Dunántúli Napló, 1979. április (36. évfolyam, 90-117. szám)

1979-04-21 / 108. szám

1979. április 21., szombat Dunantmt napló 3 Rlmjegyset . Jj Hindert eszközre Hamarabb jutnak élmény sikerekhez, kisebb lesz a kudarc esélye Eredményes iskola-előkészítés A Todo modo című olasz film Loyolai Ignác hírhedt mon­datára épül: „Todo modo, todo, modo . . . Minden eszközre, minden eszközre, minden esz­közre szükségünk van, hogy megtaláljuk és teljesítsük Isten akaratát.” Föld alá rejtett, kényelme­sen és rafinálton berendezett szálloda-monostorba érkeznek gyárosok és politikusok — lelki gyakorlatra. Ezt egy fanatikus pap vezeti, provokálva a részt­vevőket, a hatalom birtokosait, akik harmincéves uralkodásuk után sem tudták megszilárdí­tani az egyháznak is kedves rendet. A lelkigyakorlatok so­rán egyre több részvevő lesz hulla ... Nem nehéz- felismerni, hogy az Olasz Kereszténydemokrata Párt áll Elio Petri filmjének ke­reszttűzében, s aki jobban is­meri az olasz politikai életet, azonosítani is tudja a szerep­lőket a modellül szolgáló köz­életi személyiségekkel. Jóma­gam csak a Gian Maria Vo­lonte alakította Elnök figurájá­ban ismertem fel az azóta po­litikai gyilkosság áldozatává vált Aldo Mórát. A kritikusok nagy része ép­pen ez ok miatt marasztalta el a filmet, mondván, Moro meg­gyilkolása megváltoztatta a film mondanivalóját. Míg Mo­ro élt, szatíra volt a film. Moro után ízléstelenség lett. Nem va­gyok híve a Legjobb apa, test­vér és gyermek — szellemiségű sírfeliratoknak, így hát azt is. kétlem, hogy Moro egyébként sajnálatos halála tisztára mos­sa őt és pártját, az alól a vád alól, melyet az olasz belpoliti­ka előtte is, utána is napiren­den tart: Olaszország mérhe­tetlen ellentmondásait. Sőt ép­pen Moro máig nem kellően A kamarazene barátai a dü­höngő szélvihar ellenére is zsúfolásig megtöltötték szerdán este a Liszt-termet, hi­szen a program három remek­művet és három kiváló fiatal művészt kínált. Brahms G-dúr (Op. 78.) he­gedű-zongora szonátája Szent­helyi Miklós és Kocsis Zoltán előadásában a póztalan, őszin­te muzsikálás emelkedett tisz­taságával szerzett örömet. Jól­eső érzéssel állapíthattuk meg, hogy fiatal hegedűművészünk játéka egyre kiegyensúlyozo- tabbá válik, kifejező erőben állandóan gazdagodik. Berkes Kálmán klarinétjának hangja Brahms f-moll (Op. 120.) szonátájában első hal­lásra kissé sápadtnak tűnt. Ám amit erőben így talárf elveszí­tett, bőven megnyerte hajlé­konyságban és a kifejezés fi­nomságaiban. (Visszafogott­sága tudatos lehetett, hiszen később, Bartók Kontrasztjaiban hangszerének teljes színskálá­ját használta.) A remekbe sike­rült szonáta-előadásból is ki­emelkedett a két utolsó tétel; a sodró lendület, elegáns köny- nyedség méltán váltotta ki a közönség lelkesedését. Kocsis Zoltánról köztudott, hogy sokoldalú muzsikus; nem­csak szólistaként, de kamara­partnerként is kiváló. Csodála­tosan színes zongorahangja be­ragyogta az egész estét, mély­ről jövő muzsikálása átjárta a közös produkciók minden pil­lanatát. Nagyszerűen együtt él tisztázott halála erősíti a filmet mondandójában: Minden esz­közre szükség van —, hogy kon­zerválódjon az olasz