Dunántúli Napló, 1979. május (36. évfolyam, 118-147. szám)

1979-05-03 / 119. szám

6 Dunántúli napló 1979. május 3., csütörtök GVERlíniK n MOZIBA BE! A megyei filmforgalmazás helyzete A közművelődés ügye is Az országosnál jobb állapotok Hol vannak már azok az idők, amikor a nézők félreug­ráltak a vászon elől, mert szembe jött a mozdony, azt hive, elgázolja őket, vagy hogy rosz- szul lettek egy szépen fotog- rafált női arctól — az első premier plan váltotta ki e ha­tást — mert milyen borzalmas is egy mozgó, beszélő fej test nélkül. Ha a mozi vesztett is vará­zsából, nem azért, mert közis­mert a filmkészítés majd min­den fogása, trükkje, hanem mert megváltozott az életünk. Minden családban van televí­zió, sokhelyütt gépkocsi, az egykor fő szórakozási lehető­séget nyújtó mozi egy lett a többi között. Pécsett ma négy-öt tv-program között le­het választani, s inkább ma­radnak otthon az emberek egy gyengébb filmért a tv-ben, minthogy elmenjenek egy va­lamivel jobbért a moziba. Kü­lönösen, ha az a mozi nem a szomszédban van. Pécs két legnépesebb városrészében, Kertvárosban és Újmecsekal- ján például nincs mozi. Felét fizeti Tavaly az első hónapokban annyira visszaesett az ország­ban a látogatók száma, hogy módosítani kellett a moziüze­mi vállalatok tervszámait, így Baranyában is. Az okok között első helyen szerepelt, hogy nem volt önmagára spontánul szervező film a bemutatók kö­zött. Aztán jött az ABBA-film és a Pokoli torony, e kettő némiképpen pótolta az első hónapok hiányzó nézőit. Mért- hát a filmszakma üzlet is, még akkor is, ha minden jegyhez az állam valamivel többet tesz hozzá, mint amennyibe az a nézőnek kerül. Baranyában egy mozijegy átlagosan 5,50 forintért megvásárolható. Egy pécsi lakos elvileg huszon­egyszer válthat jegyet, de csak nyolcszor megy moziba, egy komlói húszszor nézhetne filmet moziban, de csak hét­szer néz valóban, a mohácsiak a majd huszonhárommal szem­ben nyolcszor, s ha az egész megye átlagát tekintjük a kö­zel tizenkilenc mozitoajárási lehetőségből alig hetet vesz­nek igénybe a baranyaiak. A baranyai mozilátogatók feléta pécsiek teszik ki, pontosab­ban, akik Pécsett járnak mo­ziba. Jövőre készül el a Park A megyeszékhelyen összesen kilenc mozi van, és nyaranta plusz három kertmozi. Mohá­cson ugyancsak működik jó időben a kertmozi, ezeken kí­vül további húsz normál film­színház van a megyében. Eze­ket egészítik ki a keskenyfil- mek bemutatására szolgáló mozik és vetítési helyek, me­lyek száma 200 körül mozog. A pécsi nézőszámcsökkenés­ben ,,benne van", hogy a Park mozi tavaly leállt, közel 14 millió forintért teljesen fel­újítják, átépítik. Ha minden munkára időben lesz kivitelező, jövő ősszel nyitja kapuit. Ez a felújítás gyakorlatilag fölemészti a Baranya megyei Moziüzemi Vállalat pénzkész­leteit. Mozit mégsem szüntet meg o vállalat a megyében, a mozik csak önmagukat szün­tetik meg. Ha elapadnak a nézők, ha lehetetlenné válnak a vetítési körülmények. Mert nem minden vetítési hely van a vállalat birtokában, sőt a többség nem. Művelődési há­zakban, a helyi tanácsok ke­zelésében levő épületekben működik a megyei mozik többsége, s noha ezekre is áldoz a vállalat, a körülmé­nyek általában romlanak. Az együttműködésre szerencsére több a jó példa, mint a rossz. Remélhetően megoldódik majd Újmecsekalja és Kertváros mozigondja is, ha elkészülnek a művelődési központok, s ha azok mozizásra is