Dunántúli Napló, 1979. június (36. évfolyam, 148-177. szám)
1979-06-15 / 162. szám
2 Dunántúli napló 1979. június 15., péntek Megkezdődött az országgyűlés nyári ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) A társadalmi tiszta jövedelemből az állami költségvetés 2 százalékponttal nagyobb arányban részesedett. De ezzel együtt nem növelte részvételét a végső felhasználás pénzellátásában. Ezek a költségvetés kedvező változásáról tanúskodnak. Az 1978 elején életbe lépett ár. és szabályozómódosítások, s az év közben hozott pénzügyi változások olyan intézkedéssorozatot indítottak el, amelyek a valóságot már jobban megközelítő gazdasági környezetet teremtenek a vállalati gaz-, dálkodás számára, következetesebben kifejezik a változó külső és belső viszonyok támasztotta követelményeket, s egyúttal tágább — bár még mindig nem elég — teret adnak a jövedelmek — a hatékonyság valóságos különbségein alapuló — alakulásának. Az állami költségvetés 'bevételi és kiadási szerkezete az egy évvel azelőttihez viszonyítva valamelyest módosult. A vállalatok és a szövetkezetek összes költségvetési befizetése 1978-ban 304 milliárd forint volt, az egy évvel azelőttit 12 milliárddal haladta meg. A nekik különböző jogcímeken adott támogatás az előző évinél 5 milliárd forinttal volt több. A vállalatok és az ipari szövetkezetek költségvetési befizetéseik után az 1978. évi nyereségükből csaknem 9 milliárd részesedési, 7 milliárd jóléti és művelődési, 39 milliárd fejlesztési alapot képeztek. Továbbá 19 milliárdot helyeztek tartalék alapba. A részesedési és a fejlesztési alap kisebb, mint az előző évi volt, a jóléti és a tartalékalap ellenben sokkal nagyobb annál. A mezőgazdasági szövetkezetek 1,6 milliárd forint részesedést —amúlt évinél kevesebbet — fizettek ki év végén, s több mint 6 milliárd forint fejlesztési alapot hoztak létre. Tartalékolásuk meghaladta a 2 milliárd forintot! A vállalati költséggazdálkodás nem javul. Termelővállalataink 100 forint értékű társadalmi terméket 1977-ben 85 forint 60 fillér, 1978-ban már 85 forint 90 fillér ráfordítással hoztak létre. A vállalatok igazgatási költségeiben évek óta növekedést tapasztalunk. 12 iparvállalat és 150 mezőgazdasági szövetkezet zárta az évet veszteséggel. Ezek hiányát túlnyomórészt hitel-eszközökből rendeztük. Az elmúlt években a vállalatok a tervezettnél kevesebb jövedelemből az előirányzottnál több fejlesztési alapot képeztek. Ezért már 1978-ban több intézkedéssel Is mérsékelni kényszerültünk a vállalati fejlesztési források növekedésének ütemét. Sok gazdálkodó szervezet ezt nem vette figyelembe, s többet költött, mint amennyire fedezete volt. így a vállalati fejlesztési alapok hiánya év végén nagyobb volt, mint a korábbi években. Ezt helytelenítjük. S azt is meg kell mondanunk, hogy vállalataink a közeljövőben sem számíthatnak arra, hogy megtermelt tiszta jövedelemből a jelenleginél nagyobb arányban részesülnek, ráadásul tovább csappan majd a központi forráskiegészítés lehetősége is. Ezért vállalataink legyenek sokkal körültekintőbbek a beruházási döntéseiknél. A társadalmi közös fogyasztással összefüggő költségvetési — intézményi és társadalombiztosítási — kiadások 16,5 milliárd forinttal haladták meg az egy évvel azelőttit, A többletből 4 milliárd a pénzbeli juttatásokat, elsősorban a nyugdíjak kifizetését növelte; 6 milliárd forintot az úgynevezett természetbeni juttatásokra, egészségügyi, szociális, okatási, közművelődési, sport- és kommunális szolgáltatásokra fordítottunk. A közkiadások növekedési üteme jócskán felgyorsult: a többlet 1976- ban még 8,4 milliárd, 1977-ben 12 milliárd, az