Dunántúli Napló, 1979. május (36. évfolyam, 118-147. szám)

1979-05-03 / 119. szám

1979. május 3., csütörtök Dunántúlt napló 5 Amit a szocializmus építésében elértünk, azt a teremtő munkának köszönhetjük Vas János, a SZOT titkára ünnepi köszöntője Vas János, a SZOT titkára a Kossuth rádióban és a televí­zióban hétfőn este ünnepi köszöntőt mondott. — A proletár nemzetköziség ünnepe alkalmából — o Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Szak- szervezetek Országos Tanácsa nevében — tisztelettel és sze­retettel köszöntőm hazánk dol­gozóit, a szocializmus építé­sében nemzeti egységbe for­rott népünket - kezdte be­szédét, majd egyebek közt hangoztatta: — Kilencven esztendeje, hogy május elseje a munkásosztály, a dolgozók nemzetközi ünne­pe. Május elsejét, ezt a harci napot mindig az jellemezte, hogy a közös nagy eszmék és az időszerű feladatok jegyé­ben zajlott. Ez adta meg a jelentőségét, ez magyarázza messze gyűrűző hatását, ezért érvényesül ma is mozgató ereje. A májusi seregszemle újra és újra erőt ad, bizako­dást áraszt, hogy szembenéz­zünk a valósággal, hogy kö­telezettségeink teljesítéséhez serkentést és derűlátást kap­junk. Hiszen május elseje hangulata elsősorban a dol­gozók együttes erejébe vetett töretlen bizalom. — Elődeink munkát és ke­nyeret követeltek, a puszta megélhetésért küzdöttek. A mi jelszavunk o becsületesen, szo­cialista módon végzett munka. Tudjuk, hogy a tőkés orszá­gokban van munkanélküliség. Nálunk nyitva áll az érvénye­sülés útja az alkotó, dolgos kéz, a teremtő ész előtt. — Amit a szocializmus épí­tése során elértünk, azt a te­remtő munkának köszönhet­jük. Ez ad mindenkor meg­bízható alapot társadalmi cél­jaink megvalósításához. A dol­gozók tenniakarásából szüle­tett tömegméretű vállalások és teljesítések mutatják a szocia­lista módon végzett munka óriási alkotó erejét. Mind töb­ben, a munkaköri kötelezett­ségen túl, önként és öntudat­ból cselekednek a közös célok érdekében. Nagyra becsüljük azokat, akiknek törekvése ar­ra irányul, hogy többek legye­nek tegnapi önmaguknál, akik többet akarnak tudni, hozzá­értőbben akarnak dolgozni: akik szocialista emberhez mél­tóan akarnak élni. — A munka ünnepén újra átgondoljuk tennivalóinkat, dolgainkat. Elkötelezzük ma­gunkat, hogy töretlenül foly­tatjuk hazánkban a szocializ­KÜLGAZDASÁG Az iráni abszolutizmus ösz- szeomlása a tőkés világ, el­sősorban az amerikai, nagy meglepetése. Washington­ban az FBI megkapta a szemrehányásokat, mert rosz- szul ítélték meg az iráni hely­zetet, ami eredetileg elbű­völte az érdekelt politikusok, tőkések, üzletemberek érde­kelt csoportjait. A sah el­képzelése volt, hogy a szá­zad végére Irán a világ ötö­dik ipari nagyhatalma lesz, ami óriási nyereséget ígért és közben hozott is a tőkés monopóliumoknak. Jellemző, hogy csak az Egyesült Álla­mokkal lebonyolított keres­kedelem értékét, benne a fegyverszállításokat is, 1976— 1980-ra 50—55 milliárd dol­lárra tervezték. Az iráni sah 1963 február­jában hirdette meg fehér (vérnélküli) forradalmát, amelyben nagy civilizációt, osztályharmóniát, társadalmi igazságosságot ígért. A terv előirányozta, hogy a kapi­talista fejlődés előtt meg­tisztul az út a hazai bur­zsoázia előtt, ugyanakkor a külföldi burzsoázia is na­gyobb szerepet kap a nagy­mus építését, gyarapítjuk erő­inket és ugyanakkor felszámol­juk gyengeségeinket, kijavítjuk hibáinkat. Ha mindezt célunk­hoz, a fejlett szocialista társa­dalom felépítéséhez mérjük, akkor látjuk, hogy még meny­nyi a dolgunk. Ez konkrét fel­adatot ró minden dolgozóra, a minisztériumoktól a műhe­lyekig. Együttes erőfeszítésre van szükség, hogy elhárítsuk a külső körülményekből és mun­kánk fogyatékosságaiból faka­dó néhézségeinket. Május el­seje alkalmából is szólnunk kell erről, hiszen a májusi gondolat egyik lényeges mon­danivalója az összefogás, az együtt cselekvés. Saját ta­pasztalatainkból tudjuk, hogy az összefogásnak mindig van értelme, ereje és eredménye.