Dunántúli Napló, 1979. június (36. évfolyam, 148-177. szám)
1979-06-16 / 163. szám
2 Dunántúli napló 1979. június 16., szombat Befejeződött az országgyűlés nyári ülésszaka Faluvégi Lajos beszéde Tímár Mátyás Az új törvény megszületése Mos állomás jogalkotásunkban (Folytatás az I. oldalról) Végül azért is szükség van erre a törvényre, mert a gazdálkodás fő feladataiban erősítenünk kell a társadalom közös felelősségét. A közös felelősséget pedig csak akkor várhatjuk el állampolgárainktól, ha ők is át tudják tekinteni törvényeinket, ha ők is megértik a szabályokat, s eligazodnak bennük, mert a jogok és a kötelezettségek egyaránt világosak, A törvényjavaslat mindazokra a pénzviszonyokra kiterjed, amelyeknek legalább az egyik alanya maga az állam vagy valamelyik intézménye, a bank, és más pénzintézet. A törvényjavaslat nem terjed ki minden pénzkapcsolatra: nem tekintendők az állami pénzügyek részének a gazdálkodó szervezetek és a lakosság között keletkező pénzviszonyok, sem a vállalatok egymás közötti és az állampolgárok egymás közötti pénzkapcsolatai. Ezek a közelmúltban kiegészített polgári törvénykönyv tárgykörébe tartoznak. Az állami pénzügyek nagyon tág fogalomkörében a törvény- javaslat keret jellegű: az eddigi tapasztalatokat, az eddigi joggyakorlatot és rendelkezéseket foglalja egységes, áttekinthető rendszerbe. Ezek lényeges módosítását nem tekintettük feladatunknak. Mégis a rendszerezés nagy munkájában kiderültek bizonyos hiányok és összhangbeli zavarok. Ezeket igyekeztünk megszüntetni és néhány új elgondolást is érvényesítettünk. Az egyik a költségvetési előirányzatok betartásának szabályozásával függ össze. Az évi költségvetés jóváhagyása előtt gyakran megkérdezték a tisztelt képviselő elvtársak, vajon egy- egy cél megvalósítására nem jelentene-e nagyobb biztosítékot, ha a megállapított előirányzatoktól való eltéréshez előzetesen mindig jóváhagyást kellene kérni. A törvényjavaslat most úgy rendelkezik, hogy az országgyűlés az éves költség- vetésről ’szóló törvényben bizonyos előirányzatoknak a fel- használását külön szabályozhatja, Ez azt jelenti, hogy ezektől a Minisztertanács csak az országgyűlés felhatalmazása alapján térhet el. Úgy hisszük, hogy a törvényhozói és a kormányzati felelősség megfelelő összehangolása és elhatárolása érdekében csakugyan célszerű, ha országgyűlésünk a népgazdaság mindenkori helyzetéből kiindulva valóban él majd ezzel a jogával, hogy segítse vele a végrehajtást. A másik hatásköri kérdés egész lakosságunkat érinti. A törvényjavaslat — a régebbi hiányokat pótolva — kimondja, hogy az állam magánszemélyeket, Magyarországon jövedelemmel, vagyonnal bíró vagy itt gazdasági tevékenységet folytató külföldieket az állami feladatokhoz való arányos hozzájárulás végett adóknak és illetékeknek a fizetésére vagy egyéb befizetéseknek a teljesítésére kötelezhet. A tervezet nem foglalkozik egyedileg és tételesen az adókötelezettséggel. Ez annyit is jelent, hogy az idevágó eddigi szabályok változatlanul érvényben maradnak. Azt ellenben előírja a javaslat, hogy a lakosság széles körét érintő új adózási kötelezettséget megállapítani, vagy meglévő kötelezettségeket — akár azok mértéke, akár a kötelezettek köre tekintetében — számottevően kiterjeszteni csak az Országyűlésnek, illetőleg a Népköztársaság Elnöki Tanácsának a hatáskörében szabad. Természetesen állami bevételeink legnagyobb hányadát a jövőben is a vállalatok és a szövetkezetek fizetik be jövedelmeikből. Ez nem mondhat ellent annak, hogy — megfelelő szabályozással — a gazdálkodó szervezeteknek kellően érdekeltnek kell lenniük a termelés és a forgalom gazdaságos növelésében. Ezért a törvénytervezet kimondja: a jövedelmek központosítandó