Dunántúli Napló, 1979. augusztus (36. évfolyam, 209-238. szám)
1979-08-19 / 227. szám
e Dunántúli napló 1979. augusztus 19., vasárnap Évente 200 milliárd forint válik füstté... n dohányzás ártalmáról Beszélgetés dr. Donhoffer Szilárd akadémikussal A világ élvonalába kerültünk a dohányzásban. Ez a tény éppoly kevéssé tölthet el elégedettséggel bennünket, mint „előkelő" helyezésünk az alkoholizmusban. Élretörésünk annak ellenére történt, hogy folyik nálunk valamiféle ellenpropaganda, de tegyük mindjárt hozzá: meglehetősen erőtlen ellenpropaganda. Hiába jelennek meg cikkek, riportok, a dohányzás egészségkárosító hatásának újabb és újabb tényezőiről szóló ismertetések, mindez úgy elszáll a dohányosok feje fölött, mint az általuk eregetett dohányfüst. Évente 26,5 milliárd cigarettát füstölnek el honi dohányosaink, ennek forintértéke megközelíti a 200 milliárd forintot. Hihetetlenül nagy összeg ez — mintegy 350 ezer lakás értéke, csaknem egy ötéves tervidőszak lakástermése. Azt az embert, aki a dohányzás rabjának hiszi és mondjo magát, aligha téríti jobb belátásra az ilyen, vagy ehhez hasonló összehasonlítás, amint a tüdőrák, az infarktus és több más, bizonyíthatóan nagymértékben a dohányzáséitól elősegített betegség réme, oz élet megrövidülésének tudata sem tartja vissza. Mégis kell és érdemes beszélnünk a dohányzás ártalmáról. Beszélgetőpartnerünk dr. Donhoffer Szilárd akadémikus, a Pécsi Orvostudományi Egyetem kórélettani intézetének nyugalmazott professzora volt. — Professzor úr valamikor -dohányzott... — 1955-ben hagytam abba, amikor kezdtek nyilvánosságra kerülni azok a tények, amelyekkel nem lehet vitatkozni. Napi 20—25 m agaim töltötte cigarettát szívtam el. Máról holnapra hagytam abba a füstölést egy tüdőgyulladásnak köszönhetően. Persze nem volt könnyű végleg megszabadulni, de amikor már végig tudtam ülni egy kari gyűlést rágyújtás nélkül, holott körülöttem mindenki füstölt, már tudtam, hogy túl vagyok a nehezén. — Tehát az ön személyes tapasztalata szerint is le lehet szokni. — Amig az alkohol vagy a morfium elvonása súlyos tünetekkel járhat, addig a dohányzás megszüntetésekor ilyen káros objéktív hiánytünetek nincsenek, és a szubjektív hiányérzet semmiféle objektiv következménnyel nem jár. — Gyakran hallani, hogy a dohányzásról leszokott személy hízásnak indul, ezért inkább visszaszokik. — Ho valaki a cigaretta helyett nekiáll mértéktelenül enni, vagy cukorral tömi magát, persze, hogy meghízik. De ha a leszokás jó szabályozással és ésszerű magatartással párosul, ez elkerülhető. Én sem híztam egy dekát sem. — Sok szó esik a dohányzás káros hatásairól. Ezeket hiszik, vagy nem hiszik, de tény, hogy emelkedik a dohányfogyasztás. —■ Azt hiszem, arról van szó, hogy a dohányos egyszerűen meggyőzi magát arról, hogy ezek a hatások őt nem érintik. Ezek a hatások sokára jelentkeznek, s fiatalon ki törődik azzall, mi lesz majd 55—60 éves korában. De hogy Hinni kell e hatások káros voltában, azt azzal támasztom alá, hogy pl. Angliában a dohányzó orvosok mintegy 30 százaléka szokott le a dohányzásról, míg a lakosság dohányzása növekedett. Nálunk sajnos nincs ilyen felmérés. — Mit tapasztal a környezetében, az egyetemen? — Volt egy kitűnő professzortársam, akj túl későn hagyta abba a dohányzást, szerintem akkor, amikor a szíve már erősen rendetlenkedett. Egyikét év múlva infarktusban halt meg. Egy másik kollégám hol leszokott, hol rászokott. Amikor éppen dohányzott, nem tudott úgy felmenni a Széchenyi téren, hogy egyszer-kétszer meg ne pihenjen. Amikor viszont a leszokás stádiumában volt, akár o Mecsekre is felsétált. Egyértelműen bizonyítható, hogy a dohányosok körében lényegesen gyakoribb az infarktus, a tüdőrák, a légzési elégtelenség, mint a nemdohányosok között. Persze mindezeket a nemdohányos is megkaphatja, de a dohányos sokszorosan