Dunántúli Napló, 1979. július (36. évfolyam, 178-208. szám)
1979-07-17 / 194. szám
1979 július 17., kedd Dunántúli napló 3 Közelíteni a. nemzetközi színvonalhoz A Pécsi Ipari Vásáron mutatja be elsőként a Pécsi Cipőipari Szövetkezet az amerikai piacra szállított női divatcipőit. Amerikai nők pécsi cipőkben Szervezettség, folyamatosság, határidő Rugalmas alkalmazkodás a piaci igényekhez Pécsi diákok llaskuton Milliós értékeket nem lehet a véletlenre bízni Gazdasági vezetők, táborvezetők, diákok véleménye anaszos levél nyomán kerestük fel a Bajai Mezőgazdasá- mO gi Kombinát vaskúti építőtáborát. Olyan pécsi diák panaszkodott az ottani állapotokra, munkaszervezésre, bánásmódra, aki már évek óta többször is szívesen vett részt nyári munkán, ezúttal azonban rossz szájízzel tért haza. Mivel a diákok munkájára nagy szükség van a mezőgazdaságban, s mivel a nyári építőtáboroknak nagy a pedagógiai jelentősége, helyszínen meghallgattuk a másik felet is. M emcsak a cipőszakmában érdekeltek, de az új információkra mindig érzékenyen reagáló hazai vásárlók is figyelmet felkeltőnek találták az év első hónapjaiban a bejelentést, mely szerint a Pécsi Cipőipari Szövetkezet tovább bővítve külpiaci kapcsolatait, az idén az USA-ba fog női divatcipőket exportálni. A szigorú és talán a legkeményebb külkereskedelmi törvények szerint dolgozóamerikai piacra történő betörés természetesen nem egy rögtönzött üzletkötés eredménye. Az elmúlt évi amerikai—magyar kereskedelmi megállapodásokat követően a magyar cipőexport profilgazdája, a TANNIMPEX Külkereskedelmi Vállalat kapott megbízatást arra, hogy megbízható és magos igényű termékeket előállító hazai cipőgyártó bázisokat keressen. A TANNIMPEX a Pécsi Cipőipari Szövetkezet vezetőivel történt többszöri egyeztetés után javasolta, a hazai piacokon jó- hírnévvel rendelkező és az európai piacokon már meglehetősen magabiztosan mozgó szövetkezetiek törjenek be az idén az amerikai piacra! A kölcsönös előnyökön alapuló együttműködés részletes tisztázása után megindult a sok újat és meglepetést is magával hozó termelés. A nagy lélekzetű vállalkozás több, eddig nem tapasztalt problémát és gondot is okozott a szövetkezet termelésében. A megrendelő CARFSSA-cég az amerikai kontinens egyik legnagyobb cipőkereskedelmi konszernje, amely nem tud és nem is akar a magyar üzleten kockáztatni. Érthető tehát, hogy a szerződésben rögzített minőséget, a szigorított normaidőket és technológiai előírásokat teljes terjedelmében megkövetelik. Technikus szakembereit is azzal a feladattal küldték a szövetkezethez, hogy a modellezéstől a késztermékek csomagolásáig ellenőriz, zék és segítsék a termelést. A nálunk talán sokszor még szokatlannak tűnő munkastílus megszokása mellett a folyamatos termelést olyan problémák is zavarták az elmúlt hónapokban, mint például a hazai alap-, és kellékanyagok beszerzésénél jelentkező feszültségek. A pécsi ipari szövetkezetek pártbizottságán tegnap a központi téma a szövetkezeti cipőexport volt. Maletics Miklós párt bizottsági titkár azért hívta meg a TANNIMPEX vezetőit, hogy az új programú termelés problémáinak tisztázása mellett egyeztessék a hogyan tovább kérdését is. Molnár József, a TANNIMPEX vezérigazgatója az elmúlt napokban folytatott egyeztető tárgyalást az amerikai megrendelőkkel. Ezek alapján közölte, hogy a szövetkezet által eddig gyártott női luxuscipők a megállapodások és az USA piacigényeinek megfelelően készültek el. A szerződés alapján ez évben 180 ezer pár magas igényű női divatcipőt és szandált fognak a CARFSSA-cég részére szállítani. A CARFSSA