Dunántúli Napló, 1979. április (36. évfolyam, 90-117. szám)
1979-04-15 / 103. szám
Dunántúlt napló 1979. április 15., vasárnap Ötlethónap a MÁV Pécsi Igazgatóságán gí tlethónapot rendezett ^1 márciusban a MÁV Pécsi Igazgatósága, melynek várható eredményességét vetiti előre, hogy ez idáig pusztán egyetlen szolgálati helyről, a pécsi csomópont vontatási főnökségéről 54 ötlettel jelentkeztek a dolgozók, s közülük tizenötöt elfogadtak. A tizenötből ötöt Horváth János szakoktató és Lukács Pál csoportvezető mondhat magáénak. Horváth János hét javaslatot irt le röviden, közülük kettőt találtak alkalmasnak a bevezetésre: Len Mietet adott az újítómozgalomnak — Lényeges szempont volt az értékelésnél — mondja —, hogy szinte azonnal meg tudják valósítani a javaslatot. Az egyik ötletemből valószínűleg újítás lesz. A fürdőhelyiségekben lévő zuhanyrózsák méreteit, lyukszámát változtattam meg annak érdekében, hogy ne szórják szét a vizet. Gyakran előfordult ugyanis, hogy a tusoló dolgozók leszedték a rózsákat, mert zavarta őket a szétspriccelő víz, ilyenkor mindig nagyon sokra volt szükség. Azt hiszem, ha minden fürdőben ilyen rózsák lesznek a zuhanyozókon, akkor kevesebb vizet használunk, illetve kevesebb fűtőanyag kell a víz melegítéséhez. A másik ötletem egy kis segédeszköz, aminek segítségével állóhelyzetben is ki tudjuk próbálni a mozdonyok sebváltóját Horváth János, aki 1952 óta dolgozik a pécsi csomópont vontatási főnökségén, aranyjelvényes újító, ami azt jelenti, hogy 45 éves fejjel már 40 elfogadott újítással dicsekedhet. Azt mondja, elég ha nyitott szemmel és füllel jár az ember a munkahelyeken, és észreveszi, hogy miért morognak az emberek, aztán otthon vagy a buszon, netán épp szőlőkapálás közben ráér azon töprengeni, hogy miként lehetne változtatni egy- egy berendezésen, munkafolyamaton. — összeadta már, hogy menynyi haszna származott az újításaiból? — Nem. De az biztos, hogy nem kevés. Az is igaz, hogy nem lehet csak azért újítani, mert pénzt kap érte az ember. A szakma szeretete forgatja a gondolatokat. — Miért őrizte az ötlethónap meghirdetéséig a javaslatait? Miért nem akkor ajánlotta őket megvalósításra, amikor épp eszébe jutottak? — Én ezidáig igyekeztem újítássá fejleszteni az ötleteimet, de az ötlethónap nyomán jöttem rá, hogy nagyon sokunknak vannak olyan gondolatai, melyek esetleg el is vesznének, mert azok egy részének, akiknek eszébe jutottak, vagy nem tudják, vagy nem akarják rajzokkal, gazdaságossági számításokkal újításként benyújtani a javaslataikat. Az is előfordul, hogy valaki félszeg és bátortalan, nem mer ilyesmire vállalkozni. Viszont ha az írásban beadott ötletét megveszik és újításra alkalmasnak találják, valószínű, hogy nekirugaszkodik a kidolgozásnak. Szerintem az ötlethónap az újítómozgalomnak adott lendületet. 0i$frp$itás Egyetért ezzel a véleménnyel Lukács Pál is, aki tanítványa volt Horváth Jánosnak. A most 27 éves szakmunkás fiatalember a közelmúltban vette ót a húsz elfogadott újításért járó Kiváló újító kitüntetés ezüst fokozatát. Ö 13 javaslatot adott be márciusban, közülük hármat elfogadtak, és újításra is érdemesnek találtak. Az egyik ötlete az M—43-as, M—47-es mozdonyok irányváltóinál használó, tos távhőmérő alkalmazásával, a másik az ékszíjfeszítő tárcsák zsírzásával, a harmadik a kenőolaj leeresztésével kapcsolatos. Ez utóbbi lényege, hogy a korszerű dízeleknél alkalmazott előkenő szivattyúkat egy váltó közbeiktatásával illetve a csővezeték más irányba fordításával arra is alkalmassá lehet tenni, hogy a fáradt motorolajat öt-tíz perc alatt eltávolíthassák. Jelenleg