Dunántúli Napló, 1979. június (36. évfolyam, 148-177. szám)
1979-06-05 / 152. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúlt napló XXXVI. évfolyam, 152. szám 1979. június 5., kedd Ára: 1,20 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Á könyv ünnepén Tennivalók a gyermekekért Folytatta munkáját a nemzetközi gyermekév budapesti fóruma Baranya szép tájai. Képünkön a tormási völgy. Fotó: Erb János Környezetvédelmi program Komlón Kiállítás, filmvetítések, vitadélutánok vekkel ezelőtt komoly vi- ■ tők dúltak arról: vajon a könyv betölti-e még s főként: az eljövendő évtizedekben, évszázadokban képviselni fogja-e — azt a nélkülözhetetlen kultúra- és gondolat- közvetítői szerepet, amely ez emberiség történetében számára eddig kijutott? Ugyanis megjelentek, megerősödtek az eddig nem volt, vagy csak nem régóta létező nagy vetélytár- sak: a mozi, a rádió, a televízió, a számítógépes információrendszerek, az audió-vizuá- lis készülékek egyre fejlettebb tömegei, hogy — látszólag — kiszorítsák egyeduralkodó helyzetéből, majd ki is vessék a használat köréből a könyvet. Ha másra nem, arra mégis jók voltak ezek a viták, hogy számot vessünk a nyomtatott szó komolyságával, embergazdagító képességével, a mai ember életében elfoglalt helyével. S azzal is természetesen, hogy milyen feladataink vannak népünk lehető legszélesebb kö- rű^leggazdagabb, legátfogóbb V és "leghitelesebb tájékoztatásában - ebbőt pedig mi hárulhat Gutenberg' mesternek, az utóbbi öt évszázad alatt használt nyomdászáti elv megalkotójának találmányára: n könyvre. - „ Erre az igen furcsa jószagra, amely tulajdonképpen nem más, mint egy réteg közönséges papír összeragasztva vagy fűzve, ilyen-olyan nagyságú alakra vágva, s amelyet előbb meglehetősen bonyolult eljárással betűkkel és képekkel halmoznak tele. És éppen úgy meg le- hét élni ebből a könnyen szakadó, sárguló cellulózból, mint bármely más polgári foglalkozásból (vannak, akik még jobban is, pedig hát látnivalóan ugyanazokat a mozdulatokat végzik papírelődjén: a kéziraton, mint kevésbé tehetős társaik). Mert ezt a könyvnek nevezett valamit már a kezdetek kezdetétől éppen úgy árujják, mint pl. a cukrot (ha előfordult, hogy nem annyira kapkodták? -ez a tény szüléi bizodalmán máig sem változtatott semmit, amint az tapasztalható). Pediq sokszor milyen bonyodalmakat okozott ez a papír- kupac szerzőjének, kiadójának, tulajdonosának — gyakran még királyoknak és egyéb ilyen vezető állású hivatalt viselőknek is! Hogy féltek tőle sokan — talán nem is annyira a külsejétől, hanem inkább a lapjaira festékezett betűktől, szavaktól, mondatoktól. Sőt! Voltak olyanok is a történelem során, akik annyira tisztelték ezt az anyagi testet a benne lévő szellemivel együtt, hogy — máglyákon és máglyákban égették el. Mindebből látható, hogy nagy volt a kurázsija. Azt is mondhatnánk, hogy ma is ez a helyzet — bár már nem annyiszor égetik meg gyorsan lobbanó lapjait, hanem inkább igyekszik az ember a kedvébe járni, hízelegni neki. Mert igen sértődés és bosszúálló portéka! Hiszen minden tiltás, korlátozás, vádlottak padjára ültetés ellenére napjaink részesévé küzdötte fel magát. Szívós, makacs, elszánt harcával először csak létjogosultságát biztosította, majd raffinált hadmozdulatokkal az ember egyéni fejlődésének eltávolíthatatlan kellékévé törekedte fel magát, később kisebb-nagyobb közösségek szellemi formálója lett, miközben — szinte mellékesen, s csupán emberszeretetből — a kollektív tudás és emlékezet hordozójának szerepét vállalta magára. Mindig voltak olyanok — kisebb-nagyobb számban —, akik felismerték koronként ember- és társadalomformáló tulajdonságait. Akik nem ellenfelet láttak benne, hanem az ember barátját, társát, s okik szerették volna, ha társadalmi rangot elérve, ez a különös és soko1- dalú valami: a könyv nagyobb mértékben segítené az embert életpályája kiteljesítésében, a tudás- és örömszerzésben. Mivel túl kevés embernek volt alkalma a birtokbavétel közvetlenségét és felszabadultságát élveznie. Ezért is születhetett meg századunk sok-sok találmánya mellett egy szelíd, de mégis nagyratörő ötlet, amely szelídsége ellenére gazdasági és társadalmi válságokon, háborúkon, újjáépítéseken és más egyebeken keresztül is átvere- kedte magát és ma már elérte azt, hogy néhányon ráfoghassák: ,,ez is csak egy kampány a sok közül”, miközben ők is ugyanúgy várják elérkeztét, mint maga a társadalom — ez a szelíd, jóravaló ötlet: a könyv ünnepének beiktatása volt a többi egyéni és közösségi ünnepek közé. Ugyanez nem jár ma még munkaszüneti napokkal, de az eltelt 50 év alatt jóval nagyobb örömöt okozott (és olykor keserűséget is persze, hiszen csak ez utóbbival összevetve élheti örömét zavartalanul az emberi természet), mint sok-sok valódi ünnepnap. 