hányadát úgy kell megállapítani, hogy ez egyfelől összhangban legyen gazdaságpolitikánknak és népgazdasági terveinknek a céljaival, másfelől azonban vegye figyelembe a vállalati gazdálkodó szervezetek megfelelő gazdasági önállóságát. Mindez összhangban áll az 1968-ban bevezetett gazdaságirányítási rendszer alapelveivel, és tekintettel van a vállalati gazdálkodás föltételeire. Az állami vállalatokról és a szövetkezetekről szóló törvények megszabják e gazdálkodó szervezeteknek a fő működésbeli kereteit, feladatait és felelősségét. Ugyanezt szándékozik tenni a most tárgyalt törvény- javaslat a költségvetési szervek és intézmények tekintetében. Egész társadalmunk szempontjából nagyon fontos, hogy ezek a szervek rendeltetésüknek megfelelően, de egyúttal kellő" takarékossággal működjenek, miközben persze életszínvonal-politikai céljaink egyik alapját is jelentik azok az egészségügyi, oktatási, kulturális és egyéb szolgáltatások, amelyekben épp ezek a szervek részesítik a lakosságot. A törvényjavaslat részletesen szabályozza a központi és a tanácsi költségvetési szervek alapítását, átszervezését, megszüntetését és egész gazdálkodását, időálló jogi alapot teremtve működésükhöz. A megyei tanácsok feladatait segít meghatározni, de egyszersmind a helyi tanácsok viszonylagos önállóságát erősíti az a rendelkezés, amely szerint a fővárosi és a megyei tanács csak olyan körben adhat kötelező előírást a helyi tanácsoknak, amely reá is kiterjed. Ennek kimondása támogatja a városok és községek költségvetési gazdálkodását, s növeli érdekeltségüket a helyi erőforrások mozgósításában. Hogy az állami pénzügyek rendszere hatékonyan működjön, annak egyik fontos feltétele a megfelelő számvitel. A társadalmi tulajdon csakis akkor őrizhető meg, s a gazdálkodás eredményéről csakis akkor alkothatunk magunknak helyes képet, ha államilag szabályozott, egységes számvitelünk van. De a számvitelnek az is feladata, hogy a gazdasági vezetésnek — a vállalatoknál, költségvetési szerveknél csakúgy, mint a központi irányító szervekben — szakszerű, gyors és megbízható tájékoztatást adjon. Fontos, hogy a gazdálkodó szervezetek betartsák a számvitel formális rendjét, de legalább ennyire fontos, hogy a számvitelből szerezhető adatokat hasznosítsák is gazdálkodásukban és az irányításban. Ezért is ügyelnünk kell arra, hogy előírásaink ne legyenek túlságosan bonyolultak, s az adatok kezelésében különböztessük meg a lényegit a lényegtelentől. Törvényjavaslatunk egyszerűsíti is a pénzügyi szabályozást. Ennek köszönhetjük, hogy négy törvényerejű rendelet, kilenc kormányrendelet és ezek valamennyi végrehajtási utasítása hatályon kívül helyezhető. A kormány egységes rendelettel szabályozza a törvény végrehajtását, és azon lesz, hogy a valóságban a gazdálkodást jobbító folyamatok ke-' rüljenek fölénybe. A tervezet szabályozásai a pénzügyi rendszer fejlődését nagyobb távlatban is lehetővé teszik. Ilyen értelemben a törvény például arra is módot és iránymutatást ad, hogy a pénz- forgalmat a korszerű készpénz- fizetési és elszámolási módok elterjesztésével tökéletesítsük, ilyen formán könnyebbé tegyük a családok gazdálkodását. Befejezésül köszönetét mondok a kormány nevében mindazoknak a társadalmi szervezeteknek , és szakembereknek, akik a törvényjavaslatot előkészítő vitákban alkotó módon vettek részt, segítséget adtak ahhoz, hogy e javaslatot most elő tudjuk terjeszteni. Hálásak vagyunk az országgyűlési bizottságoknak is véleményükért, javaslataikért, s kérem, hogy támogassanak majd a törvény társadalmi megismertetésében és végrehajtásában is. Igyekeztünk úgy kidolgozni a tervezetet, hogy segítse mai gazdasági feladataink megoldását, de egyúttal legyen időálló és — amennyire lehet — előremutató. A törvény akkor éri el célját, ha a gyakorlatban érvényesül a törvényhozók szándéka. Bízunk benne, hogy pénzügyi szervezeteinknél, a vállalatoknál és intézményeknél az ezzel foglalkozók teljesítményei e törvény nyomán megújulnak, s méltók lesznek szocialista társadalmi rendszerünk korszerű követelményeihez. Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy az állami pénzügyekről szóló törvényjavaslatot vitassa meg és fogadja el. Ezt követően Horváth Lajos (Baranya m. 3. vk.), a Baranya megyei Tanács elnöke, az állami pénzügyekről szóló törvény- javaslat bizottsági előadója emelkedett szólásra. Elöljáróban elmondotta, hogy a törvényhozó testület jogi, igazgatási és igazságügyi, valamint terv- és költségvetési bizottsága együttes ülésén vitatta meg az előterjesztett törvényjavaslatot, s alapos megfontolással, az írásban közölt módosításokkal együtt javasolja annak elfogadását. A törvényjavaslat előkészítését kísérő közfigyelem és a bizottsági ülésen elhangzott vélemények alapján a képviselő a továbbiakban részletesen szólt arról: mit is várunk a törvénytől, milyen észrevételek hangzottak el a társadalmi előkészítés stádiumában és a bizottsági ülés vitájában. Ennek kapcsán rámutatott: ez a törvény több mint indokolt. Számot kell vetnünk ugyanis azzal, hogy a fejlődésünk jelenlegi szakaszában is találkozunk majd megújuló gondokkal, feszültségekkel, s ezeken az irányítás régi eszközeivel és módszereivel aligha lehetünk úrrá. Vagyis gazdasági életünk minőségi változását csak az irányítás eszköztárának gazdagításával és módszereinek fejlesztésével érhetjük el. Sokan azt is várják a most születő törvénytől — hangsúlyozta ezután —, hogy ne gyengítse a már korábban elfogadott törvények — közöttük a tanács- törvény — törekvéseit, érvényesülését. Ugyanakkor e törvény általános rendszerező erejétől azt is megkívánják, hogy más jogszabályokra is jó hatást gyakoroljon. Az állami pénzügyekről beterjesztett törvényjavaslat fontos állomás jogalkotásunkban — kezdte hozzászólását Tímár Mátyás, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, majd részletesen szólt a gazdaság irányításában bankrendszerünkre és központi bankunkra háruló fontos feladatokról. A bankrendszernek — mondotta — nagy szerepe van a beruházások finanszírozásában. Az V. ötéves terv beruházási előirányzatának nem egészen 50 százalékát az úgynevezett állami beruházások teszik ki. E körbe tartoznak a kiemelt nagy beruházások, amelyeket az Állami Fejlesztési Bank finanszíroz, a célcsoportos beruházások (az összberuházások több mint 20 százaléka), melyeknek finanszírozásában az Országos Takarékpénztár is részt vesz, továbbá az egyéb infrastrukturális és más állami beruházások is. Az összes fejlesztések több mint fele úgynevezett vállalati és szövetkezeti beruházás. Míg az állami beruházásokat közvetlenül, vagy közvetve zömmel az állami és tanácsi költségvetések finanszírozzák, addig a vállalati és szövetkezeti fejlesztések forrása a nyereségből képzett saját fejlesztési alap, a hitel és az egyes feladatokhoz kapcsolódó állami támogatás — ez utóbbi főleg a mező- gazdaság területén. Irányítási — A törvényjavaslat társadalmi vitája azt is bizonyítja — mondotta —, hogy az állampolgárokat érdeklik az állam pénzügyei, s ez elősegíti az állam és a demokrácia egyidejű erősítését. Ezután a többi .között szólt arról, hogy a törvények valós értékét mindig megvalósításuk gyakorlata teremti meg. Ezért érdemes nyomon követni érvényesülésüket, és nagyobb figyelmet fordítani végrehajtásuk ellenőrzésére is. Ennek kapcsán hangsúlyozta: a törvény- tervezet kiemelten foglalkozik az országgyűlés állami pénzügyeket meghatározó