Dunántúli Napló, 1979. június (36. évfolyam, 148-177. szám)
1979-06-15 / 162. szám
1979. június 15., péntek Dunántúli napló 3 Megkezdődött az V. magyar-finn barátsági hét Finn vendégek a Nevelők Házában Megérkeztek a lahti vendégek Pécsre Érdeklődnek oktatási rendszerünkről Péntektől hétfő reggelig 10-046 Új lehetőséget kínálunk mától kezdve a Dunántúli Napló olvasóinak, hogy szerkesztőségünkkel rendszeres eszmecserét alakíthassanak ki. Telefonügyeletünk minden hónap utolsó keddjén — évek óta népszerű. A 30—40 megválaszolt kérdés mellett mindig marad 15-20, amit a két óra alatt nem tudnak olvasóink feltenni, mert szinte állandóan foglalt a telefon, úgy hogy újabban már egy-két órával előtte is, utána is kapunk kérdéseket. Most azoknak kívánunk lehetőséget adni, hogy elmondják véleményüket a Dunántúli Naplóról, ál- lásfoglolalásainkról, a közélet kérdéseiről, akik személyesen nem találkoznak újságíróinkkal, vagy akik nem a megadott témában kívánnak választ kapni. Ma délután 3-tól automata telefonüzenet-rögzítőt helyezünk üzembe. A 10-046 tárcsázása után női hang jelentkezik és kéri önöket, mondják el észrevételeiket, javaslataikat, kérdéseiket. Másfél perc áll a rendelkezésükre. Utána a készülék hangjelzéssel kikapcsol, s újból tárcsázni kell, ha még van mondanivalójuk. Várjuk olvasóink hívásait. Érdekelnek az észrevételek, továbbítjuk azt, amit szóvátesznek, közöljük a lapban, ami közérdekű, választ kérünk kérdéseikre és figyelembe vesszük, amit munkánkkal kapcsolatban mondanak, örülünk minden ötletnek, amiről olvasni szeretnének. Ha nevüket, címüket bemondják, írásban is válaszolunk. De név nélkül is értékesnek tekintjük a közérdekű bejelentéseket. Személyes jellegű kérdésekre és kérésekre is válaszolunk — levélben. A készülék pénteken délután 3-tól hétfőn reggel 8-ig van bekapcsolva. A szerkesztőségi ügyelet természetesen továbbra is az eddigiek szerint működik. Várjuk tehát olvasóink hívását ma délután 3-tól ta 10-046-os telefonszámon. ' Finn vendégek érkeztek tegnap Pécsre. Az V. magyar- finn barátsági hét alkalmából hétfő reggelig tartózkodnak városunkban. A finn testvérvárosunkból, Lahtiból érkezett vendégeket tegnap délelőtt a Ferihegyi repülőtéren Gergely László, a Hazafias Népfront Pécs városi Bizottságának titkára fogadta és kísérte Baranyába. Délután a Pannónia Szállóban Ahti Lamminmök, a csoport vezetője, Lahti város testvérvárosi bizottságának vezetője elmondta, hogy a csoport tagjai kivétel nélkül nagy érdeklődéssel érkeztek Magyar- országra. Többségük még nem járt hazánkban, ő viszont többször ellátogatott Pécsre, és így már az úton is alkalma volt társainak elmesélni, hogy Pécs, a több mint 2000 éves város kétszer akkora, mint Lahti, műemlékekben gazdag és vendégszerető emberek lakják. A város megismerése mellett a csoport tagjai szeretnének barótságoÚj Tisza-medert építtet Tak- tabáj határában az Észak-ima. gyarországi Vízügyi Igazgatóság. Több mint 400 méter hosszú, 150 méter széles és 4 méter mély medert vájnak a nagy teljesítményű gépekkel, így csaknem 2000 méterrel rövidítik meg a folyót azon a szakaszon, ahol évről évre jelentős károk keletkeztek a tavaszi jeges áradás következtében. A hajtűkanyarban ugyanis a jégtörőhajók nem tudták kát kötni és újabb kapcsolatokat teremteni. Sirpa Kuusinen tanárnő, aki Lahti kisegítő iskolájában tanít, pécsi gyermekekkel és pedagógusokkal szeretne találkozni, hogy megismerkedhessen oktatási rendszerünkkel. Hozzátette, hogy szívesen ellátogat Pécsett élő családokhoz, hogy a mindennapi életünkről, szokásainkról is képet alkothasson. Hasonló elképzelésekkel érkezett Pécsre Eero Willman is, aki matematika, fizika, kémia szakos tanár és gimnáziumban tanít. Kíváncsi a város műemlékeire, múzeumaira is. Mint mondták, szinte valamennyien