1927-ben vetette fel Supka Géza lapszerkesztő, irodalmár és művészettörténész az akkori könyvkiadók és könyvkereskedők előtt ötletét és elképzelését. Nem volt ez csuda eredeti ötlet, hiszen 1908-ban rokonainknál: Finnországban rendeztek először könyvnapokat, majd követte őt 1926-ban Spanyolország, 1927-ben pedig Olaszország. S jöttünk mi 1929. május 13—20. között az első hazai ünnepi könyvhéttel — vagy ahogy akkor nevezték: magyar könyvhéttel. Milyen más-más félék voltak azóta a megszakítás nélküli könyvünnepek hét napjai! Hogy láthassuk: miként udvaroltak elődeink az 50 év során a könyvnek és a könyvbe ágyazott gondolatnak ezek alatt a röpke hetek alatt, segítségünkre szolgál egy valóban ünnepi kiadvány - legalábbis szándékában és tartalmában ünnepi — Fülöp Géza könyv- és sajtó- történész szerkesztésében megjelent ünnepi könyvhét. 50 esztendő. 1929-1979. című összeállítás, melyet a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése adott ki. T ehát a könyv elérte, amit akart: ezekben a napokban valóban őt ünnepeljük pénztárcánk szokásosnál nagyobb meg lékelésével, a könyvsátrak előtti tolongással (mert még mindig ez az igazi!), majd pedig az „alig várom!" izgalmú olvasással. S a mindenkori szerzőt is ünnepeljük a dedikáltatással és a találkozókkal azért a bátorságáért, amellyel igyekezett ezen a barátságos, de kétarcú tárgyon keresztül közölni velünk számunkra nélkülözhetetlen mondanivalóját. így, s együtt idősebb és anyásabb nővére ez a könyvheti ünnep az év többi könyvhetének és könyvhónapje- nak, intve bennünket szelíden arra, hogy számára a valódi ünnep az év hóromszázhatvanöt napján keresztül tanúsított olvasói figyelem. Fegó Lajos A Parlamentben hétfőn folytatta munkáját a nemzetközi gyermekév budapesti fóruma, amelyen az ENSZ szakosított szervezeteinek küldöttei, több mint 70 ország delegátusai a gyermekek boldogabb és biztonságosabb jövőjét szolgáló nemzetközi együttműködés tennivalóit vitatják meg. A délelőtti plenáris ülésen, amelyen Alvaro Karaiga Zolles, a Bolíviai Köztársaság budapesti nagykövete, egyben a bolíviai delegáció vezetője elnökölt, Zoila Franco Hidalgo, a Kubai Oktatási Minisztérium főigazgatója arról a nagyarányú erőfeszítésről szólt, amelyet a forradalom győzelme után a gyermekek helyzetének javítására tettek. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság képviselője — Kim Ze Szűk, a KNDK budapesti yragykövete — arról beszélt, hogy hazájában kialakították a gyermekek magas színvonalú ellátását, a korszerű bölcsődék, óvodák és iskolák egész országra kiterjedő hálózatát. Sri M. K. Miglani indiai népjóléti miniszterhelyettes felszólalásában megemlítette, hogy Indiában 230 millió fiatalkorúról kell gondoskodni. A feladat nagy és szerteágazó. Még annak az alkotmányos rendelkezésnek is csak ezután próbálnak érvényt szerezni, amely megtiltja gyermekek foglalkoztatását az iparban. Hasznosítják a tapasztalatokat Dr. Nimi Ambrosio, az Angolai Egészségügyi Minisztérium képviselője a fórum résztvevőitől is segítséget kért a fekete kontinens számos országát nyomasztó gondok megoldásához. A gyermekvédelem a nők védelmével, az egyenjogúság megteremtésével kezdődik, világított rá fölszólalásában Georges Koly Guilavogui, a Guineái Oktatási és Kulturális Minisztérium igazgatója. Kifejezte reményét, hogy a tanácskozás tapasztalatait — az ENSZ szervezeteinek ajánlásával —» széles körben hasznosítják. Aziz Ahmad Qazi, Pakisztán küldötte egyebek között elmondotta, hogy hazájában az Egészségügyi és Népjóléti Minisztérium hatáskörébe tartozó nemzeti bizottság foglalkozik a gyermekek egészségügyi és szociális ellátásának, oktatásának, táplálkozásának kérdéseivel, különös figyelmet fordítva a falun élő fiatalok életkörülményeinek javítására. Prandler Árpád, a Külügyminisztérium főosztályvezetője, a nemzetközi fórum határozatszövegező bizottságának elnöke bejelentette, hogy a bizottság