Dunántúli Napló, 1979. június (36. évfolyam, 148-177. szám)
1979-06-23 / 170. szám
2 Dunántúlt napló 1979. június 23., szombat iráitdoff yöM# (Kiküldött munkatársunktól) A Gyorsíts!, a Lassíts! és a Fordulj vissza! útjelzők kitűzése napjaink egyik legfontosabb feladata azon az úton, amely a mai nehéz gazdasági helyzetből kivezet. Tehát, hogy mit fejlesszünk, s mit építsünk le, hogy vállalataink és a népgazdaság hatékonyabban bekapcsolódjék a nemzetközi munkamegosztásba, s a legteljesebben élvezhesse annak gyümölcseit. Fejlesztés, szintentartás, leépítés — ezzel foglalkozott a Szekszárdon folyó 18. közgazdász vándorgyűlés egyik szekcióülése, melyet Madarasi Attila pénzügyi államtitkár elnökletével tegnap tartottak a Babits Mihály Művelődési Központ kamaratermében. Nem halogathatjuk a gazdaságtalan termelés leépítését A kisebb és közepes beruházások ideje jött el A szekcióülés vitaindító előadását Havas Péter, az Állami Fejlesztési Bank vezérigazgatója tartotta. Pontosabban kiegészítéseket fűzött a Figyelőben megjelent vitaindító anyagához. Gazdasági hetilapunk ugyanis előzetesen lehozta a közgazdász vándor- gyűlés mind a' négy szekciójának bevezető előadásait. A Szekszárdon terítékre került kérdéseket tehát, akiket közelebbről érdekel, tanulmányozhatják a Figyelő e heti számában. Itt most csak Havas Péter néhány magvas megállapítása idézésére szorulunk. löb&letértéket^ vesebbet lehet beruházni és sok ágazatnak volumenben is kevesebb lesz a beruházási lehetősége, mint az elmúlt években volt. Ennek ellenére, mint tavaly is, tovább gyarapodnak I az ipar állóalapjai. Az elkövetkezőkben arra kell törekedni, hogy a befektetés és a hozam aránya feltétlenül javuljon, s ezt a kis és közepes beruházásokkal biztosíthatjuk. Az eddiginél lényegesen differenciáltabb fejlesztésre van szükség, melyben a szelektálás elsőrendű szempontjának a gazdaságosságnak kell lennie. Végérvényesen szakítanunk kell a szelektív gazdaságfejlesztés olyan felfogásával, amelyik csak a gyorsabb vagy a lassúbb fejlesztés változatait tekintette lehetségesnek. A gazdasági fejlődés szinte ugyanolyan természetes elemének kell tekintenünk egyes tevékenységek, gazdasági ágak, vállalatok, gyáregységek leépítését, sőt megszüntetését, mint másoknak az átlagot jóval meghaladó dinamikus fejlesztését. sére és fejlődésére, amelyek gazdaságosan termelnek, előrevivők, itt feltétlenül expanzióra kell törekedni. Miklósvári Zoltán „ITT DOLGOZIK AZ APUKA!'': A napokban a pécsi Bajcsy-Zsilinszky laktanya parancsnoksága, pártvezetősége és KISZ Bizottsága — a nemzetközi gyermekév programjának részeként — hivatásos, továbbszolgáló állomány és polgári dolgozók gyermekeit egésznapos rendezvényen látta vendégül. A gyerekekkel együtt meghívást kaptak a gyes-en levő anyukák (feleségek) is. A gyerekek a vidám program keretében megismerkedtek a közművelődési objektummal, alegységkörlettel, a különböző harci- és gépjárművekkel. Kopjár Géza felvétele Gazdaságunkban meg kell békélnünk azzal a gondolattal, hogy a jövőben a kisebb és a közepes beruházások azok, amivel élnünk kell, meg kell élnünk; hiszen a nagyobb beruházásokat úgymond már elvitte az olyan nagy kérdések megoldása, mint az energetika vagy a kohászat. Óriási alapberuházásokat csináltunk, ám ezeket nem használjuk ki teljesen, sok a szűk kereszt- metszet. Sok