még órákon át tart ez a művelet. A változtatás további eredménye, hogy tisztább körülmények között is balesetveszély nélkül engedhetik le az olajat. — Mi lesz a sorsa azoknak az ötleteinek, melyeket most nem fogadtak el? — Még egyszer végiggondolom őket és az érdemeseket megpróbálom újítássá fejleszteni — mondja. — Persze megbeszélem a kollegáimmal is. Mi nagyon sokat segítünk egymásnak. Gyakrah az ilyen beszélgetések alkalmával körvonalazódik egy-egy problémának a megoldása. Ezekben a napokban már valamennyi szolgálati helyen ösz- szegzik és értékelik az ötleteket, és hamarosan kiderül, hogy mit hozott a MÁV Pécsi Igazgatóságának „konyhájára” — igazgatósági szinten — a márciusi ötlethónap. Nem ez az első alkalom, hogy a pécsi igazgatóság vezetői a jobb, termelékenyebb munka, a takarékosság, a baleseti veszélyforrások csökkentése érdekében javaslatokat kértek a dolgozóktól. Két évvel ezelőtt is meghirdették az ötlet-börzét, és akkor csaknem 400 ötlettel álltak elő a vasúti munkások. Annak idején valamennyi szolgálati helyről begyűjtötték az ötleteket, és az igazgatóság központjában bírálta el őket a több tagú szakmai bizottság. fapasztófatűk Az idén finomították a lebonyolítási formát: önállóságot adtak a szolgálati helyeknek a bírálásban és jutalmazásban. Hogy milyen — a rendezésre vonatkozó — tanulságokat, tapasztalatokat hoz a márciusi ötlethónap, egyelőre pontosan nem tudni, óm az már tény, hogy a jövőben még nagyobb önállóságot kapnak majd a munkahelyek. Tetszés szerint rendezhetnek ötletnapokat, heteket, illetve valamennyi megszületett, jó elgondolást megvalósítanak, akármikor pattan ki a fejekből, így az ötletnapok, hetek és hónapok helyett akár újításként, akár ötletként, de egész éven át megvalósíthatókká válnak az okos gondolatok . . . Török Éva Magyar- ország a brnói vásáron Az évenként megtartandó brnói fogyasztásicikk-vásáron, amely idén április 18—25. között kerül megrendezésre, hazánk is részt vesz. A hagyományos részvételünk célja a magyar export további növelése, a KGST-n belüli együttműködés eredményeinek és távlatainak demonstrálása, különös tekintettel a KGST 30. évfordulójára. A bemutatón részt vevő külkereskedelmi vállalatok a következők: Chemolimpex, Ferrunion, Hungarotex, Lehelex, Tannim- pex, Transelektro, Tungsram, Videoton. Információs irodával csatlakozik a kiállításhoz a Kon- sumex és a Hungarocoop. Családi ház a /qborqtóricimbqn Francia intézményekkel köt egyezményt a Pollack Mihály Műszaki Főiskola Államközi szerződésekben rögzített kapcsolata közel tíz külföldi egyetemmel, főiskolával van a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskolának. A héten tért vissza franciaországi útjáról dr. Juhász Jenő, a főiskola főigazgatója és Radványi György adjunktus, akik a francia felső- oktatási minisztérium meghívására ismerkedtek a lyoni és marseille-i építészegyetem munkájával. Akik a hírekben szerepelnek lkai Nemes István Baranyáért Emlékérem kiemelkedő egyéni társadalmi munkáért Az „Egy napot Pécsért” mozgalomban nagyon sok szociális- ta brigád és egyéni társadalmi munkás vett részt. Közülük a legkiemelkedőbb teljesítményt nyújtókat április 4-e előtt Pécs város Tanácsa kitüntette. A kitüntetettek hosszú listájáról választottuk ki Abai Nemes Istvánt, a BARANYATERV épületgépész üzemmérnökét, aki egyéni társadalmi munkájáért megkapta a Baranyáért Emlékérmet. — Mióta vesz részt intenziven társadalmi munkában, s általában milyen jellegű munkát vállal? — Hat éve készítek társadalmi munkában terveket, de nemcsak tervezéssel veszek részt ebben, hanem szaktanácsadással is, s foglalkozom az uszodák vízkezelő technológiájával is. De azt rögtön az elején szeretném elmondani, hogy nem csupán én, hanem a kollégáim is kaptak kitüntetést: az a brigád, melynek én vagyok a vezetője, most kapott harmadszor aranyplakeltet. Együtt dolgoztunk az óvodák, bölcsődék, egészségügyi intézmények számára végzett munkában.