Dunántúli Napló, 1979. július (36. évfolyam, 178-208. szám)

1979-07-29 / 206. szám

1979. JULIUS 29. GAZDASÁGPOLITIKA DN HÉTVÉGE 3. A magyar baromfiipar a világ legjobbjai között Egy dinamikus ágazat jövője Folyik a zöldborsó feldolgozása Proksza László felvétele Negyvenéves a Szigetvári Konzervgyár I 978-ban 61 500 tonna készáru terméket állított elő a Szigetvári ■ Konzervgyár. 1979-ben talán még ennél is több lesz a termelés, hiszen soha ennyi megrendelést nem kapott a gyár, mint az idén. A tervek szerint 8,5%-kal emelkedik ebben az évben a termelési érték, 25%-kal nő a tőkés export, de rendkívüli módon megnöve­kedtek a belföldi igények is. Óriásit léptek előre az elmúlt két év. ben gépkezeléstechnikában, üzem- és munkaszervezésben. 1979 különleges dátum a gyár történetében: a Szigetvári Konzervgyár fennállásának 40. évfordulóját ünnepli. Évi fejadagunk már megha­ladta a 17 kilót, ennyi került ugyanis tavaly átlagosan ba­romfihúsból minden magyar ál­lampolgár asztalára. És nem­csak a hazai piacot képes bő­ségesen ellátni a magyar me­zőgazdaság, hanem termelésé­ből külföldre is nagy mennyisé­gű baromfi; csirke, liba, kacsa, pulyka jut. A nagyüzemi baromfitermelés meghonosítása hazánkban a hatvanas évekre tehető, s a mezőgazdaság szocialista át­szervezésével vette kezdetét a baromfiágazat dinamikus fejlő­dése. Ezt jelzi, hogy 1960-ban a mezőgazdasági termelők 26 900 tonna baromfit adtak el a feldolgozó üzemeknek. 1970- ben 135 ezer tonnát, tavaly pedig már több mint 270 ezer tonna baromfit dolgozhatott fel az állami és a szövetkezeti fel­dolgozóipar. A termelés növe­kedésével együtt fejlődhetett tehát hazánkban a baromfi­hús-fogyasztás és az export, így jutottunk el oda, hogy Ma­gyarország 1977 végére a világ legnagyobb baromfiexportőrei közé került. A múlt esztendőben azonban sűrűn elhangzott a kérdés: mi van a baromfiágazattal, mi tör­tént a baromfipiacon, miért csökkent a kereslet termékeink iránt? Egyáltalán milyen jövő elé néz a magyar baromfihús­termelés és feldolgozás? Ezek­ről a kérdésekről beszélgettünk Tobak Istvánnal, a Baromfifel­dolgozó Vállalatok Trösztje ve­zérigazgatójával. — A baromfiágazatot a legdinamikusabban fejlődő ágazatként tartottuk számon a legutóbbi másfél évtized­ben. Ez elsősorban annak kö­szönhető, hogy a termelés rugalmasan alkalmazkodott a piacokhoz. Mi történt tavaly? — Való igaz, hogy mind a negyedik ötéves tervben, mind a mostani tervidőszak első két évében a baromfinevelés és a felvásárlás növekedése egybe­esett az értékesítés lehetőségé­nek a bővülésével — kezdte a beszélgetést Tobak István, majd így folytatta: - Ebben az idő­szakban a baromfiipar termé­kei iránt a kereslet rendkívül gyors ütemben nőtt. Ez pedig lehetővé tette a növekvő áru- mennyiség mind kedvezőbb áron történő értékesítését a kül­földi piacokon. Az árualapok bővítését szolgálta a háztáji és a kisegítő gazdaságok növek­vő árutermelése, amely a nagy­üzemi termékeken kívül (csirke, pulyka, pecsenye kacsa, tojás stb.), olyan termékek exportját is lehetővé tette, amelyeket a kisüzemekben gazdaságosan le­het előállítani. Ilyenek például a hízott liba, a libamáj, a li- batoll és pehely, a házinyúl, a galamb stb. A kedvező piac, az értékesí­tési lehetőség bővülése nyo­mán javult az export gazdasá­gossága, növekedtek dollárbe­vételeink. Mindezt tudni kell ahhoz, hogy világossá váljék, mi okozta a tavalyi nehéz­ségeket. Az történt ugyanis, hogy a korábbi években igye­keztünk kihasználni a világ­piaci konjunktúrát, s ennek megfelelően az ötödik ötéves terv első két évében az elő­irányzottnál erőteljesebben nö­veltük a baromfihústermelést és a feldolgozást hazánkban. Ilyen