tehát az intenzi- fikálási lehetőség, a minőség javításával elérhető többletérték. Ezeket a tartalékokat kell felszínre hozni, a szűk kereszt- metszeteket feloldani. Havas Péter egyúttal óva intett annak a szemléletnek az elterjedésétől, miszerint ma Magyarországon bűn beruházásra gondolni. A gazdaság egy s más ágazatában az elkövetkezőkben viszonylag keKezdődik a harmadik ütem Újabb 190 munkáslakást épít a MÉV A Mecseki Ércbányászati Vállalat munkáslakásépítési akciója keretében 1975-ben Újmecsekalján, a Kállai Éva téren 200 lakásba költöztek be a tulajdonosok. Az akció második üteme most valósul meg: a Hajnalka utcában 73 lakás épül, s várhatóan az év végén vehetik birtokba a lakók. A harmadik ütem csütörtökön lépett a megvalósulás stádiumába: a MÉV központjában az Ércbányász Munkáslakásépítő és Fenntartó Szövetkezet szervezésében 190- en írták alá a hitelszerződést, amit az OTP-vel kötöttek • a lakások építésére. A leendő lakók közül 134-en a MÉV dolgozói (69 bányász, 61 munkás és 4 alkalmazott), 56-an pedig 6—8 évvel ezelőtt alakult lakásszövetkezetek tagjai, akik az alakulás óta nem juthattak lakáshoz. Az új akció gondolata már 1977-ben megszületett a MÉV-nél, amit a tanács támogatott azzal, hogy Lvov- Kertváros déli építési területének 1. tömbjében építési területet biztosított. A' három középmagas épületben másfél, két- és háromszobás lakások lesznek, a lakók fele ez év végéig kapja meg a lakásokat, a másik fele 1980 nyarán költözhet. A leépítéssel kapcsolatban Havas Péter rámutatott, az nem mindig jelenti egy gyár, gyártási ág vagy egy vállalat megszüntetését: leggyakrabban a vállalaton belül a gyártási profil megváltoztatására van szükség. A termékszerkezet átalakítása nagyobbrészt a vállalatokon belül megy végbe. Azonban nem halogathatjuk, mert enélkül nem tudunk előrejutni, egyes üzemrészek, kisebb-nagyobb vállalatok, gyárrészlegek leállítását, melyeknek tevékenysége nem tehető gazdaságossá. Az így felszabaduló eszközöket természetesen nem . fogják ingyen odaadni, eladják azoknak a vállalatoknak, amelyek biztosítani tudják az eszközök gazdaságos felhasználását. Mindemellett a legnagyobb figyelmet kell fordítani azon iparágak és vállalatok fejlesztéOt év tanulmányai után az idei évben 24 fogorvos szerzett diplomát a Pécsi Orvostudományi Egyetemen, Közülük tizenegyen „Cum laude”, tizenhármán „rite” fokozatot értek el. Az új fogorvosokat tegnap délután dr. Tigyi József, a POTE rektora avatta ünnepélyesen orvossá. Fotó: Rapi Emília Szervezett, kitűnő munkára van szükség Aratás előtt öt Pécs környéki gazdaságban Vegyesek a vélemények a búza minőségének a megítélésében, de egységes az álláspont abban, hogy jól szervezett aratásra van szükség minden természeti nehézség ellenére. A technikai, anyagellátási háttér lényegében biztosított, így az ÁFOR elegendő üzemanyagot kínál, sőt „házhoz” is szállít, ahogy igénylik. Az AG- ROKER-nél az SZK 5-ös kombájnokból elegendőt tárolnak és továbbra is kedvezményesen kínálják, ahogy tavaly is. Bőven van szovjet nagykapacitású bálázóból és minden típusú traktorból, amelyek a szocialista országokból érkeztek. A baranyai kereskedők a legutóbbi börzén 40-50-féle tételt szereztek, ezzel is enyhítették az alkatrészhiányt. A Baranya megyei Tanács mezőgazdasági osztályán elmondták, hogy a területnagyság