Dunántúli Napló, 1979. június (36. évfolyam, 148-177. szám)

1979-06-05 / 152. szám

Dunántúli napló 1979. június 5., kedd Rock­hangverseny Elbűvölten ült az Ifjúsági Park fiatal közönsége va­sárnap este, élvezte az East-együttes zenéjét. Zenét, mert nem énekel­tek, csak játszottak, de mi­csoda zenét! Egyetlen jól szerkesztett másfél órás ze­neművet, mely a folyama­tosság dolgában az áradó wagneri zeneszerkezetre emlékeztetett, kicsit Bach éteri fenségét idézte, s nem is halványan, néha bartó­ki, máskor misztikus indiai, megint máskor vibráló űr­béli muzsikát hordozott magában. Mindezt átszőtte a kemény rock doboló ere­je, az elektromos muzsika vibrálása és egyfajta könnyedség is. Az a fajta, amely a Jacques Loussier átdolgozta Bach-sorozat- ból, az öt lemezt tartalma­zó Play Bach című világsi­kerű albumból is árad. Jacques Loussier is a ritmi­kus zene fénytörései közé dobta a klasszikus muzsika több remekét, és lendület­tel, de tisztelettel eljátsza­dozott vele: Bach fenségét a jazz világába idézte. Amit ezzel teremtett, az nem Bach és nem jazz, ha­nem egy új műfaj. Ilyen műfajteremtő ze­nekarnak éreztük az East együttest. Mióta pophang­versenyeket rendeznek Pé­csett, zeneileg ilyen igé­nyes, ilyen magas színvona­lú együttes nem játszott még a városban. Egy kama­razenekar színgazdagságá­val bontotta fel a hallga­tóság zenei_ emléktárát, hozzá tökéletes hangver­seny-dramaturgiával. Hi­szen az egyetlen zeneszóm­nak tűnő másfél órás mű­sorban pontosan egy-két percenként váltotta egy­mást a hangvétel is, a ze­nei gondolat is, egyre több gazdagságot árasztva a közönséghez. Olyan zenei mélységekből, hogy már- mór féltünk: a koncert el­merül a részletekben. Hiá­nyoltuk a zenei gondolat és érzés uralkodó ívét, mely mindig magával ra­gadja a közönséget. Igaz, csak a hangverseny utolsó harmadában, de ilyen ér­zékletes, tömör íveket is hallottunk. Az East négye­se mesteri technikával és művészi igényességgel nyű­gözte le a pécsi ifjúságot: a fenséqes hangulatot te­remtő (fsaszár Ferenc bil­lentyűs, a másfél óráig do­boló Király István, aki a jazztörténet nagy dobos egyéniségeire emlékeztet, s a két gitáros — Móczán Péter és Varga János —, rendkívül sokszínű muzsi­kája egy elit zenekart ígér az egyre többszínű hazai popvilágnak. A közönség hosszú tapssal és elismerő kiáltásokkal búcsúzott az East-től. Földessy Dénes NfEstiló&gpf Íc£lV*lc4Et|fr A vidéki piacok drágábbak Aszfalt sétányrendszer, parkoló Megszépül a pécsi Káptalan utca Az átadást július 10-re ígérik Még egy hónap és megvaló­sul a tervező álma — s nem utolsósorban végre megnyugod­hatnak a pécsiek —, elkészül e Káptalan utca. Milyen lesz az utcakép és most hol tartanak a munkálatokkal? — erről Örkényi József, az UNIBER műszaki el­lenőre tájékoztatott bennünket. — Egy hete vonultak a Káp­talan utcába az építők, a Pécsi Közúti Építő Vállalat dolgozói. Azon fáradoznak, hogy a ter­vező elképzeléseinek megfele­lően alakítsák ki az úttestet ét a járdát. A Hunyadi úttól 50 Kis felhozatal, szerény kínálat Ezeken a kánikulai hétvé­geken többnyire már péntek délután menekülnek az embe­rek a városból; vízpartra, he­gyekbe. A kétnapos víkendre már pénteken bevásárolnak. Ehhez igazítják beszerzéseiket a boltok, a nagy élelmiszer­áruházak, szuper marketek. Egyedül a piacok nem alkal­mazkodnak a megváltozott szokásokhoz. A két piaci nap most is a szerda és a szom­bat, akárcsak a századfordu­lón. Ki tudja miért? Szóbeszéd Mohácson Mohácson a múlt hét pén­tek délelőttjén meglehetősen kihalt képet