Dunántúli Napló, 1979. április (36. évfolyam, 90-117. szám)
1979-04-01 / 90. szám
DN HÉTVÉGE 4. BELPOLITIKA 1979. ÁPRILIS I. A KAF Hétköznapjai Lvov-Kertváros pincerendszerében A csordogáló víz rossz úszócsapokról mesél A lakó hozzányúl, elveszik a garancia 11 hivatalos eljárás hosszadalmas, akár egy hónapig is eltarthat... Voltaképpen ez is egy pincerendszer. Kanyarog jobbra és balra, lépcső visz föl és le, a harmadik kanyar után pedig az ember tökéletesen elv zti tájékozódóképességét. Kinyílik a vasajtó, kattan a villanykapcsoló, s előttem a remekül kivilágított folyosó. Munkahely. Ragoncsa Istvánnak és Miskolczi Jánosnak, a Pécsi Távfűtő Vállalat két szerelőjének mindennapi munkahelye. Most is ők nyitottak ajtót, gyújtottak világot; velük és Palacskó József főművezetővel indulunk „alvilági" sétára. Színhely: a Ivov-kertvárosi közműalagút- és folyosó (KAF)- rendszer első 800 méteres szakasza, amely tavaly nyáron kezdte meg működését, a PÉ- TÁV június 20-án tartotta az első ügyeletet. Ha jön a víz Távolba futó, szépen becsomagolt csövek az egyik oldalon, feketén fénylő burkolatú vezetékek a másikon, közöttük nemcsak sétára, ‘de munkavégzésre is alkalmas szélességű folyosó. Ezen a ponton mindennek az eleje (vagy talán a vége?) van. Mielőtt o vezetékek közé lépnék, gyorsan körülplilantok. Vörösre festett acélszalagot látok vállmagasságban, az elektromos rendszer földelése. Ráccsal fedett négyszögletes akna fölött három különböző hosszúságú vö- rösréz-rúd, a leghosszabb az aknába nyúlik, a legrövidebb néhány centivel a nyílás fölött ér véget. Nedvességérzé- ikelő'k. Állandóan szolgálatban vannak, s akkor jeleznek, ha magasra emelkedik a vízszint a víznyelő aknában, vagy éppenséggel kezdi elönteni a víz a folyosót. Fenn a szemközti falon hőmérő, s egy kis óraszerű műszer, amin egy bizonyos hőmérsékleti szintet — jelen esetben 30 fokot — állítottak be. FJa a folyosó hőmérséklete eléri, vagy éppen meghaladja ezt az értéket, a műszer riaszt. Az eltűnt hibalehetőség Nem szűnő csodálkozással szemlélem a KAF látnivalóit, és eszembejut az, amikor még csak a házalapok voltak itt, s látni lehetett a fogadószintek hosszú folyosóit, aztán amikor már házak álltak itt, s végigbotladoztam — természetesen kísérővel akkor is — a még üres folyosón, majd akkor, amikor a hegesztés hidegkék fénye ragyogta be a sötétséget, s az olvadó elektródák füstje- szaga áradt szét a falak között. Most ki van írva: tilos a dohányzás, a fényt pedig villanykörték szolgáltatják. Vízcsobogás vet véget az emlékezésnek. A lakásokból lezúduló szennyvíz csobog. Jobbkézfelől különböző átmérőjű, üveggyapottal és pvc- lapokkal borított csövek. Melyikben mi van? Az alsó kettőben a csapadék- és a szennyvíz, fölöttük a szolgálati melegvíz oda-vissza vezetékpárja, azok fölött pedig a fűtés hasonló vezetékpórja. A másik oldalon a kábeleket tortó tálcák alatt az ivóvíz vezetéke. A tálcákon: elektromos kábelek, postakábelek, tévékábelek, a jelzőrendszer kábelei... A csövek tartókonzolokon, a kábelek tálcákon pihenek. A látvány imponáló és — ma még ritkaságszámba menő. Elképzelték-e akár 15—20 éve, hogy a lakások százait kiszolgáló vezetékrepdszert az ember közvetlenül felügyelje? Itt ugyanis az történik. Azelőtt — és általában azért, még ma is — egyszerűen