Dunántúli Napló, 1979. március (36. évfolyam, 59-89. szám)

1979-03-11 / 69. szám

» Világ proletárjai, egyesüljetek! Egy szakaszáról már vizet kap Pécs A komlói 501. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet mongol származású tanulói, akik három műsort állítottak össze nemzetük népdalaiból (Tudósitás a 2. oldalon) Fotó: Erb János Két jubileum — az NDK és a KGST megalapításának 30. évfordulója — jegyében nyílik meg ma reggel Lipcsében az idei tavaszi vásár. A világ legnagyobb méretű idei szak­vásárán több mint 60 ország­ból mintegy 9 ezer kiállító vesz részt. A magyar népgaz­daság az eddigi legnagyobb kiállítási területen — 4 ezer négyzetméteren — 35 külke­reskedelmi vállalattal képvisel­teti magát. A vásárra mintegy 100 országból érkeznek vendé­gek, elsősorban szakemberek. Csak a szocialista országokból 70 ezer gazdasági, műszaki, kereskedelmi és pénzügyi szak­ember jelentette be jövetelét A lipcsei vásárral párhuza­mosan megnyílik ma a hagyo­mányos nmzetközi könyvvásár, amelyen a magyar könyvkiadás gazdag anyaggal képviselteti magát. Közhangulat és ügyintézés V annak íratlan törvények, amelyeket a tapasztala­tok formálnak következe­tesen érvényesülő igaz­sággá. Ilyen törvényszigo. rú igazság az is, hogy a köz­hangulat alakításában és ala­kulásában kulcsszerepük van a tanácsoknak. Figyelmes törődé­süktől, a bürokráciamentes, ér­demi ügyintézéstől függ a hét­köznapi életben az állampolgá­rok nyugalma, kedélyállapota, kiegyensúlyozottsága. Nem túl­zás így beszélni a tanácsi mun­káról. A valamikori közigazga­tási „idézést” a nép nyelve „időzésnek” nevezte. Ebben benne foglaltatott az a sok ke­serű, megalázó tapasztalat, amelynek nyomán egyértelmű volt a minősítés: az államigaz­gatás nem az emberekért, ha­nem az emberek ellen van. Zaklatja az állampolgárokat, rabolja idejét, pénzét és nyu­galmát. Ez a vélemény nem változott meg máról holnapra. Ma mégis azt mondhatjuk, hogy bár az emberek általában idegenked­nek a hivatalos ügyintézéstől, mégis könnyebb szívvel, na­gyobb bizalommal keresik fel a tanácsok dolgozóit. A tanácsok feladatköre a kormányzati intézkedések ha­tására terebélyesedik, így mun­kájuk növekvő hatással befo­lyásolja a települések fejlődé­sét, a lakosság ellátását. Maradjunk az ügyintézésnél, vagy ahogyan szaknyelven ne­vezik. a hatósági tevékenység­nél. Talán kevesen gondolnák, hogy a tanácsi köztisztviselők évente öt és fél millió bead­vánnyal foglalkoznak, két és fél millió ügyben hoznak határoza­tot és mintegy 30 millió eset­ben foglalkoznak a hozzájuk fordulókkal. Statisztikailag ez azt jelenti, hogy minden ma­gyar állampolgárnak — bele­értve a csecsemőket is — éven­te legalább 3 esetben van hiva­talos ügye. A tanácsok általában megnyugtatóan intézkednek, az ügyek 95 százalékát az előírt határidőn belül zárják le. Lét­rehozták az ügyfélszolgálati irodákat. írásos útmutatók, tá­jékoztatók készülnek, munka­időn túl is fogadják az ügyfe­leket. A bürokrácia azonban ma is kísértő rém. De nem hétfejű sárkány, amelyet nem lehet le­győzni. Igaz, azt sem mondhat­juk, hogy nincs szükség állan­dó küzdelemre. Azt mondtuk az előbb, hogy a tanácsok az ügyek 95 százalékát határidőre intézik el. Ám akinek az ügye éppen az öt százalékban fog­laltatik, azt aligha vigasztalja a 95 százalékos eredmény. A követelmény a százszázalé­kos ügyintézés. Rögtön azt is hozzáfűzhetjük, hogy a meny- nyiségi, formai teljesítés csak alapkövetelmény Sokkal fon­tosabb az ügyek érdemi inté­zése. az ügyintézés jogpolitikai elveinek következetes alkalma­zása. A kulturáltság, a gyorsaság, a törvényszerűség, .a méltányos­ság elválaszthatatlan egymás­tól. Különösen a méltányosság körül vannak zavarok. Az igaz, hogy ezzel csak a jogszabály keretei között lehet élni, de fontos, hogy a jogszabályok módot adjanak a méltányos­ságra. Olyan gyakorlatra van szükség az államigazgatásban, ami az ügyeket megoldja és nem csupán formálisan zárja le. Azt persze figyelembe