Dunántúli Napló, 1979. április (36. évfolyam, 90-117. szám)
1979-04-04 / 93. szám
IO Dunántúlt napló 1979. április 4., szerda Emlékezetes alakítások Ketten a szerelvényről Mihail Roscsin Szerelvény a hátországba című drámája kitűnő előadásban került színre Pécsett. Abszolút fő-' szerepe nincs, mindannyian jelen vannak, mindenki fontos dramaturgiai tényező. A sok közül két alakítást ragadtunk ki, fölidézve két nőalakot a sok millió közül, 1941 őszén ... Kátya: Muszte Anna Évekkel ezelőtt egy Fábri- filmben villant fel az arca először. Egyetlen apró kislá- nyos fintorral egy világot jelzett, a legmélyéről. A kislányos bájjal, amit magával hoz, asszonyalakjait is rendre felruházza. És ez az — talán az egyetlen — amivel különös fényt ad Kátya alakjának. A többi már jön magából a helyzetből. Feladata szerint alig mozoghat. Hangjával, arcával, testtartásával fejez ki mindent. Muszte Anna Kótyája fiatalasszony. Törékeny alkatú, sérülékenyebb az átlagosnál. A megpróbáltatást nehezebben viseli, sőt, úgy tűnik, nem is képes rá. Öt is evakuálták Moszkvából, kisfiával együtt. Fájdalma: vágyakozása az otthon, a kedves után, legyűri. Védtelen és tehetetlen a rázuhanó sorscsapással szemben. „Kilóg” a vagonlakók heterogén csoportjából. Félrehúzódva átadja magát a szenvedésnek. ül ás mereven, apatikusan néz maga elé. Monológokat mond. Ébren álmodik, amikor a többiek alszanak, elszundít, mire azok ébrednek. Nincs más számára csak a maga kínjai, mélyülő lelki betegsége alig észrevehető tüneteivel. Ritkán szólal meg. Ilyenkor ráesik egy tompa reflektorfény. Beszéde halk, monoton, ül, ismét magába roskadtan, moccanás nélkül. Néha föláll, néha megszólal, hogy emlékezzen . . . Jószerével gesztusai sincsenek, csak ritkán, akaratán kívül. Mint például amikor vízért küldik, s visszaérkezve hallja: Szu- hodorszkáját bombázták — a vödör éles csattanással kiesik a kezéből . . . Ketten is harcolnak érte, hogy visszarángassák a tudattal is ellenőrzött valóságba. Tudja, igen, ez kellene, de nem megy. „Nem bírom”, -kiáltja, és sírva elrohan . . . Közben tűzrevalót gyűjt, egyszer kis hiján lemarad. Valahol mégis túljutott a krízisen. Ledobja a jelképes rőzse- csomót, s cipeli a hatalmas fakeresztet, hogy melegedjenek általa is az emberek . . . Egy haldoklóért az életét kockáztatja, s ha nem „gyónna” meg mindent kisfiának, akkor is tudjuk, J<átya meggyógyult, mert győzedelmeskedett az élet, az emberség. Szavvisna: Labancz Borbála Alakjai életszerűek. Szavvisna is - közeli ismerősünk, akárki szomszédasszonya is lehetne. Az örök zsémbes, komisz, önző vénasszony, akit hangerővel 'is kétszeresen megvert a természet. Reked- tes-gunyoros kacagásától szinte lúdbőrözik a hátunk, amikor beleüti szavai fullánkját valamelyik szegény sorstársába, és az riadtan menekül a vérlázító hang és szó elől. Úgy lép elénk Labancz Borbála Szavvisnája, mint aki a vagon réme. Mint aki mindig keresi valamijét, gyanakvó tekintetével pirulásra késztetve azt, akire ránéz. Hol a serpenyőjét, hol kis maradék szalonnáját vizslatja oroszosra húzott kendője alól kilesve, s jaj annak, akit szájára vesz! Gesztusai szélesek, darabosak, nyelve ostorcsapás, és ha megérzi, hogy eleven húsba vágott, még öröme is telik benne. Pedig lassan rájövünk, mindez a felszín. Belül mélyen valami egészen más van benne is. Valami emberi a kicsíhyes-morózus rosszindulat mögött, amit egy-egy szituációban felold bennünk a pillanat humora. Szavvisna is vagonlakó, mindvégig jelen van. Ritkán szólal meg, általában morcosán hallgat. Ilyenkor táskája fülét morzsolgatja két ujjával, mint akinek pillanatnyilag ez a legfontosabb, ül a többiek között, sértetten, mintha Hitlerék egyedül az ő bosszantására szülték volna meg a Barbarossa-ter- vet; néha odavet egy-egy szót, azután fölkel. Görnyedtem derékfájásán végigbaktat a színpadon: odaguggol a tűzhöz, megfújja: tésztát kavar, süt valamit. Szegény Karlics doktor, amikor egy pillanatra ottfelejti éhségtől kopogó szemét — „Jé, palacsinta? — Szavvisna tesz egy félfordulatot — hangja odasuhint: „Az!" — és szinte föléhajol a serpenyőnek... Egy apró mozdulat és benne egy ember. Vagy mégsem a teljes ember? Sokszor azt hinnénk, vén reakciós, akinek jár a szája, majd elviszi egyszer a GPU. De figyeljünk csak! Ha a. nép szenvedése kerül szóba, és abban mindenki a maga sorsával gondol, Szavvisna akkor sírja el magát, és jól érteni, amit mond: „Oroszország, Anyácska!...” Betegsége, halála megrázó és fájdalmas. Nem kap levegőt, kiviszik, a szerelvény közben elindul. Hiába aggódik érte mindenki, tehetetlenek. Egy fékezőkupéban vízért könyörög, de a kerekek zakatolása mindent elnyom. Karja lecsúszik, ernyedten