Dunántúli Napló, 1979. június (36. évfolyam, 148-177. szám)
1979-06-17 / 164. szám
DN HÉTVÉGE 10. TUDOMÁNY 1979. JUNIUS 17. Egy fiatal büntetőjogász Dr. Sinku Pál akadémiai díjat nyert — A visszaeső bűnözés évezredék óta -létező, társadalmi rendszertől, politikai viszonyoktól független probléma. Emiatt vonzott ez a téma, amikor az akadémiai pályázati kiírást megláttam. Akkoriban, tavaly tavasszal fejeztem be a disszertációmat, amit a bűnpártolásról írtam, és úgy gondoltam, a nyarat rááldozam erre a másik témára — mondja dr. Sinku Pál, a pécsi Járási ügyészség fiatal fogalmazója, miután a Pécsi Akadémiai Bizottság pályázatán első díjat nyert Visszaesés a büntetőjogban című dolgozatával. Az idén szerezte meg a diplomáját a pécsi jogi karon, ahol három évig a büntetőjogi diákkör tagja volt. — A téma vizsgálata során milyen eredményre jutott? — Elsősorban baranyai adatokat néztem meg, és természetesen végigolvastam a Magyarországon hozzáférhető szakirodalmat. Nagyon érdekés gondolatokat találtam például a nyugatnémet Kaiser professzor Kriminológia című könyvében, ami a hetvenes évek elején nagy feltűnést keltett a bünető jogászok között. A vizsgált adatokból kiderül, hogy a bűnelkövetőknek átlag egyharmada már volt büntetve, s 10 százalékúik speciális visszaeső. Ez országos átlag, sajnos Baranya megye a visszaesésben megléhetősen előkelő helyen áll. Az arány itt 11 százalék, ha a férfiak adatait nézzük. A bűnzési statisztikában megyénk 19 ikörül a nyolcadik. — Mi lehet az oka, hogy a visszaesők száma nem csökken, sőt talán emelkedik is? — Véleményem szerint az, hogy hosszú ideig cak a büntetőjog eszközei domináltak, az elítéltek nevelése nagyon háttérbe szorult. Ma mór a helyzet egy kissé változott, de anyagi lehetőségeink még hosszú időre nem teszik lehetővé, hogy büntetés-végrehajtásban egyénenként differenciálni lehessen. Márpedig erre volna szükség. Hiába dolgoztatnak egy nagyvárosi vagányt a. mezőgazdaságiban, soha nem fogja a földmunkát megszeretni, s csak fokozódik ^benne az általános munkaiszony. A jelenlegi börtönviszonyok miatt az elítéltek a szabadulásuk után is kirekesztettnek érzik magukat, nem ritkán egzisztenciális gondjaik vannak, alkalmazkodásuk kényszeralkalmazkodás. A visszaesés prognózisát egyébként a fiatalkori bűnözés adatai alapján állapíthatjuk meg. A notórius bűnözők utánpótlását sajnos azok biztosítják, akik korán összeütközésbe kerülnek a törvénnyel. Talán az új Btk. differenciált büntetési trendszere javít valamit a helyzeten. — Az ügyészi pályát nyilván a büntetőjogi érdeklődése miatt választotta ... — Igen, már egyetemista koromban társadalmi ösztöndíjas szerződést kötöttem az ügyészséggel, mert feltétlenül a jog- alkalmazás területén akartam dolgozni. így találkozom a legközvetlenebbül a büntetőjogi problémákkal. Az idei akadémiai pályázatra a szabadság- elvonással nem járó büntetésekről szeretnék dolgozatot írni. Remélem, hogy fesz időm arra is, hogy néhány cikket el- küldjek különböző szaklapokba. Hozzátehetjük még, hogy dr. Sinku Pál dolgozata első díjat nyert az idei országos diákköri konferencián is. H. J. magyar tudomány arcképcsarnokából: Bemutatjuk Lapis Károly akadémikust Egy jellegzetes mecseki bagolylepke Hazánk lepkefaunájának legnépesebb családja a bagolylepkéké, több mint 400 fajt számlál. Az ismert mecseki nagylepkék közül szintén a bagolylepkék képviselik a legnagyobb fajszámot. A bagolylepkék nevüket jellegzetes szárnyrajzolatukról kapták, amely az első látásra igen bonyolult mintázatnak tűnik. Közös jellemvonásuk, hogy a változatos lefutású és tarkaságú hullámvonalak, kör- és vese alakú foltok, vagy azok töredékei minden fajukon megtalálhatók. A mecseki bagolylepkék jellegzetes képviselője az éjszaka fényre röpülő, s a színek sokaságában ragyogó, apró éji váit- dor, az EUTELIA ADULATRIX. A Mecsekben sem él mindenütt, csupán a város feletti cserszö- mörcés erdőkben. Jelenléte az oly sokak által ismert mediterrán klíma közelségét jelzi. Közeli rokonai elsősorban