Dunántúli Napló, 1979. április (36. évfolyam, 90-117. szám)

1979-04-04 / 93. szám

1979. április 4., szerda Dunántúli napló 5 A magyar tudomány fejlődése a felszabadulás óta írta: Láng István, az MTA főtitkárhelyettese Nagy utat tett meg a ma­gyar tudomány az elmúlt 34 év alatt. A II. világháborút közvetlenül megelőző időszak­ban csak igen szűk területen folyt tudományos kutatás Ma­gyarországon; 1938-as adatok szerint 50 tudományos intéz­ményt tartottak nyilván, de ezek egy része kizárólag rutin minőségi vizsgálatokat vég­zett. A tudományos kutatók száma mintegy 300 főre be­csülhető a háború előtti kuta­tóintézetekben. Felsőfokú okta­tás öt egyetemen és hat főis­kolán folyt, ahol 380 tanszék működött, az oktatói létszám pedig 950 fő volt. Több ipari vállalatnál (pl. Egyesült Izzó, Gamma, Rich­ter, Chinoin) kutató-fejlesztő részlegeket szerveztek. Nincse­nek pontos adatok, de reális becslés szerint mintegy 150 ku­tató-fejlesztő mérnök dolgozott ezeken a helyeken. A múzeu­mok, könyvtárak, levéltárak, kórházak csak esetenként kap­tak kutatásra anyagi támoga­tást. A felszabadulás előtti magyarországi kutatási-fejlesz­tési bázis keretében 1400 ku­tató, oktató, fejlesztő mérnök dolgozott. A ráfordítási össze­gek az akkori nemzeti jövede­lemnek mintegy 0,15 százalé­kát jelentették. A II. világháború jelentős károkat okozott a korabeli tu­dományos intézményhálózatban is. Az újjáépítés és újjászerve­ződés csak lassan és fokoza­tosan bontakozott ki a felsza­badulás utáni első években. A kormány 1948-ban létrehozta a Magyar Tudományos Taná­csot azzal a feladattal, hogy átfogó fejlesztési programot dolgozzon ki. Az első időszak­ban a kutatóintézetek és az egyetemek munkafeltételeinek javítása, illetve új intézetek és tanszékek szervezése állt a fi­gyelem középpontjában. Az ipari vállalatoknál az újjáépí­tés, a napi gazdasági felada­tok voltak elsődlegesek, ezért a kutató-fejlesztő tevékenység­re kevés erő jutott. Tudományos kutatóbázis Miután végérvényesen eldőlt, hogy Magyarországon a társa­dalom fejlődése a szocializmus alapjainak megteremtésére irá­nyul, a tudományos kutatás bázisának szélesítése is ezt az általános célkitűzést kívánta szolgálni. 1950-től kezdve je­lentősen növelték a kutatóinté­zetek, egyetemi és főiskolai tanszékek, vállalati fejlesztő részlegek számát. Elkezdődött a szakemberek nagyarányú kép­zése. Jelentős anyagi juttatáso­kat kapott a tudományos ku­tatás. A szervezeti irányítás is korszerűsödött. A Magyar Tudo­mányos Akadémiát 1949-ben átszervezték és egyik fontos feladatául azt tűzték ki, hogy saját kutatóintézeti hálózatot hozzon létre. A szakminiszté­riumok keretében is elkezdő­dött az ágazat gazdasági cél­kitűzéseivel összhangban álló kutatási bázis kiépítése. A központi és felsőszintű tu­dománypolitikai irányítást 1957—1967 között a Tudomá­nyos és Felsőoktatási Tanács látta el. 1970-től kezdve a kormánynak külön bizottsága van, a Tudománypolitikai Bi­zottság, amely a kutatás és fejlesztés egészét irányítja és ellenőrzi. A három évtizedes fejlesztési program eredménye­ként jelenleg a kutatóhelyi dolgozók összlétszáma 83 ezer fő, ezenbelül a tudományos munkát végző kutatók, okta­tók, mérnökök száma megha­ladja a 36 ezer főt. A nemzeti jövedelem belföldi felhaszná­lásához viszonyítva a teljes rá­fordítások összege elérte a 3,5 százalékot. A kutatóintéze­tek száma 128, az egyetemi, főiskolai tanszékeké 1080, az egyéb kutatóhelyeké 264, me­lyek között a vállalati kutató­fejlesztő részlegek igen jelen­tős arányt képviselnek. A párt vezető szervei