elkészítette a záróokmány tervezetét. A dokumentumban igyekeztek összefoglalni mindazokat a fel. adatokat, amelyek megoldása nemzetközi összefogást és egyetértést igényel. A tervezet kiegészítése, a részletes ajánlások kidolgozása a szekcióülések feladata lesz — mondotta. James McDougall, a nemzetközi gyermekév genfi irodájának igazgatója arról tájékoztatta a fórum résztvevőit, hogy a gyermekév kapcsán a különböző országokban 146 nemzeti bizottságot hívtak életre, 300-nál több szakmai bizottság kezdte meg működését és tanácskozások sorát rendezték szerte a világon a gyermekév alapvető céljainak jegyében. Jog, oktatás és nevelés Az eszmecsere valamennyi résztvevője hangoztatta, hogy a gyermekév budapesti fórumának egyaránt hivatása és kötelessége szót emelni a békéért, a fegyverkezés ellen. Hiszen a világ minden gyermekének alapvető joga, hogy bélkében és biztonságban éljen, növékedjók. Többen kifejezték, hogy az emberiség bizakodással tekint g közelgő szovjet-amerikai csúcstalálkozóra, a SALT—2 tárgyalásainak záróakkordja elé. Délután szekcióülésöklkel folytatta munkáját a fórum. Az első szekció témája a gyermekek jogainak elismerése és érvényesítése volt. A második szekcióban azokról a gazdasági, szociális és egészségügyi kérdésekről esett szó, amelyék a felnövekvő nemzedék érdekeit szolgálják. A harmadik szekció ülésének munkájában részt vevő küldöttek és ENSZ- szakértők a társadalmi-gazdasági fejlődéssel összefüggő oktatási és nevelési kérdéséket tűzték napirendre, az UNESCO jelentése nyomán megvitatva a teendőket. A nemzetközi fórum több küldötte napközben budapesti gyermekintézményéklben, klubokban szerzett közvetlen tapasztalatokat a magyar fiatalok életéről. Az érdéklődők megismerkedték a zeneoktatás Kodály módszerével. A budapesti fórum kedden folytatja a vitát. Fiatalok és idősek kiállítása is az, amely környezetvédelmi témában nyílott június 4-én a komlói Május 1. Művelődési Háziban: ezzel vette kezdetét a környezetvédelmi hét. Komlón öt környezetvédelmi őrs tevékenykedik immár fél évtizede, köztük három KISZ- és úttörő-korosztálybeli fiatalokból áll. Emellett még hat túraszakcsoport is fáradozik azon, hogy a bányászváros és környéke természeti szépségeit és környezeti értékeit megőrizzék. A mintegy száz fiatalt és felnőttet tömörítő őrsrendszer szép eredményeket ért el. így egyebek között a városmagban alig rongálják a fákat, vagy a természetvédelmi területéken és a ‘kiránduló- központokban a vandalizmus nagymértékben mérséklődött. Jelenleg a peremrészeken a szemetelők elleni küzdelem a legégetőbb feladat. A nyugdíjas őrstagok szinte naponta természetjárást tartanak és a helyszínen a meggyőzés, a figyelmeztető és kérő szó erejével igyekeznék jobb belátásra bírni a természet- és környezet rombolókat. A kiállításúikon, melyet a HNF Komló városi Bizottsága rendezett, igyekeznék meggyőzni a természetet szerető és óvó emberéket munkájúk, fáradozásuk hasznosságáról. Az érdeklődés .is bizonyítja - csaknem 150-en jelenték meg —, hogy nem hiábavaló a törekvésük. A gondokat, o problémákat megmagyarázni kell, világosan feltárni, hogy valóban mozgósítsanak a célok érdekében. Egy képsor épp a hiányosságokat tárja fel, a károkat, amelyek a közönynek is köszönhetőek. Mert a környezet- és természetvédelemben csak közös összefogás segíthet, így egyebek között a pedagógus intő szava, öntudatra ható nevelése, vagy a család közössége, mely nemcsak az otthont tartja sérthetetlennek és tisztelni valónak. Bemutatkozik a Kun Béla Giim ná z i um kő r nyezetvéde lm i szakköre munkásságával, aminek a sikerei sokban köszönhetőek a patronáló Baranya megyei Vízmű Vállalat és a Szénelőkészítő üzem műszaki kollektívájának. Az Úttörőház ifjú fotósai hibákat leleplező szemfüles képsoraikkal remekelnek. A 10—14 évesek, ha ilyen jól látják, hogy mi a gond, sőt rajzokban azt is érzékeltetik, hogy mi a megoldás, mi a teendő - alkkor nincs baj. A környezet- és természetvédelem közös ügyét jól értik a fiatalok is. Komlón most egy héten át filmeket vetítenek, előadásokat tartanak, vitadélutánokra kerülsor, hogy a környezetvédelem ügyében tisztábban lássanak az érdeklődők. — Cs. J. — Délszláv olvasótábor nyílt hétfőn délután Bárban. Képünkön az újmohácsi Vada gyermektánccso- port ad műsort a táborlakóknak. (Tudósítás a 2. oldalon.) Havasi János felvétele
