Dunántúli Napló, 1979. június (36. évfolyam, 148-177. szám)

1979-06-04 / 151. szám

Iudósitóink jelentik ||| TudóstkoM j&leptik H! Titdősítóini||||l| KAIUIKULA! Budapest: A talajszinten 48,7 fokot mutatott a hőmérő Lassan már megszokjuk a ko­rai nyarat, a szokatlan mele­get, s megpróbálunk menekül­ni előle. Ki úgy, hogy zárt ab­lakok, lehúzott rolók mögé me­nekül, ki úgy, hogy az erdőt, ki úgy, hogy a strandot vá­lasztja. Mindenesetre a vasár­napot sikerrel átvészeltük. Er­ről tájékoztattak a mentőszol­gálati ügyeletről; a meleg miatt senkit sem kellett orvoshoz szállítani, elsősegélyben része­síteni. A hőfokokra jellemző: az ország leghidegebb pontja teg­nap Kékestető volt — ez való­színűleg nem meglepetés —, de ott is 22 fokot mértek. A legmelegebb város Baja volt a maga 33 fokos hőjével, de még ezt az információt is át ■kell értékelni. Szőcs Róbert, a Központi Meteorológiai Szol­gálat pécsi főállomásának tech­nikusát kérdeztük: vajon mi is ennyit éreztünk-e? A válasz egyértelmű nem. Ugyanis a hőmérők árnyékban mérnek — avassuk be olva­sóinkat is a meteorológia rej­telmeibe — és 2 méter ma­gasságban. így mutatott a ,,kétméteres" 30,6 fokot Pécsett délután 1-kor. De talajszinten — ez 2 centiméter — 48,7 fok volt! Ez az informátor szerint is szokatlanul nagy, nem be­szélve arról, hogy a szokványos agyag-talaj sugározta. A váro­si aszfalt ennél jóval melegebb lehetettt és volt. Áruljuk még azt is el, hogy júniusban a sok éves átlag szerint 3,2 nap az úgynevezett „hő-nap”, azaz a 30 fokot elérő. Az idén minden valószínűség szerint már hét­főn megdőlt ez a rekord is, pedig még csak 4-ét írunk. A tegnapi vásárra való te­kintettel a szokottnál nagyobb forgalmat bonyolítottak le a Schell-kútnál is. Több ezer tankolás volt délelőtt — tájé­koztatott Molnár Vendel, a Sikonda: Üdülőház és pihenőpark, amit bányászok építettek Régi igazság, hogy amit az em­ber maga készít saját két kezé­vel, az becsesebb bármi más­nál, s nagyobb örömet okoz bármilyen nagy ajándéknál. Különösen így van ez, ha egy közösség tagjai azonos gondo­latokkal, tenniakarással, közös munkával hoznak létre valami nagyszerűt, mint például Kos- suth-bányaüzem dolgozói. Tulajdonképpen még 1975- ben kezdődött. Ekkor határoz­ták el, hogy Sikondán erdei tornapályát építenek, amit a 25. bányásznap tiszteletére át is adtak (értéke 300 ezer fo­rint). Ezt követte a pihenőpark és sportpályák megépítésének az ötlete, s 1976-ban el is kezd­ték a mocsaras, vizes talaj fel­töltését. A hétvégi pihenőház építését 1978 áprilisában kezd­ték és az épület ősszel már ké­szen is állt. Csupán a belső berendezés váratott magára. A kétszintes épület alsó és fel­ső szintjén különböző brigád­rendezvényekre, akár tanácsko­zásra is alkalmas terem van. Ezenkívül vendégszobák, fürdő és pici konyha szolgálják majd a pihenni vágyók kényelmét. A ház mögött főzőhelyek bogrács- állványokkal és szalonnasütők. Az egykori mocsár helyén pe­dig kisméretű futballpálya, te­nisz- és tollaslabdapálya épült. — Itt egy darab szeget nem Gyermek- és ifjúsági irodalom A nagyszabású sportvetélke­dőt a három megye kirendelt­ségein számos erőfelmérés, se­lejtező előzte meg, hogy csak a legjobbak juthassanak el Kcnizsára. Ezúttal hat helyszí­nen nyolc sportágban — atlé­tika, kézilabda, labdarúgás, asztalitenisz, sakk, úszás, lövé­szet, teke — mérkőztek a felnőt­tek és a gyerekek. Embertömeg a pécsi Hullámfürdőben. (A Balokány-fürdő zárva.) négy