Dunántúli Napló, 1979. április (36. évfolyam, 90-117. szám)
1979-04-04 / 93. szám
A Dunántúlt naplő 1979. április 4., szerda KlSZ-dij - először egy brigádnak Egy neu és a viselői Kimagasló kulturális tevékenység Társadalmi munka, önképzés, segíteni akarás Hétmillió óra társadalmi munka Egyszer már találkoztunk: tavaly májusban Lvov-Kertváros- ban. Egyik hétvégén, amikor huszonkét fiatal szombaton és vasárnap társadalmi munkában harminc lakásba szerelte be a vízhasználathoz szükséges valamennyi szerelvényt. Ez a huszonkét ember a Che Guevara brigád, a DDGÁZ — és most már joggal mondhatjuk—, Baranya legnevezetesebb ifjúsági szocialista brigádja. Hogy újra találkoztunk és újra írunk róluk, annak közvetlen oka, 1979. március 21-én a Che Guevara brigádnak adták a KISZ KB legmagasabb kitüntetését, a KISZ-díjat. Ezt a díjat eddig szocialista brigád még nem kapta mek. Évente tíz ilyen díjat adományoznak. Mi indokolja, hogy éppen ők kapták? Az indoklás rövid, ám annál többet takar: a szocialista kultúráért nyújtott kiemelkedő teljesítményükért. — Ezt az eredményt és elismerést viszonylag rövid idő alatt értük el: 1976. március 1-én alakult a brigád —mondja Cserfai Tibor, a brigád volt vezetője, aki január 1-e óta a vállalat propaganda titkára, így a Che Guevara brigád vezetését azóta Mátis Miklós vette át. — A brigád összetétele az indulás óta eléggé megváltozott: akkor még mindannyian egy területen dolgoztunk, ma már elmondhatjuk, hogy vannak közöttünk javító-szerelők, diszpécserek, műszerészek, egy normás és egy tervező. Amióta együtt dolgoznak, kilencen végezték el a Gázipari Technikumot, s jelenleg is öten tanulnak közülük különböző, elsősorban középszintű oktatási intézményekben. — Az többnyire nem véletlen, hogy egy brigád vagy bármilyen közösség milyen nevet választ magának. Miért Che Guevarára esett a választásuk? — Olyan nevet, pontosabban olyan forradalmárt kerestünk, aki mindig valami új felé tört, akinek a nevét, ha megérdemelten akarjuk viselni, nem dolgozhatunk és nem élhetünk „lassú víz partot mos" alapon. Gyorsan és jól akartunk és akarunk dolgozni, s nemcsak azt, amit muszáj, hanem ennél többet. S mi is mindig igyekszünk valami újat adni. — Most, hogy a legmagasabb kitüntetést — a kulturális munkájukért — kapták, szeretném, ha erről mondanának valamit. — Alakítottunk egy irodalmi színpadot, ami a maga szerény eszközeivel a kezdet kezdetén csak a vállalaton belül tartott előadásokat, később azonban műsorainkkal eljutottunk városi szintű rendezvényekre, sőt, Paksra és Kaposvárra is. Eddig összesen huszonkét műsort állítottunk össze, s mi magunk adtuk elő valamennyit. Volt már Petőfi-, Ady-, József Attila- és Radnóti-estünk; reagáltunk a chilei eseményekre, s természetesen nevünkből adódóan rendszeresen foglalkozunk délamerikai költőkkel is. Kezdettől fogva részt veszünk a Munka és művelődés akcióban: az első évben döntősök voltunk, az elődöntőben minden évben szerepeltünk. A kulturális műsorokon és a kertvárosi lakásszerelésen kívül még számos — vagy inkább számtalan — más társadalmi munkában is részt vettek. 1978- ban szerződést kötöttek a Táncsics Mihály utcai óvodával, ahol társadalmi munkában csatornaépítést, vízvezeték-szerelést, olajkályha-, játék- és zárjavítást végeztek. A Kertvárosban végzett munka díját átutalták az óvodának játékok, televízió, szemléltető eszközök vásárlására. Egy tolókocsiba kényszerült tanárnak kerítést, rokkantkocsi-lejárót, teraszt építettek, festettek és a brigád egyetlen nőtagja kitapétázta a lakást. Szakmai területen is szép eredményeket értek el: hat újítással szerepelnek az újítómozgalomban. — Az idei tervek? — Szeretnénk mind mennyiségileg, mind minőségileg legalább ugyanazt nyújtani, mint amit az előző három évben sikerült. A nemzetközi gyermekév alkalmából tervezünk Kertvárosban egy egész napos májusi műsoros rendezvényt, ahol a gyerekeknek mi adnánk a díjakat is. A lakásépítésben továbbra is részt veszünk, s a vállalat egy másik brigádjával közösen védnökséget vállaltunk a DDGÁZ társadalmi munkában most épülő sportpályája fölött. A Táncsics Mihály úti óvodát és az Acsády utcai általános iskolát továbbra is