Dunántúli Napló, 1979. május (36. évfolyam, 118-147. szám)

1979-05-28 / 144. szám

Tudósítóink jelentik V ftídósMpik^/eientik Tudósítóink jelentik -* Tudósítóink jetéhtik

Gyermek képzőművészeti kiállítás

A Dunántúli Napló Szerkesztősége, a Hazafias Népfront Baranya megyei Bizottsága és a KPVDSZ József utcai művelődési házának közös rendezésében a művelődési ház nagytermében vasárnap délután 2 órakor Rudolf Valéria szavalata után Hallama Erzsébet, a Dunántúli Napló főszerkesztő-helyettese nyitotta meg a tavasszal meghirdetett gyermek képzőművészeti pályázat legjobb műveiből rendezett kiállítást, Ott volt a megnyitón Kiss György, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának osztályvezető helyettese, dr. Végh József, a Baranya megyei Tanács VB fijúsági titkára, valamint sok iskola szakkörvezetője, rajztanára, s végül igen sokan a pályázók közül.

A Nemzetközi Gyermeknap jegyében hirdetett pályázat többszáz színvonalas művet eredményezett, a falakon és tablókon rajzok, festmények, kézimunkák, vegyes technikájú, dekoratív alkotások, agyagmintázások láthatók. A díjakat Halas Ilona, a Hazafias Népfront Baranya megyei Bizottságának titkárhelyettese adta át a nyerteseknek. A pályázat nyerteseinek névsorát keddi számunkban közöljük.

A pályázatra beküldött legszebb munkák a Dunántúli Napló gyermekrovatában folyamatosan megjelennek majd. A kiállítást szombatig tekinthetik meg az érdeklődők.

Dalostalálkozó, májusfadöntés, labdatánc

Véletlenül — vagy talán szándékosan — egybeesett a gyermeknappal a szigetvári dalostalálkozó, amellyel a rendezők „régi hagyományt szeretnének felújítani és egyben újat is teremteni." Tizenhét énekkar, népdalkor, több szólista szórakoztatta hangulatos körülmények között a közönséget és egymást a szigetvári várban. A Muzsikáló május címet viselő egésznapos dalostalálkozó a várban, a karavánszerájban és a moziban berendezett kiállítások megtekintésével kezdődött vasárnap délelőtt, majd a délnyugati bástya öblében elhangzott az első hangverseny, amelyet a nap további részében még kettő követett. Az éneklési kedvtől függően az együttesek hosszabb-rövidebb műsorokat adtak a kitűnő akusztikájú dzsámiban is. A bemutatók közötti szünetekben jutott idő fürdésre és játékra, nézelődésre is.

Dobszán, a nevelési központ tágas udvarában már kora délután hamisítatlan bazári hangulat uralkodott. Mézes süteménytől kezdve, tésztaláncon keresztül a különböző bábfigurákig mindent lehetett vásárolni. Valamennyi ügyletnek két közös jellemzője volt: az árut maguk a gyerekek készítették, s a befolyt összeget a vietnami segélyalapba fizetik be a dob- szai diákok.

Néhány kilométerrel távolabb, Királyegyházán, még a tanárnénik is ping-ponglabdával zsúfolt tálcákkal szaladgáltak az udvaron, s derekasan kivették a részüket a lassúsági kerékpár- versenyből is. S mire a tábortűz első lángnyelvei felcsaptak, nemigen érezte magát kipihentnek egyetlen királyegyházi kisdiák sem.

Havasi J.

Tarka eseménysor

t

m

)

Reggel 9 órakor már özönlöttek a nagyanizsai gyerekek a dús programot kínáló úttörőházba. A mintegy 800 ünnepelt ifjú városlakót a hatalmas udvaron több tucatnyi játszószer, a sportpályák várták. Tíz órakor Kustár Zsu-. zsa iparművész megnyitotta az óvodásgyerekek munkáiból rendezett rajzkiállitást. A legügyesebbeket labdákkal, rajzkrétákkal, filckészlettel jutalmazták. Fél órával később a Dél-zalai Áruház megkezdte a legfiatalabbak tavaszi-nyári divatbemutatóját. A gyermeknapi program első része ebédidőre ért véget.

Ám, ezúttal sok pihenő nem

jutott az anyukáknak, apukáknak, mert a csónakázó-tó és környéke már 14 órától bőven kínált látnivalót. Nagy sikerrel tartották meg bemutatójukat a Határőrség kutyái.

