Dunántúli Napló, 1979. július (36. évfolyam, 178-208. szám)

1979-07-29 / 206. szám

DN HÉTVÉGE 4. BELPOLITIKA 1979. JÚLIUS 29. A régi szék- és kárpitosüzem helyén autóbuszpályaudvar létesül Együttműködés a környező településekkel A változó arcú Siklós Tovább erősítik a város ipari jellegét Több mint tízezer ember tu­lajdonosi szemmel figyeli, mi­ként formálódik Siklós képe. De nemcsak a helybelieket ér­dekli, miként változik ennek a történelmi levegőjű, de fiatal városnak az arca, hiszen Sik­lós népszerű kirándulóhely. Két évvel ezelőtt, amikor a városi pártbizottság irányelve­ket fogalmazott meg a város- politikai, városfejlesztési fel­adatokra, az itt élők és az idelátogatók „szemüvegét” is használta. A sok-sok tennivaló közül azokat jelölte ki meg­valósításra, amik fontosságuk­kal szerezték meg az elsőbb­ség jogét. A napokban a Sik­lós városi-járási Pártbizottság végrehajtó bizottságának tag­jai áttekintették, hogyan való­sulnak meg ezek az elhatáro­zások. Jó lendületet adott a ten­nivalók elvégzésének, hogy a városi tanács a társadalmi mozgalmi szervekkel karöltve széles körben, különböző fó­rumokon ismertette a lehetősé­geket és célkitűzéseket. Két évvel ezelőtt is egyértelmű volt, hogy nem egy elhatározásból csak akkor lesz valóság, ha a lakosság is segít. A Siklóson dolgozók, itt élők megértették, a társadalmi munka fontossá­gát és utcák, járdák építésé­ben, csatornázásában, kerthe­lyiség létesítésében, közterüle­tek rendben tartásában és a gyermekintézmények szépítésé­ben segítettek. Két év alatt csaknem hatmillió forint érté­kű társadalmi munkával járul­tak hozzá a városfejlesztési feladatok megoldásához, ami jelentős teljesítmény, hiszen a város évi fejlesztési alapjaalig több mint tízmillió fotint. Az együttműködésre közös erőfeszítésre törekvés túlgyű- rűzik a város határain: Siklós 4 Harkánnyal együtt épít kisre- gionális vízmüvet a két tele­pülés megfelelő vízellátása ér­dekében. A szemétszállítás gondját is Harkánnyal, Újpet- rével, Nagyharsánnyal együtt­működve akarják megoldani. Ezek az első lépések a szom­szédos településekkel való ösz- szefogás, egymást segítés út­ján. Mondhatjuk, hogy a gya­korlat megelőzte a terveket, hiszen a Siklóssal mint város­sal, illetve a vonzáskörzetével is számoló, új rendezési ter­vek — melyek a hosszabb tá­vú városfejlesztési célkitűzések meghatározásához is szüksé­gesek — jelenleg készülnek Városrendezési Tervező Intézi nél. Ami Siklós jövőjét illeti, cél, hogy tovább erősítsék ipari jellegét, javítsák az ipar szer­kezeti összetételét. Az idetele­pült Lánc- és Kovácsoltáru Ipari Szövetkezet egysége a közeljövőben új üzemcsarnok­kal gyarapodik. A terület elő­készítése már megkezdődött. A Szék- és Kárpitosipari Válla­lat gyáregysége új telephelyén a második lépcsőben épült üzemrész műszaki átadása már megtörtént. A tervek sze­rint a jövő év végéig teljesen átköltöznek az új telephelyre. Ez o középüzem néhány ter­mék szalagszerű gyártására, il­letve a többi gyáregység ter­mékei prototípusainak gyártá­sára rendezkedik be. A több olyan jogos igény szülte elképzelés közül, amik egyaránt közelről érintik az itt élőket, illetve az idelátoga­tókat, a legtöbb — így a vá­ros vonzáskörzetének üdítő- és sörellátását javító lerakat, az ételbár, az ABC-presszó kert­helyisége, a várkerti reggeliz­tető pavilon, a vasúti vendég­lő felújítása — megvalósult. Folyamatban van a Tenkes vendéglő korszerűsítése, a Sportvendéglőt pedig valószí­nűleg még ez évben felújítják. A Tenkesalja ÁFÉSZ még e tervidőszakban felépíti a Köz­társaság téren a 300 négyzet- méter alapterületű élelmiszer- boltot. Elkészültek az iskola építésének tervei is — az épít­kezés előreláthatólag jövőre kezdődik. Megindult a kórház­rendelőintézet rekonstrukciója. A város központjába tervezett ABC építése viszont pénz hí­ján későbbre halasztódik. Egyelőre a jelenlegi helyén marad a rendkívül nagy for­galmat lebonyolító autóbusz­pályaudvar is. A város látnivalóinak sorát gazdagítja Gádor István két­szeres Kossuth-díjas keramikus művész alkotásaiból nyitott ál­landó kiállítás és Simon Béla Munkácsy-díjas festőművész képgyűjteménye, amit a mű­vész a városnak adományozott A két évvel ezelőtti célkitű­zések valóra válásának mérle­gét megvonva a végrehajtó bizottság tagjai megállapítot­ták, hogy az akkori elhatáro­zásokat nem kell módosítani. Szükséges viszont, hogy a fel­tételekhez, lehetőségekhez iga­zodva, egy-egy cél megvalósí­tásának ütemét lassítsák, illet­ve, hogy fontosságuk szerint még erőteljesebben rangsorol­janak a jogos igények között. Az elhúzódó vagy nem kel­lően előkészített beruházáso­kat pedig csak valaminek a terhére lehet pótolni. Arra is felhívták a figyelmet, hogy a VI. ötéves terv előkészítésénél nem ismétlődhetnek azok a fogyatékosságok — késői terv­megrendelés, kivitelezői kapa­citás lekötése —•, amiket a je­lenleginél még tapasztalhat­tak. Török Éva A szakmunkástanuló intézet épülete mellett épül majd fel az új iskola Telt ház! Telt ház! Birkózás a szálláshelyekkel Rendezvények egyiddben vagy széthúzva? Tavaly az első Pécsi Nyári Színház nyitása előtt, az Orszá­gos Bőr- és Cipőipari Kiállítás után vetődött fel a gondolat: nem lenne-e célszerű a jövő­ben az ilyen rendezvényeket egyszerre időzíteni? Hogy aki Pécsre jön a kereskedelmi jel­legű esemény miatt, este kultú­rát is kapjon, illetve akit a szín­ház vonz ide, az napközben vá­sárt lásson, vagy valami mást. Hát 1979-ben testet öltött a gondolat: egyszerre van Pécsi Ipari Vásár és Pécsi Nyári Színház és van országos kis­plasztikái biennálé, Martyn-tár- lat, országos színházi fotókiállí­tás .. . Pécs seregnyi rangos rendezvénnyel várja bel- és kül­földi vendégeit, akiket pedig jószerivel el sem tud helyezni. Vagy írjuk le ismét a köztudot­tat? A város jelentőségéhez mértén kevés a szálláshely. Hogyan boldogulnak-birkóz- nak a vendégek elhelyezésével a „szállásadók” és az utazási irodák? Nehezen! E sommás megállapítás után hallgassuk meg az első számú szállásadót. Varga Csaba, a Hungária Szál­loda és Étterem Vállalat pécsi üzletigazgatója: — Mindkét szállodánk telt házzal működik; sőt, augusztus végéig minden heíyet eladtunk. A Mecsektourist jóelőre lekötött egy bizonyos szobamennyiséget a PIV-re, a rendezvények torló­dása miatt azonban sok hivata­los vásárvendéget is el kellett utasítanunk. Az elmúlt napok tapasztalatai szerint én úgy vé­lem, hogy Pécs jelenlegi férő­hely-kapacitását ismerve inkább el kellene választani eqymástól az ilyen rendezvényeket. Ez a mostani rendezvény-koncentrá­ció akkor jó, ha kellő számú szálláshellyel tudjuk alátámasz­tani. A Mecsektourist a PIV gazdá­jaként a mecseki kempingben már az év elején biztosított szál­láshelyeket a kiállítóknak; ott most egy-egy éjszakára tudnak néhány újonnan jelentkező ven­dégnek szállást adni, többna­pos vendéget nem tudnak fo­gadni. Harkányi és abaligeti szálláshelyeik is annyira foglal­tak, hogy csak végszükségben tudnak néhány helyet szorítani. Jobb a helyzet a fizetővendég­szobákkal. Az Idegenforgalmi Hivatal csekély mértékben nö­velte júliusra a szobák számát, így most 700 ágy áll rendelke­zésre, a foglaltság mintegy 85 százalékos. A Mecsektourist működteti a „Kodály Szállót”, azaz a Kodály Zoltán úti kollé­giumot. Baktai Tamás szállóve­zető a vásár- és színháznyitás idején volt zsúfoltságot azzal jellemzi, hogy akkor még az ő hivatali szobáját is alkalmas­sá kellett tenni vendégfogadás­ra. — 214 személyt tudnánk el­helyezni (a 4—6 személyes szo­bák ennyit fogadnak be), de ténylegesen csak 170-et fogad­hattunk, mivel többen ragasz­kodtak ahhoz, hogy egyedül vagy másodmagukkal maradja­nak a szobában. A Hotel Főiskola — a Pollack Mihály Műszaki Főiskola kollé­giuma — a nyári rendezvények szempontjából mintha nem is lenne. A 350 szálláshelyre év elejétől folyamatosan szervezik a vendégeket, a partnervállala­tok, intézmények némelyike évek óta rendszeresen küld cso­portokat. A legnagyobb utaztató, az IBUSZ 148 fizetővendég-szobá­ját (369 ággyal) mind kiadta, 40—50 vendéget pedig el is kel­lett utasítania hely hiányában, minthogy a viszonyok ismereté­ben a szállodáknál már nem is kísérletezik. A felvázolt kép tulajdonkép­pen nem árulkodik megoldha­tatlan nehézségekről. Ügy tű­nik, túl sok vendéget nem kel­lett elutasítani szálláshely hiá­nyában. Lehetett volna azonban rosszabb is a helyzet. Erre az világít rá, amit dr. Takács Jó­zseftől, az IBUSZ Baranya me­gyei irodaigazgatójától hallot­tunk: — Ahhoz, hogy valaki 3-4 napot eltöltsön nálunk, a táj, a város önmaga talán kevés. Kell tehát valami többlet. Ezért fel­tétlenül jó a rendezvények ilyen időzítése. De az időpontok ilyen késői meghatározása, mint ahogy az idei Pécsi Nyári Szín­háznál is történt, nem teszi le­hetővé, hogy előre szervezzünk idegenforgalmat. A mostani vendégek — legalábbis akik az IBUSZ közbenjöttével érkeznek — esetlegesek. Gyakorlatilag mór egy évvel korábban kellene kezdeni a szervezést. Mi lesz például jövőre? És mikor? Nem tudjuk. Pedig az IBUSZ jövőévi programfüzete már most a nyomdába kerül. És ebben pé­csi programot nem tudunk aján­lani. Pedig de jó is volna, ha már idejében tudnánk a pécsi ren­dezvényeket reklámozni, hogy még többen jöhessenek. Vagy talán jó, hogy nem tudjuk elő­re reklámozni, mert úgysem tudnánk sokkal több vendéget elhelyezni? Ezen lehet meditál­ni. Hársfai István Virágot a Káptalan utcának Egy oázis esete a mohó autókkal Lehet-e tisztítani a POTE elméleti tömbjének homlokzatát? Utcáról