a trópusi szigetvilág lakói, de egyikük szépsége sem éri el a mi adulatrixunkét, amelynek elülső szárnya szinte leírhatatlan, még a nappali lepkék tarkaságán is túltesz. Finoman árnyalt fehér, sötétbarna, fekete és rózsás pikkelyei méltán teszik egyik legszebb bagolylepkénké. Igazi hazája a mediterrán régió, de keleten egészen Közép- Ázsiáig nyomult előre. Hazánkban csak a délre néző meleg, meszes alapkőzetű karsztbokor erdőkben tud megélni. Ilyen szigetszerű előfordulása van megyénkben a Tettye környékén, vagy délebbre a Villányi hegység oldalain. Első példányai májusban jelennek meg, s az utolsók augusztusban gyűjthetők. Az utóbbi évek kiterjedt vizsgálatai során kitűnt, hogy nem tartozik a legritkább lepkefajaink közé, így kipusztulásától nem kell tartanunk. Hernyója az őszi Mecsek pirosra színeződő levelű, szubmediterrán cserjéjén, a cserszömörcén (COTINUS COGGYGRIA) él, amelyet gyakran a városi parkok díszeiként is fellelhetünk. Érdekes módon ide az adulatrix nem követi kedvenc táplálékát, mint például a hárson, nyíren vagy éppen fenyőn élő fajoknál azt megfigyelhetjük. Erősen ragaszkodik a molyhostölgy és cserszömörce (és még néhány fafaj) alkotta, sajátos hangulatú, a tv-tcrony kilátójából dús mohapc.-nára emlékeztető karsztbokore bőkhöz. Fazekas lm | EZ ÉVI KÖZGYŰLÉSÉN A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA RENDES TAGJAVA VÁLASZTOTTÁK DR. LAPIS KAROLY PROFESSZORT. Mielőtt bemutatnánk a pro- feszort, néhány szót tanácsos szakterületéről is ejteni, mert a kórbonctani illetően sokféle téves elképzelés él az emberekben. Mindenekelőtt: a kórbonc- tan művelői nemcsak a különféle betegségekben elhunytak boncolása révén tesznek szert ismereteikre. Ök végzik az élő szervezetből — a diagnózis tisztázása céljából — vett szövetminták szövettani vizsgálatait is, és a kórházakkal, klinikákkal Való folyamatos kapcsolatuk révén segítenek a gyógyításban is. Több intézet is foglalkozik kórbonctannal az országban, ezek közül a Semmelweis Orvos- tudományi Egyetem I. számú Kórbonctani Intézetét vezeti Lapis Károly akadémikus. Mondhatjuk úgy is: jókora vargabetű után jutott odáig az egykori, vegyészmérnöknek készülő, mezőtúri diák, hogy most, pályája csúcsán mégiscsak bizonyos vonatkozásban az egykori „szerelemmel”, illetve annak egyik határterületével, a biokémiával is foglalkozik. A most jubiláló, akkor református főgimnáziumnak nevezett túri líceumot 1944-ben végezte el, bentlakó diákként. Európa- szerte romokban állt minden egyetem — kivéve a kolozsvárit. Ide igyekezett 1945. elején minden tanulni vágyó ifjú. Mivel ott vegyészkar nem volt, Lapis Károly az orvosi karra iratkozott be, mondván: kémia ott is van. Azután — ott maradt Mármint az orvoskaron, mert magát az egyetemet már Budapesten fejezte be, 1950-ben. Népi kollégista volt, tanulmányai után mégis csak úgy maradhatott az egyetemen, ha elvállalta a tanulmányi osztály vezetését. Gyorsan „káder-utódot nevelt magának", hogy csak a tudománnyal foglalkozhasson. 4 évre aspiránsnak, a debreceni egyetemre került, ahol a várostól távoleső, nyugodt, csendes környezetben zavartalanul folytathatta kutatómunkáját. Kellner akadémikus volt az aspiránsvezetője, vele együtt került fel az akkor alakult Onko- patológiai Intézetbe, Budapestre. Már Debrecenben rák-témákkal foglalkozott: a daganatok nyirok-utakon való áttétel-képződésével, illetve az áttétképzés vegyszeres befolyásolásával állatkísérletekben. E témából szerezte a kandidátusi címet 1957-ben: a lymphogén (nyirokerek útján történő) áttét-képzés morfológiája volt értekezése címe. 1968-ban lett a tudományok doktora, disszertációjában a daganatellenes vegyszerek által a daganatsejtekben létrehozott károsodások elektronmikroszkópos vizsgálatával foglalkozott. Ezt fejlesztette tovább akadémiai székfoglalójában (1970-ben lett a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja), amikor a rákellenes kémiai szerek, a citosztatikumok hatásmódját tanulmányozta. 1963-ig dolgozott az onkopa- tológián, tudományos munkatársként, majd főmunkatársként, 1963—64-ben a Nemzetközi Rákellenes Unió Roosevelt-ösz- töndíjával Franciaországban tanulmányozta az elektronmikroszkópiát. Közben megpályázta az Orvostovábbképző Intézetben (OTKI) akkor induló kórbonctani tanszék vezetését, el is nyerte azt. öt évig dolgozott ott, mondhatni, ő hozta létre a tanszéket. A kizárólag rákkutatással töltött korábbi évek után, más, szélesebb feladatköre lett. 1968-ban, kollégái ösztönzésére pályázta meg az I. Kórbonctani Intézet igazgatói tisztségét, amelyet azóta is betölt. Tulajdonképpen azért is jött át ide, mert az OlKI-ban a szűk épület-tér gátolta a kutatások kiterjesztését. Közben egy éven át az USA-beli Duke- egyetem vendégprofesszora is volt. Egy sor tisztség jelzi szakmai megbecsültségét: Lapis professzor, a Magyar Onkológiai Társaság elnöke, a Magyar Gasztroenteorológiai Társaság alelnöke, több évig volt az Európai Rák Társaság vezetőségi tagja is. Egyik szerkesztője a Magyar Onkológia cimű folyóiratnak is. Munkásságát 1978- ban az állam a Munka Érdemrend arany fokozatával ismerte el. Az intézet, illetve a saját kutatási területe két fő témára bontható: a daganatok és a májbetegségek vizsgálatára. (Mint mondja: nem az ő érdeme, hogy a kórbonctani intézet rákkutatással is foglalkozik, ezt az országban itt végezték legelőször, 1968-ig az intézet nevében is szerepelt., Elsősorban a daganatellenes vegyszerek hatás- és hatásmódvizsgálatával foglalkoznak, szoros együttműködésben a Központi Kémiai Kutatóintézettel, a Gyógynövénykutató Intézettel, és néhány gyógyszergyárunkkal. De foglalkoznak a daganatok keletkezésével, daganatkeltéssel, sejttenyészetben és állatokon is. Szándékunkban áll a rákkeltésre gyanús vegyszerek tesztelése is, a professzor egyik munkatársa két éve ezt tanulmányozza az USA-ban. Maga Lapis professzor a citosztatikumok hatásmódjának vizsgálata mellett egy, még amerikai vendégprofesszorsága idején megkezdett kutatással is foglalkozik: ott sikerült elkülöníteni egy olyan vírustörzset, amely csirkéken májrákot okoz. Ez bizonyíték egyes rákfajták vírusos eredete mellett. Lapis professzor e vírus által okozott májrákból kialakított egy átoltható daganat-törzset is. Az elsődleges májrákkal is foglalkozik. Ez Európában, Észak-Amerikában ritka betegség, míg a trópusi övezetekben és Indiában, Kínában gyakori. Oka: a májgyulladás-vírus ott állandóan jelen van. Nem maga a vírus kelti a rákot, hanem a májban való állandó, irritáló jelenlétének a hatása, a májsejtek roncsolódása. Magánemberként Lapis Károly annak örül a legjobban, hogy orvostanhallgató fia, úgy látszik, követi a szülői példát. Mint a professzor említi: érdekes, csak sajnos, ritka alkalom, mikor fiával vitatkozhat egyes onkológiai témákról, és saját gondolatmenetét összevetheti egy fiatalember rutinmentes, most tanult ismeretvilágával. Az aktív pihenést a profesz- szornál, ha van rá ideje, a teniszezés jelenti (versenyszerűen sosem sportolt, igazi amatőr), hétvégeken pedig Gödön, vi- kendházában kertészkedik. Szatmári Jenő István Nem tudósokat nevelnek, de... Tudományos diákkörök A dolgozatok tárgyilagosabb elbírálására van szükség Az adatok: a pécsi felső- oktatási intézményekben hozzávetőleges számítások szerint körülbelül ezerkétszáz hallgató foglalkozik kutatómunkával a tudományos diákkörökön belül. Ez a szóm az egyetemi-főiskolai diákság létszámának egyötöde. Persze, intézményenként változó az arány, von ahol erősen minőségi munkát követelnek meg a diákkörös hallgatótól, van áhol kevésbé, akadnak eszközigényes kutatási területek és könyvtárban végerhető feladatok — a létszámot ilyen tényezőik is befolyásolják. Az aktívan működő diákkörök száma kile rvcvenkettő. A diákkörök tevékenységét minden intézményben diákköri tanács irányítja, amelynek feladatait külön szabályzat rögzíti. Ez a szabályzat pontosan megszabja, hol, milyen feltételekkel alakulhat diákkör, kik lehetnek a tagjai stb. A diákköri tanács elnöke általában komoly tudományos eredményeiket