Dunántúli Napló, 1979. április (36. évfolyam, 90-117. szám)

1979-04-04 / 93. szám

1979. április 4., szerda

Dunántúli napló

11

FŐBB TERMÉKEK BEHOZATALA A SZOVJETUNIÓBÓL

Kőolaj (ezer t) Földgáz (millió ms) Vasérc (ezer t) Alumínium (ezer t)

1000 1001

A #

1IT7 1*75

Gyapot (ezer t) Traktor (db)

fr.

1175 1ST« 1177 1175 117« 1177

Tehergépkocsi (db) Személygépkocsi (db)

1*75 117» 1177 1*7»

1977 1175 1171 1977

A FŐBB TERMÉKEK KIVITELE A SZOVJETUNIÓBA

'I

(ezer t) Portáldaru (db) Autóbusz (db) Gépiármú résztermék

V* (db)

Á'

§

^65 65 6055

26W7j»SM

f

1975 117« 1977 1975 1971 1977 1975 197« 1977 1975 197« 1977

Gyógyszer (millió Ft) Női cipő (ezer pár) Bor (ezer hl) Vágómarha (ezer t)

?

1975 197« 1977 1975 1971 1977 1975 197« 1977

350^2*-Í£J*

Legfőbb partner: a Szovjetunió

Hz egészséges életmód: jog

Maximális együttműködés az ember szolgálatában

Beszélgetés D. D. Venediktovval, a Szovjetunió

egészségügyi miniszterhelyettesével

A háború nyomait még nem törölték el a béke első hónapjai. A gépektől megfosztott, lebombázott tetejű műhelyek, üzemek sebzetten várták az új- jáépítőket — ám az elszántság, az akarat kevés volt. Az embernek ahhoz, hogy újrakezdhesse életét, szerszámokra, anyagokra, élelemre volt szüksége 1945-ben... Több, vagy kevesebb pátosszal így kezdődik a valamennyiünknek szóló történet az akkori időkből. És így folytatódik: 1945 augusztusában Magyarország és a Szovjetunió árucsereforgalmi megállapodást köt, s ennek alapján megérkeznek a nélkülözhetetlen anyagok, szerszámok, élelmiszerek. Az első szerződést újabb követi 1947-ben: az általános kereskedelmi és hajózási egyezmény, amely nagy lendülettel viszi előre á megkezdett folyamatot. 1948. február 18., Moszkvában aláírják a 20 évre szóló magyar-szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási egyezményt. (Ezt Budapesten 1967. szeptember

7-én újítják meg.)

Az élet minden területén

Az idők folyamán Magyarország és a Szovjetunió baráti, az élet minden területét felölelő szövetségre lépett.

Ma a Szovjetunió 41 minisztériuma és országos hatáskörű szerve tant fenn szoros kapcsolatot 13 magyar minisztériummal és országos hatáskörű szervvel; ebben gyakorlatilag a népgazdaság minden ágazata érdekelt és érintett. Az együttműködést az 1964-ben létrehozott műszaki-tudományos és együttműködési kormánybizottság irányítja. E bizottságnak van dolga bőven, hiszen a két ország közötti termelési, szakosítási, kereskedelmi munka évről évre dinamikusan bővül. Erre utal, hogy jelenlegi rubel- elszámolású exportunknak jóval több mint 50 százaléka a Szovjetunióba irányul, s Magyarország gazdasági partnerei között legelső a Szovjetunió.

Érdemes alaposabban is megvizsgálni é helyzet kialakulását, hiszen a tények puszta felsorolása is eligazító erejű.

1947-ben, a magyar—szovjet árucsereforgalom értéke 25 millió rubel volt — ez 1950-ig tízszeresére emelkedett. (1950- re behozatalunk 24,5 százalékát szovjet áruk képviselték, kivitelünknek 28,9 százaléka irányult a Szovjetunióba.) Erre az időszakra a magyar ipar megteremtése, az új gazdasági szerkezet kialakítása a jellemző — a Szovjetunióból szállított berendezések, gépek, nyersanyagok e nagyon nehéz feladat megoldását segítették, köny- nyítették számunkra. Kialakultak azok a termékcsoportok mindkét oldalon, amelyeknek szállítása mind a Szovjetuniónak, mind hazánknak előnyös volt, s ma is előnyös. Mindez hozzájárult az új utat nyitó magyar gazdaság szerkezetének átformálásához, az erősáramú ipar, a híradástechnika, a műszeripar megalapozásához és gyorsított fejlesztéséhez. A korszerűsítés lendítőerejének bizonyult például a Szovjetunióból származó mind több szénhidrogén — elsősorban kőolaj. De ugyanígy az, hogy a könnyű- és

vegyipari fejlesztésünk, gépiparunk, műszeriparunk termékei azonnal nagy felvevő piacot találtak a Szovjetunióban: 1960 után a Szovjetunió részesedése Magyarország külkereskedelmi forgalmában meghaladta a 34 százalékot.

