástanuló. * ahol naponta annyian megfordulnak, tökéletes rend és tisztaság van. A vár mögött sokan dolgoztak. Társadalmi munkában tisztították a csónakázótó vizét. Az ilyen személyes ismerkedés mellett összegyűjtöttem sok kiadványt, hogy minél részletesebb, alaposabb képet kaphassak történetéről, fejlődéséről. Ezek minden bizonnyal hasznosan egészítik ki mindazt, amit az emberektől hallok.- Milyen fő feladatai lesznek a városi pártbizottságnak a következő hónapokban? — Mindenekelőtt megvalósítani azokat a célkitűzéseket, amiket Szigetváron korábban elhatároztak. A város ebben a Utcáról utcára A Pécsi Baromfifeldolgozó és környezete Fotó: Proksza László Üzemeink házatája Van ahol gondozzák, és van ahol mindent megfojt a gaz Újsághír: A szigetvári városi pártbizottság Tettinger Istvánt választotta az MSZMP Szigetvár Városi Bizottsága tagjának, a végrehajtó bizottság tagjának és első titkárnak. * Tettinger István Nagytétényben született 1930-ban. Édesapja munkás, 1938-tól párttag, édesanyja háztartásbeli. A polgári iskola elvégzése után 1946-ban munkába állt. Ekkor lépett be a pártba is. Segédmunkásként dolgozott előbb egy kisüzemben, majd a METALLOKÉMIA Vállalat nagytétényi gyáregységében. SZÍT, később DISZ titkár lett. Elvégezte a kohó- és gépipari technikumot és beiratkozott a Műszaki Egyetemre. A munkahelyén mint laborvezető, később mint gyárFáradtolaj- szállítás Az ÁFOR mecsekaljai kirendeltségén hétről hétre több ezer kilogramm fáradtolajat gyűjtenek össze, hogy aztán tehervagonokba töltve az olajfinomítóba szállítsák regenerálás céljából. A begyűjtés kétféle módon történik: Baranya és Somogy megye területén egy-egy tankautó keresi fel a legnagyobb felhasználókat a bejelentések alapján és egy-egy alkalommal négy-ötezer liter fáradtolajat szállítanak a kaposvári, illetve mecsekaljai telepre a tankautók. A kisebb tételeket, a hordóba gyűjtött fóradtolajat maguk a felhasználók fuvarozzák be az ÁFOR kirendeltségekre. Reggfel 8 óra. Nyitva a szobájának ajtaja, de a két ajtóval távolabbi irodából hallani a hangját: — Egy rövid megbeszéléssel kezdtük a napot — mondja, miközben a dolgozószobájába érünk. — Munkamegbeszélés volt és itt is kaptam jónéhány ismeretet, ami közelebb hozza a várost. Ezekben a hetekben ismerkedem Szigetvárral, az itt élő emberekkel. Tettinger István magas, őszhajú, olyan megjelenésű ember, aki első látásra szimpatikus, bizalmat ébreszt. Ahogy leül, kissé előredől a fotelen. Halkan, határozottan beszél, keveset gesztikulál: — Meleghangulatú, kedves városnak látom az új lakóhelyemet - mondja. - Esténként és hétvégén sokat sétálok utcáin. A napokban épp a várban voltam. Rendkívül tetszett, hogy itt, A Pécsi Kertészeti és Parképítő Vállalat milliókat áldoz azért, hogy Pécsett, és ezen belül a kertvárosi lakótelepet szebbé, otthonosabbá tegye. Az épülő játékpark szomszédságában, a lőtérdomboktól nyugatra kicsi területen szép ligeterdő terül el, a réten több ritka, védett növény él. S mindez „ingyen". Hiába emeltünk szót megmentéséért, még mielőtt az illetékesek akcióba kezdtek volna, nagymértékű illegális szemétlerakódás kezdődött újra