veszélyeztetett. — Igen elharapózott a dohányzás a fiatalok körében. — Én ezt tartom a legelszomorítóbbnak. Azt meg egyenesen elítélendőnek tartom, amikor o pedagógus a tanítványának dohányzópartnere: A pedagógus példakép. Dohányzása különösen káros az ifjúságra, ha követésre méltó ember tulajdonságai is vannak. Azt sem hiszem, hogy a dohányos apa meggyőzően tudjon gyermekének beszélni a dohányzás órtalmasságáról. Egyébként bizonyosra vehető, hogy a dohányos szülők gyermekei nagyobb százalékban szóiknak rá a dohányzásra, mint a nemdohányosoké. Ne feledjük azonban, hogy a fia- • falóknál még merő külsőség a dohányzás, ami csak később válik szenvedéllyé, ha a felnőtt társadalom nem vigyáz. Dohányzó sei lenes tevékenység ü nlk- ben elsősorban a fiatalságra kell a figyelmünket összpontosítani. Legyünk tisztában azzal, hogy a fiatal ember még nagyon könnyelműen nem számol az elkerülhetetlen következményekkel. Tőlünk függ, hogyan tudjuk visszatartani, visz- szarettenteni. — Viszont vannak esetek, amikor a visszatartás helyett ösztönözzük... — E tekintetben hallatlanul nagynák tartom a televízió felelősségét. Milliók nézik és látják, hogy egy-egy riportmű- sorban mindenki eregeti a füstöt. Hát nem lehet a felvétel előtt felkérni a résztvevőket, hogy az adás ideje alatt tartózkodjanak a dohányzástól? Emlékeztetnék a dohányos bányászokra és egy sereg más munkahelyen dolgozókra, akik egy-egy műszakon át kibírják rágyújtás nélkül. Egyébként ez is azt bizonyítja, hogy a dohányzás nem egyéb rossz szokásnál. — Munkahelyeket említett. Nagyon sok helyen meg lehetne, meg kellene tiltani a dohányzást. Iskolákra, óvodákra gondolunk elsősorban. De mi a helyzet a kórházakban, egészségügyi intézményekben? — Nagyon rossz hatást kelt, ha az orvos a rendelőben, a kórházban mások szeme láttára dohányzik, vagy ha az ápolónő égő cigarettával a kezében megy be a kórterembe (mert sajnos ilyen is van). A fennjáró beteg nem tiltható el a dohányzástól, de a kórtermekben igeo's megtiltandó. Am, ha egy beteg tőlem, aki tudom róla, hogy a napjai meg vannak számlálva, azt kéri, hogy dohányozhasson, megengedném — ha el tudom különíteni a betegtársaitól. Nem munkahely ugyan, de mégis abszurdnak tartom, hogy a KRESZ, amely oly körültekintően védi a közlekedés biztonságát, nem tiltja a vezető dohányzását. Gondoljon csak bele, milyen veszély- helyzeteket idézhet elő a rágyújtás művelete, amikor vannak másodpercek, hogy a vezető nem nézhet az útra ... — Sok és meddő vita folyik a dohányosok—nemdohányosok között. A dohányosnak joga van a dohányzásra, a nemdohányosnak általában nincs joga a füstmentes élethez. — Pedig feltétlenül meg kellene találni a módját a súrlódások elkerülésének. Eleve meg kellene tiltani a dohányzást ott, ahol többen vannak együtt. Meggyőződésem, hogy sokkol termelékenyebb, hatékonyabb lehet egy értekezlet dohányfüst nélkül. Figyelje csak az egyik cigarettáról a mási'k- a gyújtó dohányosakat: a rágyújtás művelete nem a szellemi koncentrációjukat segíti, hanem inkább a gondolkodás alól mentesíti. — Valamikor illemszabály volt, hogy a dohányos nemdohányos társaságában engedélyt kérjen: rágyújthat-e . . . — Aki hozzám jön, az többnyire megkérdezi ma is. De utána rögtön viszem iki a hamutartót és szellőztetek. — Nagy „neveletlenségnek" tartaná, professzor úr, egyszer nemet mondani? — Nem is tudom . . . — Egy utolsó kérdés: eljuthat-e valaha az orvostudomány oda, hogy az egyéb rizikótényezőket kiszűrve bizonyos egészségi károsodásokat a dohányzás számlájára Írjon? — Az eqyes esetekben ez nagyon nehéz. Hodd mondjak egy példát. Bizonyosra vesz- szük, hogy a dohányos anya károsítja magzatát. Egybehangzó adatok szerint jóva'l gyakoribb a koraszülés és az átlagosnál alacsonyabb testsúly, mint a nemdohányzó anyák esetében. —■ Befejezésül hadd mondjak még valamit. A dohányzás