társada­lom tőkéseknek jó hierarchiája. A szatíra megkívánja a túl­zást, a túlzást mindig egy haj­szál választja el a rágalmazás­tól. E filmjében Petri nem tudja mindig, hol is az a haj­szál, ezért lesz némelykor való­ban ízléstelen a filmje, s mert még hosszú is, érdekessége, gondolatisága ellenére is elhi­bázott. ♦ A Todo modo — a Minden eszközre szükség van — ér­vényes a hét másik bemutató­jára, a Kaszkpdőrökre is. Igaz másképpen: minden eszközre szükség van, hogy a nézőt be­csalogassuk a moziba, ezáltal biztosítsuk a film előállításá­hoz felhasznált tőke megfelelő profitját. Van tehát e ' filmben izgalom (kaszkadőrjelenetek), nimfomániás nő és szoknyava­dász férfi (kellő mértékkel, hogy korhatár ne ritkítsa a jegyvál­tó közönséget) és ha valakinek ez még nem elég, hullák is és nyomozó. (Ez utóbbi újságíró és nő, utóbbi minőségében a férfifőhős szerelme: lám máris megtakarítottak egy szereplőt, mert hát a gazdaságosság a filmgyártásban is követelmény. Náluk.) Hogy a film végül is unalmas és blőd, hogy se füle se farka, s hogy éppen a kaszkadőrök­ről tudunk meg belőle a leg­kevesebbet, az filmiparoséknak mellékes: minden piacon (saj­nos a magyaron is) eladható terméket hoztak létre, amely­nek csak annyi köze van a film­hez, hogy ennek is, annak is celluloidszalag a hordozója. partnereivel. Arról igazán nem tehet, hogy színes egyéniségé­vel néha olyankor is magára vonja a hallgató figyelmét, amikor a zeneszerző szándéka szerint a másik hangszeré a ve­zető szerep ... A koncert legnagyobb élmé­nyét Bartók Kontrasztok című alkotásának minden szempont­ból tökéletes előadása nyúj­totta. A három ifjú muzsikus számára Bartók már egyértel­műen klasszikus szerző. Elő­adásukban a zene formai ará­nyainak, a mű belső rendjének, a hangzás tisztaságának érzé­keltetése kapott elsősorban hangsúlyt. Bartók a háromféle hangszín különbözőségére épí­tette kompozícióját. Ez a szán­dék jól érvényesült az előadás, ban. De csodálatosan egybe tudtak olvadni azokban a ré­szekben, ahol a szerző mintegy találkozási pontokat formált számukra. Finom érzékkel ta­láltak rá mindvégig a hangzás egyensúlyára. Ritmikai pon­tosságuk és egyöntetűségük, fel­fogásbeli azonosságuk a ka­marazenélés legmagasabb fo­kára helyezte játékukat'. A „Verbunkos" kadenciájá- ban Berkes Kálmán, a „Se­bes” bravúros szóló-részletében Szenthelyi Miklós virtuóz hang­szertudását csodálhattuk. A ket­tő között a kifejezés lenyűgöző egyszerűségével ragadott meg bennünket a „Pihenő” termé- szetpoézise, Bartók egyik leg­szebb lírai megnyilatkozása. Dobos L. R ajzold le, Attila, hogy esik az eső! — Az öt és fél éves Kárpáti Attila már-már köröket rajzol­na, de Gizi néni figyelmezte­tésére róni kezdi a papírra egymás után a hosszú vona­lakat. - Az esőben ázik egy madárka — hallja Attila, majd keze nyomán megjele­nik a papíron a kis madár. Aztán egy ember, aki a kerí­tés mellett áll, aztán egy szép fa. Egy fenyő. Majd verset mond, ritmust dobol Attila, a Fut, robog a kicsi kocsi rit­musát . .. Néhány gyerek beszélni is alig tudott, amikor idekerült a pécsszabolcsi iskolaelőkészí­tő csoportba. Itt kaptak sokan először ceruzát