ezen a területen. Most már nemcsak betontömbök tornyosulnak metervidőszakban is szépen fejlődött. Új létesítményekkel gyarapodott, illetve néhány jelenleg is épül. Többek között az idegelme kórház, a mentőállomás, a vízmű, a szennyvíztisztító, a posta. Nagyon fontosnak tartom, hogy jól zárjuk ezt az évet, hogy minél kevesebb tennivalónk maradjon jövőre, s legyen időnk alaposan felkészülni a következő tervidőszakra. Legalább ilyen felelősségteljes politikai munkát követel tőlünk a XII. pártkongresszusra való felkészülés. Hamarosan megkezdődnek az alapszervezeti beszámoló taggyűlések, választások. Úgy vélem, ha ezt a két, nagyon fontos feladatot eredményesen valósítjuk meg, kiérdemiem azt az előlegezett bizalmat, amivel engem Baranyában, Szigetváron fogadtak. mentőként, hanem cigarettafüstszűrőket tartalmazó papírdoboz hulladék és csomagolóanyag tömkelegé, melyet a gyerekek szanaszét hurcolnak. Ki felelős ezért? Csak akkor lesz rend, ha feljelentést teszünk? De ki ellen? Közegészségügyi szempontból teljesen közömbös, hogy a város közvetlen közelében szeméthalmaz terebélyesedik? Sürgető mindannyiunk számára a megoldás. Dr. Szabó László, a PAB természetvédelmi munkabizottságának vezetője Amikor e körsétára készültem^ hosszan tűnődtem azon, mire is vagyok kíváncsi. Mi van a kerítésen belül? De hiszen ez speciálisain vállalati ügy. Nem biztos ugyanis, hogy amit én rendetlenségnek látok, az valóban rendetlenség. Ha pedig rendetlenség, az már sokkal inkább gazdoság- politikai ügy, mint csak o városképet zavaró tényező. A rendetlenség ugyanis mindenképpen visszahat a termelésre, s ha valamely vezető a portáján belül megtűri a rendetlenséget, arra úgysem lehet a városképre való hivatkozással hatni. Nézzem akkor, mi van a porták előtt? No, ez már érdekesebb. Itt már lehet a vállalati dolgozók - vezetők és minden rangú beosztottak — pécsi polgár mivoltára hivatkozni. Vannak pécsi vállalatok, amelyek fölöttébb komolyan veszik őzt, hogy pécsiek és ebből következően meg is lehet magázni a környezetüket. Aztán vannak, amelyek rendet tartanak ugyan, de csak ott, „ahol a papok táncolnak", vagyis mondjuk o főútvonalra eső fronton, a többi pedig ... hát arról ne is beszéljünk. No és vannak, amelyektől megvonnám a „pécsi” jelzőt, ha rajtam múlna. Hadd kezdjem azzal, hogy roppantul sajnálom, amiért a baromfifeldolgozó ott kint van az isten háta mögött. Ha ugyanis valahol beljebb lenne, a vállalat dolgozóin kívül soksok pécsi is élvezhetné a látványt, amit a város e legfiatalabb üzeme nyújt. Kjvül- belül takaros, nyugodt szívvel ajánlhatom mindenkinek: nézze meg tapasztalatszerzés végett. Azt hiszem, egy „lépéssel” errébb a hőerőmű sem szégyenkezhet. Csak az az Edison utcai környék ne lenne olyan, mint amilyen. No persze, túl sok ott a bába ... Bár o sok külön-külön és egyenként is munkálkodhatna a rendcsináláson. így azonban mindent megfojt a gaz. Nemcsak itt, hanem nogyon sokfelé a városban. Amilyen szépen gondozottak a parkjaink, annyira elhanyagolt minden más zöldterület, amik jószerivel csupán azért zöldek, mert a gyomnövények olyan erőszakosak, hogy buján terjeszkedve