Törekvés az integráció felé

Ilyen arányok már nem „fértek el" a hagyományos munka- megosztás keretei között. Aligha lehetett az együttműködés e szélesen terjedő folyamát a külkereskedelmi árucsereegyezmények körébe foglalni — a két gazdaság mindinkább a magasabb rendű integráció felé törekedett.

Történelmi sorrendben: 1957. évi megállapodás — a Szovjetunió műszaki segítséget és hitelt nyújtott 1958—1963 között új üzemek építéséhez, műszaki rekonstrukcióhoz. Egyebek mellett így kerülhetett sor a Dunai Vasmű prés- és hengermű fejlesztésére, a Székesfehérvári Könnyűfémmű műszaki rekonstrukciójára, a műszer- és erősáramú alágazat korszerűsítésére. 1962: timföld-alumínium egyezmény, amely az első igazán integrációs megállapodás. Segítségével egy teljes iparágat tudtunk - hosszabb távra — a mai kor igényei szerint kiépíteni. 1964: zöldség-gyümölcs szállítási egyezmény, amely megújítva 1990-ig érvényes! Ez a megállapodás példája lehet a mindkét partner számára hasznos nemzetközi munkamegosztásnak. Arra, hogy adottságaikat a szocialista gazdálkodás szabályai szerint nemcsak saját maguk számára, hanem partnereiknek is legteljesebben érvényesítik: a magyar zöldséggyümölcs fejében „kemény" cikkeket szállít a Szovjetunió. Ugyanebben az esztendőben indul útjár^ — hasonló célokkal és előnyökkel — a Zsiguli-koope. ráció, az olefin-program, az egységes számítástechnikai rendszer kiépítésének programja stb. Külön súlyt képvisel a nyersanyag-kitermelésre irányuló többoldalú egyezmény, ezekről magyar—szovjet megállapodások is intézkednek. Jellemzőjük a hosszú távra való gondoskodás: a villamosenergia-, a szénhidrogén-, a nyersanyag-importot szinte kivétel nélkül 1985—1990-ig szabályozzák. A példák közismertek, rangjukhoz illően: a Barátság, a Testvériség, a Szövetség vezetékek működnek, s nagy jelentőségű a tavaly átadott 750 kV-os villamos távvezeték-rendszer üzembe helyezése, amely a KGST-országok villamosenergiaellátásának színvonalát, biztonságát növeli,

Felsorolhatatlan, mivel oldalakat tenne ki, az ágazatok és vállalatok kereteiben működő valamennyi együttműködési megállapodás. De néhányra érdemes e helyütt is utalni. Nehézipar: az olefinkémiai egyezmény alapján Leninvárosban felépült olefin-üzemben a magyar termékekért (etilén, propilén) poüsztirollal, akrilnitrillel, etilénglikollai „fizet” a szovjet partner. A magyar üzem technológiai „köldökzsinórral”

kapcsolódik kallusi testvérüzeméhez — eleve egymásra utaltak, s csak együtt létezhetnek. De a gyártásszakosítás alapján

csupán a nehézipar területén a Szovjetunió 73, Magyarország 23 vegyitermék készítésére szakosodott. Olyan fontos termékekre, amelyeket egyáltalán nem, illetve nehezen és jóval drágábban lehetne csak beszerezni a világpiacon, összes kőolajszükségletünknek 75 százalékát a Szovjetunió elégíti ki 1980-ig. A 750 kV-os összeköttetést biztosító távvezetékről már szóltunk, e témakörben kell említeni, hogy Magyarország jelentős mennyiségű elektromos energiát importál a Szovjetunióból. Sőt: a villamos-energetikai bázisunk kiépítésében jelentős a szovjet részvétel. A Dunántúli Hőerőmű 1500 MW-os teljesítményű II. üteméhez a Szovjetunió szállítja a fő berendezéseket, csakúgy, mint az 1760 MW teljesítményre készülő Paksi Atomerőműhöz is. Ez utóbbi a VI. ötéves tervben kezd villamos energiát szolgáltatni.