nyújtott a fedett, modernizált, szép, tágas váro­si piac. Minden második áru­da ablaka zárva volt. A stan­dokon nyolc-tíz árus üldögélt a tikkasztó hőségben, s a kí­nálat; pikírozott zöldségpalán­ta, virág, s itt-ott egy-egy kis kupac szamóca, apró, sörét szemű zöldborsó, a magjára rátöppedt cseresznye... A kí­nálat silány — szárazság van, mentegetőznek percenként az árusok — de az árat azért megkérték. A mohácsi piaci árak messze nem állnak arány­ban az áru minőségével, a sö­rét szemű zöldborsót kilónként 30 forintért, a nem kevésbé apró szemű cseresznyét 16-ért, a körömnyi nagyságú epret 30 forintért adják. Az uborka 30 forint, a paradicsom 50 fo­rint, a zöldpaprika darabon­ként 3-4—5 forint. Mohács környékén sok az őstermelő, a helyi tsz is bese­gít a 22 000 lakosú város el­látásába. Mégis drága a vá­rosi piac . . . A helybeliek sze­rint nemcsak most, a száraz­ság miatt, de állandóan drá­gább a pécsinél vagy a bu­dapestinél. Az oka? Minden­félét beszélnék. Hogy a kül­földi hajósok időéként ellepik a várost; s azoknak semmi nem drága, mindent bármi áron felvásárolnak. Mások szerint nem a hajósok, hanem a szigeti kofák verik fel az árakat. Szombaton, kora reggel Komlón, a 31 000 lakosú bá­nyászváros piacán derült ki, hogy minden relatív, mert in­nen nézve a mohácsi piac egészen szolid áraikkal dolgo­zik. Itt egy árusra ötven vevő jut és reggel nyolckor sorok állnak a bódék és a standok előtt. A vevők rohamához mér­ten a felhozatal kicsi, csak cseresznyéből kielégítő a kíná­lat, ám az ára itt már 20 fo­rintnál kezdődik és plafon a csillagos ég. Az eper kilón­ként 40—50 forint, a zöldborsó 20—30 forint, a Zöldért bolt­ban 14 lenne, de már elfo­gyott. A paradicsom 68—70 forint, a saláta uborka 22—30 forint. Az újburgonyát a stan­don 30 forintért adják — de csak egyetlen árus hozott, ő diktál. Zöldpaprikát darabon­ként 1 forinttól 7 forintig ve­hettek tegnap a komlóiak. A fedett piac egyik végén házi bontott csirkét árul egy fiatal- asszony, darabját 60 forintért, akkorák mint a postagalam­bok. A tojás 1,40-1,50 forintért megy. A Zöldértnél elfogyott És mi volt a Zöldért bódéi­ban? Óburgonya, retek, fony- nyadt cseresznye, Vegeta és zsákokban száraz áru. A he­lyi áfész bódéja is üres — szá­razbab, lencse és apró burgo­nya, amiért sorba állnak, mert itt 18 forintért mérik kilóját. Ilyen kínálattal a komlói sza­badpiac vad árai nem törhe- tők le. Az elmúlt hétvége valóban beigazolta, hogy a kisvárosi piacok drágábbak a pécsinél és jóval drágábbak a buda­pestinél. Annyival drágábbak, amennyivel kisebb, szegénye­sebb a kínálatuk. Rnö Ápolják a nyelvet, a hagyományokat A napokban tért vissza a kar- lováci nemzetiségi folklórfeszti­válról az újmohácsi Vada gyér. mek-tánccsoport, amely Filáko- vity István irányításával olyan szép sikert aratott, hogy meghív, ták őket a júliusban megren­dezésre kerülő zágrábi nagy folklór-találkozóra is. Ez a te­hetséges, fiatal együttes, vala­mint a mohácsi Kisfaludy Gim­názium horvát-szerb szakköré­nek Gorjanac József által vezé­nyelt kamarakórusa köszöntötte a tegnap megnyílt egyhetes hor­vát-szerb olvasótábor lakóit, akik 14 baranyai, somogyi, Bács-Kis- kun megyei és jugoszláviai város­ból, községből érkeztek Bárba, hogy elmélyítsék anyanyelvi is­mereteiket, ápolják nemzeti kul­túrájukat, s őrizzék meg nemze. tiségiek haladó hagyományait. Az olvasótábort a HNF megyei Bizottsága, a Mohács Városi és Járási Könyvtár horvát-szerb báziskönyvtára és a Magyaror­szági Délszlávok Demokratikus Horvát-szerb