támogatjuk. Ezenkívül elvállaltuk, hogy a bakócai gyermekotthon meghibásodott olajkályháit rendszeresen megjavítjuk. A huszonkét brigádtag átlag- életkora 25 év. Dolgoznak, tanulnak és segítenek, ahol tudnak. Idejüket értelmes és humánus dolgokra fordítják. „Csak" ennyi az egész. Dücső Csilla 370 forint — lélekszámra bontva ekkora értékű társadalmi munkával járultunk Baranya szépítéséhez, a települések fejlesztéséhez az elmúlt esztendőben. Sok ez vagy kevés . . . ? Talán inkább azon kellene gondolkodni: vajon én is adtam-e ebből valamit? S ha nem, ki ásta a közművet, ki parkosított, ki áldozott a szabadidejéből helyettem ? Életünkben, mindennapjaink során egyre nagyobb szükség van a társadalmi munkából fakadó értékekre, arra, hogy az emberek gondjaik megoldását ne ölhetett kézzel várják. Tisztában kell lennünk azzal, hogy csak a közös erőfeszítések visznek előre. Akkor lesz bekötő út, járda, közmű, új tornaterem, óvoda vagy éppen buszváró, akkor lesz szebb a település arculata, ha mi is teszünk értünk. Mindannyiunknak jól jöttek tehát az elmúlt év 370 forintjai, jól jött az a hétmillió óra társadalmi munka, melyet megyénk lakosai tettek a közös asztalra. o Bősz Józseffel, a bólyi nagyközségi tanács elnökével a községben folyó társadalmi munkáról beszélgettünk, e' munkák községszépítő hatásáról. — Boly nélkülözni tudná-e a lakosság nyújtotta segítséget? — Erre egyértelmű nemmel válaszolhatok — mondotta Bősz József. — Úgy vélem, hogy a településfejlesztésben a társadalmi munkák szervezése kulcskérdés. Az elmúlt évben nagyközségünknek 3 millió forintos fejlesztési kerete volt, s ezt a község apraja-nagyja pontosan 7 326 000 forinttal megtoldotta. Volumenében tehát a szűkre szabott ködmönt háromszorosára bővítettük! Tavaly adták át a közel 10 millió forint értékű sportcsarnokot, amely modern és minden igényt kielégít: központi fűtéses, 1000 négyzetméter alapterületű. E sportcsarnok alapjainak kiásása, betonozása, a lábazat építése a helybeliek kaláka- munkája. Ugyancsak a semmiből létesült a községi vízvezetékhálózat legutóbbi 5 kilométerének minden métere és jutott 250 család vezetékes — és jó minőségű — monyoródi ivóvízhez. — Mi lett volna a vízzel, ha a tanácsnak saját kasszájából kellett volna a forintokat előteremtenie? — Az égető szükség miatt akkor is megépítettük volna a hálózatot. De egyébre nem futotta volna. Hasonló társadalmi alapon épül a szennyvízvezeték is, születik az út, a járda, a park. — Úgy hallom, hogy a falvak az idegen előtt, megannyi nyitott könyv — mondja a tanácselnök —, 's ha szép „képeknél van felütve", akikor abban a faluban rendszerető, szorgos emberek élnek... Éppen ezért sokan áldozunk a község szépítéséért, parkosításáért. S természetesen e vonalon is alapvető a társadalmi munka. o Általában mindenütt a Hazafias Népfront aktivistái a társadalmi munkák szervezői, mozgósítói. A közelmúltban egy új szellemű megyei tanácsrendelet is segítségükre sietett. Erről kérdeztük Krasznai Antalt, a Hazafias Népfront Baranya megyei Bizottságának titkárát. — E tanácsrendelet fő érdeme — mondotta Krasznai Antal —, hogy-a realitásokhoz igazoA bólyi sportcsarnok dik, nem álmokat kerget Ugyanakkor figyelembe veszi azt a fejlődést is, amely az elmúlt években bekövetkezett. Tisztázta a társadalmi munka fogalmát, s nemcsak a településfejlesztésre, hanem -fenntartásra is mozgósít. — Az elmúlt évben született tanácsrendelet kiemelt célok megvalósítására sarkall. — Három nagyobb területet emel ki, s ehhez kéri a lakosság anyagi, fizikai, szellemi hozzájárulását. Az első körben a gyermekjóléti, oktatási, kulturális, egészségügyi beruházásod, fejlesztések kaptak helyet. A második nagy terület a lakosság kommunális ellátásának területe, a harmadik pedig a környezettel, a környezetvédelemmel foglalkozik. A kommunális front: a járda, az út, a víz, szennyvízvezeték építése, a környezetvédelem kérdéseiben pedig a parkosítás, fásítás, a zöldterületek, pihenőövezetek kiépítése tartozik. — Nyilvánvaló, hogy a társadalmi munkák legszembetűnőbb, legmérhetőbb haszna a település fejlődésében mérhető le. Ügy vélem azonban, hogy vannak forintban nem mérhető hasznok is. — Azontúl, hogy