- Úgy tudom, hogy önnek még nagyon sok más elfoglaltsága van. — Természetesen a legelső az, amit a munkahelyen kell elvégezni. Emellett a KlSZ-munká- ban is részt veszek: a városi' KISZ-bizottság mellett működő közművelődési bizottság helyettes vezetője vagyok. Itt elsősorban a különböző városi és Pécs környéki klubokkal foglalkozom, főként szervezési feladatokat kell ellátnom. S ami szintén sok időt vesz igénybe: 19 éves korom óta vízilabdázom, s ez azt jelenti, hogy hetente háromszor két órát edzek. Az a beszélgetés folyamán kiderült, hogy még mindezen túl 24 éves kora óta népi ülnök, bár ezt az elfoglaltságot most mór csak nyáron vállalja el. A több mint négyszáz órát kitevő társadalmi munkából itt csak egy-két konkrét példát említünk: részt vett a pécsszabolcsi óvoda tervezésében, a siklósi köztisztasági fürdő szakvéleményezésében, ebben az évben pedig — a brigáddal együtt — elkészítik a megyei és városi tanács közös pinceklubjának a terveit, s ugyancsak idén oldják meg véglegesen a Hullámfürdő világításának problémáját is. — Miért vállal ennyi mindent Abai Nemes István és vele együtt a többiek? — Sok megoldásra váró probléma van, és ezek mellett nem lehet észrevétlenül elmenni, ehelyett tenni kell valamit. S van egy dolog, amit én a társadalmi munkával kapcsolatban is nagyon fontosnak tartok: semmiféle munkához nem elég a lelkesedés, a leglényegesebb a szakértelem. Mi ezért is választottunk olyan területet o társadalmi munkában, ami egybeesik szakképzettségünkkel, érdeklődésünkkel, s úgy érezzük, így tudunk igazán hasznosat tenni. Dücső Csilla Hát én ezt nem értem.. ... Pedig egy értelmes illető vagyok, ha nekem ötször- hatszor elmagyaráznak valamit, már kezdek felfigyelni és a legapróbb részleteket is képes vagyok felfogni, de ha nem magyaráznak meg semmit, akkor tehetetlenül tárom szét a karom: elvégre én is ember vagyok. A jó múltkorjában nyilatkozatra késztettek egy budapesti szakembert, ugyan mondja már meg, miért nem építenek az aluljárókhoz babakocsi-lehajtót? Mert mégis csak rossz nézni, ahogy a gyerekes anyák félve és riadtan kecmeregnek le babakocsistul a lépcsőn ... A nyilatkozat elhangzott. „Nagyon érdekes a kérdés ...” — mondotta a szakember, ők is ismerik a problémát, „ ... megkérdeztünk egy kismamát, aki úgy vélte, jó lenne a lehajtó, mert a lépcső nagyon meredek ..." A továbbiakban szintén érdekes dolgokról értesültünk, miszerint az illetékesek kint is voltak az NSZK-ban tanulmányúton, de sajna, dolguk- végezetlenül tértek vissza, mert a babakocsi-lehajtó ott sem vált még be. Hát ez az egyik oka, amiért nincs lehajtó az aluljáróban. Másodszor: nagyon drága. Ez utóbbi érvelésről az a jámbor falusi plébános jutott eszembe, aki a megyébe látogató püspököt azért nem fogadta a harangok félreverésével, mert — mint mondotta — ..........enne k három oka volt. Először: nincs harang ..." A napokban mélységes sajnálat fogott el a főváros néhány kerületének lakói iránt. A vízművek — a rádión keresztül — megnyugtatta a lakókat: ma egész nap zavaros lesz az ivóvíz, de azért nyugodtan igyák, nem lesz semmi bajuk, a szennyeződés egészségre ártalmatlan. Hogy mitől szennyezett, és miért, és hogy a szenny-anyag mit tartalmaz, azt nem magyarázták el. Nem kell mindent az