Közben több helyszín között lehetett válogatni. Míg a szabadtéri színpadon felnőtt táncosok, zenekarok léptek fel, a kiszesek célbadobáshoz, kötélhúzáshoz, lepényevéshez toborozták a gyerekeket. Ezúttal ingyen csónakázhattak, vízibiciklizhettek az ünnepeltek, s ezt alaposan ki is használták. A délutáni programot színesítette még a Dél-zalai Áruház játékbemutatója, az MHSZ hajómodellezőinek, s a bútorgyár kajak-kenu szakosztályának víziparádéja.

Gy. A.

Álomkalapács, népviseleti baba

Kiemelték az elsüllyedt kotróhajót

Főleg a gyerekeknek meghirdetett, kü. lönleges érde- kességű pályázati kiállítások nyíltak vasárnap a szekszárdi úttörőházban. Az egyiken: öltöztessük Zsuzsi és Andris babát címmel, Gémes Balázs néprajzkutató kezdeményezésére, a Tolna megyei hiteles népviseleteket mintegy hatvan babán szemléltető kiállítást láthatják a nézők. A másikon a megyebeli úttörőcsapatok és felnőtt honismereti szakkörök által a hagyományos eszközök (fa, kukoricacsutka, rongy, sár, agyag stb.) és a mai műanyagok fel- használásával készített játékokat mutatják be a sárpuskától, csutakbabától kezdve az élethű kis szekéren át a műanyagflakon törzsű, csuhéj vitorlájú hajóig. A harmadikon a képzőművészpár által irányított úttörő szakkör felnőtteknek is becsületére váló, közösen rajzolt, színezett nagy faliképeivel arattak elismerést.

A megnyitón értékes díjakat

is átadtak. Az ötezer forint kiemelt díjat a Decsi Általános Iskola hetedik osztálya kapta eredeti sárközi ruhás babákért, az izményi öregek Napköziotthona a 2000 forintos második díjat, a szekszárdi Úttörőház szakköre pedig a harmadik díjat érdemelte ki. Kiemelt díjjal jutalmazták a szekszárdi úttörőház képzőművészeti szakkörét is kollektív képeiért. Ezen kívül több csoport kapott munka- illetve könyvjutalmat.

Nagy sikerrel mutatkozott be az ünnepségen a szekszárdi tizenévesekből nemrégiben alakult „Alomkalapács", nevet viselő együttes igényes szintű, kellemes zenéjével és dalaival.

Meseműsoros, játékos gyermeknapot rendeztek vasárnap a szekszárdi Babits Mihály megyei és a paksi új Munkásművelődési Központban is. Többfelé — így Zombán — kisdobosokat és úttörőket avattak, virslivel, édességekkel, üdítőkkel vendégelték meg a gyerekeket, akiknek sokféle játékos, sportműsor szerzett örömet.

B. L.

Hajnali zene a nagymama rézüstjével

Az „öreg” Kertváros lakói ijedten kapkodták tegnap reggel fél 8-kor fejüket a szokatlan vad lármára. Pedig nem történt más, csak az 1. kertvárosi általános iskola tanulói köszöntötték a gyermeknapot

„hajnali zenével”, mégpedig igen sajátos hangszereken játszva, ami között szerepelt nagymama rézüstje, bádogtepsi, lábosok, és födök, vagyis minden, aminek kifogástalan zenei hangja van, és ezzel vette kezdetét a non-stop, este 9- ig tartó gyermeknapi műsor — játék-móka sorozat. Bár az izgalmak már előző este kezdődtek, mert a Városi Rendőrkapitányság őr-, járőr alosztály járműszolgálata KlSZ-alapszerve- zetének fiataljai több száz csillagot szórtak szét a városrészben, az ügyes megtalálók másnap beválthatták csokoládéra. (Egyes anyukák szerint csemetéik az izgalomtól alig tudtak elaludni.)

A rendezvény érdekességét

növelte, hogy az iskola vendége volt ezen a napon a jugoszláviai vladislavci általános iskola mintegy harminc tanulója, igazgatója és tanárai. A két iskola a közelmúltban kötött egymással baráti, együttműködési szerződést és a tegnapi vendéglátás tulajdonképpen viszonzása volt a kertvárosi iskola egy héttel ezelőtti háromnapos jugoszláviai látogatásának.