kútkezelő egyike —, s kutak melletti hőmérő több órán át 37 fokon állt. Harkányban közel hetvenen dolgoztak azért, hogy a stran- dolóknak ne legyen okuk a panaszra. Úgy hírlik, hogy a vendéglátó is jól bírta — már amennyire bírhatta — az ira­mot. Idei csúcs: 15 000-ren vol­tak! Orfűn is kinyitott a strand, 26 fokos vízzel várva a fürdő- zőket. Sikondán telt ház volt, a sör még délelőtt 9 és 10 kö­zött elfogyott, röviddel utána az üdítő is, s csak a fröccsö- sök jártak jól — kaptuk a tá­jékoztatót. Pécsett az egyetlen szűk Hul­lámfürdő 5 forintról 10-re emelt belépőjeggyel csinált szép for­galmat. Mintegy 4500 fürdőző- napozó fordult meg a vízben és a parton. Az ellátással na­gyobb bajok nem voltak, de még jobb lett volna, ha a Hul­lám Éttermet már nem tata­roznák. De hát azt is fel kell újítani egyszer. Zalakarosról a fürdő csoport- vezetője, Farkas Károly tájékoz­tatott a vasárnapról: a fürdő befogadásának optimuma úgy 5—6 ezer ember, tegnap 7500 belépőt adtak ki. A vendég­látásra is jobban készültek mint néhány hete, amikor gyorsan minden elfogyott. Gunarason szintén tumultus volt. A szek­szárdi strandfürdő is kaput nyi­tott, de gyenge vigasz ez a Tol­na megye székhelyén lakók szá­mára. Ugyanis már szombattól vízkorlátozást rendeltek el a városban; a városi vízmű elér­te teljesítőképességének hatá­rát. Ballabás László, az MTI megyei tudósítója írta: rendelet tiltja az utak, járdák locsolását, a gépkocsik mosását. Aki meg­szegi: ötezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható. A Balaton is százezreket von­zott,. mentesítve a városi stran­dokat. A víz kellemesen hús volt: Siófoknál 23,8 fok, Keszt­helynél néhány tizeddel mele­gebb. Veszprémben a hatodik Lada-találkozó résztvevői „szaunázhattak" saját gépko­csijaikban: közel kétezer már­kabarát találkozott a nyolcas főútvonal 48-as kilométerkövé­nél. Bük-fürdőn pedig közel 10 000-ren vettek részt az autó­sok hagyományos pünkösdi ta­lálkozóján, jöttek osztrákok, ju- goszlávok és csehszlovákok is. K. F. A gyermek- és ifjúsági iro­dalom helyzetéről, a fiatalok­nak szóló művek közös kiadá­sáról, a nemzetközi együttmű­ködésről cserélnek tapasztala­tot az UNESCO nemzetközi könyvbizottságának vasárnap Budapesten megkezdődött ülé­sén. A Vörösmarty téren a Ze­neművészek klubjában rende­zett tanácsozásra 12 országból érkeztek szakemberek. Az ülést Pozsgay Imre kultu­rális miniszter nyitotta meg. üdvözölte a résztvevőket, s hangsúlyozta, hogy a magyar gyermek- és ifjúsági könyvki­adás elismerése is, hogy az UNESCO hazánkban rendezi meg ezt a tanácskozást. Ezt követően Theodor Waller, az UNESCO könyvbizottságának el­nöke, majd Celia Zäher, az UNESCO főosztályvezetője tar­tott előadást az ifjúsági és gyermekkönyv-kiadás helyzeté­ről. Nagykanizsa: Kulturális és sportnapok A kellemest a hasznossal összekötni, ez volt a célja a nagykanizsai Kögáz Vállalat vezetőinek, amikor először ren­dezték meg a kulturális és sportnapokat. E szombaton és vasárnap immár harmadszor sportoltak, szórakoztak közösen a Somogy, Veszprém és Zala megye területein érdekelt válla­lat alkalmazottai. Szombatra mintegy 350 dol­gozó és 150 kisdiák — a Kögáz által patronált iskolákból jöt­tek — gyűlt össze Nagykanizsán az Olajbányász pályán, de a barátok, családtagok gépko­csikkal, motorral, autóbusszal érkezett népes tömege sem hiányzott. vert be idegen kéz — mondja Mérei Emil, a Kossuth-bánya- üzem üzemvezetője. — Min­dent a bányászaink