lóg. A reflektor csóvája egy ideig rajta marad. W. E. Szovjet kultur- centrum Budapesten Filmvetítés, hangverseny, kiállítás, könyvtár, nyelvi laboratórium. Hang'ulatos programok, kellemes, esztétikus környezet fogadja a látogatót a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában. Hat éve, hogy megnyílt e sokféle szórakozást és művelődést kínáló intézmény Budapest belvárosában, a Semmelweis utcában. A házba látogatók megismerkedhetnek a Szovjetunió életével, kül- és belpolitikájának, népgazdaságának aktuális eredményeivel, a tudományokban, a technikában elért sikereivel, a szovjet nép irodalmával, művészetével, kultúrájával. Ennek érdekében havonta, rendszeresen többféle kiállítást is rendeznek, bemutatva egy-egy köztársaság, városok, tájak stb. életét fotókon, képző-művészeti alkotásokon keresztül. Találkozókat szerveznek, magyar és szovjet tudományosműszaki szakembereknek —, ahol véleményt cserélhetnek, megismerhetik a szovjet tudományos-műszaki gazdálkodás legújabb eredményeit. A Szovjet Tudomány és Kultúra Házának fontos feladata, hogy megismertesse a magyar közvéleményt a szovjet emberek szellemi életével, kulturális örökségével. Ezt a célt szolgálja 220 férőhelyes filmvetítő és előadóterem, amelyet három, szinkrontolmácsolásra alkalmas kabinnal láttak el. E berendezésekkel szélesvásznú filmeket is bemutathatnak. A korszerű akusztikai berendezésekkel felszerelt filmvetítő és előadóterem alkalmas arra, hogy különböző művészegyüttesek fellépjenek. Két kiállítóteremben szervezik a képzőművészeti, a fotó- és népművészeti kiállításokat, valamint a legújabb szovjet tudományos és műszaki eredményeket bemutató kiállításokat. — Most látható „Moszkva az 1980-as olimpia fővárosa” című színes fotókiállításunkat több magyar városban is bemutatjuk majd — mondja Galanov Vladimír lljics igazgatóhelyettes. — S ezzel közös rendezvénysorozatot indítunk az OTSB-vel és a Testnevelési Főiskolával. Előadások, kötetlenbeszélgetések, baráti találkozók keretében ismertetjük meg az érdeklődőkkel a magyar és a szovjet sport eddig elért eredményeit, kapcsolatait. Majd a moszkvai spartakiádrál is tervezünk fotókiállítást. Ezekkel a rendezvényekkel szeretnénk előkészíteni klubunkat a sportolók és sportbarátok részére. E klub tagjai rendszeresen találkozhatnak majd magyar és szpvjet sportolókkal. — Zenei szalonunkban is gazdag a program. A 60—80 férőhelyes kamarazene-teremben tartjuk a szovjet és magyar zeneszerzők, előadóművészek találkozóit, s az érdeklődők ugyanitt hallgathatják a legkiválóbb orosz és szovjet zenei alkotásokat, a világ zenei kultúrájának nagyszerű darabjait, kamarazenei koncerteket, énekeseket. Az SZKTH-ban két könyvtár működik. Az egyik a szépirodalmi és társadalomtudományi, a másik az ötvenezer kötetes műszaki-tudományos könyvtár. Rendszeresen megkapják a Szovjetunióban megjelenő könyveket, valamint több száz folyóiratot, más sajtóterméket járatnak. Gazdag anyagot tartalmaz a színes diapozitív sorozat a Szovjetunió tájairól, a hős városokról, Lenin életével és munkásságával kapcsolatos nevezetes helyekről, a szovjet művészetről, építészetről, múzeumokról. A műszaki-tudományos könyvtár különleges, egyéni könyvigényeket is kielégít. Két-hórom héten belül a Szovjetunió Állami Műszaki-Tudományos Könyvtára segítségével beszerzik azokat a könyveket is, amelyek innen, vagy a magyar könyvtárak állományából hiányoznak. Könyvtárközi kölcsönzés útján az ország bármely részéről elérhetők, a magyar olvasók rendelkezésére állnak. Az újonnan beszerzett könyvekből kiállításokat rendeznek: legközelebb, a nemzetközi gyermekév alkalmából mese- és ifjúsági könyvbemutatót. — Látogatóink minden héten újabb és újabb szovjet művészfilmeket, tudományos és ismeretterjesztő filmeket láthatnak — mondja Galanov elv- társ. — Ezek a filmek kölcsönözhetők, s a kiállításokat, kérésre magyar vállalatoknál, intézményeknél is bemutatjuk. A szovjet kultúrcentrum kapcsolatban áll a lakosság csaknem minden rétegével. Gyerekeket, felnőtteket fogadnak, zene-, vagy filmkedvelők, háziasszonyok, diákok, volt szovjet ösztöndíjasok, a Szovjetunióban tanult szakemberek, művészek keresik fel rendszeresen a Szovjet Kultúra Házát. Egész sor klub működik — „Napocska" gyerekklub, a Vörös szekfű az asszonyok klubja. De van a szocialista brigádtagoknak, s volt szovjet egyetemistáknak is fóruma a szovjet k u It ú rce n tru m ba n. A ház tudományos-ismeretterjesztő, és kulturális programjait, kiállításait, bemutatóit az érdeklődők díjtalanul látogathatják, A fővárosban járó vidékieknek is érdemes benézniük a szovjet kultúrcentrum- ba, mindig változatos, érdekes programot találnak. Bubrik Gáspár