elért oktató, a titkára hallgató, vagy fiatal tanár. Tudományos diákkört ,,a hallgatók szakmai, tudományos felkészülésének kiegészítése, marxista-leninista gondolkodásmódjuk kialakítása, hivatástudatuk és szakmaszeretetük elmélyítése érdekében” általában tanszékek, egyetemi-főiskolai intézetek hozhatnak létre a KISZ-szervezet egyetértésével. A tudomány- egyetemen elsősorban a jogi karnak vannak komoly diákköri hagyományai. Igen nagy létszámmal működik a polgári és a büntetőjogi diákkör, népszerű a filozófia és az államjog is. A diákköri szabályzat itt azok részvételét teszi lehetővé, okik legalább jó rendűek, vagy az adott tárgyból kimagaslóan szerepeltek, és „rendszeres tevékenységükkel segítik a diákkörök célkitűzéseinek megvalósítását". A tudományegyetemi diákkörök általában egy- kéthetente ülnek össze. A Pécsi Tanárképző Főiskolán a hallgatóknak több mint egyharmada diákkörös, vagy szakkollégista. Itt a tanulmányi eredményt nem veszik annyira szigorúan, a kritérium: „a hallgató tegyen eleget tanulmányi kötelességeinek”. A természettudományi diákkörök munkája általában a tanszék kutatási tervéhez kapcsolódik, rendszeresebb és állandóbb kontaktus van tanár és diák között. A főiskolán tizenhárom szakkör is működik, amely a tudományos diákköri tevékenységre készíti fel a hallgatókat. \ A Pollack Mihály Műszaki Főiskola intézeteihez egy-egy diákkör kapcsolódik, sl ezek 12-13 szakcsoportra oszlanak. A csoportok téma szerint alakulnak meg, a hallgató válogat a félszáz kutatási téma közül, amelyek egyébként szintén az intézet gyakorlati feladatai közé illeszkednek. Egy-egy szakmai csoporthoz 2—3 hallgató tartozik, a tanulmányi eredményük figyelembevételénél a fő szempont az, hogy az átlaguk hármasnál rosszabb ne legyen. A műszaki főiskolások számára a tdk. esetében is a legnagyobb gondot a képzési idő rövidsége jelenti. Igen komoly tudományos munka folyik az orvostudományi egyetem diákköreiben. Szigorúbbak a tagsági feltételek is: legkevesebb jórendű, mozgalmi munkát végző hallgatót vesznek fel a hat intézetben működő mintegy negyven diákkörbe. A hallgatók részt vesznek az intézet mindennapi életében, a legtöbb helyen naponta bejárnak, önálló részfeladatokat oldanak meg, és arról időről időre referálnak. A hatodévesek már gyakorlatot és más foglalkozásokat is vezetnek. Szakmai követelmény az idegennyelv-tudás, ezen akár előadást is kell tudni tartaniuk. Mégsem mondhatnánk, hogy tudósokat képeznek itt: az egyetem célkitűzése az, hogy a kutatás, a megismerés vágyát fölkeltse a hallgatókban. A diákköri tevékenység legfontosabb és legérdekesebb része a dolgozatírás. A tagok — bár ez nem kötelező - elért eredményeiket általában pályamunka keretében leírják, s az intézményi vita után országos diákköri konferencián előadják. Számos, igen nagy értékű dolgozat lát így napvilágot — persze, sok silány is — de sajnos máig nem mondhatjuk el, hogy ezek széles körben is publikálásra kerülnének. Jóllehet a pályadíjjal együtt pénz is jár, a hallgatók számára a legnagyobb örömöt a konferencián való szereplés, az esetleges vita, érdeklődés jelenti. Az értékelésnek azonban vannak igen aggályos pontjai. Az még hagyján, hogy az egy-egy szakágat képviselő néhány intézmény — jogi és bölcsészkarok stb. — megegyeznek egymásközt, hogy nagyjából egyenlő arányban jutalmazzák a résztvevőket, bár így is erősen csorbát szenved az objektivitás. Sokkal elítélendőbb az a gyakori jelenség, amikor az dönt egyik, vagy másik diákköri dolgozat javára, kinek az iskolájából ü| valaki a zsűriben. Netán, kinek a konzulense. Ennek az áldatlan helyzetnek a megoldása egyedül az volna, ha az illető tudományág magyarországi kutatóintézetének munkatársaiból kerülnének ki a zsűri tagjai. Persze, bizonyos összefonódásokat így sem lehetne kizárni, de a dolgozatok elbírálása még így' is sokkal objektívebb szempontok alapján történne, mint ahogy ma, sajnos egyáltalán nem kevés esetben maguk a hallgatók tapasztalják. Havasi János A visszaesés évezredes probléma
