Dunántúli Napló, 1979. április (36. évfolyam, 90-117. szám)
1979-04-15 / 103. szám
1979. ÁPRILIS 15. GAZDASÁGPOLITIKA DN HÉTVÉGE 3. Összehangolt, együttes cselekvés Miért járnak a miniszterek Baranyába? V alószínűnek látszik, hogy Baranya megye ötödik 5 éves tervében szereplő, a térség gazdasági és társadalmi életét döntően befolyásoló elgondolások nagyrészt megvalósulnak, minthogy azonban erőforrásaink korlátozottak és a gazdasági körülmények időközben kedvezőtlenebbekké váltak, céljainkat csak a központi és helyi szervek teljesen összehangolt, együttes cselekvésével vagyunk képesek megvalósítani. Ezért időről időre a megyei pártbizottság, a megyei tanács és a minisztériumok (főhatóságok) vezetői kölcsönösen tájékoztatják egymást és egyeztetik álláspontjukat. A szűkszavú közleményekből nem mindig derül ki, hogy Baranya párt- és állami vezetői milyen felkészültséggel és szívóssággal képviselik a térség érdekeit, természetesen mindig a népgazdasági érdekek figyelembevételével. Az elmúlt négy hónapban hat ilyen megbeszélésre került sor, szinte valamennyin sikerült az érdekeket azonosítani. Folytatódjék a melioráció! A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium képviselői Lakatos Tibor miniszter- helyettes vezetésével érkeztek a megbeszélésre. Baranya 1978. évi eredményeit értékelve egybehangzó volt a vélemény, hogy a kedvezőtlen időjárás ellenére is jó közepes termést takarítottak be a gazdaságok, a műtrágya-felhasználás is ésszerűsödött. A rét-, a legelőgazdálkodás, a vöröshere- és lucernatermesztés javítása azonban szükséges. A jó búza- és kukoricaátlag nagy szóródásokat takar. Ezzel függ össze, hogy a sok jó vezető mellett vannak gyengék, bátrabban kellene az indokolt -személycseréket kezdeményezni. Végül reménytkeltő ígéret hangzott el: újból megvizsgálják a MÉM-ben, milyen lehetősége van annak, hogy a már megkezdett meliorációs beruházások anyagi fedezete 1979- ben is rendelkezésre álljon. Ugyanis Minisztérium a hatalmas károkat okozó belvizek megszüntetésére átcsoportosít tóttá a Baranyának szánt állami támogatás nagy hányadát a belvizekkel legjobban sújtott területekre. Előnyben a fiatalok Az országos Takarékpénztár képviseletében dr. Szirmai Jenő vezérigazgató volt Pécsett. Megegyezés született, hogy az OTP hitelpolitikájában előnyben részesülnek a családalapító fiatalok. A számukra biztosított kedvezményes kölcsönök mellett változatlanul nagy figyelmet fordítanak a mezőgazdasági és szolgáltatási hitelekre. A megbeszélésen elhatározták, hogy a célcsoportos és OTP saját beruházású építkezések a lehetőség szerint közös területen történjenek. Az OTP vállalkozott arra is, hogy a munkáslakás építésre kijelölt területeken a lakásokat megépítteti, a dolgozókkal az értékesítéssel járó ügykezelést lebonyolítja. Végre gazdára talált a kertvárosi alagútzsalus épületek beázott fürdőszobáinak felelőssége is. Az OTP, a Pécsi Építőipari Szövetkezet és a lakástulajdonosok közös megállapodása alapján kell a súlyosan megrongálódott paneleket kijavítani. Trolibusz Pécsett? Urbán Lajos, a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium államtitkára Baranya gondÉpül a Duna II. vízvezeték jóinak többségére megnyugtató választ hozott pécsi látogatásakor. Még ebben a tervidőszakban befejeződik a MÁV pécsi szociális létesítménye, a pécsi szakorvosi rendelő építése és beindul a pécsbányarendezői kocsijavító beruházása. Előkészítés alatt áll a MÁV—Posta—TITÁN közös beruházás is. A nagymérvű, már-már a gazdasági élet gátjává váló vagon-ellátás az OPW-rend- szerrel kapcsolatos tárgyalások eredményétől függően, 1979, második felében javulhat jelentősebb mértékben. A pécsi új autóbusz-pályaudvar építése 1981-ben fejeződik be. 1980-ban is folytatódik a 6/a út Páfrány utca— pellérdi elágazás közti szakaszának építése, ugyanakkor kezdődik a Pécs l-es postahivatal építése. 