Dunántúli Napló, 1979. május (36. évfolyam, 118-147. szám)
1979-05-13 / 129. szám
2 Dunántúli napló 1979. május 13., vasárnap Előttetek az egész világ Ballagás Szombaton tartották hagyományos ballagási ünnepségüket az ország középfokú tanintézetei: a végzős diákok búcsúztak iskolájuktól, tanáraiktól. ♦ K lapjainkban már ballag ■ ’ a kiscsoportos, az óvodás, ballag a kisdiák és az egyetemista, ballag mindenféle rendű és rangú iskola és tanfolyam diákja. A ballagás szóról mégis mindenkiben a középiskolások búcsúja ötlik. Az életre felkészítő, a felnőttségbe bocsátó alma mater, a régi tanulók díszítette folyosók, az ablakmélyedés, ahol titkon még cigizni is lehetett, a dolgozatírás előtti izgalom. A ballagás boldogság is, szomorúság is. Felszaba- dultság is — kötöttség is. Búcsúzás is — kezdés is ... Virágerdőt szippantottak magukba tegnap a meg- illetődött falak, velük boldog könnyű édesanyákat, büszke apókat, falusi nénit feketében, unokacsodáló- ban. Irigykedő húgokat, fölényes báttyokat, barátokat. A tanár utoljára legyinti nyakon rakoncátlan diákját — vigyázz magadra fiam! — ezt mondja a mozdulat. A fiúk még nevetgélnek és a torok szorongása már köny- nyeket gördít a lányok arcára. Próbálnak nem gondolni a holnapra, az elkerülhetetlenre, szemükben végtelenre görbül a látható világ. S, hogy végigjárták a termeket, „kiömlik" az iskola. Akik az aszfalt fölött lebegnek tíz centire, hát ők azok, akik hűségesen elhagyták tanáraikat. Elöntik a várost, áradatuk tisztára mossa az utcákat, megszépíti a házakat, felfrissíti a fák zöldjét — megváltoztatja talán a földgolyót is, és ezen a napon egyetlen morc öreg sem mondja, ilyenek, ilyenek ezek a mai fiatalok. De szemek villantják tovább az örökséget; menjetek, szaladjatok gyerekek, éljetek jól, boldoguljatok! Előttetek az egész világ! Bodó A palántáké a főszerep Szombati séta a pécsi piacon Palántavásár az Irányi Dániel téren Látványos, tartalmas versenyek Honvédelmi nevelés A Magyar Honvédelmi Szövetséget fennállásának 30. évfordulóján, tavaly Vörös Csillag Érdemrenddel tüntették ki. E magas kitüntetés elnyerésében kifejeződött, hogy magos színvonalon végzi a fiatalok hazafias, honvédelmi nevelését, hogy az agitációs és propaganda- munkát is eredményesen fejtik ki a szövetségben, a klubokban, szakosztályokban, szakkörökben és o lakosság körében. A szövetség feladata továbbra is adott. Növelni munkájuk színvonalát és hatékonyságát, teljesíteni az előttük álló, egyre több erőkifejtést igénylő sokrétű feladatokat. Az MHSZ a párt honvédelmi politikájának megvalósításában más állami és társadalmi szervekkel együttműködve valósítja meg a honvédelmi oktatást, a katonai utóBőséges felhozatal primőrökből A palántáké., a főszerep a májusi piacokon, a hónap végéig tart szezonjuk, de még június elején is keresik a későbbi fajtákat, a másodültetésekhez. Tegnap reggel is a legtöbben a palántaárusok körül forgolódtak. S nemhiába, mert valamennyi zöldségféle palántából volt bőven a pécsi Felsőmalom utcai piacon, mely most o legforgalmasabb, mivel az újmecsekaljait jelenleg átépítik, s a régi nagypiacon is építkeznek. Káposzta és karfiol Az Egyetem utcai bejáratnál nagykanizsai termesztők árultak. A rengeteg paprika, paradicsom mellett kínáltak kelkáposzta-, karfiol-, zeller-, káposzta- és karalábé-, valamint sokféle virág palántákat is. Az áraik sem