- Nemzetközi méretekben ugyancsak összefogásra, együt­tes cselekvésre, szolidaritásra van szükség. Ezt a készségün­ket fejezzük ki, amikor az ün­nepi felvonulásokon magasra emeljük a munkás nemzetkö­ziség vörös zászlaját és a ha- zafiság piros-fehér-zöld lobo­góját. Nemzeti erőfeszítéseink­kel a nemzetközi haladást is szolgáljuk. Kifejezzük szolida­ritásunkat a tőkés országok­ban harcoló munkás testvére­inkkel, a fejlődő országokkal, akik a valódi függetlenségért, faji egyenlőségért vívják har­cukat. Azt üzenjük nekik, hogy számíthatnak szolidaritásunk­ra, erőnkhöz mérten teljesít­jük, amit vállaltunk, ami a küldetésünk. — Köszöntjük a szocialista közösség országainak dolgozóit, akikkel a célok és eszmék azonossága köt össze ben­nünket. Köszöntjük a szovjet embereket, akik megannyi di­cső példáját adták és adják a nemzetközi szolidaritásnak, a társadalmi haladásért vállalt áldozatos helytállásnak.- Együtt küzdünk azért, hogy az enyhülés ellenségei ne for­díthassák vissza azt az irány­zatot, amelynek határköve a helsinki okmány aláírása volt. Együtt munkálkodunk azon, hogy a politikai enyhülés tar­tós maradjon, a békés egy­más mellett élés eszméje ter­jedjen ki más földrészekre is. Kövesse a fegyverkezési haj­sza csökkenése, majd meg­szűnése, kövesse a leszerelés, valósuljon meg az európai biztonság és az egész világ békéje.- A világ munkásaival, ha­ladó és békeszerető erőivel mi is azért küzdünk, hogy az imperialista és a háborús erő­ket visszavonulásra, tárgyalás­ra kényszerítsük. Ahol pedig az agresszor nem vonul vissza önszántából, ott a hősi véde­lem és a • nemzetközi összefo­gás készteti visszavonulásra, ■mint ezt Vietnam példája is bizonyítja.- Május elsején a dolgozók nemzetközi összefogásának gondolata járja be a földke­rekséget. Jólesik a tudat, hogy mi már a létező szocializ­musról, o felszabadul: alkotó munka eredményeiről és ben­sőnkből fakadó szolidaritá­sunkról üzenhetünk. Mi is ka­punk hasonló üzeneteket, ve­lünk is szolidárisak a dolgo­zók a világ minden táján.- Az összefogás, a proletár internacionalizmus gondolata kötelezzen mindenkit szocialis­ta eszméink gyakorlati valóra váltósára, a szocializmus épí-. tésében való helytállásra.- Kívánom, hogy a követ­kező hétköznapokon mindany- nyian találják meg az alkotó munka semmivel nem pótolha­tó örömét, egyéni és családi boldogságukat. ♦ BUDAPEST: A Magyar Távirati Iroda vezérigazgatójá­nak meghívására április 27— 30-a között Budapesten tartóz­kodott Carl Frederic Sandelin, a STT-FNB finn hírügynökség vezérigazgatója. Ismerkedett a magyar hírközlés munkájával, az MTI tevékenységével, s a lá­togatás során megkötötték a magyar—finn hírügynökségi együttműködési szerződést. A finn vendég találkozott Bá­nyász Rezsővel, a Külügymi­nisztérium sajtófőosztályának vezetőjével. ♦ WASHINGTON: A hadá­szati támadó fegyverrendszerek korlátozásáról kötendő új szov- jet-amerikai egyezmény támo­gatása mellett taglalt állást George Seignious vezérőrnagy, a fegyverzetellenőrzési és le­szerelési hivatal igazgatója egy társadalmi szervezet tagjai előtt tartott előadásában. Hangsúlyozta, hogy a SALT-2 egyezmény elő fogja segíteni a fegyverkezési