1981-ben elkészül az új szigetvári postahivatal. A KPM vezetői helyesnek ítélik a pécsi törekvéseket, amelyek trolibusz-hálózat kiépítésével kívánják a város tömegközlekedését a jövőben megoldani. Együttműködés az építőiparban Dr. Kádár János építési és városfejlesztési miniszterhelyettes és munkatársai baranyai megbeszéléseinek középpontjában természetesen döntő mértékben a megye építőipari kapacitása, illetve annak szűkös volta állt. A Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat épülő új telephelyén nagy hatékonysággal dolgozó szakipari háttér csak 1980 után lesz képes kedvező hatását éreztetni. A következő években az egyensúlyi helyzet alakulását a beruházások csökkenése is befolyásolja, másrészt az ÉVM vezetői úgy döntötték, hogy a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat továbbra is folyamatosan dolgozzék Baranyában. További elemzést kíván viszont, miként lehet Komlón és Mohácson a jelenlegi, vagy a mostaninál nagyobb építőipari kapacitást biztosítani. Rövidesen várható, hogy a DÉLKÖ bükkösdi beruházási programjáról döntés, mégpedig kedvező döntés születik. A FIM pécsi Zsolnay Porcelángyárában előreláthatólag 1980-ban indulhat a devizahiteles fejlesztés. Bár még nagyon távolinak tűnik, mindenesetre biztató, hogy az ÉVM pénzügyi támogatást biztosít annak a tanulmánynak elkészítéséhez, amely a pécsi hulladék megsemmisítését, hasznosítását, vagy ártalmatlanítását szolgálná. A Duna-ll Az Országos Vízügyi Hivatal vezetője, Gergely István államtitkár és munkatársai pécsi tárgyalásai alkalmával a vízellátásról kellett dönteni. A legsúlyosabb gond: Komló ivóvízellátási helyzetén javítani. Táviratilag a bányaváros is a pécsi regionális rendszerbe csatlakozik be, átmenetileg azonban a Pécsi-tó vizét is igénybe kell venni Komló ellátásához. A pécs— mohácsi regionális rendszer építése megfelelő ütemben halad. Mohácsi-szigeten a kutak elkészültek, a vízminőség jó, várhatóan 1983-ban már innen érkezik Pécsre az ivóvíz jelentős hányada. Ehhez azonban 1981-ben, legkésőbb 1982-ben a Duna alatt át kell hozni a vezetéket. Célszerű lenne ezt összehangolni a földgázvezeték építésével. A NIM és az OVH ésszerűnek tartja a baranyai javaslatot, a műszaki megoldás lehetőségeit azonban még elemezniük kell. A Duna II. vezeték Pécs és Versend közötti szakasza egy évvel a tervezettnél korábban már az idén elkészül, így lehetővé válik, hogy a szederkényi bőhozamú kutak bekötésével Pécs már a hatodik 5 éves terv elején olyan mennyiségű többlet vízhez jusson, amely lehetővé teszi, hogy Komló számára is napi 3 ezer köbméter vizet adjon, Mohács vízellátása is a pécs —mohácsi regionális rendszerből történik majd. A megye és az OVH vezetői úgy dön; töttek, hogy a város költségére már most leágazást építenek, és napi 4 ezer köbméter vizet Mohácsra vezetnek, amelyből 2 ezer köbmétert már az idén biztosítani tudnak. Sok gondunk megoldódott Dr. Trethon Ferenc munkaügyi miniszter és munkatársainak pécsi látogatása tulajdonképpen a kölcsönös tájékoztatás jegyében történt. Szó esett Baranya megye munkaerő-helyzetéről, a szakmunkásképzés tárgyi feltételeinek javításáról, a munkaügyi szervezet helyzetéről, a csökkent munkaképességű dolgozók foglalkoztatási lehetőségéről, a munkatörvénykönyv korszerűsítésével kapcsolatos elképzelésekről, a jövedelem és kereset-szabályozás nehézségeiről. Legutóbb dr. Sághy Vilmos belkereskedelmi miniszter és munkatársai jártak Baranyában, a megbeszélésekről már beszámoltunk lapunkban. Czégény József, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának titkára, a végrehajtó bizottság tagja szintén valamennyi megbeszélésen részt vett, a tárgyalások általános értékelésére őt kértük fel: — Az év második felében még számos ilyen megbeszélésre kerül sor, a NIM, a KGM, a Könnyűipari Minisztérium vezetői a kialakult szokás szerint mindig az év második felében jönnek. A tárgyalásokon minden esetben testületi álláspontokat képviselünk, hiszen a megyei pártvégrehajtóbizottság és a megyei tanács végrehajtó bizottsága által elfogadott álláspont alapján tárgyalunk, majd a tanácskozások után tájékoztatják a végrehajtó bizottságokat azok eredményéről. Az elfogadott ötéves terv konkret és soron következő feladatait valamennyi megbeszélés jól szolgálta. Azért is jók ezek a megbeszélések, mert a megyében sok nagy- vállalat gyára, gyáregysége, üzeme dolgozik, amelyek távol a központtól sok esetben a gondok tengerével küzdenek. Vezetőik nem mindig merik elmondani problémáikat főnökeiknek. Nekünk viszont módunkban áll segítséget kérni, talán néha követelni is. Mindent összevetve, úgy vélem, a lehetőségeket figye- lembevéve, a népgazdasági érdekeket is sjpm előtt tartva az elmúlt hónapokban is sok gondunk megoldódott. Lombosi Jenő A gép szabja meg az ütemet Vonaltervezés a Szigetvári Konzervgyárban A Szigetvári Konzervgyár termékeinek mintegy 80 százalékát exportálják. A