elmúlt évben pedig már 16,5 milliárd forint volt! Fokozzuk a társadalmi termelés hatékonyságát A termelési szerkezet korszerűsítésében mutatkoznak bizonyos kezdeti eredmények. Az efféle változások azonban nem elég széles körűek, s nem elég gyorsan mennek végbe. Sajnos, ma még elég gyakori, hogy a műszaki korszerűsítés nem hatékony: drágán üzemeltetik a berendezéseket, vagy nem elég korszerű a termék, amelyet gyártanak velük, s így nem tudják jó áron eladni. Ezek a vállalatok bekerülnek a kevésbé vagy egyáltalán nem gazdaságos szférába. Példaként említem meg, hogy a gépipari vállalatok közel 20 százaléka az átlagos ipari jövedelmezőség felét sem éri el. A ruházati ipar vállalatainak egyharma- da igen alacsony jövedelmezőségű, ezen belül a vállalatok egyhatoda egyáltalán nem járul hozzá a társadalmi jövedelemhez. Sok vállalat nem is érzi eléggé, milyen fontos termékszerkezetének átalakítása. Ebben elsősorban az irányítás és a szabályozás a hibás, mert nem teremtett elég szigorú föltételeket a gazdálkodásban, s a vállalatokkal nem éreztette a termelés, az értékesítés és a fejlesztés szigorú, sürgető körülményeit. Ezért a szerkezetváltozást központi intézkedésekkel is serkenteni kívánjuk. Gazdaságos termelési szerkezetet Meggyőződésünk, hogy a termelési szerkezet átalakításáért maguk a vállalatok tehetik a legtöbbet. A gazdaságos termelési szerkezetnek és a haladó termelési és technológiai eljárásoknak az elterjesztésében nem maradhatunk meg a hazai gazdaság összefüggés-rendszerében, bár a bonyolultabb gazdasági helyzet sokszor autarkiára csábít. Céltudatosabban és bátrabban kell kihasználnunk a nemzetközi munkamegosztás — elsősorban a KGST-országokkal való együttműködés — lehetőségeit. Azokat a gazdasági, műszaki és szervezeti megoldásokat kell keresnünk és megvalósítanunk, amelyek a nagyobb minőségi követelményeknek is eleget tudnak tenni, amelyek több piacot megnyitnak előttünk. Szervezeti változtatások is hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a termelési szerkezet kedvezőbbé váljon. A magyar gazdaság vállalati szervezeti struktúráját vizsgálva azt látjuk, hogy kevés a kis- és középvállalat. Nagy- vállalataink tömegesen olvasztották magukba a kisebb, többnyire tanácsi vállalatokat és szövetkezeteket, így szerezve munkaerőt, telephelyet, biztonságot az egyébként laza szerződéses kapcsolatok helyett, de sokszor így növelték tekintélyüket, esetleges monopol-helyzetüket is. önkritikusan meg kell mondanunk, hogy ehhez a folyamathoz a központi gazdaság- irányítás is hozzájárult az elmúlt évtizedekben azzal, hogy — a könnyebb utat választva — túlzottan elismerte az ágazati és a helyi érdekeket. Nem lesz könnyű ezt a történelmileg kialakult, de ma már nyilvánvalóan több tekintetben zavaró aránytalanságot megváltoztatni. Halaszthatatlan az energiatakarékosság Az importanyagokkal és az importtermékekkel való gazdálkodás kérdéseire áttérve a pénzügyminiszter nyomatékosan aláhúzta: Halaszthatatlanok az energiatakarékosság, az ezzel kapcsolatos ésszerűsítés feladatai. Az elmúlt évtizedben — hol hamarabb, hol később — minden ország figyelme az energia- ellátás felé fordult. Ismeretes, hogy energiahordozó- és villa- mosenergia-termelésünk nem fedezi a szükségleteinket: hazánk energiahordozókat és villamos energiát egyaránt importál, mégpedig — természetszerűen — egyre drágábban. Ennek ellenére 1978-ban villa- mosenergia-felhasználásunk a tervezett 6 százaléknál is gyorsabban: több mint 8 százalékkal nőtt. Az, hogy az energiafogyasztás növekedik, természetes velejárója a termelés — nálunk elég lassú — automatizálásának, a mezőgazdasági