technikusai a reklamációmentes minőség és a pontos szállítási határidő betartása érdekében továbbra is Pécsett fogják segíteni a szövetkezetieket. Az egyeztető tárgyaláson megállapodás született abban is, hogy a hazai alap-, segéd- és kellékanyagok beszerzésénél jelentkező feszültségek feloldásához a TANNIMPEX konkrét segítséget fog adni. A nemzetközi piac igényeihez való alkalmazkodás nélkülözhetetlen feltétele, hogy a szövetkezet korszerű, termelékeny cipőgyártó berendezésekkel fejlessze tovább gépparkját. A szükséges importgépek beszerzését a TANNIMPEX támogatni fogja. Vaskúton már a második turnust találtuk, a Leöwey Gimnázium valamint a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szak- középiskola diákjainak szaktáborát. Vezetőjük Jäger Ágnes, aki a közelmúltban szerezte meg matematika-fizika szakos tanári diplomáját a Pécsi Tanárképző Főiskolán. Itt is, min) mindenütt, a táborvezetőség többi tagjain is, és az ő talpraesettségükön, tapasztalatukon múlik nemegyszer a kéthetes táborozás sikere. Jäger Ágnes körülbelül hatodszor vesz részt építőtáborban, először mint egyszerű táborlakó, majd vezetőségi tag, végül mint táborvezető. Elmondta, hogy mór áprilisban hozzákezdtek e kéthetes nyári turnus szervezéséhez. A szakosított tábor délelőttijei ^ ugyanis munkával telnek, dél-' után pedig különféle foglalkozásokat vezetnek a már megszokott diszkók, vetélkedők mellett: a tábor rádióstúdiójában ripor- tereskednek, rádiójátékokat készíthetnek az érdeklődők, s ők közvetítik a különféle versenyeket 'sA legérdekesebb és leghasznosabb foglalkozás valószínűleg a Csináld magad; rengeteg textil, bőr, műanyag és egyéb hulladékot szedtek össze a tábor vezetői Győr, Mosonmagyaróvár, Pécs, Hird, Budapest, és még számos város üzemeiből — ezekből ruhákat, tarisznyákat, játékokat készítenek saját ötleteik alapján a tábor résztvevői. A ruhákat az Istvánoknál cigánygyerekek kapják, a játékokat pedig ősszel a Pécsi Helyőrségi Művelődési Otthonban rendezett bazáron fog- jág árusítani, s a bevételt a nemzetközi gyermekév alapjának fogják befizetni. Emellett táncház, filmvetítés, az elengedhetetlen táncos rendezvények, szegedi kirándulás szerepel még az építőtábor programján, A szomszédos borkombinát 140 könyvet helyezett letétbe az építőtábor lakóinak számára, talán ha 30 darabot találunk most ezekből a könyv, szekrényekben. Körüljárjuk a tábort, benézünk a szobákba. Jó benyomást keltenek a homokos térségen álló pavilonok, azoktól lejjebb kellemes liget, azon túl sportpálya található. Egy-egy pavilonban 50 középiskolás lakik, 140 literes melegvizes bojler, mosdó, zuhanyozó szolgálja a tisztálkodást pavilononként. Van viszont egy igen kellemetlen dolog, a borkombinát közelsége miatt rengeteg a légy a tábor területén. — Miért távoztak innen rossz élményekkel az előző turnus diákjai? — kérdeztük Jäger Ágnest, aki itt volt az építőtáborban az előző héten is. — A Széchenyi, a Nagy Lajos és a Komarov Gimnázium tanulói voltak itt akkor, és sajnos kialakult közöttük egy nem túl egészséges rivalizálás. Ez kihatott a diákok hangulatára, és feszültségeket okozott a tábori életben és a munkában is. Hozzá kell tenni ehhez, hogy nem volt elég tapasztalata az akkori táborvezetőségnek sem, amely nem tudta megnyugtatóan elrendezni a problémákat. Gaal László, harmadéves földrajz-testnevelés szakos főiskolás kisér el bennünket a gyerekekhez, akik a kombinát szőlészetében dolgoznak: levágják metszőollóval a magasra nyúlt hajtásokat, a szőlőindákat pe- dik befűzik a kordon drótjai közé. Csütörtök van, de ez a turnus