Dunántúli Napló, 1979. június (36. évfolyam, 148-177. szám)
1979-06-23 / 170. szám
1979. június 23., szombat Dunántúli napló 3 Hun kori leletek Halász Béla orgonaestje ehhez járult a nem stílusos regisztrálás, amelyet az előadó a hamis regiszterek helyett választott, kényszerűségből. Halász Béla igazi előadói területe a francia muzsika. A Bach-kortárs Louis-Claude Da- quin bájos, karácsonyi hangulatú IX. Noel-je telitalálat volt, majd nagy ugrással századunk francia orgonamuzsikájából ismertünk meg három alkotást. Érdekes volt Gaston Litaize, neves vak orgonaművész, szintén egy noel-témára írott variációsorozata. Olivier Messiaen Az Űr születése c. ciklusából a napkeleti bölcsek csillagkövetését figyelhettük, amint az — Károli Gáspár fordításában — „jutna és meg- állana a’ hely felett, a hol a’ gyermek vala". A hangverseny csúcspontja Charles-Marie Widor Symphonie románé-ja első tétele volt. A hatásosan felépített művet Halász Béla virtuózán, színesen szólaltatta meg. A Nevelők Háza kamarakórusa Tillai Aurél vezényletével Schütz-, Monteverdi- és Bach- műveket énekelt. A Székesegyház kissé gomolygó akusztikája nem kedvezett a Schütz- műnek, és Bach Komm Jesu, komm-motettájának ritmikai bizonytalanságai is ennek tudhatok be, bár .ezt már nem a kóruson, hanem a közönség előtt énekelték. Kiemelkedő volt viszont Monteverdi Lae- taniae della Beata Vergine c. alkotásának előadása, amelyet a neves együttes nemrégen hanglemezre is énekelt. A sok szólisztikus rész bravúros megoldása az együttes tagjainak egyéni hangkészségét és muzikalitását is bizonyította. Orgonán és csembalón Neményi Klára, gordonkán H. Erdős Orsolya és Gó- cs/k Veronika működött közre. Szkladányi Péter Páratlan értékű régészeti leletre, hun kori fejedelmi fegyverekre és lószerszámokra bukkantak Pannonhalmán. Szőlőmunkások találtak rá az ötödik századi tárgyakra, s miután kiásták az első darabokat, azonnal értesítették a győri Xantus János Múzeumot. Nyolcvan centiméter mélységből került elő két jó állapotban levő vaskard. Az egyik díszítetlen, a másiknak keresztvasát bordás aranylemezekkel közrefogott féldrágakő díszíti. A közelében aranylemezekkel borított vaszablát, arany díszítésű kantárrózsát, kardhüvely- és nyeregdíszítő aranylemezeket ástak ki a földből. A lemezeket halpikkely-, fenyőfa- és kettős körmintákkal ékesítették. A legértékesebb darab egy arany íj, amelyet korabeli szokás szerint a hun fejedelem ajándékozott a szövetséges germán fejedelmeknek. Az arany új fejedelmi rang jelképe volt, de kifejezte a hunokkal szembeni alárendeltséget is. Sokrétű választék Móricz könyveiből A hazai könyvkiadók a Mó- ricz-centenárium kapcsán gazdag, sokrétű választékot kínálnak: fő művei új kiadásban jutnak el az olvasókhoz, s nagy számban jelenik meg a magyar irodalom kiemelkedő alakjáról szóló kiadvány is. Több tudományos mű, a népszerűsítést szolgáló ismeretterjesztő könyv, tanulmány és esszékötet sokoldalúan mutatja be az író életét, munkásságát. A centenárium alkalmából több mint húsz kötet jutott, illetve jut a könyvesboltokba. A Boldog ember című szociografikus ihletettségű munkája önálló kötetben, és az öt regényét közreadó Remekírók- sorozatban is napvilágot látott a Szépirodalmi Kiadónál. A Móricz Zsigmond életműsorozat hatodik kötete már az év elején a könyvesboltokba került, 5 négy regényét, köztük az önéletrajzi „Életem regényé"^ is tartalmazza. Néhány év alatt immár negyedszer, külön kötetben jelenik meg az „Erdély”. Hiányt is pótol a jubileumi könyvkiadás: a Móra, a Pipacsók a tengeren című, korai — bár végleges formájában csak 1938- ban kinyomtatott — Móricz-re- gényt tette közzé. A népszerű Olcsó könyvtár sorozatban is négy alapvető művét adták ki a jubileumra. A „Fáklya”, „A pillangó”, a „Kivilágos kivirradtig” és az „Úri muri” címűt. Sokszor sétál egyedül. Szinte mindig ugyanabban a ruhában, és