A kapcsolatteremtés kezdeményezője: Danicsics Gostimir, az iskola igazgatója, kifejezte reményét, hogy a jövőben több alkalommal vesznek részt közös rendezvényeken, s kölcsönösen biztosítják a két iskola tanulóinak nyelvtanulását, népi hagyományainak ápolását.

Az „elmélyült" barátkozás mindenesetre a gyerekek között már megtörtént, a délelőtti magyar—délszláv nyelvű műsor után közösen vettek részt a roller-', kerékpár-, görkorcsolyaversenyen, a tréfás divatbemutatón, baba-szépségversenyen.

S. Zs.

Viharban süllyedt el egy 180 tonna vízkiszorítású kotróhajó április 18-án hajnalban a bogiári kikötőtől 120 méterre. Azóta a csaknem négyméter mély vízben a búvárok, a Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat, valamint az Országos Vízügyi Hivatal Ar- és Belvízvédelmi Szolgálatának szakemberei azért dolgoztak, hogy ismét kikötőbe kerüljön az értékes hajó, és megakadályozzák a Balaton szennyezését. A kotró tartályában ugyanis a víz alá merült 10 000 liter gázolaj is.

A hajó kiemelése hosszú ideig tartott, ennek az az oka, hogy szinte minden mentőfelszerelést az ország más területeiről kellett a helyszínre szólítani. A Balatonon például sehol sincs olyan nagy teljesítményű úszódaru, amelyet a kiemelésnél felhasználhattak volna.

A hullámzó víz zavarta a búvárok munkáját is. Amikor csendes a Balaton, akkor sem látnak 30—40 centiméternél távolabb. Úgy döntöttek, hogy lezárják a hajó valamennyi nyílását, kiszivattyúzzák belőle a vizet, s a levegő segít majd felemelni a kotrót. Az ablakok üvegét szigetelővel látták el. Amíg a búvárok a víz alatti rések tömítésével bajlódtak, két egyenként 500 tonnás

uszályt indítottak a Dunáról a helyszínre. Úgy döntöttek ugyanis, hogy a kotró mellé állítva teleengedik ezeket vízzel, hozzákötik az elsüllyedt hajót, aztán kiszivattyúzzák az uszályokból a vizet, így fokozatosan segíthetik felszínre hozni az elsüllyedt hajót.

Két sikertelen kísérlet utón, amelybe még az időjárás is beleszólt, egy verőfényes délutánon megindultak a szivaty- tyúmotorok. Másnap hajnali ötkor megemelkedett a hajótest. A Balaton sűrű iszapjából négyméteres mélységből felszínre ért a kotró. Rövid pihenés következett ezután, majd a két uszály a boglár-lellei kikötőbe vontatta a hullámsírból megmentett kotróhajót. A hajózás és a rendőrség szakemberei itt végezték el az első vizsgálatokéit. Megállapították, hogy április 18-ón éjszaka nem volt őrség a hajón. A Balatonon tomboló vihar valósággal beterítette a kotróhajó fedélzetét és a szellőzőnyílásokon keresztül mind nagyobb mennyiségű víz jutott a hajó gyomrába. Ettől sülyedt el a hajó. A vizsgálat még tart, de a héten már a siófoki sólyatéren javítják a viharban elsüllyedt kotrót azért, hogy minél előbb munkához lásson a Balatonon.

K. I.

Budapest: Jövőre UfÓdráma Pécsett

Egy hét leforgása alatt nyolc produkcióval, 14 előadással mutatkozott be a pécsi társulat a fővárosi közönség előtt. Mind a Madách Színházban, mind a Kamaraszínházban — valamint az Egyetemi színpadon, Sólyom Kati műsorán — valamennyi előadás telt ház előtt zajlott le. Kiemelkedően nagy volt az érdeklődés a per és A néma levente produkció iránt, az előadásokon nagy létszámmal jelentkeznek közéleti vezetők, jeles művészek, kritikusok.

Tegnap este hatalmas sikerrel zárult a vendégszereplés Roscsin, Szerelvény a hátországba című darabjának előadásával. A két moszkvai vendégművész. Álla Pokrok- roszkaja és Marina Nyejolova, a Szovremennyik Színház tagjai és Galina Volcsek főrendező,

valamint a társulat tagjai hosz- szú perceken keresztül köszönték meg a közönség zúgó vastapsát. A két vendégművész kitűnően illeszkedett be a pécsi társulatba.

Az előadáson és az azt követő fogadáson — melyet a színház igazgatósága adott a szovjet vendégek tiszteletére — megjelent Vlagyimir Pavlov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete, valamint a követség számos vezető munkatársa is.