hasonló a tavalyihoz, de kevesebb valamivel, főként az őszi—téli kedvezőtlen időjárás következtében. Az aszályos, száraz idő siettette a kalászosok érését, a korai fajtáknak ártott is, hiszen felsült a szár, kényszerérés következett be, a szemek jócskán megtöpörödtek. A gépszemlék befejeződtek, o raktárak fertőtlenítve, a tisztító- és szárítókapacitás felújítva. Az osztályon két héttel előbbi aratáskezdésre számítanak. A Baranya megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalatnál a jó, valóban szervezett együttműködést hangsúlyozták, így a beszállítási rend és időpont tartásában. Éjjel-nappal nyitvatartanak és fogadják az új búzát. A pécs-reménypusztai Új Élet Tsz-ben akkora búzaszemeket mutatnak, mint a gombostűfej: megszorultak, megaszalód- tak az egyhónapos aszályban. A kőnél is keményebb szemek, lehetetlen szétmorzsolni, a kombájn ezeket kifújja, nem akadnak fenn a rostán. Jó pár táblát a nap valósággal felégetett és a kalászok nem teltek ki. A kifagyottnak vélt részeket nem szántották fel és reményük bevált, mert a legtöbb megerősödött, kalászt hozott. Háromszor levél, és fejtrágyáztak a nagy forróságban, sőt nitrogén- műtrágyát is adtak, így próbáltak védekezni az erős felsülés ellen. Hét kombájnnal indulnak, köztük egy új Claas Dominátor A szalántai Hunyadi Tsz-ben reménykednek, hogy több mint egyhetes eső hullott, ami használt is és a terménykiesésnek legalább egyharmadát megmentette. Az apadt szem a minőségen ront és legfeljebb csak ocsú-búzaként értékes, de a mostani eső duzzasztja a szemeket és reményt ad arra, hogy a tervet teljesítsék. Ehhez persze minden szemre szükség lesz. A tervek szerint 10—12 nap múlva hat kombájnnal aratnak, semmivel sem nehezebb körülmények között, mint korábban. A szállításhoz és a szárításhoz mindent biztosítottak, csak akkor ne essen. A Pécsi Állami Gazdaságban jelentős területet tavasszal árpával felülvetettek, ugyanis a mediterrán jellegű búzák megsínylették a kemény telet. Az aszály következményeként rövidebb a szár, a kalász is károsodott, de a mostani eső valamit segített. Nehéz aratásnak tekintenek elébe, mivel sokféle gabonát vágnak és mindegyik más szárítást, raktározást igényel és nagyon kell ügyelni arra, hogy 'nehogy keveredjenek. Az egyes gazdasági egységek között épp emiatt jelentős többletszállításokra kerül sor. Hama. rosan startolnak á 12 kombájnnal. Vásároltak két új Claas 105-öst is. A Claas D. 80-asok- nál alkatrészhiánnyal számolnak, mivel ezek kifutó gépek. A görcsönyi Mécsekvöigye Tsz-ben tartanak attól, hogy nem teljesül a terv, hisz az eső az utolsó pillanatban hullott, a homokos részeken már egy cseppet sem használt. A kifagyás nem volt komoly, csupán a GK Szegedet tizedelte meg a fagy. A várható búza kiesést más bevétellel pótolják, így például lucernalisztet készítenek, vagv 250 hektáron másodvetésben kukoricát vetnek, hogy silóhoz, takarmányhoz jussanak ezúton is. A kővágószőllösi Vörös Szikla Tsz-t komolyan érte az aszály, mivel az erősen köves talajon az öntözési lehetőség sem adott. A gabona nem gazos, köszönhető annak, hogy sokat vegyszereztek, levéltrágyáztak. A hirtelen jött eső és vihar nem fektette le, de nem is segített, hisz a szemesedés már befejeződött. De a tervezett mennyiség meglesz, ha több nem is. •- CS. J. — Ne ámítsuk egymást... A reggeli