Dunántúli Napló, 1979. július (36. évfolyam, 178-208. szám)

1979-07-15 / 192. szám

1979. JULIUS 15. GAZDASÁGPOLITIKA DN HÉTVÉGE 3. Schwerin megye üzemei bemutatkoznak vásárunkon ■ IPARI VÁSÁR A termékek színes palettája Hajók és vadász­tarisznyák Hétvégi házuk lakásnak is megtenné Az NDK-beli testvér megye, Schwerin vállala­tai első ízben mutatkoznak be a Pécsi Ipari Vá­sáron. A Schwe­V rin, ezzel együtt az NDK 30 éves fejlődését repre­zentáló ’kiállítá­sukkal a Köztársaság téri Ál­talános Iskola tornatermében és oz udvaron rendezkedtek be. Mindenekelőtt ismerked­jünk meg az NDK északi ré­szén elterülő megyével és gaz­daságával. A Baranyánál kétszerte na­gyobb kiterjedésű területen csaknem 600 ezer ember él. A megye 300 tavával, nagy ki­terjedésű erdeivel és szelíd dombjaival az ország szép tá­jaihoz tartozik — így ajánlják figyelmünkbe megyéjüket a magukkal hozott, színes fény­képekkel illusztrált prospektu­sukban, hozzátéve: egy haj­danán elmaradott mezőgazda- sági területen jött létre, amely a mecklenburgi hercegek és junkerek tulajdona volt, mi­után a szovjet hadsereg szét­verte a fasizmust. Bútorok, varrógépek Legnagyobb városa a 113 ezer lakosú megyeszékhely, Schwerin, amely ipari és köz- igazgatási központ. A város déli részén a Német Szocia­lista Egységpárt Vili. kong­resszusa határozata alapján, a KGST támogatásával új üze­meket építettek, ahol műanya­got gyártó gépeket, hidrauli­kus berendezéseket és műbőr termékeket állítanak elő. A Megnyerte a pécsiek tetszését a vásáron bemutatott Schwerin! hétvégi ház Kinek érdeke, |i^ne igyon a dolgozd ? 11818I már meglevő iparral — töb­bek között a 'kábelgyárral, a műanyag feldolgozó gyárral, a hajódarukat és fedélzeti csigákat előállító üzemmel, a húsipari kombináttal és a tej­ipari üzemmel együtt - kiala­kult egy fiatal munkásosztály, amely sikeresen dolgozijc töb­bek között a Szovjetunióba és a többi testvéri országba exportszállítások teljesítésén. Schwerin megye ipara évi több mint 6 milliárd márka értékű terméket gyárt. Napon­ta 500 kilométernyi kábelt, 900 ezer falicsempét, 40 teherautó­pótkocsit, 130 lakószobai szekrényfalat, 140 konyhai és 110 hálószoba berendezést, va­lamint 1200 férfiöltönyt állíta­nak elő. 1945 és 1978 között 527 hajót építettek, halász-, szállító és műszaki hajóegysé­geket, sétahajókat, jelentős részben szovjet megrendelésre. Nos, minderre kívánnak abla­kot nyitni a schweriniek a Pécsi Ipari Vásáron. Kiállítótenmükben elsőként bútoraik fogadják a látogatót, majd a Textima varrógépek. Ez utóbbiakat talán nem is Wittenbergből kellett volna el­hozni, hanem valamelyik ba­ranyai ruházati üzemből, hi­szen a Textima varrógépek jól ismertek, úgyszólván minden könnyűipari üzemünkben meg­találhatók. A sdhwerini bőrfel­dolgozó iparról adnak képet a bőrtáskák, köztük különleges­ségnek számítanak a vadász­tarisznyák és vadászfelszerelé­sek. Bizonyára sokan kinéztek már maguknak közülük egy- egy darabot, hiszen a vásár befejezése után valamennyi megvásárolható a Konzum Áruházban. Fejlett az élelmiszeripar. Tejipari termékeik, sajtjaik ízé­vel ugyan nem volt alkalmunk megismerkedni, ám a szép csomagolás ínyencfalatokat sejtet. Ugyancsak elegáns cso­magolásúnk italaik — söreik, pezsgőik, likőrjeik. A kis „goly- vás" üvegekbe csak három deci sört