helyzetben következett be, hogy a világpiacon az 1977-ig tartó kereslet felfelé ívelő tenden­ciája megállt, 1978-ban pedig visszaesett. A kereslet csökkenésének okait elemezve a következő ál­lapítható meg: a legutóbbi évek konjuntúráját nemcsak mi igyekeztünk kihasználni, hanem a többi, hagyományos baromfi- termelő és exportáló ország is. Voltak olyan országok is, mint például Brazília, mely koráb­ban baromfihúsból behozatal­ra szorult, viszont a legutóbbi években erőteljesen növelte baromfitermelését, s most mái exportőrként jelentkezett a vi­lágpiacon. Ez a termelésfelfutás lényegesen dinamikusabb volt, mint a világ baromfifogyasztá­sának emelkedése. S ez nem­csak azzal járt, hogy nehezeb­bé vált az áru értékesítése, je­lentékeny árcsökkenés is bekö­vetkezett. A tojásértékesítésben hason­ló nehézségekkel találtuk szem­be magunkat. Igaz, hogy ez nem újkeletű probléma. Ugyan­is már korábban is látható volt, hogy nem szabad a tojás ex­portját erőltetni, mert a piacon túlkínálat volt belőle, az árak alacsony szinten stagnáltak.- Mindez a mi exportunkat is sújtotta. Megnövekedtek a készletek, nehezebben értéke­síthettük a baromfi-terméke­inket, s az árcsökkenés hát­rányosan érintette bevéte­leinket. Milyen intézkedéseket tettek a termelési biztonság megerősítésére, piaci helyze­tünk stabilizálására? — Már tavaly is lényeges feladatunknak tartottuk, hogy a kiélezett helyzetben nehogy meglazuljanak kapcsolataink a mezőgazdasági termelőkkel. Vi­lágosan láttuk, hogy most még szorosabb együttműködésre van szükség a termelő és a feldol­gozó vállalatok között, hogy ru­galmasabban alkalmazkodhas. sunk a megváltozott körülmé­nyekhez. Sajnos, még így is előadódott itt-ott, hogy vállala­taink pénzügyi nehézségekkel küzdve, késve fizettek az átvett baromfiért. Az idén azonban ez már nem fordult elő. Mindenesetre az nyilvánvaló­vá vált, hogy ma már — és a jövőben méginkább — az eddi­ginél is jóval nagyobb jelentő­séget kap a baromfiágazatban a minőség, a szállítási pontos­ság, a termelés gazdaságossá­gának javítása. Amikor túlkíná­lat van a piacon, csak az az eladó képes áruját megfelelő­képpen értékesíteni, amelyik a többinél jobbat kínál eladásra, és megbízható szállító. Ezt a feltételt csak akkor leszünk ké­pesek teljesíteni, ha a mező- gazdasági üzemekkel együtt­működve még szervezettebbé tesszük munkánkat. A termelő üzemekkel éppen ezért idejében tisztáztuk: szó sincs a baromfitermelés vissza, fejlesztéséről. Ezt jelzi egyéb­ként az is, hogy az állami ba­romfifeldolgozó üzemek, vala­mint iparunk és a tsz-ek együtt­működése révén létrejött három közös vállalat és a hernádi Március 15. Tsz feldolgozó üze­mének idei felvásárlási elő­irányzata 270 ezer tonna vá­góbaromfi. Ebből tphát egy­értelműen kiderül, hogy az idén körülbelül annyi baromfit vá­sárolunk fel, mint tavaly. Nem fejlődik vissza a termelés, de a növekedési ütem lelassul, s az ötödik ötéves tervben meg­határozottak szerint alakítjuk a baromfifeldolgozást. Ezt indo­kolja egyébként a vágóbaromfi­termelés és a feldolgozó kapa­citás összhangjának megterem­tése és az értékesítés biztonsá­ga is. Azok a nagyüzemek, amelyek eddig is gazdaságo­san állították elő a baromfi­húst és a tojást, s képesek a magasabb követelményekhez igazodni, még növelhetik is termelésüket. Viszont azok a gazdaságok, amelyek gazda­ságtalanul állították elő a ba­romfihúst, vagy rendbe teszik termelésüket, vagy megszüntetik a baromfihús termelését. Ez ne­kik is érdekük. A termelő üze­mek megértették: néhány meg­szüntette ezt az ágazatát, a többség pedig igyekszik a ter­melési fegyelem szigorításával a technológia korszerűsítésével nyereségessé