a társadalmi munka a területfejlesztés fontos segítője - a községekben szin-. te meghatározó —, az emberek gondolkodásmódjának formálója is. Hadd mondjak erre egy igen kézenfekvő példát. Az első falugyűlések még amolyan egyéni panasznapok-panaszes- tek voltak, ma már az egész település jövőjét érintő, a legtöbbet foglalkoztató kérdések kerülnek napirendre. Az emberek maguk is észrevették: nemcsak a munkájukra, hanem a javaslataikra, ötleteikre is szükség van. S úgy néz ki, hogy az a néhány közös délután, ami egy utca embereit parkosításra hívta egybe, köz- életiségre is nevel. — Ugyanakkor — mondotta befejezésül Krasznai Antal —, a társadalmi munkák szervezése, végzése során a településeken lévő szervek, szervezetek és intézmények között is kialakul a jó kapcsolat. Nemcsak a tanács vagy a népfront találhat közös feladatokat, hanem a sorba beállnak elsősorban a helyi pártszervezetek, a KISZ, az úttörők, ott látjuk a gazdálkodó szervezeteket is, a szövetkezetei is. A közös ügy közelebb hozza őket épp úgy, mint az utca lakóit, s mindennek a haszna később is kamatoztatható. .. o Baranya az elmúlt évben végzett „kaláka-munka" nyomán a megyék sorában közepes helyet foglal el. Aki viszont a régi helyezési sorszámokat is ismeri, örömmel állapíthatja meg: megyénk előbbre lépett. Piti Zoltán, a Baranya megyei Tanács tervosztályának vezetője 1978-at az alábbiakban értékeli : — összességében 160 millió forint értéket hoztak „terven felül” a társadalmi munkaórák. Ez a megye összes tanácsi fejlesztési lehetőségeinek 10 százaléka. Volumenében és arányaiban is nagy dologról van tehát szó Számításaink szerint a községek esetében a fejlesztési alapok 60—80 százalékát is meghaladó társadalmi munkavégzéssel számolhatunk ma már, így egyértelmű a következtetés a községek esetében fejlődésünk meghatározójává vált ez a plusz lakossági hozzájárulás ... Csak kiemelésképpen: a siklósi járásban a fejlesztési alapok kétszeresét, a szigetvári járásban pediq másfélszeresét hozta a társadalmi munka. Pénzt egészít ki, nem lévő pénzt pótol, segíti az egyre növekvő lakossági igények kielégítését vagy legalábbis a lakossági igényekkel való lépéstartósi törekvéseket. — ön említette egy korábbi beszélgetés során, hogy a társadalmi munkáknak még munkaerő-gazdálkodási szempontból is nagy a jelentőségük . . . — Igen. Várhatóan nem fognak a tanácsi pénztárcák egyik napról a másikra megduzzadni — mind nagyobb figyelmet kell fordítani a társadalmi munkák tervezésére is. S itt nemcsak egyéves, hanem hosszabb távú tervezésükre is gondolok. Jelenleg már szinte minden területen a VI. ötéves tervet körvonalazzuk, s e munka során így is fel kell tennünk a kérdést: mi az, amihez minden feltétel adott, s mi az, amit ezen felül meg szeretnénk valósítani? Azaz: mihez kell társadalmi munka? — A társadalmi munkák szervezésére vonatkozó tanácsrendeletről mi a tapasztalat az elmúlt év tükrében? — A kiemelt területeken valósult meg a társadalmi munkák 85—90 százaléka. De hadd tegyem hozzá: a jövőben nemcsak fizikai-anyagi hozzájárulást várunk, hanem szellemi segítséget, támogatást is. Számítunk a tervezőkre is, de ilyen szellemi társadalmi munkaként jöhet szóba a létesítményi „művezetés" is. (Zárójelben jegyezzük meg: a társadalmi munkát végző kollektívák és egyének jutalmazásának sok-sok módja és formája van. Éppen e lapunkban adunk hírt a tegnap délelőtti megyei ünnepségről, ahol 19 kollektíva és 11 egyéni társadalmi munkás vehette át a Baranyáért emlékplakettet.. .) o Ma már nem óhaj, hanem adott esetben létkérdés a társadalmi munka elvégzése, bizonyos feladatok munkaidőn túli, bér nélküli megvalósítása. Ezen a téren akadnak, akadhatnak még fel nem tárt tartalékaink. Keressük meg őket, gyarapítsuk világunkat közös erővel. S ami nem lényegtelen: ki-ki ott próbáljon fenni, ahol tudása a legjobban hasznosítható. Nemcsak az ásó és a lapát a társadalmi munkák eszköze. Ki-ki próbálja — s ez a jövő útja — a saját szakmájában, szakterületén megváltani a rájutó kalákaforintokat, ha ez másként nem megy. S akkor nem kell feltenni a kérdést: ki adta azt a 370 forintot 1978-ban helyettem? Kozma Ferenc Gázcseretelep Velényben