hajsza megféke­zését és a nukleáris háború ve­szélyének csökkentését. Púja Frigyes Thaiföldén A thaiföldi külügyminiszter meghívására hétfőn hivatalos látogatásra Bangkokba érke­zett Púja Frigyes külügyminisz­ter. Szerdán kíséretével együtt vidéki látogatáson vett részt és megtekintett egy halkutató állomást, egy ráktelépet, vala­mint egy takarmánygyárat. Púja Frigyes csütörtök dél­előtt utazik tovább Indonézia fővárosába, Djokartóba. Helmut Schmidt Szófiába érkezett Helmut Schmidt nyugatné­met kancellár szerdán három­napos hivatalos látogatásra Bulgáriába érkezett. A magas rangú vendéget Todor Zsivkov bolgár államfő fogadta. A látogatás kapcsán a kél fél olyan megállapodások alá­írását tervezi, amelyek jelentős ösztönzést adnak majd a bol­gár-nyugatnémet kapcsolatok fejlődésének. A japán kormányfő Washingtonban Carter amerikai elnök és Ohira japán kormányfő szer­dán a két ország szoros kül­politikai együttműködését mél­tatta és egyúttal elismerte: súlyos gazdasági problémák várnak megoldásra az Egyesült Államok és Japán között. Ohira az első hivatalos washingtoni látogatását meg­nyitó fehér házi ünnepségen Japán ,,pótolhatatlan barátjá­nak és szövetségesének" mi­nősítette Amerikát, egészsé­gesnek és szilárdnak a két or­szág viszonyát. Az új tokiói kormányfő mindenesetre arról is beszélt, hogy „súlyos” ke­reskedelmi problémák vannak a két fél között, bár bízik azok megoldásában. Carter elnök szerint „Japán az Egyesült Államok ázsiai po­litikájának sarkköve”, és me­leg szavakkal méltatta vendé­gét. Az amerikai vezető meg­fogalmazásában csak „bizo­nyos" gazdasági gondok me­rültek fel a két ország között. Carter és Ohira megkezdte tanácskozásait. Politikai merénylet Iránban A meggyilkolt Morteza Motahari főpap A iráni forradalom gazdasági háttere I. rátörő programban. A sah programja 1973-ig módjával haladt előre, ekkor azonban a kőolaj ára négy-ötszörösére emelkedett, a termelés ugyanakkor növekedett és megkezdődött a dolláreső. A gazdaság gyors ütemben, évenként 15—16 százalékkal növekedett. Irán 1976-ban 296 millió tonna olajat ter­melt, ami a világtermelés­ben a negyedik, exportban a második helyet jelentette. Fejlődött a petrolkémia, a kohászat, az energiaelőállí­tás, épültek a felhőkarco­lók és luxusvillák. 1976-ban az egy főre jutó bruttó nem­zeti termék 2000 dollár volt, ami természetesen statisztikai átlag, mert amíg egyes tár­sadalmi rétegek kezében óriási vagyonok halmozód­tak fel, mások, ami a több­séget jelenti, nélkülöztek, nyomorogtak. Az iráni sah, a már em­lített programjában agrár­reformot is meghirdetett. Végrehajtásában némileg csökkent a feudális arisztok­rácia földvagyona, de ugyan­akkor erősítette a gazdag parasztságot és több millió szegényparasztot tengődésre kényszerített. A fehér forra­dalom első áldozata a kis- parasztság lett, ami meg­világítja, hogy a katonasága miért fordult szembe olyan gyorsan a császári hatalom védelmével és álft át viharos gyorsasággal az iszlám for­radalom oldalára. A kato­naság többsége a kisparasz­ti rétegből került ki, ami nagyrészt meghatározta po­litikai magatartását is, ami­hez a tisztek egy része is csatlakozott, vagy kényszerült erre. Az iráni falvak helyze­tére jellemző, hogy míg 1959-ben a lakosság 70 szá­zaléka élt a falvakban, az 1976-os összeíráskor a 34 milliós lakosság több mint fele vc>t városlakó. Ez azt jelentette, hogy ez idő alatt több százezer kisparaszt a kedvezőbbnek ígérkező vá­rosi munkavállalás reményé­ben elhagyta a falvakat és ennek következménye lett többek között, hogy a