alkalmasak lesznek. A kertvárosi például a jelenlegi tervek szerint nem lesz alkalmas: a tervegyezte­tésen azzá is tehető. Közművelődési szerep Évente 4—5000 film készül szerte a világban. Ebből a magyar mozikba évi 170—200 jut el. Az önmagára szervező filmek száma ennek tizede — erényük ebben ki is merül, jó, ha csak puszta szórakozást nyújtanak. Mert a mozi" a közművelő­dés egyik helye is, filmforgal­mazási rendünk azon alkotá­soknak ad szabad utat, amely valamilyen formában épülésé­re vannak a nézőnek, egybe­vág politikai-társadalmi célja­inkkal. A filmforgalmazás sem jelenthet tehát passzív jegy- árusítást a pénztáraknál. Film­klubok, filmbaráti körök, stú­diómozik, gyermekműsorok, if­júsági filmösszeállítások, mun- kásfilmnapok, falusi filmnapok, oktatófilmek, nemzeti filmna­pok, nemzetiségi kultúrát se­gítő rendezvények, az ünne­pekre kialakított műsorok - s még csak a legtágabb gyűjtő­fogalmakat soroltuk a körmű­velődési tevékenységből. Leg­közelebb Szerelem, szex, társ­keresés, erkölcs címmel ren­deznek filmhetet május 3—9. között. Nézzük közelebbről az ifjú­sági filmforgalmazást. Fő te­rületei az iskolamozi, az óvo­dai vetítések, mesemozik és az alkalmi vetítések. Az iskola­mozi a tantárgyak oktatásá­ban segít a pedagógusoknak: Pécsett néhány kivétellel min­den általános iskolában van­nak a tantárgyakhoz kapcso­lódó vetítések, a városokban és a nagyközségekben sokhe­lyütt. Az iskolamozi vetítéseit tavaly 486 előadáson közel öt­venezer diák tekintette meg. Az óvodai vetítések is alkal­masak a szórakoztatáson túl a kicsinyek nevelésére, iskolára való felkészítésére, ismeretek elmélyítésére. Tavaly összesen százhúsz óvodában voltak ilyen műsorokkal a vándormo­zisok, s százezer gyerek néz­te meg' azokat. Az alkalmi ve­títéseket a KISZ- és úttörő­rendezvények, az ifjúsági épí­tőtáborok igényeinek kielégí­tésére szervezik, nem lebe­csülendő nézőszámmal. S a fiatalok jelentik a film­klubok közönségét is, ebben a megye országos első. Ez év a gyermekek éve, ebből nem maradhat ki a filmforgalmazás sem: 36 új film és filmössze­állítás gazdagítja a gyermek­év rendezvényeit, májusban minden filmszínház a gyerme­kekért lesz elsősorban. Jobb az országos átlagnál A filmnézés fő helye mé­giscsak a mozi, a megye évi hárommillió nézőjének na­gyobbik hányada onnan kerül ki. A Művelődési Minisztérium Filmfőigazgatóságának megál­lapítása szerint Baranya me­gye mozijainak színvonala lé­nyegesen jobb az országos­nál. Rejtő János, a megyei vállalat igazgatója szerint, hogy ezt a helyet megőrizzük, tovább kell lépnünk. A válla­latnál „találták ki” az olcsó kertmozi létesítésének módját: arra alkalmas iskolák udvarán a nyári szünidőben minimális költséggel lehet mozit létrehoz­ni. Baranyai típusút — így hívják a testvérvállalatok. Ám csak a vállalati erőforrások nem te­szik lehetővé az előkelő hely megőrzését, a tanácsok, intéz­mények támogatására szükség van. Mint ahogy támogatják a tanácsok Hevesben és Zalá­ban a mozikat. Kevesen tudják, Pécsett épült az országban az első, hangos­filmre épített mozi, a jelenle­gi Petőfi filmszínház. Ahhoz, hogy a filmek révén gazda­godjanak ismereteink, tágul­jon látókörünk, s jól szórakoz­hassunk — hogy a mozik meg­feleljenek sokrétű feladataik­nak, nemigen kell újakat épí­teni. Elég lenne a meglevők korszerűsítő szintentartása. Mert ha jók a körümények, a mo­zival nem vetekedhet a tele­vízió, nem