tenni azt. I — Ezek szerint a szigorúbb piaci követelmények hatása érvényesül a termelésben. Mit tesznek a termelők érdekelt­ségének a javításáért? — Számításaink beváltak. A tavalyi feszültség az exportpia­cokra az idei tavaszon már eny­hült, kezd megnyugodni a pi­ac, a kereslet élénkül. Ez azon­ban nem jelenti azt, hogy minden terméket el lehet ad­ni. A vevők továbbra is szigorú­an ragaszkodnak a jó minőségű áruhoz, s ez az igény kiterjed a magát kínáló, ízléses, higié­nikus csomagoláson kívül, a tetszetős színre, fejlettségre, hús-csont arányra és az egyedi súlyon kívül az egyöntetűség­re. A külföldi vevők igényeinek kielégítéséhez csirkéből 1,30- 1,45, gyöngyösből 1,30—1,40, pulykából 4,20—4,50, pecsenye libából 4,20—4,80, pecsenye kacsából 2,30—2,45 kg súlyú vá­góbaromfira lenne szükségünk. Ahhoz, hogy ezt elérjük, az idén több intézkedést tettünk, illetve készítettünk elő. Súly szerint megosztott felvásárlási árat ve­zettünk be a pecsenye kacsa fel­vásárlásában. Előkészítjük az eddiginél reálisabb — vágóvo­nalon történő — minősítést. Emellett szaporítani szeretnénk a gazdasági társulásokat, amelyek erősítenék a kétoldalú érdekelt­séget. Természetesen leginkább az árak hatnak a termelésre. Ha­tározott szándékunk, hogy a jövőben a felvásárlási árakkal méginkább kifejezésre juttassuk a piaci követelményeket; meg­felelő ösztönző árat fizessünk a keresett, a piac által elismert, jó minőségű alapanyagért. Azt viszont, amelyiket kevésbé ismer el a piac, vagy gazdaságtala­nul értékesíthető, ne támogas­suk. Ilyen célbői csökkentettük az idén a tojás felvásárlási árát darabonként 10 fillérrel, és csökkentettük a vágótyúk árát kilónként 15 forintra. Ennek ré­vén csökkent a tojás felvásárlá­sa az idén. Május 15-ig pél­dául 351 millió tojást vásárol­tunk fel, ez a tavalyi hasonló időszakhoz képest csaknem 16 százalékos csökkenést jelent. Vállalataink mintegy 500 me­zőgazdasági nagyüzemmel és megközelítően 200 áfésszel van­nak szerződéses kapcsolatban. A szerződéses rendszer bevált. Szeretnénk azonban, ha a szer­ződéses kapcsolatokon túlme­nően a baromfiipar és a mező- gazdasági üzemek között még szorosabb, a termelés gazda­ságosságát elősegítő együttmű­ködés alakulna ki.- Nekünk az az érdekünk, hogy a mezőgaz­dasági termelők megtalálják számításukat azokon a termé­keken, amelyeket a vállalatunk­nak szállítanak. Csak így ma­radhat meg a magyar baromfi­ipar a világ legjobbjai között Cs. F. 1939 nyarán kezdett működni Szigetvárott gróf Andrássy Mi­hály tápszer- és konzervgyára. Az elhanyagolt, külterjesen gaz­dálkodó grófi birtoknak ugyanis létérdeke volt, hogy mezőgaz­dasági termékeiből olcsó, jól értékesíthető ipari termékeket állítson elő. Felcser János főin­téző ötlete alapján kezdtek haj. dina- és babhántolással, kuko­ricaszárítással kísérletezni a vár melletti öreg vízimalomban, amely a néphit szerint török pus- kgborőrlő malom volt. Hamaro­san a Szarvasmajorban — a konzervgyár mai helyén — is megkezdték a hántolást. malá- takávé-pörkölést és a cukrozott kávékocka gyártását. A jó minőségű kávékocka, amibe szárított fügét és áfonyát is préseltek, s a gyerekek úgy ették, mint a csokoládét — ez volt a híres „Zrínyi katonakávé” — felvette a versenyt az egyet­len, hasonló készítményt elő­állító Weis Manfred-gyárral, sőt csakhamar le is győzte azt, mert a szigetvári kávékonzerv, ami minőségben nem maradt el amattól, olcsóbb volt. A háborús készülődések miatt az értékesí­tési lehetőségek szinte korlát­lanok. Még ugyanabban az év­ben megkezdik a község, s a környező falvak lakóitól felvásá­rolt gyümölcs, főleg a meggy feldolgozását is. A Szigetvári Hírlap 1939. július 16-i száma