a földbe temették a vezetékeket, kitéve mindenféle hatásnak, ezernyi meghibásodási lehetőségnek. És ha bekövetkezik a baj? Csak hosszadalmas, körülményes és költséges munkával •lehet kiküszöbölni. Itt szó sincs ilyesmiről. A KAF-ban eleve nem érhetik olyan hatások — pl. egy talajroskadástól eredő csőtörés — a vezetékeket, amik komolyabb károsodást okozhatnának. De ha mégis történnék valami, a hiba pillanatok alatt megtalálható, s elképzelhetetlenül rövid idő latt kijavítható. Persze, drága a KAF, az építési költséget értve ezalatt. De a működtetés egyszerűsége bőven megtéríti ez. Folyosóból alagútba Egy folyosószakasz végén ferde létra van előttem, mintha rosszul támasztották volna oda. De nem. Fönt egy aknanylíás. Ez a hableadó-akna. Arról van szó, hogy ha valami okból tűz ütne ki a folyosóban — kísérőim egyébként megjegyzik: el nem tudják képzelni, mi lehetne ez az ok — a tűzoltók innen áraszthatják el1 oltóhabbal a tűzszakaszt. így nevezik a folyosónak válaszfallal lezárt ajtóval elzárt részeit, amelyeknek önmagukban egy óra hosszat ki kell tartaniuk. Az Egri Gyula út 24. alatt egy helyen kiöbfösödik a folyosó; széles nyíláson nagy átmérőjű vezetékek jönnek be, a vezetékeken tolózárak — itt osztják el az 1. hőközpontból lejövő szekunder vezetékeket. Alig hagyjuk el ezt a helyet, figyelmeztetnek: eddig folyosóban mentünk, most egy 10 méteres a lag útszakaszba érünk. Azaz: elhagytunk egy házsort, s míg a következőhöz nem érünk, alagútban mennek a vezetékek. A házakat úgy telepítették, hogy minél rövi- debb alagútszakaszokra legyen szükség, a házak fogadószintjéből „elcsípett” folyosók építési költsége ugyanis jóval alacsonyabb az alagutakénál. Persze itt lent semmit sem különbözik egyik a másiktól. Miért a PÉTÁV Egy ajtónál megállunk, s míg beszélgetünk, felpillantok. Csőforma nyílás, egy ventillátor, fölötte meg egy telefonfülke- szerű- építmény, beszűrődő napfény. Hat ilven szívónyílás van ventillátorokkal, de ezeket csak akkor kapcsolják be, ha pl. hegesztenének, amihez friss levegőre van szükség itt lent, vagy ha a tűzoltóság rendelné el a működtetést. Egyébként természetes szellőztetése van a KAF-nak. Ez mindenféle motor és ventillátor nélkül meglehetősen jól működik: végig a rendszerben fris* a levegő. Ismét egy csövekkel telezsúfolt helyiségben vagyunk, ahonnan kétfelé ágazik a folyosó; meg is mondják, melyik ág hova visz, de már nem megyünk tovább. Visszafordulunk. Most már ráérünk szót váltani arról is, miért a PÉTÁV felügyel a KAF-ra, amikor a DÉDASZ- nak, a Postának, a Vízműnek is van itt érdekeltsége (a Gázműnek nincs, hiszen Lvov-Kert- városnak ezen a részén nincs gáz). A magyarázat egyszerű: mind között a PÉTÁV az, amelyik állandó felügyeletet igénylő vezetékrendszert tart fenn, a többieknek pedig egyre inkább csupán a rutinszerű ellenőrzés a dolga —■ ahogy be- járódik a rendszer. Hársfai István Folynak a WC-tartályok. Helyesebben: rosszak az ezekben felszerelt úszócsapok. Ennek következtében a Kertvárosban lakók mindennapi életét a csörgő víz hangja festi alá. Oka: a már említett úszócsapok gyári hibásak. Ahogy a „Kertváros" Lakásfenntartó Szövetkezet műszaki gondnoka, Kovács Gyula fogalmazza: túlnyomórészt rosszak. Ennek természetesen következményei vannak. Ha a szövetkezethez tartozó 