ilyen, illetve ezekhez hasonló kívánságokkal érkeztek Pécsre. Az egyöntetűség részben abból fakad, hogy a csoport tagjai nagyrészt pedagógusok, orvosok, rendőrök, ápolók. A finn vendégek a tegnap délutáni rövid pihenő után a Nevelők Háza kórusának előadását hallgatták meg. felszabdalni az összetömörült jégtáblákat, és robbantással kellett megszabadítani a folyót a jégdugóktól. Az új mederben egyenletesen folyik majd le a víz, és nem keletkeznek jégtorlódások. A munkálatokat a tervek szerint 1982-re fejezik be. A jelenlegi folyómedret azonban nem töltik fel, hanem meghagyják holtágnak. Vizét öntözésre használják majd. Uj Tisza-meder : Éltető kincsünk a víz.,. {3.) Vállalatok „víz-stratégiája” Az üzemeknek is szüksége van minden csepp vízre A pécsi ipari fogyasztók napi átlagban 20 000 köbméter vizet kapnak a Pécsi Vízműtől, méghozzá havi keret szerint. A keretszámok eleve takarékossági korlátok közé szorítják a vállalatokat. Az életük, a termelésük viszont nem állhat le — ehhez víz kell. Ha elrendelik az I. fokú vízkorlátozást Pécsett, az napi 2000 köbméterrel csökkenti a vállalatok, üzemek vízkontingensét. A 45 nagyfogyasztó mellett a kisüzemi fogyasztók újabb 500 köbméter vízzel gyarapíthatják a lakossági, egészségügyi, szociális, gyermekintérményi és egyéb fogyasztóknak jutó napi vízmennyiséget. Igen ám, de alapvető élelmezési üzemeket — sörgyár, húsipar, tejipar, pékségek - nem lehet víz-korlátok közé szorítani, számukra, ameddig csak lehet, elegendő ivóvizet kell adni. Ez nem jelenti azt, hogy pocsékolhatnak. Nem is teszik. Nézzük, mit tesznek most, és mit akkor, ha esetleg elrendelik Pécsett a vízkorlátozást. A Pannónia Sörgyár télen- nyáron számol a bénító vízkorlátozás lehetőségével. Termékeik „isszák" a vizet, a sörhöz tízszeres, a Pepsihez és a Gyöngyhöz közel hatszoros víz- mennyiség kell az üveg- és műanyag rekeszek mosásától a késztermékig. Naponta 2350 köbméter a normájuk, ezt a saját bálicsi kútjukból 300 köbméterrel tudják megtoldani. A főzőházuk alatt csordogáló forrás vize — ez is takarékosság — lágyítás után a kondenzátorhűtést végzi. Ami vizet lehet „megfognak”, és másodlagosan — pl. padlómosásra — hasznosítják. Ha mégis csökkenteni kellene a vízfelPalkó Sándor országgyűlési képviselő felszólalása a parlament csütörtöki ülésén Palkó Sándor (Baranya megye 13. vk.) képviselő az országgyűlés tegnapi ülésén az 1978-as költségvetés teljesítésének vitájában felszólalt és többek között a következőket mondotta el. Tisztelt Országgyűlés! Ügy tűnik, hogy a termelés a gazdálkodás hatékonyságának tényleges, cselekvő végrehajtásával nem foglalkoztunk eleget, elég hatékonyan. Nem mondjuk meg világosan és egyértelműen, hogy hatékonyabban gazdálkodni, termelni, kereskedni csak a hétköznapi életben vett kötelességen túlmenő, gondolkodó, rugalmas, ha úqy tetszik alkotó módon lehet. Nem egyszerűen arról van szó, hogy minden rendű, rangú dolgozó — munkás, mérnök, hivatalnok, szervező és irányító — munkával töltse ki a megfizetett munkaidőt, hanem hogy okosabban, takarékosabban, leleményesebben, olcsóbban végezze, és el is végezze ki-ki a maga munkaterületén a tennivalóit. A hatékonyság — megítélésem szerint — a kötelesség teljesítése mellett és után keletkezik. Pedig a munkaidőnek munkával való kitöltése terén nincs minden rendben. A múlt hetekben Trethon munkaügyi miniszter elvtárs a televízió fórumán kérdésre válaszolva elmondotta, hogy a fizetett és ledolgozott munkaidő aránya hozzávetőlegesen 100 a 60-hoz. S ha ehhez hozzáadjuk a törvényesen járó, illetve tervezhető igazolt mulasztásokat, akkor is csak 100 a 75-höz. Vagyis úgy általában a munkaidő 25 százaléka megy veszendőbe. És ha ehhez hozzá teszem, hogy vannak — nem kevesen —, akik már csak a munkájuk természeténél fogva is 100 