Dunántúli Napló, 1979. július (36. évfolyam, 178-208. szám)
1979-07-17 / 194. szám
a Dunántúlt napló 1979. július 17, kedd IRÉN - tizenkettedszer Nemzetközi eszperantó találkozó Abaligeten A feleimben szereplő rövidítés így hangzik: In- ternacia Renkontigo Natu- ramika, azaz Nemzetközi Természetbarát, Találkozó. Ezen a néven rendezte meg először a Magyar Eszperantó Szövetség Baranya megyei területi Bizottsága a találkozót, s 1968 óta idén nyáron tizenkettedszer fognak kezet Abaligeten az eszperantis- ták. Az eddigi ezernél több résztvevő közül sokan évek óta visszatérő vendégei Baranyának, s közülük is Willy Semmler jénai ornitológus a „rekorder": ő nyolcadszor jött Abaliget- re, ahol tegnap este Pallós Istvánná, a Területi Bizottság elnöke nyitotta meg a tíznapos találkozót, amelyre nyolc ország — Anglia, Bulgária, Csehszlovákia, Finnország, Jugoszlávia, Lengyelország, Magyarország és a Német Demokratikus Köztársaság — 85 eszperantistója érkezett meg. Mint a korábbi években, most is az a cél, hogy az egy nyelvet beszélő nemzetközi társaság kellemes hegyvidéki környezetben ismerkedjen egymással és a vendéglátó Baranyával, s a gazdag program keretében eszmecserét folytassanak az eszperantó mozgalom időszerű kérdéseiről, főleg az eszperantó békemozgalomról. Kirándulásokat tesznek a nyugati Mecsekben, megismerkednek Baranya nevezetességeivel, egyebek közt a sátorhelyi történelmi emlékhellyel, a villányi szoborparkkal, Harkánnyal és természetesen Péccsel. A programot kulturális rendezvények is gazdagítják, ezek közül különösen a „Ki mit tud Magyarországról” vetélkedőre készülnek o találkozó résztvevői, akik a felkészüléshez magyar barátaiktól kértek olyan kiadványokat, amelyekből csakugyan megismerhetik Magyarországot. A 12. Nemzetközi Természetbarát Találkozó idején az abaligeti postahivatal alkalmi bélyegzőt használ. A találkozóval egyidejűleg Abaligeten ülésezik a Magyar Eszperantó Szövetség turisztikai szakbizottsága. A találkozó résztvevői közül többen Abaligetről utaznak Svájcba, hogy részt vegyenek a Luzernben július 26-ón megnyíló 64. Eszperantó Világkongresszuson. Egy ígéret: kulturáltabb lesz a büfé... Pécsi Nyári Színház Jobb lett az idő—több a jegyvásárló A hétvége jogos aggodalmaink ellenére szerencsésen alakult a Pécsi Nyári Színház helyszínein. Szombaton este háromnegyed nyolcig zuhogott az eső. így sokan letettek már arról, hogy megtekinthetik az esti bemutatókat, amikor az eső megállt, és a szabadtéri színpadon nekiláthattak a helyszín előkészítésének. Ez eltartott egy ideig, így az este 8-ra hirdetett néptánc-gálaest fél órai csúszással megkezdődhetett. (Erre kritikai jegyzetünkben később visszatérünk.) A Barba- kán-várárok kissé nedvessé vált környezetében megtartották A nagy halál balladája című bo. hozat első előadását. Vasárnap, a kellemes langyos estén sokan úgy döntöttek, hogy színházba mennek. Előadás előtt tömegesen vásároltak jegyet a Szabadtéri Táncszín Balett '78 előadására. Eddig ez volt a legkellemesebb este — bár így maradna most már végig az időjárás! — hallottuk gyakran sok ezer pécsi színházlátogató vágyálmát a most következő két hétben. Az előadások szüneteiben nagyon sok kifogásnak adnak hangot — joggal — a nézők. Általában nincs vagy nincs megfelelő — a nyári színházhoz mint országos rangú rendezvénysorozathoz méltó és elvárható — büféellátás. Az eddig kapott hivatalos tájékoztatások szerint legalább két éjfélig nyitva tartó hely áll majd a közönség rendelkezésére előadások után. Ez megtörtént, a sétatéri kioszk és a Rózsakért étterem éjfélig nyitva tart a nyári színház idején. Hasonlóképp hivatalos tájékoztatás alapján megírtuk, hogy a szabadtérinél ezerszemélyes, a Barbakán várárokban egy kisebb büfét állítanak fel. Az utóbbi helyen nincs büfé, a szabadtérin viszont még egy bódé sincs, csupán