olvasó­tábor iskolásoknak Szövetsége rendezte, résztvevői általános iskolások. A hétfő dél­utáni ünnepélyes megnyitón Ba- loghné Milankov Anna, az Or­szágos Gorkij Könyvtár főkönyv­tárosa köszöntötte a gyerekeket, akikre az elkövetkező napokban igen gazdag program vár: még az első nap „Találkozás önma­gunkkal címmel mese-, vers-, és rajzpályázatot hirdettek a tá­bor vezetői, este pedig Győry Emil, a Pécsi Nemzeti Színház művésze látogatta meg a gye­rekeket. Ma délelőtt a mohácsi nép­rajzi kiállítást, az emlékparkot és a könyvtárat nézik meg a táborozok, délután hajókirán­dulás, este pedig filmvetítés lesz. A következő napokban ne. vés szakemberek foglalkoznak a beszédkészség fejlesztésével, egy rádióriporter segítségével ki-ki megpróbálhatja ezt a ne­héz mesterséget a „Játsszunk riporteresdit" című foglalkozá­son, lesz szép kiejtési verseny, környezetvédelmi portya, sport­foglalkozás, irodalomóra, nép­daléneklés, televíziós ankét, táncház, sok kiscsoportos be­szélgetés — érdekes témákról vitatkoznak majd a gyerekek — lesz tábortűz és nagyon sok já­ték. Könyvheti beszélgetések A találkozó résztvevői írók találkoztak olvasóikkal az Ifjúsági Házban Beszélgetés Fekete Gyulával Az ünnepi könyvhét kiemel­kedő eseménye az az író—olva­só találkozó, amelyet tegnap este tartottak a Pécsi Ifjúsági Házban. Az a tény, hogy irodal­már — Csorba Győző Baum- garten- és József Attila-díjas költő, Dobai Péter József Attila- díjas író, Fekete Gyula József Attila- és SZOT-díjas író, Fodor András József Attila díjas köl­tő, Kende Sándor író, Pákolitz István József Attila- és SZOT- díias költő, Parti Nagy Lajos költő és Vészi Endre Kossuth-, József Attila- és SZOT-díjas író - találkozott olvasóival, nem­csak számszerűsége okán érde­mel figyelmet. A találkozón részt vettek kul­turális életünk irányítói is, köz­tük Takács Gyula, a megyei ta­nács elnökhelyettese, alkotói, olvasói, s ami ugyancsak örven­detes, szép számmal fiatalok. A vendégeket Újváriné Fűzi Agnes, a városi tanács műve­lődésügyi osztályának népműve­lési csoportvezetője köszöntöt­te, majd Sediánszky János, a Magyar Rádió főmunkatársa beszélgetett a találkozó íróival. Szó került az alkotás műhely­titkairól, derűs történeteiről, az író, az irodalom szerepéről, az ars poétikát alakító minden­napjainkról. Az esti, központi találkozó előtt, a Megyei Könyvtár ár­nyas udvarán találkozott olva­sóival délután Fekete Gyula. Tőle kértünk rövid interjút la­punk számára. — Bejárni az országot, ke- resztül-kasul, erre adnak alkal­mat, lehetőséget ezek az író- olvasó találkozók, s ez nagyon fontos nekem. Vannak érdek­lődő, népben, nemzetben gon­dolkodók szép számmal, akik­kel érdemes találkozni. — önt közéleti íróként tart­ják számon, még ellenfelei is... — Ezt a kort csak úgy lehet megérteni, ha beleássa magát az ember. Én ilyen vagyok, s nem is akarok másmilyen lenni, noha az irodalomban a közéle- tiség háttérbe szorul. S az is természetes, hogy ásás közben akadályokba ütközünk, kövek­be, falakba, ellentétes vélemé­nyekbe, elutasításba. Ha az író meg tudja magát védeni ezekkel szemben, akkor nyert vele. Legtöbbet az ellenségeim­nek köszönhetek Annyira tá­madták például az Éljünk ma­gunknak?