fővá­ros lakossága viszonylag rö­vid idő alatt 1 millióról 5 millióra növekedett, nem szólva a többi városról, ahol hasonló arányú folyamat ment végbe. A városok körül kialakultak a nyomortanyák, ahol elsősorban azok húzód­tak meg, akik nem jutottak állandó munkához az ipar­ban és százezres nagyság­rendre duzzasztották a rész­ben foglalkoztatottak, mun­kanélküliek, koldusok, utcai árusok hadát. A nagyarányú városba- vándorlás kihatott az iráni mezőgazdaságra is, amely egyébként már évszázados időmértékkel mérve sem tud­ta élelemmel ellátni a lakos­ságot és ezt követően a ha­zai termelési hiány csak fo­kozódott. A hazai élelmiszer szükséglet 60 százalékát voltak kénytelenek külföldről behozni, ami például 1978- ban 1,5. milliárd dollárt tett ki. Az természetes, hogy a behozott élelmiszerből leg­kevesebb azoknak jutott, akik a falvakból vándoroltak a városokba és itt tengették életüket így nem csoda, hogy a nyomortanyák több- százezres tömegei is a kor­mányellenes megmozdulások táptalajaivá váltak. K. J. Kedden este Teheránban meggyilkolták Morteza Mota­hari ajatollahot, Khomeini egyik vezető tanácsadóját. A merényletet — egy ismeretlen telefonáló szerint — a Forghan nevű szélsőjobboldali szervezet hajtotta végre, ugyanaz a cso­port, amely felelős Mohamed Vali Gharannak, a forradalmi hadsereg első vezérkari főnö­kének meggyilkolásáért is. Szemtanúk szerint Motaharit két fegyveres pisztollyal fejbe­lőtte, amikor egy barátjánál tett látogatás utón hazaindult. A siita főpap kórházba szállí­tás után, éjféltájban belehalt sérüléseibe. A teheráni rádió a merényletet kommentálva megállapította, hagy Motahari mártírhalált halt, külföldi összeesküvésnek esett áldozatul. A rádió Motahari tisztségéről nem kö­zölt részleteket, csak a qumi főiskola egyik vezető teológusának nevezte oz ajatollahot. Az Ajandegan című lap szerkesztőségénél a merényletet elkövető szervezet nevébe-i jelentkező telefonáló szerint Motahari a leg­felsőbb iránytű testület, az ismeret­len összetételű iszlám forradalmi^ ta­nács vezetője volt. (Hírügynökségek ugyanakkor megjegyzik: a tényleges hatalom Khomeini kezében összpon­tosul, így a tanács igazi vezetőjé­nek kétségkívül őt kell tekinteni.) Más értesülések szerint Motahari ve­zette a forradalmi bíróságokat. A teheráni rendőrfőnöktől szár­mazó értesülések szerint négy évvel ezelőtt alakult szélsőséges csoport, amelyet egy volt mullah vezet, listát állított össze a kivégzendő szemé­lyekről. Motahari barátai szerint a Forghan valószínűleg azért gyilkolta meg az ajatollahot, mert két évvel ezelőtt bírálta Ali Sariatit, a csoport állítólagos teoretikusát és azóta sem változtatta meg álláspontját. Az iráni forradalom kirobbanása óta el­követett második jelentős politikai gyilkosság máris nagy megrázkódta­tást okozott Teheránban mind a ve­zetők, mind a nép körében. Morteza Motahari meggyil­kolása miatt az ideiglenes kor­mány csütörtökre nemzeti gyásznapot hirdetett. A tehe­ráni rádióban beolvasott kor­mányközlemény szerint csütör­tökön zárva lesznek a közhiva­talok, a vállalatok és az üzle­tek. A gyászszertartást Teherán központi mecsetjében tartják majd meg. Közleményében a kormány mély fájdalmának adott hangot a merénylet miatt, elítélve az ellenforradal­márok terrorját és gyilkosságát. + DZSIDDA: A szaúd-ará- báiai sajtó szerdán éles hangú kommentárokban utasította vissza Szádot egyiptomi elnök május elsejei beszédét, mely­nek jelentős részét a Ríjad el­leni kirohanások tették ki. A rijadi rádió hazugnak bélye­gezte meg Szadatot, aki azt állította, hogy az