a kezükbe — mondja Tóth Józsefné, a Me­linda utcai óvoda vezető óvó­nője, aki a csoporttal foglal­kozik. — A mostani munkánk szinte már játék, hiszen 1960- ban kezdtem először foglal­kozni az iskola előtt álló gye- ’ rekekkel Zsigmond-telepen, István-akna alatt meg a sza- bolcsfalui óvodában, mert na­gyon nagy szükség volt rá . . . Dr. Höher Józsefhé, az István téri általános iskola igazgatója mór nyugdíjban van, az iskolaelőkészítő fog­lalkozásokat azonban ő vezeti az Ágoston téren. Hiszen a pedagógusmunkát nem lehet csak úgy egyszerűen abba­hagyni ... Amikor belépünk az osz­tályba, amely egyébként az elsősöké, a gyerekek a pa­dokban ülnek. Nemrég fejez­ték be az uzsonnát. Most az állatokról beszélgetnek a ta­nító nénivel. Mégpedig a tá­voli, egzotikus állatokról, az oroszlánról, az elefántról . . . — Hol láthatunk rni orosz­lánt? — A zállatkettben! - vágja rá az egyik kisfiú. — Az állatkertben — javítja Háber Józsefné, aztán gyur­mát kapnak a gyerekek, fel­tűrik a ruhájuk ujját, és egy őserdőt kezdenek formázni az előttük levő táblácskán. (Na­gyon lényeges művelet, köz­ben finomodnak a suta kis ke-- zek.) Néhány perc, és elké­szülnek az „őserdők”, s ben­nük a „vadak”. Háberné min­den egyes munkát külön ér­tékel, minden gyerek kap di­Sok régi házat szanálnak mostanában, sok család köl­tözik új otthonba, és a költö­zések állandó velejárója, hogy kiselejtezik a régi hoffnikat. Ilyenkor szemétbe kerüL a lim­lom, de nagyon sokszor sajnos az érték is. Ezekre az értékek­re hívja fel a figyelmet a Ba­ranya megyei Könyvtár, ahol gyűjtik az 1955 előtti pécsi és baranyai kiadványokat és min­dennemű Baranyában készült nyomtatványt, amely 1900 előtt- ről származik. A régi könyvek, nyomtatványok tulajdonosának csak a telefont kell felemelnie, bejelenteni a feltételezett érté­keket, és a könyvtár szakembe­rei kimennek a helyszínre, hogy cséretet — ezért is szeretnek ezekre a foglalkozásokra járni. Szervezett iskolaelőkészítés 1971 óta folyik hazánkban, az elsők között indult meg akkor Pécsett is. Először 3 hó­napos, 1973-tól pedig egyéves képzést jelent azoknak a gye­rekeknek, akik nem járnak óvodába, s akiket szeptember­ben vár az iskola. Tanítónők vezetik Pécsett 15 csoportban 260 gyerek számára, s mel­lettük egy óvónő, Tóth József­né. Szakfelügyeleti szinten Pé­csett Gábriel Józsefné foglal­kozik az iskolaelőkészítéssel. Tőle kérdeztük meg, kiknek a számára szükségesek ezek a foglalkozások. — Mindazoknak a gyerekek­nek, akiket nem vettek fel az óvodába. Tehát a gyesen levő édesanyák, a nagycsaládok gyermekeiről van itt szó első­sorban, és persze a szociális szempontból hátrányos hely­zetben levő gyerekekről. Aztán vannak a nagyon „okos”'és a nagyon hanyag szülők. Az oko­sok úgy képzelik, hogy az ő gyermekük mindent tud, ami­re szüksége van, a többit pe­dig megtanulja az iskolában, a hanyagok meg egyszerűen nem törődnék gyermekeikkel. A sajtó, a rádió útján minden nyár végén hírt adunk az is­kolaelőkészítő csoportok indu­lásáról, az elsősök behatása­kor mégis kiderül, hogy mint idén is, 35—40 gyerek van szerte a városban, aki sem iskolaelőkészítésre, sem óvo­dába nem