százalékosan kidolgozzák a munkaidőt, akkor lennie kell olyannak is, aki a 60 százalékot sem éri el. De az átlagot tekintve is hiába hatékony a termelés a munkaidő 75 százalékában, ha az így nyert eredményt elviszi a 25 százalékos tétlenség. A munka termelékenységét a teljes munkaidő alapján mérik. A munka termelékenysége nálunk már attól is jelentősen nőne, ha nagyobb arányban használnánk ki a munkaidőt. Minden munkaterületen sikerült csökkentenünk a törvényes munkaidőt. Megvalósítottuk a fizetett szabadságidő igen kedvező rendszerét. A táppénz, gyermekgondozási szabadság, a nyugdíj stb. végeredményben mind a társadalmi munkaidő rovására végrehajtott életszínvonal-növelő tényezők. Mindemellett természetesen a fogyasztási igények is megnőttek, de az általános életszínvonal- emelkedés fedezete nem lehet egyéb , mint a megnövekedett termékmennyiség, amelyet a termelékenység, sőt a hatékonyság növelésével lehet csak előteremteni. használást, három napra leállnak a főzőházzal. A Baranya ''megyei Tejipari Vállalat naponta 880 köbméter vizet kap, ezt a csak technológiai felhasználásra termelő saját vízmüvük 4—500 köbméterrel egészíti ki. üzemrészekre lebontott stratégiájukat - ha kell — azonnal életbe léptetik. A Mecsekvidéki Vendéglátó Vállalat nem tartozik a négy kiemelt közé, 24 pécsi konyháján, a gastrofolüzemben, a hidegkonyhán és a húsüzemükben o júniusi normájuk 12150 köbméter. Az I. fokozat életbe léptetése tőlük naponta 41 köbméter vizet venne el. A tényleges igényhez már így is kicentizett a vizük: főzniük kell, a három fázisú mosogatásból sem engedhetnek. Hadat üzennek a csöpögő csapoknak, a vízelfolyás- nak és a pocsékolásnak. A Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat állandó telephelyei 550, ideiglenes telephelyei 240 köbméter víznél egy cseppel sem vehetnek Állítom, hogy a termelékenység és a hatékonyság növelése nem kizárólag a munkásság dolga. Éppen elég szervezetlenséget, tervszerűtlenséget látunk ahhoz, hogy ne így vélekedjünk. Éppen elég hivatali pac- kázást lehet időnként észlelni, amely a munkásember idejét rabolja. De állítom, hogy a hibák elleni fellépés hiánya, vagy gyengesége tapasztalható sokhelyütt. A pénzügyminiszteri expozé minden évben a költségvetés tárgyalása idején — meg kell hagyni, nagyon árnyalt, finom irodalmi nyelven — szól a mulasztásokról, kilátásba helyez ellenük újabb intézkedéseket, szabályozókat. Ezeket a kormány az év folyamán ki is adja. A helyzet mégsem javul a kellő, a várt mértékben. Miután elkövetkezik a zárszámadás ideje és újból megállapítják a hiányosságokat, esetenként meg is magyarázzák a hibák okait, új szabályozók kiadósára kapunk ígéreteket, s újból nem következik be gyökeres fordulat. Huszár István miniszterelnökhelyettes elvtárs mondotta az ez évi költségvetéshez szóló korreferátumában: „ .. . a gazdasági hatékonyság és egyensúly alakulásával nem - lehetünk elégedettek ... A hatékonyság alacsony színvonaláért, a tervezettnél magasabb belföldi felhasználásért... elsődlegssen mi vagyunk felelősek.” És természetesen — újabb erélyes intézkedések, szabályozók születtek. Mi lett azonban a következményük? A Tervhivatalnak az ez évi első négy hónap eredményeiről kiadott tájékoztatásában — amely beszámol ugyan kezdeti szerény eredményekről — a következő két mondat is szerepel: „Az ötéves tervben, majd az ennek elfogadása után hozott intézkedéseket az irányító szervek nagyobbrészt végrehajtották. Magatartásukban, a vállalatokkal való kapcsolatukban viszont még tapasztalható az elnéző szemlélet, a gazdasági helyzetből adódó nagyobb követelményeket nem eléggé következetesen érvényesítik.” Miért csak „nagyobbrészt”, és miért nem maradéktalanul hajtják végre az intézkedéseket? Miért „elnézőek” máris, az év elején, miért van az, hogy ,,a