Kohó. és gépipar: Magyarország Szovjetunióba irányuló exportjából 50 százalékkal részesedik ez az ágazat; a magyar szállítások 65, a szovjet szállítások 45 százaléka szakosítás eredménye. A tárca területén több mint 45 kormány-, illetve tárcaszintű egyezmény van érvényben. öt gépipari nagyvállalat, a Magyar Hajó- és Darugyár, a Hajtómű- és Festőberendezések Gyára, a Csepel Autógyár, a Ganz-MÁVAG Mozdony-, Vagon- és Gépgyár, illetve a Budapesti Híradástechnikai Vállalat, a BHG termék- szerkezetének hosszú távú korszerűsítése a szovjet igények ismeretében, szovjet közreműködéssel megy végbe.

Mezőgazdaság és élelmiszer- ipar: 1976. március 26-án fontos egyezmény született. Magyarország 1980-ig gabona, vágómarha és marhahús ellenében különféle nyersanyagokat kap kontingensen felül a Szovjetunióból. A tárca széleskörűen együttműködik partnerével az agrokémiai szolgálat, a növény- egészségügy, a vetőmagtermeltetés, a szarvasmarha- és juhtenyésztés területén. A már említett zöldség-gyümölcs szállítási egyezmény keretében 1990-ig friss és tartósított zöldség-gyümölcsféléket, bort szállítunk a Szovjetuniónak, létfontosságú termékekért cserébe. Az egyik legújabb jelentős egyezmény a baromfitenyésztést érinti: a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát több mint 500 komplett baromfiüzemet szállít és helyez üzembe a Szovjetunióban.

Kölcsönös

előnyök

Milyen következtetéseket vonhatunk le mindebből? Nos, legelőször a .legfontosabbat: a magyar-szovjet gazdasági kapcsolatok uralkodó eleme a kölcsönösen előnyös integráció lett. Az olyan integráció, amely mindkét félnek a biztonságot nyújtja a tervezés, a termelés és a fejlesztés-beruházás folyamataiban. Másodszor: mivel a kapcsolatok időhorizontja kitágult és hosszú távú egyeztetések rendszeresen garantálják a rugalmas igazítás lehetőségét — mind hazánknak, mind a Szovjetuniónak módja van a munkamegosztást a lehető legkedvezőbb tartalommal megtölteni.

Magyarország esetében ez döntő fontosságú, hiszen a termékszerkezet-átalakítás, a hatékonyságjavítás feladatait biztos támponthoz kötheti. Gondoljunk csak azokra-a hosszú távú egyezményekre, amelyek a magyar gépipar súlypontjait jelentő vállalatok konkrét lehetőségeit meghatározták vagy az energetikai együttműködésre. Érdemes leszögezni: ma is nagyrészt az határozza meg termelési — tehát külkereskedelmi

— lehetőségeinket, céljainkat, hogy a Szovjetuniónak mikor, milyen igénye van különféle feldolgozóipari és élelmiszeripark termékekre, illetve, hogy fejlesztési elképzeléseinkhez milyen mennyiségű és jellegű anyagokra — energiahordozókra, illetve berendezésre van szükségünk. Azaz: a magyar—szovjet gazdasági kapcsolatoknak 1945 óta mindig alapvető hatása volt a magyar gazdaságra, annak fejlődésére - s ez a tendencia a jövőben sem változik. Elég ösz- szehasonlítani a kezdő sorokban említett évi 25 millió rubeles magyar—szovjet forgalmat, valamint azt, hogy ennek értéke

1978-ban 4,3 milliárd rubelt tett ki, az 1978. december 21-én aláírt árucsereforgalmi jegyzőkönyv 4,8 milliárdos értéket rögzít — tehát a fejlődés dinamizmusa hűséges kísérő marad.

A stabil, évekre megalapozott áruszerkezet azonban nem jelenthet megmerevedést. A világpiaci árrobbanás a hetvenes évek második felében a főbb áruszerkezeten belül változásokat hozott az arányokban

— nőtt az energiaimport, és az anyagjellegű termékek aránya szovjet szállításokban, míg a magyar exportban az agrártermékeké, fogyasztási cikkeké. Bár ezek a módosulások nem változtatták meg gazdasági kapcsolatrendszerünk, munka- megosztásunk alapvonásait — de felszínre hozták azokat a feladatokat, új jelenségeket is, amelyeket az elkövetkező években meg kell oldani, válaszolni, hogy még teljesebben kiaknázhassuk a magyar—szovjet gazdasági munkamegosztás előnyeit. Történelmünk már bizonyította: gazdasági kapcsolataink, mélyen gyökerező barátságunk — a világpiaci változások közepette is — nem csupán állták a próbát, hanem magukban hordozták a szakadatlan fejlődés, megújulás lendítőerőit.

Matkó István

Az elznúlt napokban avatta díszdoktorává a Pécsi Orvostudományi Egyetem Dimitrij Di- mitrijevics Venediktovot, a Szovjetunió egészségügyi miniszterhelyettes, az Egészségügyi Világszervezet végrehajtó tanácsának tagját.