különböztek sokban: a paprikapalántákat 60 fillérért, a paradicsomot 2 forintért adták, míg a karfiolt 60, a káposztát és karalábét 40 fillérért, a zellerpalánta csomóját 4 forintért vásárolhatták a kertészkedők. Póczok János nagykanizsai villanyszerelő, aki anyósával hosszú évek óta árusít o pécsi piacon, mondta el, hogy idén kevesebben vásárolnak paradicsompalántát, sokakat elriasztott az eddigi időjárás, félnek, hogy elfagynak a kiültetett növények. Hegyi Győző a patacsi kiskertjébe vásárolt paradicsompalántát, nem riadva vissza az időjárás meglepetéseitől. Nevetve mesélte, hogy a patacsi öregek már lemondtak a kavicsos, nehezen megmunkálható földről, ő maga még próbálkozik. A tegnapi felhozatal bőséges volt, szinte minden zöldségfélét megkaphattak a háziasszonyok, ami a hét végi ebédhez szükséges. Nagy meny- nyiségben, és sokfajta paprikát kínáltak az árusok, s darabja három—nyolc forint között mozgott. A zeller, retek, saláta ára nemigen haladta meg a Zöldért árait. Talán a paradicsom volt valamivel kevesebb, igaz az ára annál borsosabb, kilójáért száz forintot is elkértek. Akadt, aki szép kis hasznot húzott ebből. Az egyik eladót kérdeztük: honnan hozta ezt a szép paradicsomot? — Pestről, a Bosnyák téri piacról. — S ott mennyi a paradicsom kilója? — Úgy hetven—nyolcvan forint körül. Kevés volt a gomba Gombóból harmadannyit kínáltak, mint egy héttel ezelőtt, s a körülbelül kétmázsányi reggel 8 óráig el is fogyott, 40— 50 forintos áron. Néhol láttunk ugyan egy-két csomó fólia alatt nevelt epret, de a tavasz végi gyümölcskínálat jórészt az almából állt, safony- nyadozó aímakupacok jelezték, hogy már a végét járja. G. M. Versenyben a gyerekek I övész ve rse n y A légpuska csendes fegyver, így hát a fegyverropogás aligha hallatszott ki a pécsi úttörőházból, ahol tegnap délelőtt rendezték meg a pécsi „Szabó István" Úttörőház meghívásos, jubileumi légpuskás lövész kupaversenyét. A pécsi úttörőház megalakulásának 25. évfordulója alkalmából meghirdetett versenyen a pécsi csapaton kívül a tótkomlósi, a mezőberényi, a balatonfüredi, a szekszárdi és a komlói úttörőház csapatai vettek részt, s küzdöttek meg a jelentős díjakért és a díszes kupáért. Mindegyik úttörőház háromhárom fős fiú- és leánycsapatot indított. A versenyzőknek nyílt irányzékú légpuskával, tíz méterről kellett beletalálniuk a 12 centiméter átmérőjű céllapbo, s lehetőleg annak is a közepébe. Mindegyik versenyző a próbalövésekkel együtt összesen 25 „golyót” röpített a céltáblába 25—25 perc alatt. Délutánra eldőlt, hogy kik voltak közülük leginkább sasszeműek, legbiztosabb kezűek. Az összetett versenyt, és így a kupát is, a mezőberényi „József Attila" Úttörőház csapata nyerte. A lánycsapatok közül szintén a mező- berényiek, a fiúknál pedig a tótkomlósiak szerepeltek legjobban. A pécsiek az összetettben, fiú- és lánycsapat versenyben, egyaránt második helyen végeztek. Az egyéni versenyben Balogh Mária mezőberényi, illetve Kiss Ferenc pécsi ifjú mesterlövész végzett az első helyen. A díjakat Hajas Zsuzsanna, városi úttörőelnök és Maros Tibor, az MHSZ pécsi titkára adta át a győzteseknek. D. I. képzést, szervezi a honvédelmi tömegsportot. Tegnap Pécsett, a Helyőrségi Művelődési Otthonban megtartott agitációs és propaganda aktívaértekezleten Valkai József alezredes, az MHSZ Baranya megyei titkára vázolta a szövetségben folyó