1825 lakásból mindössze 10-ben rosz- szak az úszócsapok, akkor egy év alatt 172—500 forint értékű víz csorog el. Ez pedig a közös költségeket terheli . .. De nem tíz lakásról van szó, hanem több százról. Még az újonnan átvett, abba éopen- hogy beköltözött lakások is gyakran szorulnak karbantartásra. Ki fizesse? Azaz kinek a gondja az otthonokban tapasztalható hibák, hiányosságok kijavítása? Ha ezekre az egyáltalában nem közömbös kérdésekre keressük a választ, meg kell különböztetnünk garanciális időn belüli, és azon túli munkákat. Nézzük az első esetet! — A szövetkezet a Pérc-ha- ranyai Beruházási Vállalattal áll jogviszonyban — mondja Kovács Gyula. — Ha egy lakótól bejelentés érkezik, akkor fölöttébb bonyolult és hosszadalmas eljárás eredményeként javítják meg a hibát. Mindent összevetve — levelek, helyszíni szemlék, egyeztetések után — esetleg több mint egy hónapot is igényel egy egyszerű munka elvégzése. A csőrepedést és más, a lakhatóságot gátló meghibásodást természetesen gyorsabban megjavítják. Telefonon közvetlenül kérik a munkát a kivitelezőtől, megkerülve a beruházót. Kinek • van türelme ahhoz, hogy esetleg egy hónapot várjon egy kisebb hiba kijavítására? Minden bizonnyal keveseknek, ezért qyakran maguk állnak neki. Csakhogy: nem jár-e ez a garancia elvesztésével? Elvileg igen. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a lakó az egész lakásra elveszíti a garanciát, arra a berendezési darabra azonban, amelyhez hozzányúlt, igen. Egy-egy újonnan átadott lakótömb esetében tipikus hibákkal kell számolnunk. Mint a már említett rossz úszócsapok, vagy az ajtók, ablakok kereteinek megvetemedése. Ezek egy része már csak a garanciális idő lejárta után jelentkezik.- Milyen igényekkel léphetnek fel ebben az időszakban a lakók most már a szövetkezettel szemben? — A szövetkezet az épületeknek csak a közös részeit üzemelteti. A lakások karbantartása a tulajdonosok dolga. A szövetkezetnek másodállásban dolgozó szakemberei vannak, akik a lépcsőházakat, alagsori helyiségeket javítják, figyelemmel kísérik a különböző műszaki berendezéseket is. Gondunk itt is: a jelenlegi létszám legfeljebb csak egy kisebb szövetkezet üzemeltetéséhez lenne elegendő. A Pécsett levő lakás- szövetkezeteknek van egy közös karbantartó részlegük, amely az Ércbányász Munkáslakásépítő és Fenntartó Szövetkezet keretében működik. Vagyis: nem mi vagyunk az elsők, másrészt messze vannak tőlünk. Néhány tényező, ami tovább nehezíti majd a „Kertváros” Lakásfenntartó Szövetkezet helyzetét. Egyre több lakás lép a garanciális időn túli korba, szaporodnak a hibák. Számolni kell azzal is. hogy a jövőben újabb lakásokkal gyarapodik a szövetkezet, ebben az évben további 420-szal. Már csak ezek is diktálják a karbantartási igények ellátásának szükségességét. (A különböző gazdasági számítások szerint egy-egy lakásszövetkezet akkor működik rentábilisan, ha a létszám eléri a háromezret, így lesz ez a „Kertváros"-sal is.) Valamire érdemes felfigyelni: a jelenlegi szakemberlétszám alacsony, erre panaszkodott a műszaki gondnok. Megoldást kell találni, s a jelen körülmények között ez mindég bizonynyal csak az lehet, hogy több másodállásban dolgozó szakembernek teszik jövedelmezővé az ilyen munkák felvállalását. Mészáros Attila Kozmetikai szalon építése a Nagy Jenő utcában Total-kozmetikai szalon Megszépülő fodrászatok, javuló szolgáltatások Azt, hogy a szakmabeliek bizonyos üzleteket „totál-kozmetikának” neveznek, azt hiszem, meg kell magyarázni. Lényegében azt jelenti, hogy egy-egy ilyen szalonban teljes testápolásra számíthatnak a vendégek — mégpedig a legkorszerűbb gépekkel, berendezésekkel, eljárásokkal. Mindezt azért említjük, mert — hallottuk a Baranya megyei Fodrászipari Szövetkezetnél — 1979-es fejlesztési elképzeléseik között jelentős helyet foglal el Pécsett, a Nagy Jenő utcában épülő, 300 négyzetméter alapterületű „totó l-kozmeti kai" szalon. A szövetkezet ebben az évben több forrásból merít fejlesztési feladatainak megvalósításához. Az előző esztendőről áthúzódott összeg mellett jelentős hányad származik a nyereségükből, az amortizációból, és milliókat jelent az a támogatás is, amelyet a megyei tanács szolgáltatásfejlesztési alapjából (1,1 millió forint), illetve a kölcsönös fejlesztési alapból (1,4 millió forint) kaptak. Mi valósul meg mindebből 1979-ben? A ténylegesen a szolgáltatásokra költhető ösz- szeg kevesebb a lehetőségeiknél. Csaknem 600 000 forintot kell ugyanis a hitelek törlesztésére fordítaniuk, és további 120 000 forintot költenek a fejlesztési alapból dolgozóik lakásépítésének támogatására. Ezt a kölcsönt az OTP-n keresztül kapják meg a kérelmezők, 15 évi részletre. A szövetkezetek összefogásából egy óvoda épül Pécsett: a Fordász. ipari Szövetkezet 400 000 forintot szán erre a fontos intézményre, s ebben az évben 200 000-et fizetnek be a költségekre. Ami ezen felül marad, a fejlesztési alapjukból, azt viszont mind olyan beruházásokra szánják, amelyek kifejezetten szolgáltatásaikat javítják. Pécsváradon, az épülő új lakások egyikének földszintjén rendeznek be egy szalont: férfi- és női fodrászat, kozmetika lesz itt. Siklóson is berendeznek egy kozmetikai üzletet: a második félévben nyílik meg a 164 000 forintos beruházás. Hogy a vidékre irányuló fejlesztési elképzeléseiknél maradjunk: ahol új lakótelepek épülnek, ott hamarosan megjelennek a Baranya megyei Fodrászipari Szövetkezet üzletei is. Érvényes ez a megállapítás Szigetvárra és Mohácsra is. Nem marad ki természetesen Pécs sem. Említettük már a Nagy Jenő utcai „totál-kozmetikát”, amelyik egyébként ösz- szesen 4 millió forintért készül el, s ebből 1979-ben csőknek 2 600 000 forintot fizet ki a szövetkezet. Új üzletük lesz a Bajcsy-Zsilinszki utcában a férfi-fodrászat és a pedikür. A Hősök terén egy régi élelmiszerbolt egy részét alakítják át: férfi és női fodrászat, kozmetika lesz itt, s bizonyára örömmel veszik tudomásul a környéken élők, hogy még ebben az évben el is készülnek ezek. Ugyancsak élelmiszerbolt volt a Felsőmalom utca sarkán az a kis helyiség,, amelynek átvételéért 156 ezer forintot fizetett a szövetkezet, s ahol női fodrászatot alakítanak ki, bár csak ideiglenes jelleggel, amíg szükség lesz rá. Mindezekre az apróbb, a szinten tartást célzó beruházásokra a szövetkezet 1979-ben 600 ezer forintot költ. Ezen túl az apróbb dolgok közé sorolandók az olyan gépek is, amelyekből egy-egy 150 ezer forintba kerül, s amelyekből ez év végére összesen hat lesz a szövetkezet birtokában. Mondanunk sem kell: a szépítkezést, a nagyon alapos testkozmetikát szolgálják. M. A.