komoly tehertételt jelent a népgazdaságnak olyan szempontból is, hogy nem mindegy: egy javakorabeli ember dől ki a termelésből, a vezetésből 45 —47 évesen, vagy hogy még 70 évesen is teljes értékűként számíthat rá a társadalom. Figyelemmel erre, én nemcsak úgy egyszerűen emelném a dohányáruk árát, hanem céladót tennék rá, hiszen a mostani dohányos majdan növeli az egészségügyi kiadásokat, s azt miért ne fizesse meg már most — o nemdohányosok helyett. Hársfai István Fiatalok a szolgáltatásokban A legközelebb a lakossághoz Munkád mellé add a neved!” ff Tehermentesíteni a családok háztartását - lényegében ez a szolgáltatások egyik legfontosabb feladata. Hogy ezt a munkát milyen szinten, kulturáltan és gyorsan vég- zik-e, nap mint nap mérlegre kerül, hiszen akik a szolgáltatásokban dolgoznak, azok vannak a lakossággal a legközvetlenebb kapcsolatban. Éppen ezért helyeznek akkora hangsúlyt e munka minőségének javítására, színvonalának emelésére. S hogy e feladat megoldásában az ifjúsági szervezeteknek is része van, azt az is jelzi egyebek mellett, hogy például Pécsett a szolgáltatások területén több ezer 30 éven aluli fiatal dolgozik. E tény önmagában is aktuálissá tetté, hogy a napokban a KISZ Baranya megyei Bizottsága is foglalkozzon a szolgáltatások területén dolgozó fiatalok helyzetével. Ha ezektől a fiataloktól öntudatosabb, a szakmájuk iránti nagyobb tiszteletet tanúsító, általában a lakosság jó véleményét kiváltó magatartást várunk, akkor a kívánságunk ugyan magától értetődő, de nem árt munkahelyi körülményeiket is ismernünk. Természetesen még a legapróbb műhelyekben, üzletekben, még a „kóceráj- nak" nevezett munkahelyen is lehet mások megelégedésére dolgozni. Így nem magyarázatként, hanem tényként említjük: a szolgáltatások területén dolgozó fiatalok helyzete, szociális ellátottsága általában kedvezőtlenebb, mint a termelő vállalatoknál foglalkoztatottaké. Egyebek mellett ezt azok a kérdések, gondok is bizonyítják, amelyeket a fiatalok az ifjúsági parlamentjeiken vetettek fel, s ezek között nagyon gyakran hangzott el a kívánság: legyenek tágabbak a továbbtanulás, a szakmai képzés lehetőségei, törődjenek többet az érintettek a munkahelyi körülmények javításával. önmagában természetesen mit sem ér, ha a fiatalok csak kérnek. Sőt, egy határon túl ez mór visszatetsző is lehet. Csakhogy a szolgáltatások területén foglalkoztatott KISZ- korúak olyan mozgalmak részesei, mint a „Munkád mellé add a neved!”, ahol személyes, névre szóló felelősséget vállalnak egy-egy általuk elvégzett munkáért. A szocialista munkaverseny más formáiban való részvételük is jobbító szándékaikat bizonyítja. Van természetesen negatívum is, például az, hogy szinte minden szolgáltató területen „él és virul” a borravaló, a csúszópénz, aminek nem utolsósorban az a táptalaja, hogy az alapbéreket a mellékesek feltételezésével állapítják meg. De maradjunk most inkább azoknál a jeleknél, omelyek azt bizonyítják, hogy a szolgáltatások területén dolgozó fiatalokban él a felelősség a szakmájuk, a munkaterületük jövője iránt. Számos szakmai verseny során derült ki, hogy lépést tartanak az új ismeretekkel, s hogy képesek is azokat megelőzni. Sok az újító közöttük, s a benyújtott javaslatok között tiszteletre méltó az elfogadott, vagyis a hasznos újítások aránya. Érdemes azt is megemlíteni, hogy a múlt évben az Alkotó Ifjúság oályázatra a szol- qáltatásokban dolgozó pécsi fiatalok 115 pályamunkával neveztek be. Mint ahogy az sem közömbös, hogy a fiataloknak csaknem 80 százaléka vesz részt valamilyen képzésben, továbbképzésben. Az, hogy a lakosságnak a szolgáltatásokkal való megelégedésének a kivívásában mekkora a fiatalok felelőssége és mekkora a munkáltatóiké, természetesen aligha lehetne pontosan meghatározni. Annyi bizonyos: van mit javítani a szoláltatások színvonalán jó néhány