járt. Nekik a hát­ralevő időben indítunk foglal­kozásokat. — Miért fontosak ezek a gyerekek számára? — Sokan hiszik, hogy írni, olvasni, számolni tanítjuk itt megvásárolják azokat. Az em­ber sokszor-nem tudja megítél­ni,' milyen értékes történelmi, kulturális dokumentumot jelent egy régi plakát, újság, netán röplap vagy a megye helysé­geiről, tájairól készült képes le­velezőlap. A díszes kötésű, szép könyveket ma már mindenütt megőrzik a családok, de a ré­gi nyomtatványokat, újságokat nemigen tekintik értéknek, pe­dig talán azok tanúskodnak igazán a korról, a városról, a régi életről. , Nagyszerű dolog lenne ösz- szegyűjteni a Sásd és Vidéke című tanácsköztársasági napi­lap' valamennyi példányát is, vagy a régi Pécs üzemi lapjait. a gyerekeket. Nem erről van szó. Nem vállalhatjuk az is­kola feladatait, de bizonyos előismereteket át kell adnunk a gyerekeknek, és ezeket a család nem adhatja meg. Sok ötéves itt kap először ceru­zát a kezébe, mert ugye, ott­hon összepiszkítaná a lakást. Verseket, mondókákat, közös játékokat tartalmaz többek kö­zött a programjuk, s ezek ál­tal gazdagodik a gyerekek szókincse, beszédkészsége. Azoké a gyerekeké is, akiknek otthon hallgass a neve. Elsa­játítanak bizonyos közösségi alapismereteket — körbeáll- nak, jelentkeznek, aztán meg­tanulják önállóan ellátni ma­gukat. önállóan öltöznek, vet­kőznek — sokaknak ezt is itt kell megtanulni. Az iskolaelő­készítő foglalkozások nem pó­tolhatják az óvodát, viszont alapot adnak az iskolai élet­hez. Felzárkóztatják, különösen a hátrányos helyzetű gyere­keket az iskolára érettekhez. Megadják a szülői házból az iskolához való átmenetet, és így a gyerek is hamarabb jut sikerhez, kisebb lesz a kudarc esélye. Az Ágoston téri iskolában egy második, kisebb csoportot is indítottak. Kovács Györgyi, a Kisegítő és Foqlalkoztató Is­kola tanára foglalkozik itt azokkal a gyerekekkel, akik az átlagosnál is jobban le vannak maradva. Nemcsak szellemileg, fizikailag, hanem szociális körülményeiket tekint­ve is. Különös figyelmet kell fordítani a beszédhibás gye­rekekre, akiket már évekkel korábban logopédushoz vihet­tek volna a szülők, hiszen in­gyenes logopédia működik a városban és szerte a megyé­ben. Érdekesek a régi oklevelek, nyomtatványok, melyeket szü­léink, nagyszüleink számára ál­lítottak ki itt a megyében. Vagy azok az amatőr fényképek, me­lyek a régi Pécsről, vagy egy- egy jelentősebb helyi esemény­ről készültek — még ha a csa­ládtagok is rajta láthatók. Persze nemegyszer kedves ré­gi emléket jelenthetnek ezek a régi papírok — akkor a könyv­tár nem ragaszkodik a megvá­sárlásukhoz. Lefotóztatja, lemá­soltatja azokat, és azok így is közgyűjteménybe kerülhetnek, közkinccsé válhatnak. Hiszen ha kidobjuk a szemétre, örökre el­vesztek és akkor már pótolha­tatlanok. G. O. IÜjj|i ilip éléit Áttekintés, eligazodás É ppen a szellemi bezártság- “ ról, a kitekintés hiányá­ról, a beszűkülésről esett sz& csütörtökön este a televízió Szemle című társadalomtudo­mányi körképében. Az apropó nem tökéletes, mégsem erőlte­tett, mert a „vidékiség” elneve­zésű, magatartásmodellel szem­ben áll a kitekintés igénye, a vi­lág dolgaiban, saját dolgaink­ban való eligazodás törekvése. És ehhez a megfelelő tájékozó­dás úgyszólván alapfeltétel. A kérdések kérdése, amely a televízió születésének pillanatá­ban felröppent s azóta is szün­telen viták tárgya — hogy be­szűkít-e a televízió — kezd el­dőlni. Ahogy szaporodnak és erősödnek azok a műsorok, amelyek az áttekintést, eligazo­dást segítik, amelyek filmre, színházi előadásra, könyvre, fo­lyóiratokra hívják fel a figyel­met, úgy szaporodnak a kér­dést jó irányban eldöntő érvek is. Ezekkel a műsorokkal a te­levízió nyitottá válik, ledönti a többi műfajtól elválasztó kerí­téseket, s ezzel nemcsak azok­nak, hanem önmagának is szol­gálatot tesz. Azért kívánkozik ezt éppen most elmondani, mert a zene, a színház, a film, a könyv egy-egy műsorban már eddig is „meg­találta a helyét” a televízió­ban, s láthatóan tovább keresi a mind jobb lehetőségeket, de a lapok, a folyóiratok eddig se­hogy vagy igen nehezen kap­tak helyet a tévében. Talán ért­hető is, hiszen a televízió mint tömegkommunikációs eszköz könnyebben „viszonyulhat” a művészetekhez, mint a többi tömegkommunikációs eszköz­höz. Az igazi áttörés éppen az lenne, ha a tévé meg az írott sajtó találná meg a szellemi együttműködés úiabh. s n-» ed­digieknél hatékonyabb módjait. A televízió Szemle című mű- •• sora mindenesetre megkí­sérel valamit, ami ennek az át­törésnek az irányában hat. Igaz, vállalt feladatát, hogy „társa­dalomtudományi körképet” ad­jon, csak kompromisezumokkal teljesíti, hiszen ezúttal is csak három tanulmányra tudott rész­letesebben kitérni a bő termés­ből. De ez nem baj. Még az sem baj, hogy a műsorban a könyv- és folyóiratszemle keve­redik, bár éppen ez veti fel azt a gondolatot, hogy a folyóira­tokra az eddiqinél több gondot lehetne — kellene — fordítani. A folyóiratszemle jól bevált for­ma a többi folyóirat és a napi­lapok gyakorlatában. Rendkí­vül hasznos azok számára, akik­ben az áttekintés és eligazodás igénye megvan: a szemlék álto- lános képet adnak a napiren­den lévő témákról, a tudomá­nyok fölvetett kérdéseiről, de abban is segítenek, hogy a ha­talmas termésből válogatni le­hessen, a cikkek, tanulmányok közül elolvasásra azokat lehes­sen kiemelni, ami iránt az ol­vasó különösen érdeklődik. Egy, a mostaninál szélesebb körű, rendszeresebb, gyakoribb folyó­iratszemle a tévé műsorai közé is harmonikusan illeszkedhet­ne. 1^1 indamellett a Szemle * ■ okos, jó műsor. Különö­sen Ormos Máriának Károlyi belgrádi tárgyalásairól írott, s most szóban is összefoglalt ta­nulmánya mutatott rá a tévés lehetőségekre. A szerző meg­szólaltatása, jó kérdésekre adott válaszai, a kutatás körülmé­nyeire is utaló megjegyzései és egyáltalán: személyes jelen­léte képesek igazán közelhozni a nézőhöz a témát. Ez a törté­nettudomány' szempontjából sem közömbös, hiszen köztu­dott a történelem iránt meg­nyilvánuló nagy közfigyelem. De bizonyos, hogy ez a forma a többi tudományágnak is csak hasznára lehetne. H. E. (Bodó) Fiatal művészek a Mesterbérletben Gállos Orsolya Hetek lenne kidobni Régi könyveket, iratokat vár a Megyei Könyvtár

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents