Dunántúli Napló, 1979. május (36. évfolyam, 118-147. szám)

1979-05-22 / 138. szám

2

Dunántúlt napló

1979. május 22., kedd

A „szabadság-sziget” egyik katonája volt

Könyvtári beszélgetés Lobi Árpáddal

A világon másodszor fordult elő?

Még nem tudnak lábra állni az életben maradt borjak

Gyorsul az Atomerőmű építése- szerelése

(Folytatás az 1. oldalról)

Szilágyi Lajos építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes a válaszadás során mondta el, hogy jelenleg a tárcának négyezerhotszáz dolgozója van a paksi építkezésen. Három nagy generálkivitelező vállalaton kívül hét megye építőipari vállalata ezer emberrel segít a kivitelezés gyorsítása érdekében. Most, a tanácskozás napján is újabb száztíz szakmunkás állt munkába. Teljesen új hírszolgálati rendszert építettek ki, a műszaki irányítás megerősítésére hatvankét mérnököt, építésvezetőt, művezetőt irányítanak június végéig a helyszínre. A hazai építőiparban először itt vezették be a tíz plusz négyes, kétműszakos rendszert, amitől a termelékenység, hatékonyság jelentős növekedését várják.

Gorjánc Ignác elnöki zárszavában az elismerés és nagyrabecsülés hangsúlyozásával méltatta a Paksi Atomerőmű építőinek munkáját, erőfeszítéseit és további eredményes munkát kívánt a közreműködőknek.

A tanácskozás után a bizottság tagjai megtekintették az építkezést és a lakótelepet.

Hajnal Lajosné

Megkezdődtek a közös érettségi, felvételi írásbelik

Hétfőn a kijelölt fővárosi és vidéki oktatási intézményekben megkezdődtek hétfőn a közös érettségi, a felvételi írásbeli vizsgák.

Az idén mintegy 50 ezer diák ír közös érettségi-felvételi dolgozatot, a korábbi évekhez hasonlóan matematikából, fizikából és biológiából. Azok kötelesek közös írásbelit tenni, akik az egyetemeken és a főiskolákon ezekből a tantárgyakból felvételiznek.

Hétfőn matematikából a műszaki felsőoktatási intézményekbe, a természettudományi karokra és az agrár felsőoktatási intézmények gépészeti karaira; fizikából az orvostudományi egyetemekre, a tudományegyetemek egyes szakjaira és a tanárképző főiskolákra; biológiából pedig az agrártudományi egyetemek más karaira jelentkezők készítették el az írásbelit. A feladatok kidolgozásához három óra állt rendelkezésükre.

Pécs történetének egyik legérdekesebb, legellentmondásosabb szakaszában élt a városban Lobi Árpád nyugalmazott újvidéki egyetemi tanár, akivel a Baranya megyei Könyvtár kertjében tegnap délután T. Mé- rey Klára kandidátus, történész beszélgetett.

Lobi Árpád — de nevezhetnénk Lőrinc Péternek, Zsarko Plamenaznak vagy Lang Árpád, nak is, hiszen tizenöt név alatt jelentek meg publikációi az elmúlt évtizedekben — ma 83 éves, kitűnő erőben van, szellemi frissesége imponáló Pécsi barátainak társaságában találtuk meg g könyvtári ankét előtt, s ekkor kértük meg egy rövid beszélgetésre.

— Kérem, mondja el, mi is volt tulajdonképpen ez a „szabadság-sziget”?

— Pécset hívták így a szerb megszállás évei alatt, 1920-21- ben. Az az érdekes helyzet állott elő ugyanis, hogy a Tanács- köztársaság bukása után, valamint a jugoszláviai hírhedt „obznana”, s az államvédelmi törvény kihirdetése után egyedül itt, a szerbek által megszállt magyar területeken működhetett viszonylag szabadon a kommunista párt, ami tulajdonképpén egy sajátos ,,baranyai kommunista párt" volt: csatlakozott a

III. Kommunista Internacionálé- hoz, de a nevében nem vallotta magát kommunistának. Mi volt ennek a szabadságnak az oka? Az, hogy a szerbek más politikai gyakorlatot követtek a Tanácsköztársaság fennállása alatt, és mást annak bukása után. A magyar és a szerb burzsoáziának közös érdeke volt a proletárdiktatúra megdöntése, tehát augusztusig együttműködtek. Horthy hatalomra jutása után azonban a magyar uralkodó köröknek már terhessé vált a déli országrész megszállása, a szerb közigazgatás viszont kereste a kapcsolatokat a magyar ellenállással, a baloldallal., sokkal több mozgási lehetőséget biztosított nekünk, mint odahaza a szerb baloldali pártoknak. Én bánáti származású vagyok, s a jugoszláviai terror elől „léptem át" Pécsre. Amikor aztán otthon is szabadabb lett a mozgás, s Baranya megszállása véget ért, visszatértem o szülőföldemre.

— S aztán egyetemi tanár lett Újvidéken ...

— Ó, hát az már sokkal később, a felszabadulás után volt. A két háború között sok nehézséget kellett leküzdenem a nézeteim miatt. Gimnáziumban, kereskedelmi akadémián tanítottam, s előfordult, hogy a minisztériumban hívták fel rám az igazgatóm figyelmét. Szerencsére rendes emberek is voltak a kollégáim között. Engem a mozgalmi munkára két esemény indított, pontosabban két tanács: az egyiket egy jóbarátomtól kaptam, a másikat az ellenségeimtől. 1918-ban, egy katonai gyakorlaton elkeseredésemben azt mondtam, hogy dobjuk el a fegyvert. Valaki odajött és azt mondta: ne dobjuk el, testvér, mert szükség lesz rá, hogy kivívjuk a mi igazunkat. Később a törvény elé idéztek egy háborúellenes kötetem miatt, de fölmentettek, mondván, hogy sem a nemzetek ellen, sem az osztályok ellen nem izgattam. Ekkor tanultam meg, hogy az én pacifista verseim tulajdonképpen hatástalanok.

E történelmi évekről Lobi Árpád—Lőrinc Péter — Emberek az embertelenségben című memoárkötetéből tudhat meg többet az olvasó.

A Varsói Szerződés Pajzs 79 fedőnevű hadgyakorlatán, amely a múlt hét végén fejeződött be a Dunántúlon, baranyai katonai egységek is részt vettek. A Bajcsy-Zsilinszky laktanya katonái vasárnap reggel érkeztek vissza a gyakorlatról, amelyen sikeresen szerepeltek, harci feladataik pontos, gyors végrehajtásával kivívták a hadgyakorlat irányitóinak az elismerését.

— A gyakorlat sikeréért a felkészülést már április elején elkezdtük — mondja Nagy Lajos őrnagy, akit a hadgyakorlat befejezése után a „Fegyverbarátsági érdemérem” ezüst fokozatával tüntettek ki. - A mi terepszakaszunkon szovjet és csehszlovák egységekkel együttműködve hajtottuk végre harci feladatainkat. A mi feladatunk volt az ellenség védelmének tüzérségi lefogása, valamint a támadásunk tüzérségi biztosítása. A gyorsaság és a pontosság volt a legfontosabb követelmény, s ezeknek az előzetes értékelések szerint eleget is tettünk, a tartalékosok- éppúgy, mint a sorkatonák.

A hadgyakorlaton szerzett élményekről Kovács Csaba szakaszvezetőt, Jakab László tizedest, és Alavári Sándor őrvezetőt kérdeztük.

— Előre izgultunk a jó időért és szerencsénk volt, csak az éjszakák voltak kissé hűvösek — mondja Kovács Csaba. Egy völgyben vertünk sátortábort és két nap alatt sikerült egészen lakályossá alakítanunk. Jó volt az ellátás és a gyakorlat szüHatos

ikerborjak

szülének

Kétójlalon

M agyarországon még nem volt rá példa

neteiben kulturális és sport- programokra is jutott idő. Megemlékeztünk a győzelem napjáról és Radnóti születésének 75. évfordulójára irodalmi műsort rendeztünk. Filmvetítés is volt.- Sokat vendégeskedtünk a miénkkel szomszédos szovjet és csehszlovák alakulatok táborában, s nálunk is volt szinte mindennap vendégcsoport. Az öt nyelvű szótár segítségével, vagy ha másképpen nem ment, „kézzel-lábbal mutogatva" sikerült egymást megértenünk. Marokszámra cseréltük a jelvényeket és a baráti beszélgetéseken, találkozókon egymás haditechnikájával is megismerkedtünk — meséli Jakab László tizedes.

— A harci cselekményekből bizony mi tüzérek elég keveset láttunk a tűzállásból, hiszen elég messze voltunk a látványos eseményektől. Leginkább a levegőben zajló akciókat, manővereket láthattuk, így például a szovjet helikopter-egységek tevékenysége igazán lenyűgöző volt — mondja Alavári Sándor őrvezető.

Hogy. milyen jól szerepeltek a baranyai katonai egységek a hadgyakorlaton, azt a kitüntetések is bizonyítják. A Fegyverbarátsági érdemérem arany fokozatát kapta Miski Béla ezredes, ezüst fokozatát Nagy Lajos őrnagy és Mohácsi László főhadnagy, bronz fokozatát Kovács Tibor őrmester, Holicsek Lajos tizedes és Ulrik Antal tizedes. D. I.