kell venni, hogy minden ügy, a ma­gánügy is — ha például két szomszéd pereskedik egymás­sal — két szemben álló felet jelent. Olyan döntés elképzel­hetetlen, hogy az államigazga­tás mind a két félnek igazat adjon. De megnyugtató, tör­vényes megoldásra mód van és az ilyen következetes döntés nemcsak lezárhatja az ügyet, hanem a demokratikus jogérze­tet is erősítheti mind a két ügyfélben. A jó ügyintézéshez hozzátar­tozik az alapos és következe­tes hatósági ellenőrzés, főleg a szövetkezetek törvényességi felügyelete, az árellenőrzés, a munkaerő-gazdálkodás és a környezetvédelem ellenőrzése. Nem az állampolgárokra tartozik elsősorban, de meg kell jegyezni, hogy a jobb ügy­intézés érdekében javítani kell a tanácsi munka tárgyi adott­ságait: kisgépek alkalmazásá­val, a nyomtatványok korszerű­sítésével, a munkát gyorsító technikai eszközök elterjeszté. sével. A tanácsok egyre több ál­lampolgárt vonnak be az ügyek intézésébe, mint véleményező­ket, mint javaslattevőket. Hasz­nosak az úgynevezett tanácsi bizottságok; mintegy 16 ezer tagjuk között nemcsak tanács­tagok vannak. Ezeket a bizott­ságokat persze nem lehet a szocialista demokrácia egye­düli letéteményeseinek tekinte­ni. Nem megnyugtató tapasz­talat az, hogy az utóbbi idő­ben túlságosan elszaporodtak a különféle szakbizottságok. Van néhány megyei' tanács, ahol a tanácsi bizottságok mel­lett vagy negyven szakbizottság működik. Szinte törvényszerű, hogy ilyen esetben sok a for­malitás és a párhuzamosság. Lábrakapott például olyan fel­fogás is, hogy több szerv együtt­működését csak társadalmi bi­zottságok szabályozhatják. Ez így nem igaz. A bizottságok, amelyekben kiváló szakembe­rek foglalnak helyet, hasznos tanácsokat adhatnak, jó javas­latokat terjeszthetnek a hivatá­sos ügyintézők elé, de semmi­féle bizottság nem vállalhatja át az apparátus, a kinevezett vezetők vagy választott tiszt­ségviselők feladatát. ■ bizottságok nem dolgoz­hatnak a tanácsok he­lyett. így például külön­böző intézmények koor­dinációját csak a hiva­tásos vezetők láthatják el, akiknek erre hatáskörük, hiva­talos befolyásuk van. A bizott­sági munka tehát a demokrá­cia fontos eleme, és ha ezt ko­molyan gondoljuk, akkor le kell hántani róla a demokratiz­mus ellen ható formális eleme­ket. A legfontosabb feladat a munka minőségének javítása, ehhez kell megteremteni a ked­vező feltételeket, s mindinkább bevonni a lakosságot az élet ezerfajta dolgának intézésébe. Soltész István a két ország között ■nSIBHHnHHnBHBnMDHBDBnni A vietnami nép elleni háború nemzetközi bűncselekmény Az indiai fővárosban tartóz­kodó Alekszej Köszigin, a Szovjetunió minisztertanácsá­nak elnöke tisztelelére Új-Del­hi városa fogadóst adott, ame­lyen beszédet mondott Morar- dzsi Deszai indiai miniszterel­nök. Az indiai kormányfő meg­állapította, hogy az elmúlt'két évben erősödtek a baráti kö­telékek, és a gazdasági kap­csolatok is jelentősen bővültek a két ország között. Az indiai miniszterelnök hangot adott annak a reményének, hogy ez az együttműködés a jövőb°n tovább mélyül, és egyben kö­szönetét fejezte ki a Szovjet­uniónak azért a segítségért, amellyel hozzájárul India fej­lődéséhez. Alekszej Koszigin válaszában a többi között kijelentette: A szovjet—indiai barátság azért is szilárd, mert mind a két or­szág a békés egymás mellett élés politikáját folytatja, ami korunkban a békéhez, a bará­ti együttműködéshez vezető egyetlen helyes politika. A nemzetközi helyzetet érint­ve, a szovjet kormányfő rámu­tatott: a békeszerető szocialis­ta Vietnam nyílt kínai agresz- szió áldozata lett. Vietnam népe, kormánya, a Vietnami Kommunista Párt nem akarta ezt a háborút. Kétségtelen, hogy a kínai nép sem akarta. A békés szocialista országot ért támadás felelősségének tel­jes súlyát a kínai vezetőknek kell viselniük. A vietnami nép elleni há­ború nemzetközi bűncselek­mény, és a bűnösök nem húz­hatják ki magukat a felelős- ségrevonós alól — mondotta a szovjet kormányfő. A