még csak második napja dolgozik, hétfőn és kedden esett az eső. Overall és trikó a munkaruhájuk, a gazdaságtól kapták. Rövidesen megtaláljuk a leöweyista csoportot, négyesével haladnak a sorok között. Végigjöttek már egy soron, dél felé jár az idő, kicsit fáradtak, nem is dolgoztak még semmilyen mezőgazdasági munkában — de nem panaszkodnak. Jól érzik magukat a táborban, s a készülő programokról beszélnek. Ahogy visszafelé megyünk a szőlőtáblák között, egy terepjáró porzik el mellettünk Rudies Zoltánnal, a kertészeti üzemegység igazgatójával. Kiszáll a kocsiból,-a megmunkált szőlősorokat nézi. — Hogy vannak megelégedve az építőtábor első három hetével? — Jól dolgoznak a gyerekek, csak a mozgósítás nem volt elég jó. Erről már a táborvezetőséggel is beszélgettünk. 200 gyerek helyett 162 érkezett, s a gazdaságnak nagyon hiányzik az a 38 munkáskéz is. A gyerekek általában valami öntevékeny művészeti együttes turnéja miatt maradnak távol a táboroktól, ritkábban családi okból, nagyobb külföldi utazás, közös nyaralás miatt. Erről beszélgetve jött elő az is, kötelező-e az önkéntes építőtábor. A szőlősorok között dolgozó lányok szavai szerint az iskola azt mondta, a négy év alatt egyszer részt kell venni építőtáborban. Érdemes lenne ezen is elgondolkozni, legyen-e kimondottan kötelező az építőtábor sokféle hasznossága miatt, vagy pedig támaszkodjon-e csu. pán az önként jelentkezőkre. Mert nincs elég önként jelentkező. Itt persze a koncepció teljes átgondolására volna szükség. De kanyarodjunk vissza az üzem igazgatójával folytatott beszélgetéshez, amelybe belekapcsolódott Zimányi Zoltán, a szőlőágazat vezetője is. — Tizenöt éve jó kapcsolatunk van a pécsi iskolákkal — mondja Rudics Zoltán. —• Nem mondom, biztosan szokatlan le. hét a gyerekeknek a munka. Ha azt hiszik a gyerekek, hogy üdülni jönnek, persze hogy becsapva érzik magukat. A tábornyitáskor én nyíltan el szoktam mondani, hogy itt komoly munka vár rájuk, ezért hívtuk őket ide. S azt is kimondom, hogy aki nem erre számított, nyugodtan hazamehet. Ezen túl azonban nagyon fontos, hogy az iskolák hogyan készítik fel őket — és ezt kellene jobbá tenni. — Milyen volt a kapcsolatuk az első pécsi turnussal? — Amikor nagy a hajtás, előfordul, hogy egy-egy dolgozó türelmetlenebb hangot üt meg a gyerekekkel — veszi át a szót Zimányi Zoltán, a szőlőágazat vezetője. — Nagy volt a meleg, sok volt a munka, időre kiérkezett a földre az ivóvíz, de azt a sor végére ért gyerekek egy része nem kézmosásra és ivásra, hanem mosakodásra használta fel, Újra fordult a lajtkocsi, egy másik brigád megint eltérítette. Nem oda ért a víz, ahová kellett volna. Ekkor elfutotta a dolgozónkat a méreg, de a helyzetet azonnal tisztáztuk, és a dolgozónk másnap elnézést kért a gyerekektől. Ennél az esetnél tulajdonképpen 10—15 fegyelmezetlen gyerek kavart rossz hangulatot. Nagyon sok múlik a táborvezetőségen is, ugyanis neki kell az ilyen problémákat tisztázni. Aki tud fegyelmet tartani, aki lendületbe tudja hozni a gyerekeket, annak a táborában mindenki jól érzi magát a nehéz munka ellenére is. • — Mi a véleményük a főiskolás táborvezetőkről? Nem lenne-e jobb, ha tapasztalt tanárok vezetnék ezeket a középiskolás táborokat? — Nem dolgoznak rosszabbul a gyerekek — mondja Rudics Zoltán — ha nincs mellettük tanár. Talán jobb is, amikor rájuk van bízva, menynyit teljesítsenek. Ha kísérő tanár volt velük, az általában a saját diákjait patronálta, ez okozott feszültségeket. A diákok reálisabban ítélik meg a helyzetet, s a főiskolás táborvezetőség általában pártatlanul oldja meg