Himes ugyancsak megérdemli, hogy hímestojásként bánjanak vele, akárcsak borjaival. Az irodalmi adatok szerint hazánkban még nem fordult elő, hogy tehén hat borját hozzon a világra és a szakkönyvekben kutatva is csak egyetlen hatos ikerellés fordult elő eddig a világon, ösz- sze is futott a falu a hétvégén, mi'kor híre ment Kétúj- falun, hogy Kálmán József portáján hat borját ellett a Himes.

A gazdát keressük, de csak Erzsi nénit találjuk odahaza.

— A férjem kiment szénát forgatni, de ha a borjak miatt jöttek, hát én is elmondhatom, hogyan is történt. . . Azt már hónapok óta gondoltuk, hogy ikerellés várható, mert nagyon hasas volt a Himes, meg a Varga doktor is mondta. Július elejére vártuk őket, aztán szombaton délután futottunk a doktor úrért, mert a Himes véreset tisztított. Mikor a másodikat a világra segítette, azt gondoltam, kész az ellés, de mikor a harmadikat is letette a tiszta alomra, sírva fakadtam. Ö csak dolgozott, elkezdtem számolni a borjakat az ötödiknél tartottam, mikor az utolsó jött a világra. Azóta kettő elpusztult, a többit kétórásként szoptatom kamillástejjel. Még cumisüvegünk se volt itthon, azt is a doktor úr adott, hiszen nem gondolhattuk, hogy ennyi borjúnk lesz.

Himes másodszor ellett ikreket: először öt évvel ezelőtt kettőt. A tíz év alatt tizenöt borjút hozott a világra. Most egy kicsit legyengült, de jó tejelő, naponta a kétszeri fe- jésre húsz—huszonöt liter tejet adott eddig.

Még fotóriporter kollégám a borjakkal van elfoglalva, körülnézek. Három tehén, egy bika és két üsző van az istállóban. Kálimánék régóta foglalkoznak állatokkal. Az istállóból kilépve Erzsi néni megjegyzi.

— Ha lehet fölneveljük ám őket!

Közben megérkezik dr. Varga Ottó állatorvos, a délelőtti előadás előtt átugrott ide a

szomszédba, mi is van a borjakkal.

— Négyes és ötös ikrekről már olvastam a szakirodalomban, de hat borjút ellő tehénről még nem. Nem egypetéjű ikrekről van szó, ez a küllemükről is megállapítható, mert nem egyformák. Tehát végső soron a fogamzáskor egyszerre hat petesejt termékenyült meg. Elképzelhető, hogy a hormonális kezelés hatására ellett hat borjút a Himes. Mikor megszülettek, infravénásan szőlőcukor-emul- ziót és különböző vitaminokat adtam nekik. Ha kedvezőbb körülmények között jöttek volna a világra, lehet, hogy a másik kettő is élne.

A páratlan esettel kapcsolatban megkerestük dr. Bényi Lászlót, a Baranya megyei Állategészségügyi Állomás helyettes vezetőjét, aki a fajra egyáltalán nem jellemző hatos ikerelléssel kapcsolatban a következőket mondotta.

— A hazai törzskönyvezési adatok szerint az ikerellések aránya három és fél százalék. Ha ezt száznak vesszük, akkor kilencvenhat százalékban kettős ikrek jönnek a világra. Igen ritka a hármas és négyes ellés. Az ismert világadatok tanúsága alapján eddig tizenhét esetben fordult elő ötös ikerellés. Az viszont, hogy egy tehén hat, illetve hét borjúnak adjon életet, mindössze egyszer-egyszer fordult elő eddig a világon. Húszéves praxisom alatt egyetlen alkalommal találkoztam hármas ikerelléssel, tehát az is igen ritka. Az pedig egyszerűen páratlan, hogy Két újfalun hat ikerborjú született. A magyarországi adatokat és statisztikákat ismerve állítom, hogy hazánkban még nem fordult elő ilyen eset. Egyébként az ikerellésnek sok hátránya v<in a tehénre nézve, és állategészségügyi szempontból sem tartjuk kívánatosnak azt. Az utóbbi tíz esztendőben megszaporodott az ikerborjak születése: mindez a hormonális kezelés elterjedésével függ össze.

Salamon Gyula

H. J.

A fegyverbarátság jegyében

Harci gyakorlatf

szórakozás,

ismerkedés

Baranyai katonák kitüntetése a Pajzs ’79 hadgyakorlaton

Egy magyar zulukaffer májusi sirámai

Sietve megborotválkoztam egy rissz-rossz zsilettel (néha ceruzát hegyezek vele) és a fölöttébb kellemes művelet vérző nyomait cigarettapapír-fecnikkel megjelölve, hajamat bevizeztem, egy gondos fésülködéssel rendbetettem magamat, mint a búcsúba készülő béreslegény, s azonmód lefutok a ház elé, hogy kellő tisztelettel köszöntsem a rég várt vendéget: megjött a nyár... Én tulajdonképpen jól el vagyok vele, már csak azért is, mert az idén elég korán megérkezett, ami — gondolom — könnyen ment, hiszen a tavasz túl kurta volt — így aztán megérhettük, hogy május közepén néhány fokkal melegebb az idő, a sokévi átlagnál.

Most már el is boldogulunk valahogy a májussal, különösebb dolgok nem is történtek, (eddig....), leszámítva —szinte már hagyományos — apróbb bosszúságokat. Virágot kedvelő ember vagyok, ezért az idén májusban sem vettem virágot, (gyerekem egyelőre nem ballag) de azért arra fölfigyeltem, hogy minden külön értesítés helyett a kofák ismét fölverték a virágcsokrok árát. Hosszú évek tapasztalata alapján mindig tudják, mikor lehet levágni a

kedves vásárlókat, például az esztendő végi Katalin, Erzsébet, Éva napokon, aztán anyák nap. ján, aztán májusi ballagások idején és majd júliusban — a szintén kedves Anna-napok alkalmával. Az állami virágkereskedelem pedig soha nem tudja szolidabb áraival letörni az alkalmi árusok fene nagy jókedvét, ha csak — ilyen jeles napokon — egy vasúti szerelvényre való rózsával be nem teríti a várost — ingyen.

Aztán arra is fölfigyeltem, hogy az alkalmi árusok — az esztendő néhány politikai ünnepére — különös gonddal készülnek fel. Például a május elseje — szerintem — a világon egyik legszebb mozgalmi-politikai ünnepnap, ugye, színes felvonulás, zene, sör, virsli, virágok, zöld parkok és ... soksok luftballon. Nos — ezt a felfújt gumi-herkentyűt — pusztán politikai együttérzésből azonnal háromszoros áron adják az alkalmi zug- és nem zugárusok. Amikor a nép kiárad az utcára, terekre, parkokba, Mecsek- oldalba, melyik pécsi apuka és pécsi anyuka tagadná meg gyerekétől a luftballont? Potom tíz-tizenkét forintért? És ha nagycsaládról van szó, akkor a szülők akár ötven-hatvan forintot is áldozhatnak seregnyi gyermekük „ballonigényére", és ha mindegyik kap még egy márka üdítőt, apu egy korsó sört, anyu pedig egy féldecit — akkor már egy százasból aligha ússzák meg ezt a mértéktelen tékozlást. A kórháztéren ki- szes fiúk is árultak léggömböt: 3 forintért. És nem tíz és tizenkét forintért. És azt is megmondták — az alkalmi árusoknak címezve — hogy miért teszik ezt. Sajnos, nem írhatom le. De igazuk van.

Az viszont fölvidított, hogy

némely képeslapunk már nyári címoldallal jelent meg. Derékig vöröshajú, észbontóan jó alakú lány kapaszkodik egy vitorlás árbocrúdjában valahol a Balatonon, mondjuk nem egészen pucéran, mert egy okmánybélyeg méretű kis kendő azért takar valamit és van rajta nyaklánc is. Nyári időszakban ezért vásárolom szívesen a képeslapokat, mert a címlapok valóban eredetiek. Félek, hogy egyszer majd csalódást okoz valamelyik szerkesztő, és a beállás fotó-görlök helyett mondjuk egy hétköznapibb termetű és arcú anyu fényképét helyezi az első oldalra, azt a látszatot keltve, hogy hazánkban elvétve azért akadnak nem éppen szép testű és nem éppen észbontóan gyönyörű nők is.

A rádióban is elhangzottak már olyan riportok, amelyek a nyári felkészülésről szólnak. A napokban hallom, hogy ideje lenne Pesten rendbehozni ezt meg azt, meg amazt, mert úgymond: .... mit szólnak a külföldiek, ha trehányságot tapasztalnak itt, mecj ott, meg amott?

Ekkor elszomorodtam, mert úgy éreztem, hogy engem megint kigolyóznak, hogy én úgy élek saját hazámban, mint a hajdani gyarmatokon c bennszülött zulukaffer, amikor a trópusi kalapos whisky-szagú külföldi urak és nyafogó naccsá- gák megérkeznek. Hát mi az, hogy „mit szólnak a külföldiek?"

És én, mint bennszülött magyar zulukaffer és tízmillió bennszülött társam mit szólok?! Gon. dolom elsősorban mi miattunk kellene tisztán tartani a városokat, falvakat, fürdőhelyeket, országutakat, a pincérek fehérkabátját, a vécékét és mi miattunk kellene megnyitni a mi zsebünkhöz illő szórakozóhelyeket, nem pedig — elsősorban I — a külföldiek miatt. Világos nem?

Egy fenét világos. Inkább beveszek két szem Viskent-tablet- tát, hanyatt fekszem a lakásomban és eltűnődve nézem a szép, nyáreleji plafont.

Rab Ferenc

}