és ellenőrző szerepével, amelyről a társadalmi vita során is sok szó esett. Egyebek között kitért arra is: az országgyűlés illetékes bizottságai úgy ítélték meg, hogy az állami pénzügyek valóban kinőtték korábbi jogi kereteiket, s ezért indokolt és szükséges kedvezőbb feltételeket teremteni a gazdálkodás hatékonyabb irányítására. Mindehhez hozzátette: a magyar országgyűlés — fennállása óta — most először fogad el ilyen széles körű és rendszerében is átfogó törvényt az állami pénzügyekről, s a szocialista országok parlamentjei közül is elsőként alkot ilyen magas szintű jogszabályt. A képviselő végül az ország- gyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi, valamint terv- és költségvetési bizottsága nevében az előterjesztett módosításokkal együtt ajánlotta elfogadásra az országgyűlésnek az állami pénzügyekről szóló törvényjavaslatot. * A vita első hozzászólója Tímár Mátyás államtitkár, a Magyar Nemzeti Bank elnöke volt. rendszerünk érdekeltté teszi vállalatainkat és szövetkezeteinket a gazdaságosabb termelés, a magasabb nyereség, nagyobb fejlesztési alapok elérésében, s az ebben rejlő ösztönzőerő indokolttá teszi e beruházási kategória részarányának perspektivikus növekedését. Fontos szerepe van a vállalati és szövetkezeti fejlesztések finanszírozásában a bankhitelnek; mostani ötéves tervünk mintegy 100—110 milliárd forintot irányoz elő beruházási hitelként. Ezen belül 45 milliár- dot szánt a terv olyan fejlesztési hitelekre, amelyek a minden piacon versenyképes áruk termelésének növelését segítik elő. Körülbelül 60 milliárd szolgálja más struktúra-javító, munkaerő-, anyag- és energia- megtakarító és egyéb fejlesztések hitelezését. Jelentősek itt azok a hitelek, amelyek különböző szocialista integrációs programok megvalósítását szoU gálják. Tapasztalataink azt mutatják, hogy azok a beruházások, amelyek az említett 45 milliárdos hitelkeretből az előírásoknak megfelelő szigorú feltételek mellett valósulnak meg, jelentősen növelik vállalataink exportképességét. Ezért időközben, a követelményeknek megfelelően a kormány bizonyos mértékben növelte e hitellehetőséget. E keretekből az ipar a folyó ötéves tervben előreláthatólag 60 százalékban, az élelmiszergazdaság 35 százalékban részesül. Fontos feladatunk, hogy az egyéb, a gazdaság struktúráját javító hitelek is fokozódó mértékben járuljanak hozzá egyensúlyunk erősítéséhez. Az adott gazdasági helyzet megköveteli, hogy a következő években fokozzuk a követelményeket a hitellel finanszírozott beruházások vonatkozásában is. Fontos, hogy erőforrásűinkat a befejezésre koncentráljuk és korlátozzuk új beruházások megkezdését. Jelentős feladata van a Magyar Nemzeti Banknak a forgóeszközök hitelezésében. Vállalataink és szövetkezeteink jelenleg összesen mintegy 800 milliárd forint forgóeszköz felett rendelkeznek. Ezt a saját forgóalap körülbelül 40 százalékban, az egyéb források 40 százalékban, a hitel mintegy 15— 20 százalékban finanszírozza. A forgóeszköz-gazdálkodáson belül kiemelkedő jelentősége van a vállalati és szövetkezeti készletek alakulásának. Míg az elmúlt években a készletnövekedés nagyjából megfelelő tendenciát mutatott, az elmúlt esztendőben — különböző okok következtében — a készletnövekedés igen magas, mintegy 10 százalék volt, ami erősen meghaladta a termelés és a forgalom bővülése által indokolt mértéket. Az elmúlt évi készletnövekedés mutatja, hogy a különböző anyagok, félkésztermékek beszerzésénél az elmúlt évinél sokkal jobban kell felmérni a belföldi és külföldi piaci értékesítési lehetőségeket. Kerülni kell a túlbiztosításból származó felesleges importot, és jobban kell számolni a termelési struktúra változásaival. Emellett folyamatossá