készítettek. A nehéz, föld alatt ledolgozott műszak után, hétvégeken min­dig itt voltak és fáradhatatla­nul dolgoztak. Mindenki tenni akart valamit. A hangulatos te­raszon lévő szép kivitelű aszta­lokat, padokat az üzem egyik asztalosa készítette. Az egyik bányamentő vájár pedig saját kezűleg faragott magyaros mo- tívumú faldíszeket ajándékozott. A nagyszerű társadalmi ösz- szefogásból teremtődött létesít­ménynek tegnap volt az ünne­pélyes avatása, melyen megje­lent többek között Gallusz Jó­zsef, az MSZMP Komló városi Pártbizottságának első titkára, valamint Morber János, a Komló városi Tanács elnöke. Mérei Emil az ünnepi beszédé­ben megemlítette, hogy a pi­henőparkot Kossuth-bánya dol­gozói Komló város lakóinak, esetleg iskoláinak is rendelke­zésére bocsátják. Tolna megye: Hz úszástál a rókafogásig Változatos sportesemények zajlottak le június első vasár­napján Tolna megyében. Szek- szárdon az egészségügyi szak­iskolák két napon ót tartó spar- takiádja fejeződött be. A fia­talok asztaliteniszben, atlétiká­ban, kézi-, kosár- és röplab­dázásban, valamint úszásban mérték össze erejüket a városi sporttelepen, illetve a strand­fürdő úszómedencéjében. Ugyanakkor a Dózsa sporttele­pen a Tolna megyei serdülő és ifjúsági korcsoporté atléták bajnokságát tartották két na­pon át, Tamásiban pedig a KPVDSZ rendezett területi sportnapot. A dombóvári vas­utas sportcsarnokban az orszá­gos birkózó juniorbajnoksóg szintén két napon át zajló küz­delmei zárultak. Öcsénynek a gemenci erdővel szomszédos határában élő rókákra rende­zett országos fogóversenyt ki­váló kotorék és vadászkutyák bevetésével a Magyar Ebte­nyésztők Országos Egyesületé­nek Bonyhádi Szervezete. A tegnapi avatáson kocogó­versenyt és különböző sportve­télkedőket rendeztek az új pá­lyákon. S. Zs. Az alapos testmozgás után a vidámabb program nyújtott le­hetőséget a pihenésre. A dél­előtti eredmények fehér asztal melletti megtárgyalása, az eb­ből az alkalomból rendezett kézimunkakiállítás, népszerű budapesti művészek esztrádmű- sora biztosította a szórakozást. Vasárnap a döntőkkel folyta­tódtak a játékok. A díjkiosztá­son a legjobbak az oklevelek mellé értékes tárgyjutalmakat kaptak, végül az Apostol együt­tes koncertjével fejeződtek be a Kögáz '79 kulturális és sport­napok. Gy. A. p±n Homokvárépítés, aszfaltrajzverseny, bábjáték t- tet ÍA jmr ) Két bájos manöken a Mecsek Aruháznál rendezett gyermekdivat­bemutatón Fotó: Erb János „Ügy elfáradtam, mint egy teherhordó szamár”, mondta Vitéz László, a tegnap délelőtti bábjáték főszereplője, s ahogy a hőségtől és a nyakban ülő, egyébként fáradhatatlan gyere­kek súlyától eltikkadt szülőket néztem, úgy tűnt, Vitéz László nincs egyedül ezzel a vélemé­nyével. Vasárnap reggel nyolctól egész estiq, különböző színhe­lyeken, úgyszólván nonstoo zajlott az uránvárosi gyermek­fesztivál, s lehetett az reggel, vagy éppen ebédidő, minden­nemű versenynek és műsornak számos résztvevője akadt, a kétévestől a tizennégy évesig S bizonyítandó, hogy a vállal­kozó kedv nem korhoz kötött: az aszfaltrajzversenyen szere­tett volna indulni egy felnőtt is - no de ezt természetesen nem engedték meg a szabá­lyok. Minden helyszínnek megvolt a maqa slágere. így például a Ságvári Művelődési Ház előtt — noha mindent megnéztek a gyerekek —, nem a játékvásár, nem a gitárosok, még csak nem is a méze'kalácsos vo't a fő attrakció, hanem az egyik fa alatt hűsülő két é|ő keccke, Igen, bármily