töltöttek, ám ez a pár korty is könnyen a fejébe szállhat az embernek, miután felhajtotta a gyár emblémáját viselő kerámiakorsóból. Kempingsátor és utánfutók Konfekció, gyermekruhák, farmerek, takarók, ez utóbbi­akból Magyarországra is szál­lít a wittenbergi VEB Heim- textilien. A kiállított csempék, tapéták a lakáskultúra magas színvonalára utalnak, melles­leg Schwerin megyében éven­te 6000 család költözik új la­kásba. A hajógyártásról már volt szó, erről makettet láthatunk, mint ahogyan városépítésze­tükről is maketten és fényké­peken keresztül alkothatunk képet. Ez utóbbiban mi is ér­dekeltek vagyunk. Új megyei kórházuk a Pécsi Tervező Vál­lalat közreműködésével épül. A 800 ágyas kórház nagy ré­szét még az idén átadják, jö­vőre pedig, ugyancsak a pé­csi szakemberek tervei alap­ján, megépülnek a kórházhoz csatlakozó egyéb épületek. Csempék, tapéták Ezekutón nézzünk szét a Köztársaság téri Általános Is­kola udvarán. Autóutánfutójuk 155 kiló súlyú, s 345 kilo­gramm hasznos terhet képes cipelni. Kempingsátruk 24 kilót nyom. A legnagyobb érdeklő­dés persze a schweriniek nya­ralóházát övezi, melyet két nap leforgása alatt állítottak fel az udvaron. A tetszetős és kényelmesen berendezett hétvégi ház lakásnak is meg­tenné. Alapterülete 49 négy­zetméter, van benne tágas társalgó, hálószoba, gyerek­szoba, konyha, mosdó, a hóz bejáratánál pedig 5 négyzet- méternyi fedett előtér. A Schwerin megyei családok kö­zül sokan ilyen hétvégi ház­ban pihenik ki fáradalmaikat a közeli Keleti-tenger partján. M. Z. Exportot, de ne minden áron! K étségkívül, a hetvenes években sok kedvező változás történt Bara­nya kivitelében. Hagyomá­nyos exportőreink, a köny- nyűipar, a mezőgazdaság és az élelmiszeripar sze­münk láttára izmosodott, csak az elmúlt három év­ben majdnem 2 milliárd fo­rintot fordított az export árualapokat bővítő fejlesz­tésekre. Közben újabb cé­gek és termékek, köztük a gépipar is feíratkozott a kiviteli listára. Érdemes volt visszatekin­teni erre a gyors fejlődésre, számbavenni, hol tart, még- ínkább merre kellene tarta­nia Baranya kivitelének. Tet­te is ezt a közelmúltban több magas megyei és vá­rosi vezető testület. A mér­legkészítés során egyebek mellett az is kiderült, szem­léletváltozással, a helyi kez­deményezések ösztönzésével és felkarolásával, tehát kü­lönösebb anyagi befekteté­sek nélkül is gyorsabb le­hetne az előrehaladás. Az elmúlt években igye­keztünk sokat exportálni, minél nagyobb áruhegyek gördüljenek ki határainkon. Sokszor egyáltalán nem volt érdekes, hogy egyes export­cikkeink nevetségesen ala­csony nyereséget hoznak, azt is azért, mert °z exportot az állam is megtámogatta, s arra se nagyon figyeltünk, ehhez az exporthoz mennyi, drágán behozott nyersanya­got, félgyártmányt használ­tunk fel. Sokszor úgy nézett ki, azért adunk el, hogy egyáltalán eladhassuk ter­mékfeleslegeinket. Ez a szemlélet még mindig jelen van és kísért, méq nincs mélyen belénk ivódva: nem többet, inkább jól kell el­adnunk. Exportot, de ne minden áron! Persze, időközben változ­tak a közgazdasági sza­bályzók, a devízaszorzók, csökkentek az állami támo­gatósok, ezen keresztül az exportőrök mégiscsak érzé­kelik a megkeményedett kül­gazdasági feltételeket. Ma már a baranyai vállalatok is lényegesen többet foglal­koznak azzal a kérdéssel, mi