és az építőipari termelés iparosításának, a családi háztartások gépesítésének s az automobilizmus terjedésének. Mindezt persze nem lehet és nem is kell teljesen meggátolnunk, de energia-szükségletet növelő hatásukat ellensúlyozhatjuk azzal, ha az energiát jobban hasznosítjuk, ha rámutatunk, hol pazarol a felhasználás. S ha részletesen kidolgozzuk az energiatakarékosság módozatait. Az egyik legfontosabb intézkedés az, hogy a felhasználók reális áron kapják az energiát és az energiahordozókat, azért, hogy érzékeljék a valóságos költségeket és azt is, mennyire fontos számukra a megtakarítás. Ez indokolta a benzin árának az emelését a napokban. Napirenden van fejlesztéspolitikánknak az a kérdése, hogy milyen irányban és ütemben haladjunk a hazai energiahordozók feltárásában, az energiatermelő-kapacitások létrehozásában. Iparunk és mezőgazdaságunk sok olyan importanyagot és terméket használ fel, amelynek a hazai ára még mindig alacsonyabb a valóságos világpiaci áraknál. Hogy ezeket takarékosabban használjuk fel, az elmúlt években többször követtük a világpiaci árak emelkedését. Ez mégsem volt elég ahhoz, hogy megszüntethessük a költségvetés importtámogatási kiadásait, bár csökkentettük e kiadások mértékét, és szűkítettük a támogatás körét is. jól hasznosítsuk erőforrásainkat A hatékonyság további fontos tényezője az erőforrások jó felhasználása. A takarékos gazdálkodás a munkaerő és az állóeszközök gazdaságos fel- használása. Munkaerő-utánpótlás már csak azoknak a fiataloknak a körében található, akik életükben először vállalnak munkát. A három év alatt 17 ezerrel csökkent az aktív keresők száma, miközben országunk népessége 130 ezer emberrel gyarapodott, Ilyen körülmények között továbbfejlődésünknek egyik alapkövetelménye, hogy ne engedjük lanyhulni o termelékenység növekedésének ütemét. Ezt — a gépesítésen kívül — azzal segíthetjük, ha az egyének és a munkásközösségek jövedelmei szorosabb kapcsolatba kerülnek a teljesítményekkel. Nem úgy, mint pl. 1978-ban, amikor szinte mindenütt egyformán növekedett a dolgozók keresete. Ott is, ahol a nyereség kiugróan nőtt, ott is, ahol a nyereség egyáltalán nem nőtt, sőt esetleg csökkent. Ennek megváltozásához egyfelől az kell, hogy a szabályozók jobban ismerjék el a nyereségdifferenciálódás hatását a személyes jövedelmekre, másfelől pedig, hogy a vállalatok reálisan állapítsák meg a dolgozóikkal szemben támasztható teljesítménykövetelményeket, s ebben ne csak a mennyiségi teljesítményeknek legyen szerepük, hanem q, minőségnek is. Igaz, ehhez a folyamatos munka föltételeit is meg kell teremteni. A vállalatok sokszor hangoztatják, hogy szűkölködnek munkaerőben. Gyakran azonban korántsem ez a gond, hanem a gyenge termelékenység, a rossz munkaszervezés, az egyenetlen termelési folyamat. Ezen persze segíthetünk! A kedvező változások első jelei A pénzügyminiszter végezetül megállapította: Az elmúlt év gazdálkodásának eredményei nem voltak kielégítőek, s ez sok tennivalóra hívta fel a figyelmünket. Ezek 1979. évi népgazdasági tervünkben és állami költségvetésünkben már meg is fogalmazódtak. A tervezett változások az első hónapok gazdasági folyamataiban néhány fontos területen máris érzékelhetők. Az előző évitől eltérően a belföldi felhasználás a termelésnél lassabban, következésképpen a kivitel a behozatalnál gyorsabban növekedett, miközben mérséklődött az ipari termelés növekedésének üteme. A lakosság jövedelme és jövedelem-felhasználása összességében megfelel a tervezettnek. A beruházások az öt hónap alatt a tervezett ütem szerint növekedtek. Az ipari készletek a tavalyinál valamivel kedvezőbben