több­ször foglalkoztak a tudományos kutatás helyzetével, alapvető fejlesztési stratégiájának meg­állapításával. Az MDP 1948. évi programnyilatkozata hang­súlyozta a tudományos kutatás fontosságát és az ország fej­lődéséhez való hozzájárulás szükségességét. Az MSZMP KB 1969-ben fo­gadta el a „Tudománypolitikai irányelvek" elnevezésű doku­mentumot, amely a minőségi fejlesztést helyezte előtérbe. Ezek az irányelvek hosszú idő­szakra határozták meg a ma­gyar tudomány feladatait. Az MSZMP Politikai Bizottsága 1977-ben értékelte az irányel­vek érvényesülésének tapaszta­latait. A gazdasági szféra sze­lektív fejlesztését elősegítő tu­dományos kutatások szükséges­ségét erőteljesen húzta alá a Politikai Bizottság óllásfoglc- lása. A társadalomtudományi kutatásokkal szemben fokozot­tabban jelentkezik az igény, hogy segítsék elő a megfelelő politikai döntések meghozata­lát, illetve alapozzák meg r végrehajtás módozatait. R tudomány a fejlődés alapja A felszabadulást követő né­hány év a háborús károk hely­reállítását jelentette. 1950-től napjainkig a nemzeti jövede­lem több mint 4,5-szeresére, az ipar bruttó termelése kere­ken 8-szorosra, a mezőgazda­ság bruttó termelése 2-szore- sére növekedett. A közoktatás, az egészségügyi ellátás, a kul­turális lehetőségek köre szá­mottevően fejlődött ebben ez időszakban. A tudományos ku­tatás és fejlesztés nagy mér­tékben járult hozzá ehhez az eredményes úthoz. Három területen különös fon­tosságú a tudomány szerepe: — önálló kísérleti eredmé­nyek elérése és ezek a'kalma- zása a gazdaságfejlesztés és a társadalomtervezés különböző ágazataiban; — szakemberek képzése és to­vábbképzése; — külföldi kutatási és fej­lesztési eredmények átvétele, hazai adottságok közötti alkal­mazása, továbbfejlesztése. Az egyes konkrét eredmé­nyek számbavétele igen rész­letes és hosszadalmas elemző munkát igényelne. Jellemző példaként azonban megemlít­hetők a következők: Történelmi és kulturális örök­ségünk részletes feltárását és közkinccsé tételét jelentette az elmúlt három évtizedes időszak. A nyelvtudomány, a történet­tudományok, az irodalomtudo­mány, a régészet és művészet- történet, a néprajz és a zene- tudomány területén összefogla­ló művek születtek. Folytatódott a nagy hagyományokra épülő orientalisztikai kutatás. A jog­tudományok, a közgazdaságtu­dományok a szocialista fejlődés aktuális problémáira válaszol­tak és segítették elő a közigaz­gatás, a jogrend, a gazdasági mechanizmus fejlődését. Olyan új társadalomtudományi irányok alakultak ki, illetve erősödtek meg, mint a szociológia, pszi­chológia, demográfiai kutatá­sok. A valóságfeltárás és a tu­datformálás egységes feladata valamennyi társadalomtudomá­nyi kutatás közös ügyévé vált. A marxizmus—leninizmus pozí­ciói ebben az időszakban ala­kultak ki a hazai társadalom- tudományokban. A természettudományok közül a fizika, a kémia, a biológia, a geológiai tudományok, illet­ve a matematika igen széles körű fejlődésnek indult. A tu­dományos kutatás alapozta meg az atomenergia gyakorlati ered­ményeinek hazai hasznosítását, illetve az elektronikai ipar ki­fejlődését. A számítástechniká­val foglalkozó kutató, fejlesztő és adaptációs tevékenység a társadalmi gyakorlat legszéle­sebb területein tette lehetővé a számítógépek használatát, a számítástechnikai eszközök fej­lesztését és gyártását. Részle­tes „leltár” készült hazánk nö­vény- és állatvilágáról, talajta­karójáról, a földtani adottságai­ról. A műanyaggyártó ipar kifej­lődését szintén segítette a hazai kémiai kutató-fejlesztő munka. A gyógyszeripar