arab orszá­gok egy része Szaúd-Arábia iránti gesztusból szakított Egyiptommal, a másik részét pedig Ríjad lefizette, hogy ezt megtegye. A rádió leszögezte: Szadat beszédével éket akar verni Szaúd-Arábia és a Kairó által a „kemény vonalat hirde­tők vezetőjének” tartott Szíria közé. ♦ SANTIAGO: Kedden 348 személyt tartóztattak le, mert május I. alkalmából tüntetést próbáltak rendezni a Pinochei- rezsim ellen — jelentették be chilei hivatalos forrásból. leng újabb fenyegető kijelentése az ENSZ főtitkára előtt Négynapos látogatása után szer- dán reggel elutazott Pekingből Kurt Waldheim, az ENS2 főtitkára. Wald­heim Vietnamból érkezett Kínába, s összesen tiz országot érintő kőrútjá­nak következő állomása a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság. Az ENSZ főtitkára ötórás megbe­szélést folytatott Huang Hua kínai külügyminiszterrel, s akárcsak Ha­noiban, Pekingben is felajánlotta „nem hivatalos” jószolgálatait a délkelet-ázsiai feszültség csökkentése érdekében. A megbeszélésről kiadott rövid tájékoztató alapján azonban megfigyelők arra a következtetésre jutottak, hogy Waldheim javaslata nem talált pozitív fogadtatásra a kí­nai vezetők körében. Fogadta az ENSZ főtitkárát Hua Kuo-feng minisz­terelnök és Teng Hsziao-ping minisz­terelnök-helyettes is. S miközben Hua Kuo-feng hangoztatta, hogy Kína kész együttműködni az Egye­sült Nemzetek Szervezetével „a bé­ke előmozdítása érdekében Délkelet- Azsia és a Csendes-óceán térségé­ben”, Teng Hsziao-ping közölte Waldheimmel, hogy Kína fenntartja magának a jogot egy újabb fegyve­res akcióra a Vietnami Szocialista Köztársaság ellen, amennyiben Viet­nam „folytatja Kina-ellenes provoká­cióit”. Pekingi politikai és sajtó­körökben Teng Hsziao-ping fenyegető nyilatkozatából arra következtetnek, hogy az ENSZ főtitkára „üres kéz­zel” utazott el a kínai fővárosból. LAPZARTA Brazíliában dr. Szalai Béla külkereskedelmi államtitkár a két ország közötti kereskedel­mi és fizetési megállapodást irt alá. Az egyezmény elősegíti . a Braziliából származó cik­kek vásárlásának bővítését és biztosítja a magyar áruk nö­vekvő volumenben történő el­helyezésének lehetőségét. * Kambodzsában az utóbbi napokban a Pol Pot-rezsim hadserege maradványainak tagjai közül sokan megadták mgukat. Mint az SPK hírügy­nökség beszámolt róla, közü­lük többen a régi rezsim ká­derei, alkalmazottai voltak, igy falvak, kommunák főnöki tiszt­ségét töltötték be, mások pe­dig katonai szolgálatot teljesí­tettek. Most jelentkeztek az új forradalmi hatóságoknál, r, le­tették a fegyvert. * Egy hamburgi bíróság szer­dán életfogytiglani börtönbün­tetésre Ítélte a 22 esztendős Christine Kubyt, akit azzal vá­doltak, hogy a „Vörös Hadse­reg frakció” (RAF) elnevezésű terrorszervezethez tartozott. Ta­valy január 21-én Kuby köz­vetlen közelről rálőtt két rend­őrre, akik igazoltatni akarták. * Nagy-Britanniában, Francia- országban, Hollandiában, Nyu- gat-Németországban és Belgi­umban nagy meglepetést és károkat okozott a májusi hó­esés. Nyugat-Németország- bgn és Belgiumban fákat csa­vart ki és tetőket tépett le a havazást kísérő jeges szélvihar. Szerdán a Földközi-tenger partvidékének kivételével egész Franciaországban havazott. Hollandiában huszonkét éve nem esett hó májusban. * Győzelem a bolgárok ellen is a vízilabda VK-ban. Ma­gyarország—Bulgária 8:4 (1:1, 3:1, f:0, 3:2). A bolgár csa­pat nem állította nehéz fel­adat elé a magyarokat, akik ha helyzeteiket jobban kihasz­nálják, nagyobb arányban is nyerhettek volna.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents