Dunántúli Napló, 1979. április (36. évfolyam, 90-117. szám)
1979-04-22 / 109. szám
1979. ÁPRILIS 22. MAGAZIN DN HÉTVÉGE 7 A luWmi „fekete gyémánt” A lublini vajdaság keleti részén már évek óta épül egy új kőszénbánya. Már a harmincas években megállapította a varsói egyetem professzora. Jan Samsonowicz, hogy ez a terület szenet rejt, ám csak a hatvanas években, az első feltáró fúrások bizonyították ezt be. A további kutatómunka során megbizonyosodtak arról, hogy a lublini föld mélyén óriási szénrétegek vannak. A hetvenes évek első felében befejezték a térképezést és 1975- ben döntés született az első bánya felépítésére. A lublini kőszéntartalékot közel 40 milliárd tonnára becsülik, jó minőségű tüzelőanyag, kalóriaértéke kb. 6500 kcal/kg. A medencét, melynek hossza 180 km, szélessége 18—37 km, három körzetre osztották: a központi, az északi és a déli körzetekre. Legjobban a központit ismerték meg, oda telepítették az első bányát is, Bogdanka faluba. A bányaépítkezés gyorsan ha. ladt előre, az első akna mélyítésekor minden terv szerint történt. Mégis, amint a bányászok leértek 500 m mélységbe, homok nehezítette munkájukat, fékezte az előírt tempót. Az aknát biztosították, aljára betondugó került s megkezdődött a fagyasztás. Néhány hónap múlva már ki lehetett termelni a megfagyott homokot. így történt az első akna fúrásakor, a következőnél már nem ütköztek a munkások különösebb akadályba, terv szerint tudtak haladni. A múlt év végére az első akna már 771 méterre mélyült, s az idei terv szerint 960 méterre kell lejutni. Folynak a munkálatok a második akna támpilléreinek felállításán és a harmadik, immár 568 m mély akna, valamint a negyedik akna fúrásán. A lublini szénmező kincse először 1980-ban kerül majd felszínre, egymillió tonna meny. nyiségben. összehasonlítva ezt az Alsó. és Felső-Szilézia több mint 200 millió tonnás termelésével, meg kell állapítani, hogy egyelőre csak szimbolikus nagyságrendről van szó, de 1984- re már 3,6 millió tonnát irányoznak elő. S, mivel ebben a körzetben még további 8 bánya létesül, egy évtized alatt évi 25 millió tonnára növekszik a termelés. A bogdánkai bánya építése közben minden szükséges technológiai és üzemeltetési tapasztalatot megszereznek a további egységek létesítéséhez, s beindítása lakásépítkezéssel, szállókkal, kereskedelmi és szolgáltatási infrastruktúra ki. alakításával együtt lehetséges. 1981-ben az új bányaközpontban mqr 2000 bányász dolgozik, számuk az idő előrehaladtával fokozatosan növekszik. Ez a kis település lesz majd a szénmedence fővárosa. (Interpress — KS) A Bogdanka-bánya építése Uj mezőgazdasági repülőgép A különféle rendeltetésű repülőgépek óriási családjának kissé mostohán kezelt „robotos” tagja a mezőgazdasági repülőgép. A repülőgéppel végzett munkákat két alapműveletre lehet visszavezetni: a szemcsés, illetve porszerű anyagok szórására, valamint a folyadék- szórásra vagy permetezésre. A repülőgépnek, mint mezőgazda- sági munkaeszköznek fő előnye a gyorsasága, termelékenysége és gazdaságossága. Működése a talajtól független, tehát ún. taposási kárt nem okoz. Víz felett, erdős és mocsaras területeken szinte pótolhatatlan. A mezőgazdasági repülőgépeknél olyan műszaki megoldásokat alkalmaznak, amelyek lehetővé teszik a rövid fel- és leszállási úthosszát az alkalmi, rossz