is tekintik vetély- társnak a filmforgalmazók. Bodó László Felemás helyzet Múzeumba került a drávacsehi kovácsműhely A 70 esztendős Fábián Ödön okleveles patkolókovács, a hí­res ormánsági kovácsdinasztia utolsó tagja fél évszázadon át forgatta a kalapácsot az üllő mellett, szép és nehéz szakmá­ját azonban senki sem folytat­ta a családból. Az életműve: körülbelül negyedmillió patko- lás. Ennyi patkót vert fel élete folyamán saját kezűleg a falu­beli és környékbeli gazdák, majd pedig a termelőszövetke­zet lovainak patájára. A Feke­te-víz mentén álló öreg kovács­műhelyt, amelyet 120 évvel ez­előtt Fábián Ödön nagyapja építtetett fel és rendezett be, megmentették az elkallódóstól és a Sellyén lévő ormánsági múzeumba szállították. Megépí­tették az eredeti műhely pontos mását az utcára néző patkoló- színnel együtt és elhelyezték benne a kétszáznál több ko­vácsszerszámot, a szabadtéri múzeum ily módon egy tipikus ormánsági falurészletet idéz fel, oz úgynevezett talpasházzal, az istállóspajtával, a gabonakam­rával, a méhessel, a gémeskút- tal és a haranglábbal, s mind­ezt jól kiegészíti a hangulatos kis kovácsműhely. Somogyi napok a tanárképzőn A Somogy megyei Tanács művelődési osztálya és a PécsT Tanárképző Főiskola somogyi klubja rendezésében somogyi napok kezdődtek tegnap dél­után a főiskolán. Hausz Gyula, a művelődési osztály vezetője mondott rövid köszöntőt, majd Honfi István, a Somogy megyei Múzeumok igazgatója ismertet­te a megye múltját és mai éle­tét bemutató kiállítást. Hausz Gyula ezután tájékoztatót tar­tott a megye életéről, végül a hallgatók fórum keretében kér­déseket intéztek a somogyi ve­zetőkhöz. Május 4-én a pályakezdő pedagógusok helyzetéről ad tá­jékoztatást dr. Tóth László, a Somogy megyei Pályaválasztási Intézet igazgatója. A régi iskola épülete Bicsérdi mozaik A faluba bekanyarodva egy félig kész, kétszintes épület vonja magára a látogató figyel­mét. A mező közepén maga­sodik egymagában. Az új is­kola — mutatnak rá a járóke­lők és magyarázzák is, hogy a régi már milyen ócska, hogy a felszabadulás előtt az intéző lakott benne és, hogy nem is egy helyen vannak a termek. Sorolják, hogy az óvodát is a Szentirmai intéző istállójából alakították át, de menjek csak be, nem mondom meg, hogy korábban mire használták. A kultúrházat is megmutatják, hozzátéve: nem valami érde­mes helyiség. Éppen szavalóversenyt tarta­nak, onnan hívom el Németh Istvánt, az iskola és a művelő­dési ház igazgatóját, ország- gyűlési képviselőt. Ö készítette el a község felszabadulás utá­ni krónikáját 1964-ben. Ha va­laki, akkor ő ismeri a falu fej­lődését. Harminchat éve jött el Somogybái tanítónak. Ké­sőbb igazgató lett, rábízták a kultúrházat is és 12 éve kép­viselőnek választotta meg 42 község. Nehéz lenne összeszá­molni hány óvodát, utat „szer­zett" a falvaknak. A bicsérdiek is kaptak ivóvizet, orvosi ellá­tást, egyre-másra épülnek a fürdőszobás házak. Megszűnt a cigánytelep, lakói is egészsé­ges körülmények közé jutottak. Megerősödött az Aranymező Tszí ma már hitel nélkül gaz­dálkodnak. Igaz, a földek min­dig is jók voltak, 19—20 arany­koronásak. A lakosság — 1030 fő — nagy része azonban a pécsi gyárak, üzemek és a köz­ség között ingázik. Németh István vállalkozik a kísérő szerepére. Elballagunk az iskolába. Valóban jobb sorsra érdemes már az épület. Olajos padlójú, kopott termek. Udvar nincs, két osztály pár Jól áll az iskola és rosszabbul a kultúrház ügye házzal lejjebb, egy napközis terem az óvodában. Az új már más lesz. Nyolc tanterem, szer­tárak, könyvtár, ebédlő, köz­ponti fűtés. — Azt hiszem, munkám egyik legnagyobb eredménye ez az iskola — mondja az igazgató, miközben pallókon egyensúlyo­zunk az új épületben. Kicsit melegszünk a folyosókra beállí­tott vaskályhánál. Szárítják a falat, ősszel már ide járhat a 180 bicsérdi, zóki és bodai gye­rek. „A kultúra háza a község kocsmája volt, egy nagyobb te­remmel és abban rozzant szín­pad". (Részlet a krónikából.) Kerékpáros közeledik. Inte­getek neki, csúszósán fékez és már nyújtja is a kezét Hetesi János. Tőzsgyökeres bicsérdi, a tsz gépműhely szocialista bri­gádjának vezetője. A kultúrház előtt vagyunk, ami most is az italbolt mellett van és most sem túl fényűző. De milyen élet folyik benne? — Nem olyan a nívója, hogy vonzó lenne. Nem jó a fűtés, rossz az épület állapota. Pillanatnyilag programot sem igen ad a ház. Pedig a tv las­san unalmassá válik a fiatalok­nak. Két lányom van, tudom tőlük is. A gyerekek szétszóród­nak, de azért alkalmanként szí­vesen szórakoznának együtt. A szövetkezetnek van egy hagyo­mányos tánczenekara is, igen jó hangulatot csinálnak. Mikor ezeket mesélem Né­meth Istvánnak, igenlően rá­bólint: — Munka után hazamennek az emberek. Pécsre se járnak I 1 I1 # £ Az épülő új iskola se színházba, se moziba. A mi mozink is éppenhogy fenntart­ja magát, pedig a Moziüzemi Vállalat különféle kedvezmé­nyes bérletekkel csábította a népet. Van 15—20 arc, akiket mindenhol lát az ember. Könyv­tárban, rendezvényeken. A töb­bieket sohasem. — önt mindenki ismeri, nem használna a személyes „agitá- lás"? A több évtized alatt sem sikerült ebben előbbre lépni? — Nem vagyok elégedett, de mit csináljak? Járjam sorra a házakat? Nem tudom mi le­hetne a megoldás. Illetve, sze­rintem, a klubfoglalkozásokra kellene összpontosítáni, ez le­hetne a jövő útja. A hímző szakkör is bevált. Klubokra azonban nincs hely. — Ifjúságira sem? — Az MHSZ-szel közösen van egy szobájuk. Kialakult egy „legális” és egy „illegális” KISZ-csoport. A KISZ-en kívü­liek csinálták a programokat, szervezetek műsorokat. Most új vezetőségválasztást tartunk. Biztatjuk a gyerekeket, talán felpezsdül az élet. Mert koráb­ban volt irodalmi színpaduk is. Belátom, három évig mi is te­hetetlenek voltunk, mindig vár­tuk, hogy csak helyreállnak a dolgok . . . A könyvtáros, Vasvári Mária nem KISZ-tag, de ehhez a kor­osztályhoz tartozik. Védőnő Pé­csen. Szerdán és vasárnap dél­után nyitja ki a könyvtárat és az ötezer kötettel együtt várja az olvasókat, azt a négyet-ötöt, aki be-benéz. — Nincsen olyan társaság a mostani alapszervezetben, hogy ezért beléptem volna a KISZ-be. Semmi szervezés, csak fejetlenség. A barátnőmhöz járok magnózni, meg olvasga­tok a könyvtárban. Pedig sok mindent lehetrte csinálni, ha valaki vagy valakik megszer­veznék. A megfelelő embere­ket kellene kiválasztani a veze­tésre. Hallom, új választás lesz. Talán majd most! . . . Bicsérden felemás a helyzet. Jól áll az iskola és rosszabbul a kultúrház ügye. Egyikben fo­lyik tartalmi munka, a másik­ban alig. Idén háromszázezer forintot fordíthatnak a műve­lődési ház felújítására, és így a körülmények is- javulnak majd. De a közösségteremtés, programok összehozása nem elsősorban a felszerelés függ­vénye . . . Barlahidai Andrea

Next

/
Thumbnails
Contents