egy teherautó s előtte két asztal, ahol kiszolgálnak valamiket, nem valami kulturált körülmények között .... Felvilágosítást kértünk a mostoha ellátás okairól. Horváth Endre, a Városi Tanács kereskedelmi osztályvezetője kérdésünkre elmondta, hogy a Bar- bakán-büféről szó sem volt az operatív bizottság ülésén: az ezerszemélyesről ugyan szó esett, de ez legalább 200 000 Ft-ba került volna, amihez csak kevés támogatást ígértek az illetékes szervek. Fejlesztési alapja pedig a Baranya megyei Vendéglátó Vállalatnak nincs. Ehhez csupán annyi a hozzászólásunk, hogy a Pécsi Nyári Színház márciusban már eldöntött tény volt. S nyilván az is, hogy több ezer ember büfé- ellátásáról gondoskodni kellene, legalábbis illene. És legalább úgy, ahogyan Szegeden, Gyulán vagy másutt az országban a különböző vendéglótóipari vállalatok, vagy más szervek azt szolgáltatásként megoldják. Telefonbeszélgetésünk után nem sokkal felhívott a Baranya megyei Vendéglátóipari Vállalat egyik vezetője és hivata: losan közölte, hogy már kedden hoznak az Alföldről két pavilont, és azokat felállítják a szabadtéri színpadnál. Elképzelhető. De vajon nem lehetett volna ezt, mondjuk, egy héttel ezelőtt? ... (w. e.) Mai program: Szabadtéri Táncszín: Rekviem. Barbakán: A nagy halál balladája. Csontváry-udvar: Egy kiállítás képei. Elindultak a Szovjetunióba a magyar ösztöndíjasok Hétfőn elutazott Budapestről a szovjet egyetemek, főiskolák új magyar ösztöndíjasainak első, 120 főnyi csoportja. Rövi’d hazai előkészítő tanfolyam után Harkovban öt hétig csiszolják nyelvtudásukat, készülnek a szeptemberi tanévkezdésre. További 133 fiú és lány szerdán indul majd Kijevbe, hogy hasonló „előtanulmányokat" folytasson. Nagy Mária, az MSZBT főtitkára az MTI munkatársának ezzel kapcsolatban elmondotta: — Ezúttal már a 32. „ösztöndíjas tanév" indul a magyar fiatalok részvételével a Szovjetunióban. Népgazdaságunk számára változatlanul fontos a messziről hozott tudás, hiszen külföldön túlnyomórészt olyan szakokon tanulnak ma is diákjaink, amelyeken nálunk nincs, és nem is lenne gazdaságos, célszerű a felsőszintű szakemberképzés. Mindenekelőtt szakmát tanulnak, diplomát szereznek fiataljaink a világ első szocialista államában, ám a kint töltött évek alatt közelségbe kerülnek az ott élő emberekkel is. Pécsi Ipari Hä sár Ruházkodási dilemma Már a tavalyi pécsi wAcad országos bőr- és cipőipari kiállítóPÉCSI IPARI son megmu- __ tatkozott, az V i dők folyamán a sok kritika és az azt követő intézkedések eredményeként milyen magas szintre jutott cipő- és bőrruházati iparunk, melyek o ruházkodásban a csúcsot jelentik. De egész ruházati iparunkra is elmondható ez a minőségi fejlődés, s ebbe kellő betekintést nyújt most is a Pécsi Ipari Vásár, ha az őszi Budapesti Nemzetközi Vásárok nyújtotta kirakattal nem is vetekedhet. A legnagyobb számban most is a ruházati ipar van jelen' a kiállításon, s naponta többször színpadra is megy a Magyar Divatintézet manekenjei- nek jóvoltából a Jókai utcai Általános Iskola előtti színpadon. Hogy milyen a ruházati ipar szereplése a vásáron, arra hadd utaljunk az ünnepélyes díjkiosztás felidézésével: nagydíjat kapott a komlói Carbon valóban gyönyörű, angoj piacra készülő, rövid szárú férficsizmája, a Pécsi Kesztyű- és Bőrdíszműipari Szövetkezet exkluzív divattáskója, az alapanyagok közül a Pécsi Bőrgyár Super Misina marha- boxa, a Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár Wool ma rk—Wool blendmark szövete, vásárdíjat a Kenderfonó és Szövőipari Vállalat, a Szegedi Ruházati Szövetkezet, a Tisza Cipőgyár, a Körösvidéki Cipész Szövetkezet, a háziipari és népművészeti szövetkezetek, ezenkívül megannyi arany, ezüst és bronz termékdíjat is kiérdemeltek. Néhány tűnődő gondolatsort ezek után, főként a bőrök világában maradva, hiszen ebben igencsak érdekelt a baranyai