utcára Le kellene zárni ezt a Káp­talan utca ügyet. Tudomásul kell vennünk, hogy sajnos ilyenre sikeredett. Annyi tanulságot azonban szolgáltatott, hogy ha­sonló esetekben nem árt szé­lesebb körű véleménycserére támaszkodni „több szem többet lát” alapon. Szóval jobban meg kellett volna rágni azt a tervet még terv-korában. De most már nem terv, hanem valóság, a helyze­ten pedig javítani kellene va­lamiképp. Elképzelhető lenne például, hogy a járda-mostru- mokra virágtartókat helyezné­nek el. A tarkaság feloldaná a mostani sivár szürkeséget. A közelmúltban a Csontváry- szobor avatása ürügyén tettem szóvá köztéri szobraink névte­lenségét. Ugyanis a népműve­lés egy módja lehetne a szem- lélődőt arról tájékoztatni, hogy ki volt az alkotó, s kit-mit áb­rázol a mű. A Megyei Tanács művelődésügyi osztályán el­mondták, olyannyira egyetérte­nek a gondolattal, hogy már korábban elhatározták: a Rom- váry Ferenc művészettörténész gondozásában készülő szobor­katalógus segítségével még ez év őszén minden pécsi köztéri szoborra egységes táblácska kerül az alkotó nevével, s az alkotás címével. Jövőre a me­gyében másutt található köz­téri szobrokra kerül sor. Korábban egy alkalommal arról is szó volt, hogy a POTE elméleti tömbjének szép világos színű burkolatán egyre több nyomot hagynak az évek, az épület szürkül. Dr. Szabolcsi Miklós, a POTE gazdasági fő­igazgatója elmondta: a Zsol- nay Porcelángyárnál már érdek­lődtek, hogy a burkolat tisztít­ható-e. Az előzetes vélemény nem sok jóval biztat. A gyár azonban megígérte, hogy egy hasonló mázatlan pirogránit burkolatú épületen megvizsgál­ják a tisztítás lehetőségét, s az eredményről tájékoztatják majd az egyetemet. Az egykor itt volt Zrínyi-mellszobor talapzatát il­letően arról tájékoztatott a fő­igazgató, hogy azt eltávolítják onnan. A legutóbbi városi tanácsülé­sen másodszor hallottam Soly- mosi Béla tanácstag panaszát (először még kora tavasszal az újmecsekaljai várospolitikai fó­rumon). A következőről van szó: a Körösi Csorna Sándor utcá­ban a fűrészfogas házak közti udvarok egyikét néhány kocsi kohósalak odaszállításával gép­kocsiparkolóvá degradálták. A tanácstag az ott lakók kérésé­re az eredeti állapot visszaállí­tását kérte. Milyen is volt ez az „eredeti állapot”? Egymás mellett öt kis udvart formáltak annak idején, megannyi üde oázist. Sokáig tartott, míg a fák árnyat adóan dús lombúvá fejlődtek, a bokrok elterebélye- sedtek. A házak lakói ki-kiül- nek pihenni, tereferélni, a gye­rekek hancúroznak. Az egyik oázis sivataggá vált. A minap megnéztem, s elször- nyedtem. Kocsi kocsi mellett a durva vörössalakon, a hajdani oázisra csupán a néhány fa emlékeztet. Solymosi Béla sze­rint nemcsak az itt lakók gép­kocsijai parkolnak itt, idejár­nak a hétemeletesektől is, A lakók szeretnék visszapörölni az udvart, ezért is kérték pana­szuk továbbítására a tanácsta­got. Mert nagyon mohók ám az itt lévő autók. A keskeny kis szervizutca járdájára pél­dául annyira felállnak, hogy a gyalogosok — nem ritkán a gyerekocsit toló anyukák-apu- kák is az úttestre szorulnak, ahol aztán megkapják a ma­gukét az autósoktól .. . H. I.

Next

/
Thumbnails
Contents