tapasztalható javulás nem éri el az éves terv megvalósításához szükséges mértéket"? — Ez is onnan vett idézet. Tehát már most tudni vélik, hogy az idei terv megvalósítása is kétséges? Ügy gondolom, itt lenne az ideje megvizsgálni ki, miért nem érti meg a hozott, nagyon is indokolt, helyes, szükséges kormányzati intézkedéseket. többet naponta a hálózatból. A saját kútjuk sokat segít a panelüzemben, ha kell valamennyi gépkocsit és gépet a központi garázstelepükön mosnak, ipari vízzel, és hogy betarthassák az esetleges vízkorlátozást, a munkahelyek és a munkák között mérlegelve vízátcsoportosítással igyekeznek betartani a normát. A MÁV is elég kellemetlen helyzetbe kerülhet, ha elrendelik a vízkorlátozást, hisz a 10 nagyfogyasztójukat telephelyeinek szétszórtsága miatt is nehéz ellenőrizni. Legtöbb vizet a szociális létesítmények és' a vasúti kocsik feltöltése visz el. Saját víznyerőjükkel táplálják a gőzösöket, minden másra ivóvízre van szükségük. Élnünk, dolgoznunk kell. Egyiket sem lehet víz nélkül. De másokra is gondolva, beoszthatjuk úgy is a Pécsnek juttatott vízmennyiséget, hogy ne kelljen senkit se korlátozni a felhasználásában. Egyszerűen csak takarékoskodnunk kell vele. Murányi László Tisztelt »Országgyűlés! Nem lehet célunk saját hibáink anekdotaszerű tálalása, de elhallgatni is hiba, sőt bűn lenne. A széles Jtözvéle- mény egyet-egyet ismer belőlük. Felelősségrevonásról azonban ritkán, keveset hallunk. Pedig vannak kirívó dolgok is. Több bányavállalat pl. megvásárolt egy-egy igen jónak tartott vágathajtógépet. Mérnök- szakemberek a helyszínen — Angliában — győződtek meg a gép kiválóságáról. Megjegyezték azonban, hogy a gép helyszíni energiaforrás felhasználó- sóval képes csak a meghirdetett teljesítményre. Nálunk bányabiztonsági okokból — csak bizonyos távolságról lehet meghajtóenergiával ellátni, ahonnan azonban a veszteség olyan nagy, hogy a gép garantált teljesítménye kétséges. A gyártó cég emberei megígérték, hogy a szükséges számításokat és átalakításokat elvégzik a szállítás előtt. A gépek egyenként 10 millió Ft-ba kerültek. A szerződés aláírásakor elmulasztották írásba foglalni a szóban kikötött feltételeket. A gép, amely Angliában műszakonként 3,5 métert halad két ember kezelésével, nálunk 6 ember segítségével sem működik. Azóta is majd egy éve kínlódnak vele hiába. Ez a nyugati devizáért behozott gép negatív előjellel, így „növeli” a hatékonyságot. Nem tudom, a szerződés feledékeny, vagy felelőtlen aláíróit valaki felelősségre vonta-e? Mert a szállító cég — szerződéses kikötés híján — nem vállalja a hiba kiküszöbölését. Hasonló példa a beruházások, rekonstrukciók sorában — sajnos — akad még. Tisztelt Országgyűlés! A kabaré-kritikusok újabban a szocialista brigádokat is tollhegyükre tűzték. Ezzel semmiképpen se tudok egyetérteni. Mély tisztelettel adózom a szocialista brigádmozgalomnak, különösen, ha jó munkájuk mellett az "üzemi demokrácia adta fórumokat tudatosan felhasználják arra is, hogy a termelés hatékonyságát növelő intézkedésekre, lehetőségekre, azaz a brigád szorosan vett tevékenységi kereteit meghaladó közös gondjainkra is ráirányítják a figyelmet. Pár évvel ezelőtt Kádár elvtárs mondta egy felszólalásában: „Könnyebb dolog 50 százalékról felmenni 90 százalékra, mint 99 százalékról 101 százalékra ..." A termelés területén — azt hiszem — a szocialista brigádok fontos feladata lesz ebben példát mutatni. Ami pedig terveink végrehajtásának akadályozóit illeti, akik — akár hanyagságból, kényelemszeretetből, vagy tudatlanságból — gátolják a nehézségekből való kibontakozásunkat, azokkal szemben az illetékes vezető szervek ne legyenek elnézőek. Ne kelljen évről évre megmagyarázni a bizonyítványunkat. Érjük meg végre, hogy pozitív tényezők legyenek az eredményeink jellemzői.