^, hogy párthatáro zat, kormányprogram lett téma­köréből. S ma már mindenki érzi az ott kifejtett gondokat, pedig csak az elején vagyunk. — írói munkássága széles kö. rű. Újságírói műfajokat éppen úgy igénybe vesz, mint a próza válfajait, egészen a tudomá­nyos-fantasztikus regényig . . . — Az irodalmi hozzá nem ér­tés néha egész műfajokat kita­gadna, például a sci-fit vagy a bűnügyi regényt. Mondhat­nánk-e, hogy Wells nem volt író. vagy Jókai, mert szabadjá. ra engedte a fantáziáját? Per­sze, van ennek a műfajnak egy ipari része, mint ahogy mind­egyiknek van. De van irodalmi szintje is a tudományos-fantasz­tikumnak. S az irodalom mindig a máról szól és a mának, le­gyen témája a múltban játszó­dó vagy a jövőben. Fantázia nélkül nincs is irodalom. — Bizonyos dolgokat egy bi­zonyos műfajban lehet legjob­ban kifejteni. Hogy irodalom­órái kifejezéssel éljek, ugyan­az az eszmei mondanivalója Az orvos halálá-nak, A hű asszony meg a rossz nő-nek és a Sze­relmesek bolygójá-nak. Ugyan­abból az indulatból születtek, abból, hogy sokan idő előtt el fogják pusztítani önmagukat, mert „direktbe" akarják kap­csolni a boldogságot. B. L. méteres kockaköves szakasz ve­zet majd, amely 3 méter szé­les lesz. Az Uitz-múzeumtól 6 méteresre szélesedik ki az út­test, ezt már hengerelt aszfalt, bál készítik. A Rózsakerttől fel- kapaszkodó útszakaszt is kor­szerűsítik — az öles fákat a he­lyükön hagyják —, itt 15 sze­mélygépkocsi elhelyezésére szolgáló parkírozót hoznak lét­re. A püspökség bejáratáig ve­zető útszakasz is új burkolatot kap, itt öntöttaszfalt sétány, rendszert alakítanak ki. A mun­kálatok a tervek szerint halad­nak, minden remény megvan a határidőre történő átadásra. Az útépítés végeztével meg­változik a Káptalan utca forgal­mi rendje. Az már biztos, hogy a Hunyadi út és a Rózsakért északi vége közötti útszakasz egyirányú lesz, csak még az nem, melyik irányból. A csaknem egy éve lezárt Káptalan utca útépítési munkái 1 millió 400 ezer forintba kerül­nek. Átadás: július 10-én. Gyászjelentés Mély megrendüléssel tudat­juk, hogy Sajóbábonyban, az Észak-magyarországi Vegyimű­vek egyik üzemében 1979. jú­nius 1-én történt robbanás kö­vetkeztében tizenhárom dolgo­zónk életét vesztette. Őszinte fájdalommal adózunk az elhuny­tak emlékének, és mély együtt­érzéssel osztozunk hozzátarto­zóik gyászában. NEHÉZIPARI MINISZTÉRIUM VEGYIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETE ÉSZAK-MAGYARORSZAGI VEGYIMŰVEK Közlemény az Észak-magyarországi Vegyiművekben történt robbanásról Sajóbábonyban, az Észak-ma. gyarországi Vegyiművek egyik üzemében pénteken a délutáni órákban eddig ismeretlen ok­ból robbanás történt és tűz ke. letkezett, amelynek során az üzemrész megsemmisült és több épület megrongálódott. A robbanás következtében az üzemrészben tartózkodó dolgo­zók közül: Almási János 43 éves vegyipari szakmunkás, balajti; Bertalan László 29 éves vegyi­pari szakmunkás, miskolci; Faggyas Sándor 49 éves cso­portvezető, miskolci; Keczeli László 22 éves vegyipari szak­munkás, sajóbábonyi; Liptai Bertalan 21 éves betanított munkás, harsányi; Nagy Géza 21 éves vegyipari szakmunkás, ózdi; Németh István 25 éves vegyipari szakmunkás, szikszói; Pipoly Gábor 36 éves vegyipari szakmunkás, sajóvámosi; Stern Lajos 19 éves vegyipari szak­munkás, sajószentpéteri; Szabó István 53 éves művezető, oba- újvári; Szemkó János 22 éves vízvezetékszerelő, tolcsvai; Tor. nai Imre 46 éves vegyipari szak­munkás, felsőzsolcai; Vass Lász­ló 22 éves vegyipari szakmun­kás, mezőzombori lakosok éle­tüket vesztették. Könnyű sérüléssel kórházba szállítottak 6 személyt, akik mi­után elsősegélyben részesültek, elhagyhatták a kórházat. A robbanás okának és az anyagi kár nagyságának vizs­gálatát Csurgói Lajos nehézipa­ri miniszterhelyettes vezetésével szakértői bizottság folytatja.

Next

/
Thumbnails
Contents