az elmaradhatatlan esőköpennyel. Magányos ember, a magányosok ridegsége nélkül. Mindig tud egy jó szóviccet, kapásból. De ha zenéről beszél, egy nagy műveltségű, mélyen gondolkodó művész képe tárul elénk. Városunk szülötte, és több évtizede koncertező orgonaművészünk. Vajon eléggé ismerjük Halász Bélát? Az öregedő Buxtehuderól jegyezte fel a zenetörténet, hogy vénkisasszonynak induló leányát kellett feleségül vennie annak, aki utódja akart lenni Lübeckben. E „súlyos" teher miatt lépett vissza a csábító lehetőségtől Händel, Mattheson, majd 1705-ben Bach. De a „sztori” mellett azt is tudjuk, hogy nagy művész volt, tőle az ekkor 20 éves Bach sokat tanult mind orgonálásban, mind zeneszerzésben. örömmel hallgattuk így Buxtehude a-moll prelúdium és fúgáját, mert a kisebb mesterek ismeretével a géniuszok világáról is többet tudhatunk meg. Kevesebb örömet okozott Bach c-moll pas- sacaglia és fúgája (BWV. 582.) a ritmikailag eléggé pontatlan előadás miatt. MindBALRÚL A FINN KÓRUS> JOBBRÓL AZ NDK-BELI ÉNEKKAR Finn gyermekkar hangversenye A Berlini Rádió Gyermekkórusának szereplése Komlón A Magyar Rádió gyermekkara vendégeként, a nemzetközi gyermekév alkalmából hazánkban tartózkodó Finn Rádió gyermekkara csütörtökön este hangversenyt adott az Ifjúsági Házban. Az est első részében két pécsi gyermekegyüttes működött közre. Az Építők úti Általános Iskola kórusa (karvezető Nyári Józsefné) ízlésesen összeállított és szép hangon előadott, rövid műsorával aratott sikert. A Pécsi Úttörő Fúvószenekar Auth Vilmos vezényletével két induló mellett három igényes és terjedelmes koncertdarabot játszott, kidolgozotton, ritmikailag pontosan. Más kérdés, hogy a fúvószenekar kellett-e ebbe a műsorba, amely anélkül is kerek lett volna, így elviselhetetlenül hosszúra nyúlt. Helsinki vendégeink finn népdal-feldolgozásokkal kezdték műsorukat. A mi fülünk számára kissé egyhangúnak tűnő dalokat kristálytiszta, szépen csengő hangon, kidolgozotton adták elő. Hangzásuk homogén, a szólamok aránya kiegyenlített volt. Hangszínűk jellegzetesen északi: fényes, erőteljes, de a magyar gyermekkarokénál „egyenesebb”, kevésbé árnyalt.A kortárs kóruszene előadása nemcsak nálunk, de Finnországban is komoly intonációs és énektechnikai nehézségek elé állítja az előadókat. A helsinki gyerekek köny- nyedén győzték az akadályokat: Toivo Kuula, lllka Kuusis- to, Aulis Salinnen, Tauno Marttinen darabjai hibátlan, szép előadásban hangzottak el. Kodály Pünkösdölő je annyira mélyen gyökerezik a magyar nyelvbe és néphogyo- mányba, hogy idegen számára nagy nehézséget jelent hiteles megszólaltatása. Heinz Hofmann, a finn gyermekkar karnagya pontoson megtartotta a partitúra előírásait, s talán valamelyik magyar együttes hangfelvételét is tanulmányozta, így értelmezése sok vonásában megközelítette a mű bennünk élő képét. Minden bizonnyal ezzel érdemelte ki a közönség hosszan tartó tapsát. Befejezésül a magyar és finn gyerekek együtt adták elő Kodály Békedalát. A sokszor hallott darab ezúttal szokatlanul mély hatást tett a hallgatókra. Talán azért, mert ezek a gyerekek Helsinkiből jöttek, az ő ajkukon különös hangsúlyt koptak Weöres Sándor szavai: „a virág, a 9YÚ- mölcs békét vár..." Dobos L. ünnepi hangulatú esemény színhelye volt csütörtök este a komlói pártszékház nagyterme. A Magyarországon vendégszereplő Berlini Rádió Gyermekkórusát látták vendégül a komlóiak saját kórusukkal közösen rendezett hangversenyen. A 40 tagú gyermekkar 23 éve alakult. Gyakori és rendszeres szereplői a berlini rádiónak és az NDK hangversenyéletének. Számos külföldi siker fémjelzi működésüket. A kórus vezetője, Manfred Roost, nemzeti díjas karnagy igen impulzív típus, a megszólaltatott művek hangulati elemeit kidomborítva végig magas hőfokon vezette kórusát. A gyermekkar a mi kategóriáink szerint már leánykar-számba vehető, hiszen a tizenkét