területen, s az is bizonyos, hogy előbb- utóbb a jelenlegi fiatalok lesznek az ágazat irányítói. Vagyis magatartásukkal, szakmai ismereteikkel, törekvéseikkel nemcsak a saját, hanem az ágazat jövőjét is alakítják, befolyásolják. M. A. Miért húzódik a pécsváradi földpátoshomok-tisztítómű ügye? H DÉLKÖ várakozó állásponton Flotálás helyett mágneses szétválasztás ? A félüzemi kísérletek bizonyították: a pécsváradi föld- pátos homokot jól hasznosíthatja a hazai finamkerámia- ipar. A bánya, amely harmadik esztendeje dolgozik a Déldunántúli Kőbánya Vállalat irányításával, az elmúlt esztendőben tizenötezer tonna mosott homokot adott az iparnak, ebben az esztendőben pedig várhatóan húszezer tonnát biztosít a porcelángyáraik számára. A pécsváradi föld- pátos homok ügye lassan több mint egy évtizede izgatja a szakembereket: többségük a nagyüzemi termelés mielőbbi megkezdését sürgeti. Az ok egyszerű, jelentősen csökkent, hetnénk a földpót-importot, de ehhez legalább kétszázmilliós nagyságrendű beruházásra lenne szükség. Hosszú ideig tartott az is, míg tisztázódott, milyen technológia alkalmazása lenne a legésszerűbb, figyelembe véve a költségeit és a rendelkezésre álló anyagi lehetőségeket. Fekete László, a DÉLKŐ fej. lesztési osztályvezetője, a téma részletes ismerője szerint a tervezett beruházás a legkorábban — és ez feltételezi az ütemes ügyintézést — a nyolcvanas évek közepén léphet üzembe. Márcsak azért is, mert a DÉLKŐ-nek egyelőre nincs annyi fejlesztési lehetősége, hogy a tervezés megkezdődhessen. De vegyük sorra a történteket! A részletes földtani kutatást az elmúlt évben harminchektá. ros területen végezte el az Országos Földtani Kutató Fúró Vállalat —■ megjegyzendő, hogy a most működő bánya területe alig haladja meg a két hektárt — az előfordulás területén a készletszámítás szerint az iparilag kitermelhető föld- pátos homok 3,4 millió köbméterre tehető. A jelenlegi hazai földpótigényt figyelembe véve — amely évi hetvenezer tonna — a leendő üzem mintegy ötvenezer tonna őrölt-vas- talanított földpáto* homokot lenne képes előállítani a kidolgozásra váró technológiával. Korábban arról volt szó, hogy a kvarchomok és földpát szétválasztását flotáció útján oldják meg, de ehhez nagy mennyiségű tőkés importból származó hidrogénfluoridra lenne szükség, amely jelentősen megdrágítaná az előállítási költségeket. így aztán az ÉVM műszaki fejlesztési főosztályának ajánlatára a DÉLKŐ-sök figyelme a mágneses szeparálás felé fordult. A homokmosást őrlés követné, majd ezek- után egy nagy teljesítményű mágneses szeparátorral választanák ki a még szennyező vasszemcséket. Magyarországon viszont egyelőre nincs ilyen berendezés, amelynek segítségével elvégezhetnék a szükséges kísérleteket. így jutott el a DÉLKŐ — műszaki irodalom alapján — az NSZK-beli Hum- ■boldt-céghez, amely a svájciak által gyártott berendezést forgalmazza. Az elképzelések szerint a DÉLKŐ csak a mágneses szeparátort vásárolná meg tőkés importból: a technológiához szükséges egyéb berendezéseket hazai, illetve szocialista relációból szerezné be. A DÉLKŐ egyelőre— s érthető okokból — várakozó álláspontot foglal el, hiszen hitelekkel elkötelezett, továbbá egyelőre nem tudhatják, milyen mértékben változik majd a beruházás és a hitelpolitika. A vállalat mindenesetre a VI. ötéves tervében szerepelteti a pécsváradi üzem megépítését, amely évi százhúszezer tonna nyershomök feldolgozására lenne képes. A beruházás során egyébként további két fontős dolgot kell megoldaniuk a DÉLKŐ-söknek. A leendő üzem jelentős mennyiségű — hatvan köbméter óránként — vizet igényel: így saját kutakat kívánnák mélyíteni, továbbá fel kívánják használni a Dombay- tó elfolyó vizét is. A rendszer kiépítése során meg kell oldani a képződő zagy ülepíté- sét, a meddő elhelyezését oly módon, hogy a környezetet is óvják. Salamon Gyula