A Szovremennyik Színház és a Pécsi Nemzeti Színház együttműködése a jövőben is folytatódik. Mint azt Galina Volcsek a fogadáson elmondotta, a következő évadban megrendezi Pécsett Malja- gin: Ufó című művét.

P. Simon István

Taxival az éjszakában

V

asárnap hajnali fél kettő. A kaputelefon belevinnyog a csendbe. Egy perc múlva már a Mártírok útján robogunk Jáky Kálmán taxijával. A Volán Bolgár Néphadsereg úti központjában két ablakon szűrődik ki világosság. Vizer Istvánná és Bencze Gyöngyi diszpécserek este nyolckor kezdték, s tizenkét órás szolgálat után majd reggel nyolcig veszik a telefonokat, adják az utasításokat.

Vizemé kocsit keresaTol- buhin útra, egyelőre nincs jelentkező, minden taxi foglalt.

— A tizenkettőn kiszálltam öt percre javítani — szól be valamelyik kolléga az URH-n.

— Ki volt ő? — kérdem Vizemétől.

— Lassú Árpád. Szinte kivétel nélkül mindenkit megismerek a hangjáról. Jelenleg ötvenhét kocsi dolgozik — három kivételével mindegyik szolgálatban van. Szükséges is, hiszen a szombat éjszakák általában erősek, no meg fizetésnap is volt az építőknél. Ilyenkor érezhetően nő a forgalmunk.

— Nyilvánosból kértek az

újhegyi .Szuperetthez. Vállalja valaki?

— Megyek — szól vissza az éterből a vállalkozó sofőr.

— Többször előfordul, hogy „falból" hívnak bennünket és ilyenkor nekünk kell kifizetni a potyafuvart. Érthető, hogy óvatosak vagyunk.

S mintha csak az imént mondottakat akarná megerősíteni Vizemé, újabb utasítást ad.

— Lábujjhegyen menjen valaki a Tolbuhin útra, nyilvánosból rendeltek.

Recsegő hang jelzi fél három után öt perccel:

—■ Egy Trabant szágult a Jókai utcában lefelé, egy őrült, világítás nélkül.

Bencze Gyöngyi előtt szinte percenként megcsörren a telefon.

— Legalább nyolc helyen van lakodalom — mondja Bencze Gyöngyi. —• Úgy látszik, lassan készülődik haza a násznép. — És újabb utasítást ad:

— Huszonötös menjen a Ságváriba.

— Rendben, de már belefulladok a rétesbe — érkezik a válasz valahonnan a Megyeri út környékéről.

Hajnali fél négy. Egyetlen szabad kocsi sincs, a hívásra senki sem jelentkezik, még végre valaki megszólal, s máris indul az Olimpiába, a virágárusasz- szonyért. Én is kocsiba ülök, a vezetőm Istókovics Béla azon füstölög, hogy ebben a városban évek óta nincs egy normális éjszakai szórakozóhely.

Az Olimpia előtt parkolunk, még Istókovics Béla bemegy a pincérhez, vagy tizen kérdik, szabad-e a kocsi. A fizetővel és egy sár- gainges középtermetű férfival tér vissza, a sárgainges kezében két szál piros szegfű, és fél üveg bor. Utitár- sunk beszédes kedvében van, kérdezés nélkül is mondja, hogy Komlóról jött be, vagy harminc órája nem aludt.

— A hét végére szaima maradtam, az asszony Zalában issza a nohabort, gondoltam lazítók egy kicsit.

Már a Hősök terénél járunk, amikor meggondolja magát, mégse menjünk Komlóra, inkább meglátogatja a sógorát. Ránézek az órámra: negyed öt. Régi bó- nyászház elé kanyarodunk, bezörög, leszámolja a nyolcvan forintot és eltűnik a virággal, a borral...

Már rég megvirradt, mindössze néhány munkába igyekvő ácsorog a buszmegállóknál. Valaki jó reggelt kívánva, beszól az URH-n, hogy munkába lépett. Istókovics Béla velem csinálja az utolsó fuvart. A 39-es dandár útra érve látom, az Olimpia előtt még vagy öt- venen ácsorognak, kocsira várva . . . De most sofőröm is lepihen, hiszen délután ismét munkába áll, gyerekeket visz majd a panoráma busszal a Mecsékre . ..

Salamon Gyula