könnyűipar. Felvonul most is sok szép és kényelmes cipő, ám mégisNDK-beli fiatalok a szilágypusztai gyümölcsösben Az NDK—magyar barátsági hét keretében múlt pénteken nyílt meg az NDK ifjúsági szervezetének és a KISZ-nek közös barátsági tábora Komlón. Az elmúlt napok során o magyar és német fiatalok a táborban kicserélték az ifjúsági szervezeti munka során szerzett tapasztalataikat, elméleti kérdésekről vitatkoztak, ismereteiket bővítették a két baráti népet foglalkoztató legfontosabb politikai eseményekről. Tegnap, a táborozás utolsó napján közös munkaakción vettek részt a fiatalok: mintegy százan a Pécsi Állami Gazdaság szilágypusztai telepén kajszibarackot szedtek. Munkájuk ellenértékét a gyermekév kapcsán a nemzetközi szolidaritási alapra fizetik be. Szorgos és gondos munkájukkal a gazdaság vezetői nagyon elégedettek voltak: hat óra alatt fejenként több mint száz kilogramm gyümölcsöt szedtek le a fákról a fiatalok. A gyümölcsszedés után a magyar és az NDK fiatalok sportrendezvényeken vettek részt a Martos Flóra építőtábor lakóival közösen, estére pedig vidám ismerkedési s egyben búcsúestet szerveztek. Ma reggel az NDK fiatalok közössége kisebb csoportokra oszlott. így töltenek még néhány napot hazánkban magyar testvérmegyéik fiataljai körében. D. I. Ornódi László felvétele csak meglátszik, a gyárok nyilvánvalóan inkább az országos cipőbörzére készültek, amely éppen a vásár idején zajlik Budapesten. Mellesleg: tavaly a tárca vezetői komolyan foglalkoztak vele, szó volt róla, a két országos börze közül a nyárit esetleg Pécs rendezné. Vajon miért nem lett belőle semmi? Ne feszegessük, inkább arról a bizonytalanságról, ami magát a cipőipart lengedezi most körül. A bőrárak rohamos világpiaci áremelkedésétől mi sem függetleníthetjük magunkat, nyílt titok, a bőr idehaza is drágulni fog. Mármost a cipőipar dilemmája az, mit ajánljon fel a kereskedelemnek jövő évi szállításra, amikor nincs tisztánlátása, hogy neki az új árvetésben mely modellek érik majd meg. Ezért is parádéznak most óvatosan a gyárak. A bőrárak emelkedésével persze másképpen is versenyt lehet futni, s erre a kiállításon is sok jó példával szolgálnak . egyes cipőgyártók. Elég egy pillantást vetni a Körösvidéki Cipész Szövetkezet komfort cipőcsaládjaira, hogy a szebbnél szebb cipők felsőrésze mi mindenből készült? Bársonyból, színes textilből, farmeranyagból, frottírból, műbőrből és más anyagokból, illetve ezek kombinációjából. Tulajdonképpen elképesztően széles a bőrnél sokkal olcsóbb alapanyagok választéka, amiből cipő készíthető, csak ötletek kellenek. Vagy például meg kell nézni a Tisza Cipőgyár poliuretán talpú, a textil mellett újabban velúr felsőrésszel készült szabadidőcipőit. A Tisza Cipőgyár standján egyébként fültanúja voltam egy idős hölgy kifakadásának, megpillantva az egyszem lakkbőrből készült körömcipőt, reklamálta, vajon miért nem gyártanak lakkcipőt a gyárak. E cipőket nemcsak a nagymamák sírják vissza, lakkbőrből a fiataloknak is készíthetők gálacipők. A refrént rá a Pécsi Bőrgyár standján kaptam meg. Mellesleg ők is felfigyeltek már külföldi kiállításokon, a lakkcipők újabb virágzásukat élik. Miután azonban erre a bőrre egyszercsak nem kaptak megrendelést, átálltak más cipőfelsőbőrök kifejlesztésére, s most nehéz újra felfuttatni a lakkbőrgyártóst. A Pécsi Bőrgyár egyébként ma tartja szakmai napját, több új bőrféleséggel lepve meg partnereit. A Pécsi Kesztyűgyár standján Déri Jánossal arról beszélgettünk, ma már minden ruhagyár bőrruhát akar gyártani és gyárt is, mi lesz, ho mondjuk egyszer bedugul az export, idehaza adjuk el a sok kabátot? A kesztyűgyár egyébként újabb sikert könyvelhet el a külpiacon, Algériából rendeltek tőle boksz- kesztyűket és motoroskesztyűket. Most már így reklámozhatják magukat: öt világrész — húsz országába! Miklósvári Zoltán