osztályos iskola utolsó négy osztályának tanulói a tagjai. Hangzásuk ezért jóval kiérleltebb és kiegyensúlyozottabb egy igazi gyermekkori hangzásnál. Szép fénnyel szólt a szoprán, zen- gően az alt, és külön öröm: telt csengéssel énekeltek a középső szólamok. Nagyon tudatos hangképzés hallatszott produkciójuk mögött, bár eredményeik elérésében valószínűleg igen nagy szerepe van annak, hogy a kórusnak Berlinben saját iskolája van, ahol 8 éves kortól kezdve rendszeres zenei képzést kapnak, így merítési lehetőségük a kórus kialakítására nagy és a minőség megalapozott. Műsoruk sokrétűségéből villantottak fel néhány számot hangversenyükön: XV. századi német népdaltól gyermekeknek írt mai művekig mindent énekelnek. Külön öröm volt két Kodály művet hallani, és az egész programnak is szép pontja volt a Hegyi éjszakák I. tételnek biztos intonációjú megszólaltatása. A forró hangulatú hangverseny első felében a komlói Kodály Zoltán ének-zene tagozatos Általános Iskola kórusát hallhattuk Tóth Ferenc vezetésével. Az előző este ausztriai kőrútról hazatért kórus híréhez méltóan most is magas színvonalon énekelt. Két hangulatos közreműködője volt még a koncertnek, Király Csaba zongorán és a komlói Orff együttes ifj. Szabó Ferenc vezetésével. Kircsi László előtt -1 Mire megvénülünk K edves kolleginám Finnországban képviseli színeinket, ezért bátorkodom most helyette megírni a hétvégi tv- jegyzetet. Nem kritikát, hanem jegyzetet, például a „Mire megvénülünk'1 című tévéfilmsorozat befejező részéről. Számomra például nagyon érdekes volt, aihogy Topándy földbirtokos háztáji neveltjét, az ifjú Áronffy Loránd szerelmét, vagyis a szépséges cigánylányt, Ciprát - a kastély megtámadása során — egyik betyár nagykéssel hátba dobta. Loránd elkapta a tántorgó lányt, közölte vele „ .. .beviszlek a szobámba", s amint ez látható volt (de akkor miért mondja?) be is vitte, ágyba is fektette hanyatt, mert akinek hátába kést vágnak, azt hanyatt kell fektetni. „Nem fáj?” — tette fel a nagyon helyénvaló kérdést az ifjú, mire a lány: „Nem. Kibírom” — válaszolta szintén nagyon okosan. Aztán betoppan Topándy: „Mi van Cip- rával?” Az ifjú: „Megsebesült”. A földesúr, mó- riczi tömörséggel: „Lövés?” Az ifjú fejét rázza: „Kés!” Topándy kedélyesre veszi a figurát: „Oh, hát oz semmi. Katonadolog I” A lány — hátában a késsel — megnyugszik. Aztán a két férfi kirohan, Topándy futtában odaszól Lorándnak: „Vedd a kétcsövűt és fölmész a padlásra!” Az ifjú Loránd: „Fölmegyek a padlásról” — mondja, mert ő mindent külön megismétel. A csata után visszatérnek a szobába, orvos kíséretében. Elfogott oz izgalom a képernyő előtt, kiszaladtam, ittam egy pohár vizet, visszaszaladtam, most jön a nagy tragédia. A lány — akinek hátába kést dobtak — kiterítve fekszik az ágyon, szép, fekete haja a fehér párnán gondosan elrendezve, nem nyög, nem verejtékezik, arcát nem torzítja el a kín és fájdalom — mint mondjuk fogfájás esetén - hanem „búcsúzik" szerelmétől, mert tudja, hogy meghal. (Az orvos tétlenül ácsorog a szobában.) A „búcsú” ekképpen zajlik: Loránd feléje hajol, o koméra premier-planba hozza a két fejet, a lány az ifjú alsó ajkát valósággal beszopja, aztán nyelves csók, aztán megint az ajkak rágása, mindezt oly vadul és túlfűtött erotikával, hogy már-már azt hiszem — a regénnyel ellentétbén —, nem is fog meghalni, hanem egy szépséges szexportival zárják le az ügyet. (Úristen! Milyen tüzes lány lehetett ez korábban, míg a kést nem dobták a hátába?!) De aztán mégis meghal. N a jó. Ebből tényleg elég. Ilyen érzelgős — közhelyekkel tarkított — giccses jeleneteket már olvastam és láttam valamikor, a jóég tudja mikor — ponyvaregényekben, vadnyugati filmeken, Ko- sáryné Réz Lola művekben és falusi vécékben fölaggatott Friss Újságregényekben. Van összehasonlítási tapasztalatom. E tévéfilm rendezőjének nincs. Vagy elfelejtette. Kár. R. F.