így ír erről: „Egy szép napon röpcédulák jelentek meg az utcán. Hírül ad­ták a községnek, hogy gróf Andrássy Mihály tápszer- és konzervgyára a meggy kilójáért 10 fillért fizet, ha a gyümölcs érett, ha frissen és szárával szedték, ha az uradalom major­jába beszállítják. A röpcédulák alaposan megmozgatták a kö­zeli és távoli vidékek termelőit. Kocsi kocsi után hozta a kitűnő magyar meggyet. Az uradalom emberei alig győzték átvenni a beszállított gyümölcsöt. A meggy átvételének akkora híre támadt, hogy még Kaposvár és Pécs környéki termelők is akad­tak az eladók között.” 160 munkással, 12 órás mun­kaidővel, két műszakban dolgo­zott ekkor az Andrássy-féle gyár. A gépi berendezéseket eleinte maguk a munkások (lakato­sok) készítették. 1941-42- ben az addigi gyártmányok mellé beállítják a főzelékfélék szárítását miközben a berende­zést is korszerűsítik: 1940-ben két „Schilde-szárítót” állítanak munkába. Ezekben az években az átlagos dolgorólétszám már eléri a 220 főt. A következő lépés a húskon­zervgyártás megkezdése. A Szi­getvári Hírlap 1942. április 18-i számában olvashatjuk: „A húskonzervgyár 1941-ben kezdte meg működését. Minden eddigi gyártmányuk vevőre talált. A biztató kezdet újabb gyártmá­nyok bevezetésére késztette a gyárat. A gulyás- és vagdalt- húskonzerven kívül bevezetik a marhahúsleves és baromfikon- zerveket is. A mintaszelencéket előttünk készítették.” S egy va­lamivel későbbi híradásból: „Ha a gyár teljes üzemben van, naponta nyolc marhát dolgoz­nak fel." A háború utolsó éveiben a berendezések nagy része any- nyira tönkrement, hogy a fel- szabadulás, majd az államosí­tás után csak igen-igen nagy erőfeszítéssel, sok gonddal- harccal indulhatott meg a ter­melés. Az 1950—51-es évek so­rán a három dunántúli kon­zervgyárat: — Paks. Nagyatád, Szigetvár — Dunántúli Konzerv­gyár néven szigetvári székhellyel egyesítették. Ebben az időben főleg hordós árukat gyártottak Sziqetváron. s ezeket télen fel­dolgozták ládás vegyes íznek. 1953—54-ben került sor na­gyobb felújításokra, beruházá­sokra (épületek, gépi berende­zések stb.), amelyek lehetővé tették az üveges qyártásra való áttérést. 1957, január elsejével ismét önállósult a gyár. Az 1960-as években a bel­terjes mezőgazdasági fejlesztés­sel karöltve előtérbe került a konzervipar országos szintű fejlesztése. Ezt kívánta szolgálni a Szivetvári Konzervgyár 1969- ben befejeződött, nagyarányú, 220 millió forintos rekonstrukció­ja is. Ekkor készült el a gyár­óriás impozáns épülete, a tíz­ezer négyzetméter alapterületű gyártócsarnok, amelyben a re­konstrukció előtti 1200 vagonos kapacitást 4500—5000 vagonra lehetett fejleszteni. Ma az 1300 fős üzem három műszakban termel. Az automati­zálás felére csökkentette a ko­rábbi munkáslétszámot, de ez­zel együtt a termelés ugrássze­rűen nő. Az állandó dolgozó­létszám idénymunkásokkal bő­vül: nyáron diákok, télen pe­dig a környező termelőszövet­kezetek dolgozói kapcsolódnak be a termelésbe. A késztermékek 80%-a ex­portra kerül, 20%-a belföldi fogyasztásra. A szocialista or­szágok közül a legnagyobb megrendelő a Szovjetunió, neki gyártják Szigetváron a többi termék mellett a jellegzetes orosz előételt, a kedvelt zakusz- kát. Ez nem más, mint a leg­különbözőbb zöldségfélékkel megtöltött paprika, étolajos paradicsommártásban, sokféle fűszerrel ízesítve. De eljutnak a szigetvári konzervek, befőttek, saláták, főzelékek a környező szocialista országokon kívül szá­mos tőkés államba is, Angliától Izraelig és az arab országokig, szinte minden kontinensre. Hegedűs Magdolna A pogány! Új Élet Tsz baromfitelepének egy részlete A pécsi baromfifeldolgozó csomagolója

Next

/
Thumbnails
Contents