a konfliktusokat. — A gyerekek szőlőben dolgoznak, hogyan oldja meg a gazdaság a permetezést? —• Az idegmérgeket — mondja a szőlőágazat vezetője — mindig földi gépekkel szórjuk ki, tehát mindig az adott területre, és az előírt munkavédelmi várakozási időt betartjuk. Ez természetes. Permeteztünk repülőgéppel is, egy gombaölőszert. Egy ízben, ahogy a gép fordult, néhány gyerekre rávitte a permetezőszert. Én is ott voltam, rögtön elküldtem a gépet, a gyerekek pedig azonnal lemosakodtok. A permetezés nem akadályozhatja semmiképp a munkát. — Hogyan éri meg a gazdaságnak a tábor fenntartása? — Ha a gyerekek teljesítik a normát, és ha nem számoljuk fel a kommunális befektetéseket, mindent összeadva és kivonva a végeredmény tulajdonképpen nulla — mondja a kertészeti üzem vezetője. — Ha viszont nem tartanánk fenn az építőtábort, tönkremenne egy csomó termékünk — így mindenképpen fontosa tábor működése. Más megoldás nincs. Ha egy-egy fő vagy egy csoport nem is dolgozik rendesen, de összességében jó munkát végeznek az itt dolgozó diákok, ráadásul olyan munkát, amit nem lehet gépesíteni. Ezekután valami összefoglalás kívánkozik mindennek a végére. Evidenciákat azonban ■nem akarunk kimondani. Mégis jó lenne, ha kulturáltabban — nem találok rá jobb szót — tehát kulturáltabban, színvonalasabban szerveznénk dolgainkat. Nagyobb összehangoltságot teremtenénk különböző, egymásra utalt ágazatok, ez esetben iskolák, mezőgazdasági nagyüzemek és az ifjúsági mozgalom között. Értékes energiákkal kell ugyanis gazdálkodnunk ezen a területen is — fiataloknak kell megtanulniuk az építőtáborokban a munka, a mindennapi kenyér megbecsülését, és milliós értékű mezőgazdasági munkákat kell elvégezniük a népgazdaság érdekében. Ezek a fiatalok azonban még alakuló, fejlődő személyiségek, s a bennük levő energiák rendkívül értékesek. Az pedig a felnőtteken áll, hogy ezek az energiák mennyire hasznosulnak. Gállos Orsolya Termesztéstörténetl és gombásételrecept-gyiijtemény A gombatermesztés legújabb és hasznos tudnivalóival ismerkedhet meg az olvasó, a kistermesztő, sőt a nagyüzemi szakember is, ha kezébe veszi a Mezőgazda- sági Könyvkiadó gondozásában megjelent 270 oldalas „Gombatermesztés" című könyvet. Nemcsak komoly szakkönyv, de olvasmányos stílusa révén ismeretterjesztő értékes kiadvány is. Ez a második, de átdolgozott és bővített kiadás, melynek szerkesztője Balázs Sándor, a Kecskeméti Zöldségtermesztési Kutató Intézet igazgatója, aki a gombatermesztés legkiválóbb hazai szaktekintélye, ebből a témakörből szerezte meg a mezőgazdasági tudományok doktora tudományos címet. Egy 14 fős munkacsoport írta az anyagokat és fényképezte. A szerzőgárda részleKönyv' a gomba- termesztésről Akistermelők hasznos kézikönyve tesen a csiperkegombát tárgyalja, mint nálunk hagyományos és leginkább elterjedt gombát. Nagy hangsúlyt fektetnek a laska- és harmatgombákra, a kiskertekben főként a laska hódít, már nemcsak fatuskókon, de az éléskamrák hűvös, fénytelen zugában elhelyezett dunsztos-üvegekben is nevelik. Közérdekű, agitatív tanácsokat nyújtanak, bátorítva az egyéni próbálkozásokat. Nálunk még csak üvegházakban koronázta siker a japán siitake- és a Délkelet- Ázsióban honos bocskoros- gornba termesztését. Külön érdekesség, hogy termesztéstörténeti adatokat is felsorakoztatnak, sőt a gombás ételek készítésének legkülönbözőbb hazai receptjeit is ismertetik. Folklo- risztikus, kultúrtörténeti szempontból is gazdag receptgyűjtemény ez. Kitűnő fotókat, könnyen érthető rajzokat, ábrákat találhatunk a szép, ízléses borítójú könyvben. Cs. J.