továbbiakban Koszigin méltatta azt a pozitív szerepet, amelyet India tölt be nemzet­közi ügyekben, majd hangoz­tatta: most, amikor a béke el­lenségei is választás elé állít­ják az embereket, hogy erősít­sék, védelmezzék-e az enyhülést, vagy pedig megengedjék a militarizmusnak és az agresszió­nak a helyzet élezését, egyre kevesebb ország marad ki az enyhülésért folyó aktív küzde­lemből, s a népek mind eré­lyesebben követelik a háború elutasítását. A szovjet—indiai viszony a legjobb példa rá, h-gy a Szovjetunió hogyan képzeli el kapcsolatai kiépíté­sét olyan országokkal, ame­lyek ugyan eltérő politikai rendszerűek, de a békét a nemzetközi élet kizárólagos feltételének tekintik. * Alekszej Koszigin szombaton megkoszorúzta az indiai nép nagy fia, Mahatma Gandhi el­hamvasztásának helyét. Felke­reste az India szabadságáért és függetlenségéért vívott harc szellemi irányítójának emlék­múzeumát, beírta nevét a ven­dégkönyvbe s facsemetét ülte­tett Mahatma Gandhi emléké­re. A szovjet miniszterelnök el­helyezte koszorúját Dzsava- har-lal Nehru, az indiai állam létrehozójának elhamvasztási helyénél is. * Szombaton folytatta tárgya­lásait Alekszej Koszigin és Mo- rardzsi Deszai. A baráti és tárgyszerű légkörben lezajlott megbeszéléseken a felek a két­oldalú kapcsolatok jelenét és jövőjét érintő kérdések széles körét tekintették át. A tolózáras aknát betonozzák a Duna II. víztávvezetéken, a mo­hácsi út mellett Szederkényig elkészült a Duna II. vízvezeték Folytatódik a csőfektetés A tolózáras akna földmunká­it fejezték be a héten a DÉL- VIÉP Mező Miklós brigádjának tagjai Belvárdgyula közelében. Ezekkel a szakaszoló aknákkal biztosítják a pécs—mohácsi víztávvezeték működtetését. Hét­főtől nekilátnak a zsaluzásnak, majd a munka végeztével Sze­derkény határában megkezdik a földmunkákat a további cső­fektetéshez. Az elmúlt két évben a távve­zeték építésének első üteméből — ami Pécs—Versend határáig húzódik, s teljes hossza 22 ki­lométer — 16 600 méteren fek­tették le az építők az egymé- ter átmérőjű, ötméter hosszú, három és fél tonna súlyú feszí­tett betoncsöveket, összesen 3320 darabot. A mohácsi út mellett üszög- puszta és Belvárdgyula között a szántóföldeken csak egy sö- tétebb földcsík jelzi, hogy hol húzódik a vízvezeték. Néhány helyen még visszatérítésre vár a föld, a vonalat néhol a kis betonsapkák, a tolózáras aknák törik meg. Ezt látjuk most az építkezésből, de sokkal hango­sabb erre az élet, amikor fek­tetik a csöveket Erről beszélt Egyed Róbert, a DÉLVIÉP fő­építésvezetője. — Általában egy hosszabb árokszakaszt készítünk elő. A földmunka első lépéseként hu- muszolunk, a termőtalajt dó­Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Dunántúli napló XXXVI. évfolyam, 69. szám 1979. március 11., vasárnap Ara; 1,60 Ft Köszigin látogatása Indiában Erősödtek a baráti és gazdasági kapcsolatok zerrel oldalra kinyomjuk, hogy a munkák végeztével visszaté­rítve megmentsük az értékes ta­lajrészt a mezőgazdasági ter­melésnek. Majd nagyteljesítmé­nyű kotrógéppel kiássuk o munkaárkot, mintegy három méter mélyre. Ezután elkészít­jük a 30 centiméteres, vastag homokos-kavicságyazatot, majd beemelik a betoncsöveket, ami­ket műszerekkel állítunk a he­lyükre, s gumigyűrűs kötéssel illesztjük össze. A fektetés után a csöveket körültömörítjük, ké­sőbb csővállig feltöltjük, majd ez árkot is visszatöltjük, termé­szetesen a visszatöltött anyag szakszerű tömörítésével. Az utolsó fázisban a humuszréte­get terítjük le. Következhet az újabb szakasz, — mondta Egyed Róbert.- Mit valósítottak meg 1977- től, az indulástól eddig? — Tovaly üzembe helyeztük az első 5200 méteres szakaszt, innen már az új vezetéken kap­ják a pécsiek a vizet, összesen 16 600 méteren fektettünk le csöveket Szederkény határáig. Gyulapusztánál vissza van még egy 600 méteres szakasz, ide acélból készül a vezeték, a te­repviszonyok miatt. Gáldonyi Magdolna Ma nyílik a lipcsei vásár

Next

/
Thumbnails
Contents