mindent zöldbe vonnak. Az Edison utcát említettem, de sorolhatnék még számosat, ahol egykét kaszás ember tavasztól őszig megélhetne. Egyszer. . . dehogyis egyszer, kétszer is már... kaszások után kiáltottam e rovatban a felüljáró miatt, de vagy nem hallották, vagy nincsenek széles e városban kaszások, mert a felüljáró mentén még mindig nem vágta le senki a gazt. Ott von végig a déli ipari út, aztán a Verseny utca . .. No erről külön is érdemes beszélni. Szóvol a Verseny utcából — ha éppen nem takarják el nagyon a szerelvények — megcsodálhatjuk a főpályaudvar újjászülető épületét. Hónapok óta vakarják, csiszolják a füsttől, koromtól elfeketedett ke- ramit téglákat. Aki ezt a munkát figyeli, a^ megértheti, miért nem szánta rá magát már korábban a MÁV. Amíg o gőzösök okádták a füstöt meg a kormot, kár lett volna bármit is csinálni, újra feketébe borult volna az épület. De most, hogy a gőzösök elbúcsúztak már, érdemes volt nekiveselkedni. S íme, tessék csak nézni, milyen szép ... Még Watt és Stephenson urakat is pompásan meg lehet ismerni. Hát szóval itt „táncolnak a popok”. A Verseny utcában nem. Ott a rácsos be- tonkerítésen belül mindenféle kacat, amit én rendetlenségnek látok, kívül pedig a szokásos gaz. Amiből van még bőven a MÁV után is. Ott, ahol szép zöldségkertek vannak a méter magas „gazkerítés" mögött. Meg a Megyeri úton, ahol az a sok-sok vállalat van. Ugyan nem lehetne már valamit kitalálni, hogy az a sok-sok ügyfél, aki a TÖZÉP-et, AGRO- KER-t, raktárbázist stb. keresi, a mostaninál jobb első benyomással lépjen be a cégek kapuján. És ha már a Megyeri úton vagyunk ... Volt itt, a TUZÉP és a raktárbázis között egy rémes raktárépület, ha jól emlékszem pucér, feketére koszosodott téglafalakkal. Ennek nyoma sincs. A MAGÉV, amely birtokba vette, bevakolta, szép színesre festette. Jólesik ránézni. Pedig menynyivel kevesebben látják ezt, mint pl. a felüljáró mellett azt a bizonyos zsákraktárt, omi — vegyük tudomásul: a lehető legrosszabb helyen tenyerei bele a panorámába - sehogy- sem akar fiatalosabb ruhát ölteni. Ránéztünk tehát erre a ... és most nézzünk rá a toronypincére is ott átellen- ben. Milyen büszkék is voltunk rá, amikor elkészült: a csillogóalumíniumfal mögött és nem valamely pince mélyén érlelődik a bor benne. Most inkább elfordulunk felőle. Az aluminium borítólemezek egymásután potyognak le róla, s így egyre elszomorítóbb látványt nyújt. Pedig „tulajdonosa”, a Villány—Mecsekaljai Borgazdasági Kombinát milyen szépen átfestette a közelmúltban a Szent István téri központi épületét. (Vagy itt táncolnak a papok? . . .) És újra a gaz .. . Engel János út — keleti ipari negyed. Igazán «jóleső érzés végigsiklatni a szemet a nyomda, o kenyérgyár, a kesztyűgyárépületein. Még az sem zavar, hogy az autójavítónál a kerítés mögött ott sorakoznak a tönkrement gépkocsik: memen- tóul nem árt látni az arra outózóknak. De az már nagyon is zavar, hogy az üzemek előtt, a kerítésen kívül az úttestig folyik a gaz, mert még egy járdo sincs, ami megfogná. Vajon a szép üzemekben dolgozók erre már nem figyelnek? Aztán ott van az út közepén a zöldsáv, ami viszont