mibe kerül. Egyre több üzem vizsgálja exportja gazdaságosságát, készíti el gyártmányszerkezete 'fejlesz­tésének stratégiai tervét. Több helyütt konkrét intéz­kedéseket dolgoztak ki a költséghányad csökkentésé­re. Főként az önálló, a kül­kereskedelmi partnerrel szo­ros kapcsolatot kiépítő vál­lalataink lépnek gyorsan, ■értékesebb, magasabb fel­dolgozottságé termékeket piacra hozva, új piacokat felkutatva, olcsóbb nyers­anyagok után nézve és fel­dolgozva, az együttműködés gazdaságosabbnak mutatko­zó formáit bővítve, mint amilyen a tőkés bérmunka. Viszont be van húzva a fék a tröszti vállalatoknál, a gyáregységekben, a me­zőgazdaságban, nincsenek abban a helyzetben, hogy rugalmasan alkalmazkodja­nak, sőt előre törjenek. Ott, ahol belső elszámoló árak­kal dolgoznak, s úgy kalku­lálnak, mint ha a hazai piacra dolgoznának, nem pedig a világpiaci árhoz igazodnak; ott, ahol kevés információval rendelkeznek, nem ismerik a külpiacok igényét és értékítéletét, ex­portjuk gazdaságosságát — nem lehetnek döntő befo­lyással a termelés gazda­ságosabbá tételében, ott a helyi kezdeményezések csak korlátozottan érvényesülhet­nek, a lehetőségeket nem lehet maradéktalanul 'ki­használni. A m Italónos vélemény, itt még jelentősek a tar­talékok, a tröszti vál­lalatok, a gyáregységek, a mezőgazdasági és az ipari szövetkezetek nagyobb ösz­tönzésével, a tisztánlátás megteremtésével még na­gyobb exportbevételhez jut­hatna az ország. Miklósvári Zoltán w Árhullám a Dráván Lelassul! a kőszállítás és a fakitermelés Közepes árhullám késlelteti a mező. és erdőgazdasági,, ke­reskedelmi és vízműépítő mun­kákat a Dráván és annak kör­nyékén, mivel a folyón július 5-e óta átlag egy métert emel­kedett a víz szintje. A szigetek és a zátonyok víz alá kerültek, a holtágak is megteltek vízzel, de az úgynevezett hullámtérben íme három év mérlege: 1976. ban egy, 1977-ben kettő, ta­valy szintén egy dolgozót küld­tek el a MEZŐGÉP Szigetvári gyáregységétől, azért mert rendszeresen ivott. De az is a mérleghez tartozik, hogy két dolgozó némi rábeszélés hatá­sára elment elvonókúrára. Egyikük magas fiatalember, tavaly karácsony előtt töltött három hetet gyógyintézetben. Kerüli az alkohol szót, még az iszákosság is nehezen jön a szájára. Meséli, hogy itt a mun­kahelyen sosem ivott, de fá­radtság, másnaposság gyötör, te, na és a kollégák tekintete, akik azonnal észrevették, ami­kor nem kipihenten kezdte a ■napot. Jó párszor szóltak is neki, hogy nem elég az, ha csak itt bent nem iszik az ember... Otthon a felesége kérte, hogy hagyjon föl az ivással, nem le­het életcélja az embernek, hogy lesse, mikor teremtődik alkalom és ok az ivásra. A két gyereké­Munkahelyen az alkoholról nek is másként alakulhatnának a hétvégéi, ha az apjuk velük foglalkozna a pohár helyett... Addig, addig ment a rábeszé­lés, míg egy napon szólt a fő­nökének, hogy elmegy, de nem betegségi táppénz lesz az a három hét, hanem elvonókúra. Más nem is tudott a dologról. Azóta nem iszik. Hét kilót hí­zott, megszűntek a családi per­patvarók. Nem arról van szó, hogy soha és semmit ne igyon a dolgozó. Ezt mondják a lakatosműhelyi- ek is, de rögtön hozzáteszik, bogy még elvétve sem ereszt­heti annyira szabadjára magát az ember az italozásban, hogy az másnap meglássák a mun­káján. Ács Ferencnek saját szőlője