alakultak, de a szigorúbb finanszírozási gyakorlat hatására nőtt a fizetési nehézségekkel küzdő vállalatok száma. A külkereskedelemben nem csökkent a nem rubelelszámolású behozatal, sőt az első hónapokban némileg meghaladta az elmúlt év azonos időszakáét. Ellenben a szocialista országokból származó behozatal alatta maradt a tervezettnek. Mindez azt mutatja, hogy az évi tervvel kapcsolatos határozatoknak és intézkedéseknek az eredményei a gazdasági folyamatokban még csak lassan, részlegesen mutatkoznak, ezért következetesen kell ragaszkodnunk jelenlegi gazdaságpolitikai céljainkhoz, a terveinkben megfogalmazott törekvéseinkhez. Javában folyik VI. ötéves tér- vünknek az előkészítése és folyamatban van annak az érés szabályozórendszernek a kidolgozása, amely az új tervidőszakban reálisabbá teszi majd a vállalatok magatartását meghatározó gazdasági környezetet, s jobban közvetíti a nagyobb követelményeket. A hazai árak közelebb kerülnek a világpiaci árakhoz, a vállalati jövedelmek eltéréseit az eddiginél sokkal inkább a valós hatékonysági különbségek okozzák. Bővül a gazdaságos területek fejlődési lehetősége, és össze kell szűkülnie, vissza kell fejlődnie a nem gazdaságos tevékenységeknek. Meg kell jegyeznünk, hogy e változások a fogyasztói árakat sem hagyhatják érintetlenül! Termékszerkezetünknek ugyanis egyik meghatározója a hazai fogyasztás összetétele. Ezért nélkülözhetetlen, hogy a termelési ráfordításoknak jobban megfelelő árarányok is hatással legyenek a fogyasztási szerkezet kedvező átalakulására. Ezekben a napokban egész közvéleményünk érdeklődéssel tekint mezőgazdaságunkra. A kedvezőtlen őszi—téli Időjárást követő jelentős ár-, belvíz- és fagykár után, az elmúlt hetek eső nélküli kánikulája ismét próbára teszi á mezőgazdaságban dolgozókat, szocialista nagyüzemeink vezetőinek szorgalmát, tudását. Bár az év eddig eltelt időszakában a mezőgazdasági termékek értékesítése a múlt évit kb. 4 százalékkal meghaladta, előreláthatólag a megnövekedett állatállománynak is elegendő az új termésig a takarmány, de az aszály miatti kiesések pótlására szükségünk vön. Tennivalónk tehát bőven van! Irányító szerveink, vállalataink és lakosságunk együttes, megfontolt, öntudatos és kemény munkájára van szükség ahhoz, hogy gazdálkodásunkban a kívánatos mértékben javuljanak a teljesítmények és eredmények, általuk a gazdaság egyensúlya. Múlt évi gazdálkodásunkból is ezt a tanulságot érezve legfontosabbnak, kérem a tisztelt országgyűlést, hogy az elmúlt évi gazdálkodásról szóló törvényjavaslatot vitassa meg és fogadja el. A vita első hozzászólója Sarlós István (Bp. 15. vk.), az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára volt. Sarlós Istuan beszede A népgazdaság helyzetének javítása sürgető feladattá vált A világpiac kedvezőtlen változásai következetesebb magatartásra kényszerítenek bennünket a termelés, az áruforgalmazás és a fogyasztás területén. Gazdaságpolitikai céljaink a múltban is igényelték a hatékonyan végzett munkát, a jó minőségű termékeket, az import ésszerű alakítását, a takarékosságot. Most az eddigieknél hatékonyabb intézkedésekkel kell további fejlődésünk feltételeit megalapozni — hangsúlyozta a többi között elöljáróban, majd utalt arra, hogy 1978 sok tekintetben eredményes esztendő volt. Kedvezőtlen viszont — folytatta ezután —, hogy a népgazdaság egyensúlyi helyzete romlott, a külkereskedelmi mérleg hiánya nőtt. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1978 decemberi ülésén megállapította, hogy az egyensúlyi helyzet kedvezőtlen alakulásának — a külgazdasági feltételek változása mellett — a gazdasági . hatékonyság lassú fejlődése és a nemzeti jövedelem belföldi felhasználásának a tervezettet jelentősen meghaladó növekedése volt az oka. Az 1978. évi munka tapasztalatai is jelzik, hogy a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítása sürgető feladattá vált. Az idei nép- gazdasági terv ennek szellemében irányozta elő a gazdasági növekedés ütemét és fő arányait, és a gazdasági munka feladatait. A cél az, hogy a külkereskedelmi mérleg hiánya az 1978. évinél lényegesen kisebb legyen, és létrejöjjenek a további tartós javulás szilárd feltételei. Az 1979. évi gazdasági fejlődés eddigi eredményei több tekintetben biztatóak. A beruházások, a készletek nagysága és a lakosság fogyasztása a tervvel összhangban alakult. A termelés a belföldi felhasználásnál gyorsabban nőtt, szerkezete javult, a kivitel — ezen belül a konvertibilis valutákért történt kivitel — fokozódott. Hiba, hogy az import növekedési üteme meghaladja a tervezettet. Az 1979, évi népgazdasági terv teljesítéséhez további igen céltudatos és következetes gazdaságirányítás és vállalati tevékenység szükséges. Mindenekelőtt a már elhatározott intézkedéseket kell maradéktalanul végrehajtani, de szükség van további, a gazdasági folyamatokat szabályozó intézkedésekre is. Biztosítani a terv megvalósulását Változatlanul érvényes, amit a Központi Bizottság decemberi határozatában a gazdaságirányítási magatartásról mondottak, természetesen változatlanul érvényesek. A kormány döntései ennek szellemében jöttek létre. Alóluk semmilyen érdekre való hivatkozással felmentés nem adható. Teendőink jól körülhatároltak, nyilvánosságra hozatalukat az érdekeltek egyetértése követte, gazdálkodó egységeink időben hozzákezdhettek és hozzákezdtek idei teendőik körvonalazásához, majd pontosításához. Az eddig eltelt idő még nem alkalmas arra, hogy átfogó értékelést adjunk, mégis érdemes két dologra felhívni a figyelmet.. A tervek és a szervezettség javulása azt jelzi: politikai és gazdasági vezetőink felismerték, hogy mi a teendő. Ráadásul most kevesebben várják, hogy mások tegyék meg a szükséges intézkedéseket, mint korábban. Ez örvendetes, önelemzés és a hibák kijavításának szándéka, a munkaerőgazdálkodás megjavításának akarata érződik a terveken. Mégis van e vonatkozásban is feladatunk: le kell rövidíteni a teendők felismerése és a végrehajtás közötti időtartamot, elkerülve a kampányszerűséget és azt a gyakorlatot, amely szerint néhány látványos intézkedéssel zárnak le egy témát, megfeledkezve a helyzetet javító folyamatos és szinte naponta sorra kerülő rendelkezésekről és utasításokról. Az idei terv még nem mentes a korábbi gyakorlat következményeitől. A vállalatok zöménél 1978-ban is a termelés mennyiségi növelését tartották fő programnak, ezért a készletek a tervezettnél magasabbak és a nem rubel relációjú import növekedési üteme is magasabb az előírtnál. Gyakran előfordul ez, hogy ami az egyik helyen tartósan raktáron van, miközben a vállalati költségeket terheli, az másutt keresett hiánycikk. Ezért a kölcsönös segítő- készség jegyében olyan helyzetet kell teremteni az irányító szervek és a vállalatok kapcsolataiban, hogy a fölösleges készletek minél előbb eljussanak felhasználójukhoz. Erőteljes szelekciót az ipari termelésben Célunk az, hogy az ipari termelésben erőteljes szelekció valósuljon meg — hangsúlyozta ezután és így folytatta: — A követelményeknek megfelelő, a feladatokat jól és időben megoldó vállalatok termelésének növekedése továbbra is legyen dinamikus, s a gazdaság- irányítás ehhez biztosítsa a feltételeket. Mindez akkor érhető el, ha az irányító szervek és a (Folytatás az 5. oldalon)