Dimitrij Venediktov 1952-ben végezte el az orvosegyetemet Moszkvában. Pályáját sebészként kezdte, majd az egészségügyi szervezéstudományokkal kezdett foglalkozni, s ebben ért el kiváló eredményeket. Hosszú ideig volt New Yorkban a szovjet ENSZ-dele- gáció egészségügyi tanácsadója. Tizennégy éve miniszter- helyettes.

— Venediktov elvtárs, ön sebészként kezdett praktizálni, mi fordította a figyelmét mégis a szervezéstudományok felé?

— Az élet gyakran állítja válaszút elé az embert, és nagyon gyakran szubjektív okok befolyásolják döntésünket. Az egyetem után sebész lettem, mert ezt a hivatást találtam a legérdekesebbnek. De már diákkoromban nagy hatással voltak rám a társadalomegész- ségügy-tudományi tanszék híres professzorainak az előadásai. Nem tagadom, hogy ezek az élmények erősen közrejátszottak abban, hogy végül is egészségügyi igazgatáshoz pártoltam. Végképp meghatározta az életem útját az, hogy itt Borisz Vasziljevics Petrovszkij mellé kerültem. Ö volt az, aki tudatosította bennem, hogy korszerű egészségügyi szervezéstudomány nélkül nem létezik hatékony gyógyító tevékenység.

— Milyen fontosabb feladatok foglalkoztatják napjainkban a Szovjetunió egészség- ügyi kormányzatát?

— A feladatokat az SZKP XXV. kongresszusa és a párt népegészségügyi határozata fogalmazta meg. A legfontosabb ezek közül az, hogy meg kell teremtenünk az egészségügyi ellátás anyagi és technikai alapját, új kórházakat, rendelőintézeteket, klinikákat kell építenünk. Fejleszteni keli a gyógyszeripart, korszerűsíteni az orvosi műszerparkot. Sürgetnek a rehabilitációs és környezet- védelmi problémák. Láthatja, hogy bár egyik területen sem kritikus a helyzet, tennivalónk akad bőven. Ami pedig személyesen az én munkámat illeti: jelenleg az egészségügyi szakemberképzés korszerűsítésén és a tudományfejlesztés programján dolgozom, ezenkívül a minisztériumban hozzám tartoznak a KGST-orszó- gok közötti orvosi együttműködés kérdései is.

— Megkérem, szíveskedjék felvázolni a szocialista országok közötti egészségügyei kapcsolatokat.

— Az idén júliusban kerül sor Bulgáriában a szocialista országok egészségügyi minisztereinek találkozójára. Ezzel egyidőben a KGST egészség- ügyi bizottságának az ülését is megtartjuk. Melyek lesznek a legfontosabb kérdések? Első helyen a gyermekegészségügy fejlesztésének kérdéseit említhetném, de szerepelnek a napirenden onkológiai problémák is. Aztán: szeretnénk egységes egészségügyi információs rendszert és közös orvosi műszerparkot létrehozni. Minden bizonnyal szóba kerülnek majd az orvosképzés, az egyetemi oktatás kérdései is. Jól tudjuk, hogy a Pécsi Orvostudományi Egyetem érdekes, újszerű lépéseket tett az oktatás korszerűsítése érdekében. Más országokban ugyanezért a célért eltérő módszereket alkalmaztak, így feltehetőleg érdekes vitára számíthatunk a tanácskozáson.

— ön vezető posztot tölt be az Egészségügyi Világszervezetben. Milyen közvetlen célokra irányul most a WHO tevékenysége?

— Az Egészségügyi Világ- szervezet dokumentumaiban 1948-ban rögzítették, hogy minden embernek joga van az egészséges életre, s ennek biztosítása minden országban az állam feladata. Harminc évvel később meg kellett állapítanunk, hogy az 1948-ban kitűzött célok és elvek nem valósultak meg mindenütt, megvalósulásuk számos országban csak álom maradt. A tavaly megrendezett Alma Ata-i konferencián a legfontosabb célnak azt jelöltük meg, hogy az ezredfordulóra minden ember legalább elfogadható élet- körülmények közé kerüljön. Az idő borzasztóan kevés, tehát maximális szervezettségre .és együttműködésre van szükség. Egyeztetni kell a módszereket, átadni a tapasztalatokat, feltétlenül gondoskodni kell az elméleti eredményeknek a gyakorlatba való átültetéséről. Ki kell használnunk a világpolitikában érezhető enyhülési folyamatot, amelyet egyébként mi, orvosok is támogathatunk, ha nemcsak az egyén, hanem az emberiség betegségeire is gyógyírt keresünk.

Havasi János