hihetetlen is, két kecske heverészett a fűben, la­zán kikötve egy fa törzséhez, s annak ellenére, hogy meg sem mukkantak, a gyerekek azonnal fölfedezték őket. S még a legkisebbek is halóit megvető bátorsággal közeledtek hozzá­juk, persze nem üres kézzel: mindegyikük lombos ágat ke­resgélt, hogy megetethessék az életnagyságban talán most elő­ször látott állatokat. Délelőtt kezdődött a Mecsek Áruház előtt a Bóbita Báb­együttes előadása, a „Vitéz László", amit a gyerekek több­sége a felnőttek nyakában ülve nézett végig, remek hangulat­ban és nagy odaadással. A túl­oldalon, a Hunyadi könyvesbolt előtt éppen a leqnagyobb me­legben, déli 1 órakor tört ki az alkotói láz: kezdődött az aszfalt­rajzverseny— gugqolva, csúszva- mászva, négykézláb, kinek hogy volt könnyebb. Itt hallgattam ki egy művészeti vitát is. Két fiú a Föld térképét rajzolta le, s már csak a színezés egy része hiányzott, pontosabban a Csen­des-óceánt kellett besatírozni. Ezen folyt a vita. Egyikük azt a krétát foqta, amivel az At­lanti-óceánt színezték be, de ez valahogy nem -tetszett az al­kotótársnak, s véqül megszüle­tett a döntés: a Csendes-óceán nem olyan színű, mint az At­lanti. És ehhez is tartották ma­gukat. A Mecsek Aruház előtt meg­tartott gyermekdivat-bemutató után a számtalan helyszín kö­zül még a Ho Si Minh parkot kerestük föl, ahol délután egy­szerre többféle rendezvény is zajlott. Oldalt sárkányeregetés, középütt homokváréoítő-ver- seny. De ahova a leqtöbb gye­rek — főleg persze fiú — érke­zett, az sajnos, elmaradt. A nap egyik legnagyobb lelkese­dést kiváltó eseménye ugyanis az volt — illetve lett volna —, hogy a gyerekek tizenegyeseket rúghatnak Katzirz Bélának, aki­re hiába vártunk másfél órát, nem jelent meg a pályán. Ez azonban nem akadályozta meg a gyerekeket abban, hogy jól érezzélt magukat — legföljebb enyhén szólva csalódottak vol­tak. De ezt az egyet leszámítva az úimecsekaljai fesztivál jól si­került, sok és változatos élményt nyújtott a kisebbeknek és na­gyobbaknak egyaránt. Dücsö Szekszárdj KaukÓZUSÍ építészeti elemek A Kaukázus tájain honos stílusú, páratlan építészeti em­lékünkkel, a Szekszárd majd­nem ezer évvel ezelőtti alapí­tásához fűződő apátság tör­ténetével és feltárt, rekonstru­ált romjaival, valamint a nép- vándorláskor és a török hó­doltság régészeti kutatásainak Tolna megyei eredményeivel, a kevés, de figyelemre méltó műemlékekkel ismerkedett a 101 éves Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat, amely az elmúlt hét végén először tartotta országos ván­dorgyűlését Srekszárdon. A Béri Balogh Adóm Múzeum­ban — Entz Géza professzor elnökletével — rendezett pén­teki tudományos ülésszakon, dr. Kozák Károly budapesti régész, a szekszárdi apátság feltórója elmondotta, hogy a Székszárdon rekonstruált kü­lönleges alaprajzú templom hasonmásai a Kaukázus vidé­ki grúz és örmény építészet­ben találhatók meg. Az I. Endre és az apátságot, s az­zal együtt Székszárdot alapító I. Béla király bölcs Jaroszláv kievi fejedelem udvarából horhattak építészeket. Ennék pontos kiderítésére még foly­nak a tudományos kutatások. A szekszárdi „romkertet” egyébként már olaszországi (ravennai) és bulgáriai régé­szek, művészettörténeti szak­emberek is tanulmányozták a bizánchoz hasonló, de attól különböző, egyedüli stílusa miatt. A vándorgyűlés szom­baton a dunaföldvári, az ozo­rai és a simontornyai vármú­zeum megtekintésével fejező­dött be. B. L. t

Next

/
Thumbnails
Contents