emberek orrára kötni. Igyák meg a zavaros vizet és kész. Hót én ezeket a dolgokat nem értem. Vagy kimagya- rózunk mindent, vagy nem magyarázunk meg semmit. A legújabb tavaszi—nyári divatról szólva a divat-tudorok elmondták, mi lesz a sláger. Például vállpánt és hát nélküli ruha, ami átlátszó. És ezt nem éjszaka viselik majd a dolgozó nők az apu mellett az ágyban, vagy délután, amikor felmossák a konyhát és az előszobát, hanem nappal. Mert az utcai ruha. Világos, nem? Az átlátszó ruha utcára való. Most, hogy kitavaszodott, és ha látnak egy krapekot csúcsforgalomban a Széchenyi téren nappal szemben les- kelődve — az én leszek ... A látvány épületes lesz. Rab Ferenc A meghívás előzménye, hogy e két francia intézmény rektorhelyettesei tavalyi ittlétükkor tanulmányozták a pécsi főiskola oktatási módszereit, kutatási tevékenységét, s ez olyannyira felkeltette érdeklődésüket, hogy szorosabb kapcsolatba kívántak kerülni a PMMF-fel. A franciaországi út tapasztalatairól dr. Juhász Jenőt kérdeztük: — Természetszerűleg sok hasonlóság és sok különbség van a magyar és a francia képzés között. Náluk az építész-képzés architektori jellegű, s a gyakorlati felkészítésre kevés gondot fordítanak. Franciaországban is nagymértékben felhasználják az előregyártott elemeket, iparszerű a lakásépítés, ám az ehhez szükséges szakemberek képzésében mi előbbre vagyunk, mint ők — ez volt az, ami leginkább felkeltette az érdeklődésüket, amikor nálunk jártak. Akkor áttekintették hallgatóink diplomamunkáit is, sőt le is osztályozták azokat, a maguk szempontjai alapján, s sok olyant találtak köztük, amit ők is jó minőségű diplomának fogadnának el. „Mérnökösebbek” — mondták e munkákról. — Ami számunkra megfontolandó: ők az utolsó éves hallgatóknak kötelezővé teszik a kutatómunkát, s csak eredményes kutatótevékenység után kaphat egy francia diák diplomát. Egy ilyen kutatást alaposabban is megnéztünk: az a diák azt vizsgálta, hogy hogyan lehet a fotótechnika és a számítástechnika alkalmazásával megkönnyíteni és leegyszerűsíteni a felújítások, renoválások előtt az épület felmérését. — Tavaly, amikor itt jártak a francia rektorhelyettesek, meglepődve látták számítóközpontunkat, akkor nekik nem volt. Talán éppen itteni tapasztalataik alapján, azóta ők is létrehozták a magukét, ami igen modern gépekkel van jelszerelve. — Egy felsőoktatási intézménytől elválaszthatatlan a kutatómunka, kíváncsiak voltunk, náluk ez mit ölel fel. A kutatások náluk is a lakótelepi építkezések tipizálására irányulnak, de nagyon törekszenek arra. hogy az épületek megjelenése változatos legyen. A másik meghatározó kutatási irány az energiatakarékosság. A lyoni egyetem laboratóriumában például felépítettek egy négyszobás családi házat, s így a legkedvezőbb körülmények között vizsgálják annak hőháztartását, a legjobb anyagokat, a veszteségek csökkentésének lehetőségét. — Úgy tervezzük, hogy ez év végén vendégünk lesz a két eqyefem vezetője, s akkor írjuk alá az együttműködési szerződést, amelv tanárok és diákok cseréjét irányozza elő, közös kutatási témákat, elsősorban számítástechnikaiakat ölel fel. A főiqazgató élménybeszámolójából még két érdekesség: Marseille kommunista városnegyedének polgármestere nem enged úqy lakást építen1, hogy ne létesüljön lakásonként legalább egy munkahely is a környéken; a francia tervezők egy lakótelepi lakáshoz már két parkolóhelyet terveznek. Az viszont a franciák csodálatát keltette fel, hogy Magyar- országon a gyermekes családoké olcsóbban jutnak lakáshoz, ? hogy az állam „fizetést" ad a gyerekét otthon nevelő anyának. Bodó László