agitációs és propagandamunka szerepét és feladatait. Beszámolt a nagy tömegeket megmozgató rendezvényeikről: többek között 200 ezer embert mozgatott meg a honvédelmi kupa lövészverseny és az összetett honvédelmi verseny több megyei fordulója, o látványos versenyekre, földi és légi bemutatókra is több tízezren voltak kíváncsiak. A még hatékonyabb munkát szorgalmazták a felszólalók, hogy az országos tanácskozás tapasztalatait minél eredményesebben hasznosíthassák a megyében. Az aktívaértekezleten az MHSZ járási, városi titkárai, a klubok és az együttműködő szer. vek, a társ fegyveres erők képviselőin kívül részt vett: Joó Sándor ezredes, az MHSZ főtitkárhelyettese, Krasznai Antal, a HNF Baranya megyei titkára, dr. Bunna Gyula, a Baranya megyei pártbizottság munkatársa, Szőke Attiláné, a Baranya megyei KISZ Bizottság titkára és Vér László megyei úttörőelnök. Hétfőn: írásbeli érettségi Futárnapként jegyzik az elmúlt csütörtököt a megyei művelődésügyi osztályok, no meg az Oktatási Minisztérium naptáraiban. Ezen a napon ugyanis különleges célfuvart teljesít az arra kijelölt gépkocsi és a megyei tanács középiskolai előadója: ekkor hozták el zárt borítékban az írásbeli tételeket az Oktatási Minisztériumból a megye szakközépiskolái és gimnáziumai számára. Persze ma már nem beszélhetünk egyetlen, minisztériumi pecséttel lezárt borítékról, hiszen az egyes iskolák, osztályok tételei, a személyre szóló matematikai feladatlapok lassan egész gépkocsit megtöltő pak- samétává duzzadtak. A „pak- saméta" azonban olyan különleges biztosítást követel, mint például egy-egy nagyobb pénzszállítmány. Fegyveres őrök, motoros rendőrök ugyan nem kísérik, a futár azonban minden kitérő nélkül teszi meg az utat a minisztériumtól a Baranya megyei Tanácsig, ahol aztán páncélszekrénybe kerül az anyag. Hétfőn — május 14-én — megkezdődnek az Írásbeli érettségi vizsgák. Á ■1 m Rádic ellett .. Ami a témát illeti — enyhén szólva — fontos, sőt, nélkülözhetetlen. Bizonyos létesítményekről van szó, amelyeknek a neve: vécé. Ho úgy tetszik: WC, esetleg 00. Környékeztem én már szóban forgó témát, mint a pék kutyája a meleg kiflit, de köztudomásúan kifinomult neveltetésem óvatosságra intett, de most, hogy a rádió kétszer is foglalkozott az üggyel, gondoltam, már semmi akadálya, hogy én is beleüssem az ... úgy értve, hogy ■megfogalmazzam szerény hozzászólásomat. ... Történt pedig a dolog egy Tisza menti kis városkában, ahol a városi tanácsépüMiért nem vagyok kanadai favágó? létének egyik vécéjét — rendszeresen — „idegenek” látogatták. A szomszédban van két üzlet — ha jól emlékszem — egyik valami cipőszalon — szóval a boltok dolgozói — saját vécéjük 'híján — át-át szaladgáltak az állami latrinára, végül 'is mi mást tehettek volna? A portásfülkében ülő hivatalos személy már a cipők és női tűsarkok gyors, vagy kevésbé gyors kopogásából megállapította, kinek mennyire sürgős az ügy, továbbá milyen a pillanatnyi egészségi állapota, komofyabb vesebántalmak gyötrik-e szegény dolgozót, vagy csupán előző napi hosszabb sörözge- tésről van szó. De hát a helyzet mindenképpen tarthatatlan, ezért panasszal fordultak a rádióhoz. Tavaly. Akkor a riporter mikrofonja előtt az illetékes szervek — tanács, ingatlankezelő, kereskedelmi vállalat, KÖJÁL... stb. — ígéretet tettek: megoldják az ügyet. A riporter azonban nem átallott egy év múlva — azaz