és biztonságosabbá kell tenni • az áruutánpótlást, mert ebben rejlik a vállalati készletgazdálkodás legnagyobb tartaléka. A hitelkezelés révén is jobban kell ösztönöznünk a készletgazdálkodás javítására, a forgóeszközök csökkentésére. Tisztelt Országgyűlés! Hazánk külkereskedelmi forgalma viszonylag nagy és egyre növekszik. Exportunk értéke a végső felhasználásra kerülő termékmennyiséghez viszonyítva 1978-ban 26 százalék volt. Az elmúlt évben össz-exportunk kereskedelmi árfolyamon számolva mintegy 250 milliárd forint, importunk pedig — különösen a nem rubel-elszámolású viszonylatban — meghaladta exportunkat. A nagymértékű külkereskedelmi forgalom jelentős rövidlejáratú pénzforgalmat von maga után. A tervszerű devizagazdálkodás és kiterjedt külföldi bankkapcsolataink keretében közép- és hosszúlejáratú hiteleket is felveszünk. Ezeket elsősorban olyan befektetésekre, beruházásokra fordítjuk, amelyek a minden piacon gazdaságosan értékesíthető termelést szolgálják. Az elmúlt évek során rendszeresen vettünk fel hiteleket a tőkés pénzpiacokon, ezeket kiegészítettük a KGST bankjaitól és legnagyobb szocialista partnerünktől, a Szovjetuniótól felvett hitelek. Népgazdaságunk ereje és fejlődése lehetővé feszi a továbbiakban is külföldi hitelek felvételét, de természetesen a hiteligénybevételnek vannak józan határai. Ezért van nagy jelentősége exportunk fokozásának, az import ésszerű keretek között tartásálnak, az egyensúly erősítésének. A pénzügyek fontos eleme az árfolyampolitika. Az utóbbi években aktív árfolyampolitikát folytattunk, hiszen a tőkés valuták egymás közötti viszonyában jelentős változások következtek be és reálértékük is csökkent az infláció következtében. A reális hazai kalkuláció szükségessé teszi, hogy a bekövetkezett változásokat kövessük. Nagyon fontos, hogy az időszerű árfolyamok alapján ne adjunk több forintot a deviza- bevételekért és ne fizessenek kevesebb forintot vállalataink az import devizákért, mint amennyi a piac értékítélete következtében jár. Természetesen bizonyos esetekben kiegészíthetik ezt pénzügyi áthidalások, ezek nagyságát azonban csökkenteni kell. Ha ettől eltérnénk, zavarnánk a gazdasági tisztánlátást, nem ’ösztönöznénk olyan struktúra kialakítására, amit a környezetünkben tapasztalható tények megkívánnak.. Gazdálkodó szerveinknek fokozódó figyelemmel kell kísérniük nemcsak a világpiac árváltozásait, de az árfolyamokban beálló változásokat is, s üzletpolitikájukban ezt egyre inkább figyelembe kell venniök. Bankrendszerünk szoros kapcsolatban áll a KGST két bankjával, a moszkvai székhelyű Nemzetközi Gazdasági Együttműködési Bankkal és a Nemzetközi Beruházási Bankkal. Az előző az azonncli fizetések és rövidtejáratú hitelezés lebonyolítását végzi, míg az utóbbi a nagyobb, elsősorban a hosz- szabb idő alatt megtérülő beruházásokra — így legutóbb az orenburgi gázvezeték építésére — nyújtott rubelben és részben tőkés valutában is hosszú- lejáratú hitelt. Természetesen szoros az együttműködésünk a szocialista országok központi és más bankjaival is. Elsőrendű érdekünk, hogy a KGST pénzügyi rendszerének továbbfejlesztésében megfelelő szerepet vállaljunk. A Magyar Nemzeti Bank a kölcsönös előnyök alapján kapcsolatban áll a tőkés és fejlődő országok központi, valamint sok száz kereskedelmi és hitelbankjával, s egyes nemzetközi pénzügyi intézményekkel is, mint például a Baselban székelő Nemzetközi Fizetések Bankjával, amelynek több évtizede részvényesei vagyunk. A Magyar Nemzeti Bank részvényese a Bécsben székelő Központi Váltó- és Hitelbank RT- nek, valamint a londoni Magyar Nemzetközi Banknak is. (Folytatás a 3. oldalon) Horváth Lajos Az állampolgárokat érdeklik az állam pénzügyei