már valóban nem az üzemek „asztala”, hanem . .. kié? . . . Néha végigmehetne azon is oda—vissza egy fűnyírógép. Mert a gaz szépen folyik le a szegélykövön, s erősen megkapaszkodik a kő és az aszfaltburkolat között. Hoppá .. . megijedtem, hogy e megjegyzésemre valaki netán azzal reagál, hogy ,,hát akkor meg kell szüntetni a zöldsá- vot, mert úgyis sokba kerül a gondozása". (Volt már ilyen!) Hársfai István „...helyenként megerősödő északi szél“ Egy levél nyomában „s. o. s. Tisztelt Szerkesztőség! Nyolcvanhárom éves, idős nő kéri az Önök mielőbbi segítségét, aki nap mint nap életveszélyben van. Tisztelettel. . . .” (Pontos cím és aláírás.) Baranya egyik kisközségéből érkezett ez a pár soros, rövid levél. Szerkesztőm nyom. ta a kezembe, a levél szélén rövid megjegyzéssel: „Nézzük már meg végre!” Mi tagadás, vegyes érzésekkel ültünk be a kollégámmal az autóba. Vajon mi, vajon ki lehet e néhány sor mögött? Közvetlen életveszély? Semmi esetre sem, hi. szén ki bízná így életét egy levélre? Ki a feladó? Hiszen kapunk mi sűrűn ehhez hasonló segélykérő, titokzatos dolgokat közlő, a szokványos panaszügyektől eltérő hangú leveleket. Most életveszélyről volt szó. Útközben sok minden felmerült bennem: bizonyára egy egyedül élő idős asszonyról, aki nem tud kimozdulni a házából, talán betegen fekszik, meleg ételre, pohár vízre vágyva. Esetleg a házzal van baj: a cserepek közül kilátni az égre, megrepedt a fal. Ki tudja? A szomszédok megfenyegették, vagy valaki-valakik zaklatják. Félelmében, aggodalmában ragadt tollat. A kisközség déli csendjében fogad, sehol egy lélek. A megadott címet könnyen megtaláljuk: hatalmas udvar, ház, üveges veranda; kopog, tatásunkra halk motozás odabent, majd kiszól valaki: Tessék!" A szobában egy öregasz- szony ül, a hímzést az ölébe téve. Csodálkozik, nem érti, mit akarunk. Aztán a fejéhez kap: „Igen, a levél. De jó, hogy itt vannak, bár az egész tárgytalan, vegyék úgy, mint. ha nem is írtam volna!” Győr. san mondja, s tessékelne kifelé. amikor nyílik a belső szobaajtó, középkorú nő jön ki. Az öregasszony még odasúgja: „A levélről egy szót sem! Ő nem tudja . . .” Azonnal kapcsolok: a faluról kezdünk beszélgetni, arról, hogy milyen lesz a termés. Alig egy hete jég pusztított, agyonvert szinte mindent a kertben, a fáról még leverte a diót. Megyünk kifelé, s ahogy a középkorú nő teszi be maga mögött az üveges verandaajtót, egy pillanatra visszanézek. Az öregasszony ráborul a kis asztalkára, fejét a kezébe temetve. Nem kérdezek semmit. Minek? A helyzet furcsa, talán még elrontanék valamit. A levélről egy szót sem. Ehhez tartom magam. Aztán még bekopogtatunk a szomszéd házba is; megtudjuk, hogy a tanácsi foga. dóóra délben befejeződött, s hogy egyetlen eladó ház sincs a faluban. Végigsétálunk a főutcán: próbáljuk kollégám, mai a mozaikot összerakni. Nem megy: a hiányzó darabok színét nem ismerjük. Az út szeszélyesen kanyarog: a kocsi falja a kilométereket. Bekapcsolom a rádiót időjárás jelentést mondanak. „Mérsékelt, időnként megélénkülő, főként a Dunántúlon helyenként megerősödő, északi szél...” Kozma Ferenc Szemét a lőtér* dombok környékén