a közelmúltban — ismét a helyszínre utazni, ismét a mikrofon elé invitálta az érdekelt feleket, mármint a tűsarkúakat, aztán a tanács, ingatlankezelő, kereskedelmi vállalat... satöbbi — képviselőit, amikor is kiderült ... a folyó ügyeket még mindig nem intézték el... A riportot végighallgatva (ismét ígéretek hangzottak el) lekapcsoltam a készüléket és magamba mélyedtem. Jól van. Isten ments, hogy beleavatkozzak. Ez az ő dolguk, majd csak egyszer megegyeznek klo- zet-ügyben, esetleg építenek egy újat, jövőre, vagy nyolc év múlva, addig is legföljebb kijárnak a kukoricásba. Bennem viszont a téma elmélyült gondolatokat ébresztett. Tudom, hogy meglepetést okozok most az olvasóknak — sőt, sokan talán el sem hiszik — pedig így van: kerek szép hazámban a nyilvános vécék — üzemekben, intézményekben, kórházakban és vendéglátóipari egységekben — nem ütik meg a világszínvonalat. Azért nem ütik meg a világszínvonalat, mert mocskosak. Elhanyagoltak. A víztartály örökké csurog, vagy víz egyáltalán nincs. Törülköző és szappan és mosdó sincs, legalábbis ritka. Szennyben úszik minden. Mert a kedves „ügyfél” tábori latrinának tekinti az angol vécét És a kedves „üzemeltető” meg nem gondoskodik takarításról. Azért nem gondoskodik, mert aligha vállalja el valaki a munkát azért a pénzért, amit felkínálnak neki. És azért nem tudnak fizetni a takarítónak elfogadható bért, mert... Hagyjuk. A láncolat véget-nem-érő, akárcsak a szennyáradat, a hazai „mellékhelyiségekben". Egyéni sirámaimat is felvetem. Világra érkezésem óta nem mondhatnám, hogy sokat nőttem, jó ha megütöm az egyméterhetvenet ágaskodva. Nomármost tetszenek ismerni ugye azokat a falra szerelt fehér porcelán csészéket, amelyek a fédiak számára fönntartott illemhelyeken láthatók. Nem nekem készültek. Valamennyi magasabb, mint amelyet jómagam és hozzám hasonló, alacsonyabb termetű férfitársaim — különösebb kínlódás nélkül felérnének. Mondanom sem kell, milyen kellemetlenségek származnak ebből: az ember csak ágaskodik, már-már egy lábra áll, falba kapaszkodik és félszemmel lesi, vajon a vécésasszony milyen retorziót alkalmaz, ha a sikertelenségen rajtacsípi... Pedig a hiba nem a „készülékünkben" van, hanem a bádogos- és vízvezetékszerelők sajátos műszaki meggondolásában. Mert hogy — most példálódzók — ahogy az ember olvassa, megtudja, a svéd vagy kanadai favágók kivétel nélkül öles, nagy tenmetűek. De hogy nálunk az összes létező vízvezetékszerelő művezető szintén szép, nyúlánk legény, azt a tények tanúsítják. Mert hogyan történik egy „piszoár” felszerelése? Azt mondja a művezető a brigádnak: „Emberek! Holnap reggel hétkor a szerelvényekkel, szerszámokkal, anyaggal jelentkeztek itt meg itt. Klozetszere- lés lesz!” A brigád reggel türelmetlenül topog, míg megérkezik a mester. A művezető — mielőtt a munka elkezdődne — rövid szemlét tart, megvan-e mindenki, majd a brigádtagok feszült érdeklődése mellett, a helyzet komolyságához illően — odafordul a falhoz, csak úgy „saccra", saját termetének méretét megharmadolja, és a kellő magasságban kék krétával egy keresztet rajzol a falra, majd hátralép és int az egyik segédmunkásnak: „Józsi, itt kezdheted a vésést!” És a porceláncsésze abba a magasságba kerül. ... És ezzel mi apróterme- tűek — ismét ki vagyunk szolgáltatva a szolgáltatóiparnak. Az ügy, teljesen reménytelen. Rab Ferenc i Sasszem és biztos kéz