van. Tavaly 350 liternyi bora termett, s rögtön hozzáteszi, hogy egy év 365 napból áll. .. Persze nem a napi litert szá­mítja, hanem az ünnepeket, a vendégjárást. Jó, ha nem kell rögtön a boltba szaladni. Itt bent a műhelyben hamar kide­rül, hogy ki az, aki rákapott az ivásra, de az vagy megváltozik, vagy elküldik. Most is dolgozik közöttük egy kolléga, aki nem is olyan régen úgy ivott, mint a bajnok ... Nem hagyták bé­kén és az illető raunt, hogy folyton vele foglalkozzanak. Abbahagyta az italozást. De érdekük-e a munkatársak­nak, kollégáknak, hogy a tár­suk ne igyon? A válasz: igen. Nem azért, mert jutalmat, vagy bármi más elismerést kapnának azért, ha valakit leszoktatnának az italról, hanem a munka miatt. Itt a szigetvári gyáregy­ségben, ahol nagy acélszer- kezetek egyedi gyártása folyik, mindenki rá van utalva a má­sikra. Csapatmunkát végeznek. Az már régóta nem téma, hogy bent a gyárban, munka­idő alatt tilos alkoholt fogyasz­tani — a névnapi köszöntőket munka után az ebédlőben, vagy közeli szórakozóhelyen le­het elintézni — de az még igen, hogy valaki másnaposon jön be. Talán ez az oka annak is, no meg az egyedi esetek, ami. kor mégis kikandikól egy-egy üveg a zsebből — hogy nem szoktak le a szondáztatásról. A szonda ott van minden üzem­vezetőnél és a biztonságtechni­kai megbízottnál, Frojda István­nál is. Tőle és a főmérnöktől, Balogh Istvántól hallottam, amit a dolgozók megerősítettek, hogy ma már lényegesen kevesebb alkalommal van szükség erre az ellenőrzésre, mint négy-öt évvel ezelőtt. A munkában való egymásra­utaltság mellett az is nagyon sokat jelent, hogy a szocialista brigádmozgalom lassan telje­sen , átszövi a gyárat És aki egyszer szocialista brigádban dolgozik, annak társaival szem­ben is kötelezettségei vannak. Nem kockáztathatja, hogy a brigád italozás, vagy ital miat­ti balesetből kerüljön hátrány­ba. A szocialista brigádmozga­lom, a fegyelmik, elbocsátások, s nem utolsó sorban az elvonó- kúrás jó példák, úgy látszik együtt mégiscsak érnek vala­mit . . , T. É. még csak néhány erecske töl­tődött fel. A sellyei erdészetben, Rév­falu és Drávakeresztúr határá­ban 4—5 holtágba benyomult a Dráva, de az erős, hirtelen vízszintemelkedést elősegítette az elmúlt napok nagy esőzése is. így Sellyén csak ebben a hó­napban 62 milliméter csapadék esett, de az Alpok nagy esőzé­sei is éreztetik a hatásukat. Csónakkal lehetetlen megköze­líteni a fakitermelő helyeket, így most 2500 köbméternyi fa kivágása késik. Hasonló a hely­zet a Vajszlói Erdészetben is, Tésenfa és Piskó környékén, itt legalább 5000 köbméternyi fa kidöntését hagyták abba és szá­raz erdőrészekbe irányították át a munkásokat, az erőgépeket. Drávaszabolcson az új hajóki­kötő építésével leálltak, mert víz alá kerültek a mélyebben álló alapok. A régi kikötőben óvatosan, lassított tempóban rakodnak be az uszályokba, melyek követ szállítanak Jugosz­láviába, valamint a drávai gá­tak, védművek, sarkantyúk építéséhez. Kevesebb kővel rak. jók meg a vízi járműveket, de voltak olyan napok, amikor a négy jugoszláv és a három ma­gyar hajó csak kikötött és a rendkivül magas vízállásban a kikötőben vesztegelt. A két erdészetben nem em­lékeznek arra, hogy nyár köze­pén ennyi ideig szüneteltek volna a Dráva mentén, a faki­vágással. Cs. J.

Next

/
Thumbnails
Contents