számára a szer­ves kémiai, biológiai és farma­kológiái kutatások nyújtottak nagy támogatást. A hazai mű­trágya-, növényvédőszer-, illet­ve petrolkémiai ipar fejlődésé­hez is szükség volt arra a hoz­zájárulásra, amit a kutatás rész­ben saját eredményeivel, rész­ben külföldi szellemi termékek adaptálásával nyújtott. A föld- tudományok az ország természe­ti erőforrásainak hasznosítását alapozták meg. Az elméleti és klinikai orvos- tudományok közös eredménye, hogy több járványos betegség megszűnt hazánkban és lehető­vé vált a legkorszerűbb gyógyí­tási módok és eljárások alkal­mazása. A közegészségügy és az általános életszínvonal-emel­kedés együttes következménye, hogy az átlagos élettartam az elmúlt három évtized alatt 10 évvel növekedett. Az agrártudományok eredmé­nyei között elsősorban az új növény- és állatfajtákat említ­hetjük meg, illetve a korszerű termelési technológiák kidolgo­zását, adoptálását. 1950-ben az aktív keresők 52 százaléka dol­gozott a mezőgazdaságban, ma mindössze 22 százaléka. A ter­melés bőven fedezi a lakosság szükségleteit. A műszaki tudományok szá­mos területen segítették a nép­gazdaságot. Az energetika fej­lődését mutatja, hogy a háború előtt a villamosenergia-fogyasz- tás évi 2 milliárd kW volt, je­lenleg kereken 24 milliárd kW. Kibontakozott az energetikai gépgyártás is, ami mögött szin­tén kutatási eredmények van­nak. Az anyagmegmunkálás technológiája egész sor új lehe­tőséggel bővült. A híradástech­nika fejlődése új gyártási ága­zat kialakulását tette lehetővé. A közúti járműgyártás termékeit az egész világon ismerik. A könnyűiparon belül a textilipar és a papíripar említhető meg elsősorban, mint ahol a hazai kutatás-fejlesztés számottevő eredményeket mutathat fel. Új feladatok előtt összegezve megállapítható, hogy a hazai tudományos kuta­tás és fejlesztés fokozott figye­lemmel fordult a társadalmi és gazdasági fejlődés tudományos közreműködést igénylő feladatai felé. A tudomány segítségével megnövekedett az anyagi, ter­melés. fejlődött a kultúra, a közművelődés és magasabb lett népünk életszínvonala. A céltu­datos munkával kiépített tudo­mányos potenciál alkalmas ar­ra, hogy a következő időszak­ban még nagyobb feladatokat oldjon meg. Húszmillió forintos költséggel épül a hosszúhetényi iskola Társadalmi összefogás, helyi erőforrások Épülő általános iskolák Hosszúhetény, Somberek, Vajszló, Bicsérd, Nagypeterd A megyei tanács tervosztály­vezetője szobájának a falán, az íróasztallal szemben Baranya megye korfája látható. A kor­fa alul kiszélesedik, ami azt jelzi, hogy a korábbi éveknél népesebb, jelenleg a 3—6 éve­sek korosztálya. Baranya megye művelődési fejlesztési programjában ki­emelt helyen szerepel az alsó­fokú iskolai hálózat korszerűsí­tése. Fontos feladat a szak- rendszerű oktatás teljessé té­tele, valamint a körzetesítés, a centralizálás. Ezeket a szempontokat kell figyelembe venni, amikor a most épülő általános iskolákról szólunk. A koncentrált jprfez- ményhálózat megteremtése ér­dekében már eddig is, jelentős lépések történtek. Ezt jelzi pél­dául, hogy amíg a közoktatás­politikai határozat évében 365 iskola működött Baranyában, addig jelenleg 215 az iskolák száma. Ezenbelül az osztott iskolák száma 78-ról 112;re nőtt. A nagyarányú körzetesí­tések egyenes következménye­ként igen magas a bejárók száma; 7022. A körzetesítés, a centralizálás fontos minősé­gi következményeként a tanu­lók 98,6 százaléka szakrend­szerű oktatásban vesz részt. A nagyarányú fejlődés el­lenére még mindig 142 szük­ségtantermet kell fenntartani a megyében. A szükségtantermek száma még ebben az eszten­dőben az iskolai építések és -bővítések következtében jelen­tősen csökken. A megyeszékhe­lyen és a városokon kívül öt helyen folyik Baranyában is­kolaépítés. Valamennyi köz­ségben a központi támogatás mellett jelentős helyi erő­források is rendelkezésre áll­tak. Az idei iskolaépítési prog­ram legjelentősebb fejlesztése a hosszúhetényi. Több mint 20 millió forintos költséggel épül a korszerű követelményeknek megfelelő/új iskola. Az első ütembprf hat tanterem készül el,^melyek átadása után hozzá­látnak további két tanterem és egy tornaterem megépítéséhez. Nagy szükség van e 3500 la­kosú centrumközségnek az új iskolára, hiszen rendkívül mos­toha körülmények között (régi felvonulási épületben is) folyik itt az oktatás. Tavaly július helyett csupán novemberre érkezett meg egy fontos szerkezeti elem, a záró­födém, így módosítani kellett a határidőket. Jelenleg a sze­relés, a vakolás, a tetőszigete­lés és a tereprendezés van még hátra. Az átadást 1980 már­ciusára ígéri a generál-kivitele­ző: a Pécsváradi Építőipari Szövetkezet. A hosszúhetényiek örülnének annak, ha e szövet­kezet magáévá tenné a nem­zetközi gyermekév egyik hazai felhívását, és még az idén, az új tanév kezdetére befejeződ­nének a szerelési munkálatok. Szakértők szerint ez nem lehe­tetlen. Somberekén szintén nyolc­tantermes, tornatermes iskola épül. A kivitelező a Béke Őre Termelőszövetkezetet. Az első négy tantermet még az idén, alkotmányunk ünnepén szeret­nék átadni. Az építkezés egyébként 1978 nyarán kezdő­dött. A munkálatok jól halad­nak; érezhető, hogy a terme­lőszövetkezet szívügyének te­kinti a gondos, gyors és olcsó kivitelezést. Vajszlón is a szükségtanter­mek számának csökkentése, majd pedig felszámolása vár­ható az új iskola elkészülte után. Nagyarányú társadalmi összefogás bontakozott ki e szépen fejlődő községben. A vejti tsz homokot szállít, a bo- ranyahidvégiek tíz fős építő­brigádot küldenek a munkák­hoz, a Ganz-művek vállalta a vízvezeték-szerelést és 24 kis­iparos is társadalmi munkában részt vesz a rövidesen megkez­dődő építkezésen. A felsorolás nem teljes. Az új iskola elké­szülte után az óvodások elhe­lyezési gondjai is enyhülnek majd. Nagypeterden önköltségi áron építi az Egyetértés Ter­melőszövetkezet a négy tan­termet. Jelenleg hat külön­böző helyen folyik e községben az általános iskolai tanulók ok­tatása. Az építkezés néhány héttel ezelőtt kezdődött és a kivitelezők vállalták — a gyer­mekév tiszteletére —, hogy még az idén, a tanévkezdés előtt befejeződnek a munkák. A bicsérdi iskola építési költ­ségeinek jelentősebb részét a megyei tanács fedezi. Hat tan­terem készül el itt egy eszten­dő alatt. Átadási határidő: 1979. szeptember 1. A kivi­telező a szentlőrinci Költség- vetési özem. A község lakói nagy értékű társadalmi munká­val járulnak hozzá az iskola elkészültéhez. A hosszúhetényi késéstől el­tekintve, tehát megállapíthat­juk, hogy mindenütt kellő ütemben halad az általános iskolák építése. Valamennyf községben társadalmi munkát is végeznek ennek érdekében. Általában a következő eszten­dőkben is fontos elv marad, hogy a megyei tanács azokhoz az iskolaépítési akciókhoz nyújt jelentősebb központi támoga­tási, amelyeknél jelentős helyi erőforrások állnak rendelkezés­re és széles társadalmi összefo­gás bontakozik ki. Természete­sen továbbra sem támogathat­nak olyan elképzeléseket, me­lyek nem esnek egybe a tele­püléshálózati fejlesztés prog­ramjával. E. A. Somberekén nyolctantermes iskola épül

Next

/
Thumbnails
Contents