minőség és a mennyiség mellett fontos szempont, hogy a ráfordítás is kedvező legyen. Ezt pedig jelenleg csak üzemszervezéssel lehet megoldani. A konzervgyár önköltségi mutatói 1978-ban az iparáginál kedvezőbbek voltak: például zakuszkából tavaly 800 vagont konzerváltak, az iparági önköltséghez viszonyítva 10 százalékkal olcsóbban. Az egy dolgozóra jutó termelés mennyisége is több volt, mint a konzerviparban. Az iparágban egy dolgozó 1978-ban 31 tonna konzervet gyártott, míg Szigetváron 52 tonnát. A széttagolt üzemben mintegy 80 terméket gyártanak 120- féle kiszerelésben. Tavaly őszszel olyan mennyiségű félkész áru érkezett a gyárba, melynek feldolgozása 35 százalékkal megemeli a termelés mennyiségét az idei év első öt hónap, jóban, 1978 hasonló időszakához képest. Ahhoz, hogy ennek a feladatnak eleget tudjanak tenni, nagyon pontos, napokra lebontott terveket kellett készíteni minden gyártó vonalra. A vonaltervezés során felmérték, hogy milyen termékeket gyártanak, figyelembe vették az értékesítési lehetőségeket és kötelezettségeket, a munkaerő szükségletet és a gyártóvonalak kapacitását. A vonalak elméleti kapacitásával számoltak, s beprogramozták, hogy egy vonalnak műszakonként hány vagon konzervet kell gyártania. A felmérések során bebizonyosodott, hogy a vonalakon egy-két kanyar kiiktatásával két-három ember felszabadul, akiket máshol tudnak foglalkoztatni. A vonaltervezés eredményeként minden dolgozó naprakészen tudja, hogy mi az aznapi feladata. A vonalaknál folyamatos az üzem. Most a gépek szabják meg termelés ütemét, nem pedig az emberek. A beprogramozott szalagsebesség mellett kizárták a kézi anyag- mozgatást. Igaz, arra is ügyeltek, hogy milyen magasan álljanak a szalagok, hogy a dolgozóknak se legyen kényelmetlen a munkavégzés. A felmérést novemberben kezdték, s elkészítették valamennyi gyártóvonal munkatervét: január 1-től május 31-ig minden munkanapra meghatározták, hogy milyen konzerve- ket gyártanak. Például az 1-es vonal vegyesbefőttgyártással indult, napi 12 vagon kapacitással, ez január 26-ig tartott Ezután zakuszkát konzerváltak, melynek készítése addig tart, míg el nem érik a 430 vagonos tervet, majd ismét vegyesbefőttre térnek át. Nagy előnye ennek a rendszernek, hogy mindenki tudja, hogy mikor mit kell csinálnia, gazdálkodni lehet a létszámmal, szükség esetén átcsoportosíthatják a dolgozókat, valamint számolni tudnak a műszaki feltételekkel, az anyagok megrendelésével. Nem lebecsülendő tény az sem. hogy az értékesítést is programozhatják, ami a vagonmegrendelések szempontjából igen fontos. Az ellenőrzés is könnyebb, jobban áttekinthető az egész gyártási folyamat. A megnövekedett tempó ellenére sincs kapkodás a szalagok mellett, a munka a terveknek megfelelő ütemben megy. Januártól május végéig 1796 vagon konzervet kell gyártani a Szigetvári Konzervgyárban. Ez olyan mennyiség, amit a gyár történetében még soha nem állítottak elő öt hónap alatt. A tervet az év első két hónapjában 150 százalékra teljesítették. Az egy főre jutó termelés mennyisége 1978 január, február hónapban 3,4 tonna volt. Ez az idei év első két hónapjában elérte az 5,1 tonnát, a terv által megszabott 4,7 tonnával szemben. Januárban és februárban a termékek kiszállítása is 45 százalékkal nőtt az elmúlt év hasonló időszakához képest. R. N. • • Ládaüzem Uszögpusztán A Pécsi Állami Gazdaság 860 hektáros kertészetében mintegy 230 hektáron termesztenek alj mát. Az almából évente mintegy 100—150 vagonnal exportálnak, aminek szállításához 80—100 000 láda szükséges. Az elmúlt években többször állította meg a folyamatos szüretelést a ládahiány. A gazdaság erdészetében a kitermelt 1500 köbméter nyárfafajból mintegy 500-600 köbméter az olyan anyag, amelynek felhasználása, értékesítése eddig problémát jelentett, ládagyártásra viszont alkalmas. Ez adta az ötletet a szakembereknek és vezetőknek, hogy a gazdaság által kitermelt és másra gazdaságosan nem hasznosítható fából a gazdaság maga készítsen a kertészet számára ládákat. E célra az üszögpusztai telepen a nagy javítóműhely mögötti épületet rendeztek be — három szalagfűrészt, egy körfűrészt, fűrész élesítő gépet, szegezősablont vásároltak — ahol két műszakban egyelőre 4-4 fővel megkezdték a termelést. A januárban beindult kis üzemben eddig 3000 ládát készítettek és év végéig szeretnének legalább 50 000 darabot átadni a gyümölcskertészetnek.