talajú kifutópályán. Fontos követelmény, hogy a gép sárkánya, és főleg a futóműve jól ellenálljon a napközben sokszor ismétlődő fel- és leszállásokból eredő igénybevételnek, ugyanakkor a szerkezeti részek könnyen ellenőrizhetők és javíthatók legyenek. A gép hajtóművének különösen munkabírónak és ellenálló! nak kell lennie, hiszen a talaj feletti repüléseknél a levegő a szokottnál erősebben szennye, zett, a naponta sokszor végzett felszállás során ugyanakkor a motorból mindig a maximális startteljesítményt kell kivenni. A permetlét, illetve szemcsés anyagot magába foglaló tartályt a pilótaüléstől elkülönítik, sőt újabban a tartály konténerrendszerű, tehát leszálláskor gyorsan cserélhető. Európa távol-keleti ablaka - Nahodka A tenger szeretete itt mindenre rányomja a bélyegét. Az iparvállalatok mellett sök utca, mozi, sportlétesítmény, sőt óvoda kapott olyan nevet, amely csak kikötővárosokban lehetséges. Szinte minden férfi tengerész, dokkmunkás, hajójavító vagy halász ebben a városban. Jelképe az egyik vulkáni hegycsúcson álló két- árbocos vitorlás hajó. Onnan, a csúcsról csodálatos kilátás tárul a látogató elé: a Szihote-Aliny hegység messze kéklő vonulatával a háttérben, az épületek hatalmas lépcsősora ereszkedik a tengerhez, félkörbe fogva az öblöt, amelynek kék vizén, mint egy csipkefodor, úgy sorjáznak a hajók és a portál- daruk. Valamikor régen az öböl egy orosz hajónak nyújtott menedéket a tomboló vihar elől. Nahodka ma az egyik legnagyobb csendesóceáni kikötő. Nahodka 1950-ben kapta meg a városi rangot, akkor lakosainak száma még a 20 ezret sem érte el. Ezután a Szovjetunió minden tájáról sok ezer komszomolista érkezett a Csendes-óceán partjára. Köztünk volt három nahod- kai ismerősöm is: Oleg Baranov szibériai születésű, Vlagyimir Lukin, a Volgánál élt, s a tényleges katonai szolgálat után Szibériában, a brafszki erőmű építésén szeretett volna dolgozni. Útnak is indult, de a vonaton nagyon összebarátkozott a Nahodkába utazó fiatalokkal és úgy döntött, hogy velük tart. Gurij Krilov, az ősi orosz városban, Alekszandrov- •ban egy textilgyárban volt segédművezető, Nahodka csábította a messzi útra. Ma 150 ezren élnek ott, a városban 10 szakközép- és több mint 20 iskola működik, 60 óvoda várja a gyermekeket, sok a szociális és szolgáltató létesítmény. .. Évente több mint 1800 házasságot kötnek és több mint 2500 gyermek születik. Egyre növekszik a város és mind magasabbra kúszik a hegyek oldalán. Az itt élő emberek is változnak, fejlődnek. Oleg Baranov például ma a tengeri kikötő egyik felelős vezetője. Vlagyimir Lukin az egyik gépesített rakodócsoport vezetője, Gurij Krilov ismert építész, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának képviselője. — Könnyű és nehéz is a városról beszélni - mondta. Oleg Baranov. - Akármelyik csúcsról nézi is az ember — más az arculata. Büszkeségünket, a kereskedelmi kikötőt egyetlen pillantással át se lehet fogni, kilométereken át húzódnak mólói. Évente körülbelül 2 ezer teherhajó vet itt horgonyt a világ különböző országaiból. A konténer-szállító hajók a 28-as mólónál kötnek ki, az úgynevezett terminálnál. ... A szovjet határállomásokon konténerekkel megrakott szerelvények haladnak át a szocialista országokba. Kevesen tudják, hogy ezek a konténerek sokszor éppen, a na- hodkai kikötőből indultak szárazföldi útjukra. Az 1973 vége óta működő kikötő jelentősen növelte a KGST-orszá- gok külkereskedelmi forgalmát. Korábban a Japánból és az Egyesült Államokból, Hongkongból és Kanadából, a Fülöp-szigetekről és Singapore- ból útnak indított konténerek hónapokig hajóztak az európai országokba. Most azokat csak Nahodkáig viszik tengeren, ott átrakják vonatra és a transzszibériai konténervonalon át már 14—16 nap múltán megérkeznek Prágába vagy Budapestre, Párizsba vagy Madridba. A vasútvonal a KGST-orszá- gok konténer szállító rendszerének igen fontos láncszeme. A konténerek útja vázlatosan a következő: A Szovjetunióból a csehszlovákiai határállomásra érkező konténereket a szovjet szállító cégtől a csehszlovák veszi át és továbbítja a célországokba, Magyarországra, az NSZK-ba, Belgiumba és így tovább. A Mas- ped magyar vállalat átveszi saját szállítmányait, a többi tranzitvagont Olaszországba, Jugoszláviába küldi tovább. Hasonló elv alapján dolgozik a lengyel, az NDK-beli és a bolgár szállító partner. Az előnyök kézzelfoghatóak, jelentős időt takarítanak meg, s az áruk károsodás nélkül érkeznek meg rendeltetési helyükre. A szállítások pontossága a KGST-országok szállítási vállalatainak összehangolt munkájától függ. Az egész rendszer kiinduló pontja a nahodkai konténer kikötő, ahol évente több mint 9 millió tonna export- és importárut raknak át. Ez a kikötő lett az Ázsiából Európába vezető kereskedelmi utak kereszteződési pontja, amelynek szolgálatait ma már 49 állam veszi igénybe. Szergej Kulinyics APN—KS ELÁS 85 új termék a jubileumra Nyolcvanöt éves a Saponia vegyigyár Eszék kémiai nagyüzeme, a Saponia a jugoszláviai mosóporgyártásnak mintegy felét adja, és többi termékével, tisztítószerekkel és kozmetikai cikkekkel is az elsők között áll a hazai termelésben. A gyár nagy múltra tekinthet vissza, idén készül ünnepelni fennállásának 85. jubileumát. Ezt az évfordulót elsősorban a kitűzött tervek teljesítésével kívánják megünnepelni: 104 500 tonna árut, főként mosóporokat akarnak előállítani az idei évben. A jubileumi év alkalmából egyébként 85 új termékkel jelentkeznek a piacon. Az új termékek nagy részét az ismert „Helena Rubinstein” — kozmetikumok teszik majd ki, összesen 63 készítménnyel, de szerepelnek új bőrápoló krémek, habfürdők és szappanok is a Saponia terveiben. Jelentős mértékben növekednek idén a dolgozók számára nyújtott juttatások is: a kozmetikai munka- szervezetben 25, a mosóporgyártásnál 14. dubrov- niki gyáregységükben pedig 13 százalékkal. Saponia terveinek megvalósulása egyébként nagy mértékben függ a nyersanyagellátástól. A múlt évben ugyanis 900 órát állt a termelés, mivel nem tudták a szulfát- és szulfátvegyületekből álló alapanyagokat előteremteni. A mosóportermelés így 22 százalékkal lett kevesebb az 1977. évinél. Ez év januárjában is 7 napos szabadságra kellett küldeni nyersanyaghiány miatt a dolgozókat, s az ellátás még februárban is akadozott, a keresett alapanyagok ugyanis a világpiacon is a hiánylistán szerepelnek. Erre a kérdésre egyébként országos szinten kerestek megoldást, így biztosítani tudják kötelezettségeiket a mosóport előállító gyárak, s a jugoszláviai háziasszonyoknak sincs okuk az aggodalomra — elegendő mosóport, tisztítószert találnak az üzletekben a Saponia termékeiből is.