riport ekképpen kezdődött: „Miután Magyar- országon nem nagyon szeretik a nyúíhúst, így arra gondoltunk, hogy ___” —, s az A lföld egyik termelőszövetkezetének elnöke elmondotta, hogy mennyire kelendő árucikk nyugaton a magyar nyúlhús, hogy tenyésztése mennyire kifizetődő, amikor a nyúlnak bundáját, fejét, lábát is fel lehet dolgozni szőrmeárunak, illetve csontlisztnek ... satöbbi. Okos, világos álláspont. Csupán az idegesített az interjú hallatán, hogy a ter- Tí’ősz;ve:Kezet elnöke „csak úgy” megjegyezte — vglóságos tényként — hogy nálunk nem nagyon szeretik a nyulat. Következésképpen el sem lehet adni, ha egyszer nincs rá igény. Honnét vette ezt? Olvasom a lapokat, figyelem a rádiót meg a tévét, de az a szó, hogy „borjúhús” — elő sem fordul, a borjúhús —, tabú. A napokban viszont hallom, hogy egy szakember szerint azért van nálunk borjúhús, de csak a vendéglátóiparban, amely fölvásárolja, no és jut még a kórházaknak, bölcsődéknek. Állítólag. A két utóbbi intézményt hagyjuk. De, hogy a vendéglátóipar fölvásárol akármilyen meny- nyiséget, abban már mégiscsak kételkedem. Még a drága, osztályos éttermek étlapjain sem találtam ilyen ételt, hogy „bécsi szelet". Rántott szelet, vagy rántott sertésborda, az van, de bécsi szelet nincs. És azért nincs, mert az igazi bécsi szelet borjúhúsból készül. Jól van, tudom, hogy badarság lenne a borjút levágni, amikor sokkal gazdaságosabb, ha megvárjuk, míg marhává növi ki magát, különben sem büszkélkedhetünk szarvasmarha-állományunkkal, legalábbis számszerűségét illetően. Csak ne ámítsuk egymást! Ne mondjuk, hogy a vendéglátóiparban van borjúhús, amikor nincs. Sajnos, a számokat nem jegyzem meg, de azért feledékeny sem vagyok, így hát emlékszem egy múlt év végi rádióriportra, amikor is egy illetékes valaki azt mondotta, jövőre — vagyis az idén — sokkal, de sokkal több élőhal kerül a hazai piacra, mint korábban bármikor. Nos, vak sem vagyok. Kigú- vadt szemmel nézem a halboltok kirakati akváriumait, de azok többnyire üresek. Ugye, megint ígértek valamit ... Képeslapunkban egy neves magyar képzőművész rövidke tárcát írt arról, miért szereti a nagyváros piacait, itthon is, külföldön is. Szereti, mert a sok-sok gyümölcstől, zöldségféleségtől színes, eleven, akárcsak népes közönsége. Azt írja, Pesten kimegy a csarnokba és egyik kedvtelése, hogy báránycombot vásárol. Nem tud ellenállni a kísértésnek, holott csak lecsónak valót akart vásárolni. El is hiszem. A fővárosi vásárcsarnokban, meg az ilyen-olyan téri és utcai piacokon, de még a Déli-pályaudvaraagy élelmiszer-áruházában is kapható nemcsak báránycomb, birkahús, hanem előrecsomagolt házinyúl, gyakran vadnyúl, vaddisznóhús, szarvashús, fácán, fürj meg effélék. És meg is vásárolják. Még a szelíd nyulat is- Jómagam nem is egyszer szóvátettem már lapunkban, hogy e fenti húsárukból valamicskét a vidéki városoknak is juttatni kellene, de ennek ezernyi akadálya van (mi mindent nem tudunk mi kimagyarázni!), mindenesetre akkorát nem vagyok képes ordítani, hogy azt Pesten is meghallják. Igaz ugyan, valaki egyszer azt súgta nekem, Budapesten azért jobb az élelmiszerellátás — főleg e fenti termékekből — mert „ ... ez kirakatpolitika, mert sok a külföldi...” — meg minden. De én ezt nem hiszem el. Nem hiszem el, hogy még ebben is hasra esünk a külföldiek előtt. Rab Ferenc
